Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-04-10 / 80. szám
1943 április 10. MACIÉT Egy hősi halált halt magyar honvéd utolsó levele hozzátartozóihoz AGYTOLL olcsónl Fosztatlan pehelyestoll 12—, szürke pelyhes kacsatoll nagyon könnyű 850, tarka fosztatlan toll 2—, szürke vegyes 260, szürke fosztottas toll 320. jobb 4—, finomabb, szürke fosztott 5‘—, fosztott libatoll 1050, pelyhes 12.—, pelyhesebtn 14 — P-től 5 kilós papir- zsák csomagolásban, bérmentve, utánvéttel szállít: VARGA ANTAL ágytollvállalata, Kiskunfélegyháza, Szent János-tér 30. életemet adtam oda. Nyugodj bele, Anyám, Isten rendelésébe, az ő akarata szent, célja ismeretlen. Tiszteld különösképpen a Boldog- ságos Szűz Máriát, akit életemben én is kiváltképpen tiszteltem s aki most már második Anyám lett. Viseld megadással a szenvedéseket, ő is elvesztette Fiát és példaképe minden anyának. Sohase feledd, jó Anyám, hogy a földi szenvedések csak mulandók és örök boldogságot nyerhetünk vele. Tudom, nagy fájdalom egy Anyának elveszíteni gyermekét fiatalon. Elveszni látja minden küzdelmét, fáradozásait, reményeit. Pedig sokkal több érdemet szerez, ha megnyugszik Isten akaratában és békével tűri a megpróbáltatásokat. Istennek az volt a célja velem, hogy fiatalon, pompázó virágként essem el a harcok mezein. És én megálltam a helyemet utolsó lehelletemig, becsülettel. Adjon erőt az a gondolat: amilyen erős lélekkel álltam meg a helyemet én, éppen olyan erős léleky kel fogod elviselni elvesztésem felett érzett fájdalmaidat. A viszontlátásra az égi hazában! Most pedig, kedves Testvéreim, tőletek veszek búcsút. Ha van valami a világon, ami szép, ha van valami, ami bámulatra méltó és fölemelő, az a testvéri szeretet. Minő szép, ha a testvérek megértik egymást. De hogyan lehetne másképpen? Az Olyan családban, ahol a nehézségeket, küzdelmeket igyekeznek közös erővel, egymást megértve kiküszöbölni, leküzdeni, az olyan családban béke és öröm honol. Ellenkezőleg, ahol folyton civódás, megnemértés, ellenkezés van a családban, ott az élet földi pokol. Azért arra kérlek benneteket, édes testvéreim, hogy éljetek egymás között békességben. A jó Isten elég sok csapással látogatta meg, családunkat, íme, én is eltávoztam soraitok közül, azért hát ti, akik tovább fogjátok hordozni a rátok rakott kereszteket, éljetek igaz testvéri szeretetben egymással. Alapítsatok Istennek tetsző családot. Neveljetek gyermekeket, amihez én már nem jutottam el. Jó példával járjatok előttük, ahogy mielőttünk jártak szüléink. Neveljetek belőlük talpig embereket, akik minden körülmények között, mindenhol megállják a helyüket. És ha majd úgy hosszú téli estéken megeresztitek a mese fonalát s a szomjasan hallgató gyermekfüleknek és rejtelmesen csillogó gyermekszemeknek előhozzátok a múlt meséit, emlékezzetek meg rólam is. Mondjátok el nekik, hogy volt egy bátyjuk, aki messze orosz földön, jeltelen sírban alussza örök álmát, mert tudta, mi a kötelessége. Szólította a haza, elment, áldozatot kért tőle, odaadta mindenét, az életét, azért, hogy az otthoni szeretteinek békés, boldog jövőt biztosíthasson. Imádkozni fogok az én Istenem szent színe előtt, hogy a földön jóravaló tö- rekvéstek eredménnyel járjon, az élet küzdelmeiben derekasan megállhassátok helyeteket. Isten segítsége legyen veletek! Végül búcsút veszek távolabbi rokonaimtól, összes ismerőseimtől és kérem mindnyájukat, tartsanak meg emlékezetükben. És most zárom soraimat Jézus és Mária nevében és kérem áldásukat az én drága magyar hazámra. AZ ÜSTÖKÖSÖK, az ég „szerencsétlenséget hozó" vándorai Buday Imre honvéd egyike azoknak a ki- választottaknak, aki — mint Zrínyi Miklós, a szigetvári hős — megsejtette, hogy az ellenség ellen vívott küzdelem és a váltság áldozatául kívánja életét az Isten. Buday Imre honvéd, aki nemrég a keleti harctéren hősi halált halt, elhivatottságának, megérzése alkalmával a következő levelet írta otthonába: Kedves Szüleim és Testvéreim! Amikor ezeket a sorokat kézhezkapják és olvassák, én már nem leszek az élők sorában. Ez az írásom legyen az utolsó emlék, amit tőlem kapnak, ez legyen a mindnyájuktól való búcsúzás örök záloga. Először is drága Apámtól veszek búcsút. Köszönöm és örökre lekötelező hálával tartozom azért a sok fáradozásért, munkáért, szenvedésért, amit az élet viszontagságaiban értem vállalt, az én jövőmért elszenvedett. Mennyit nélkülözött, verejtékezett, aggódott azért, hogy nekem, mire felnövekszem, az életben megfelelő megélhetési viszonyokat biztosítson. Köszönöm azt a sok küzdelmet, ön- feláldozást, amit az én érdekemben véghezvitt. Az élet, az isteni Gondviselés megint nagy megpróbáltatás elé állította. A haza, a vallás kívánták, hogy meghozza ezt az áldozatot, hogy elveszítse fiát, akit szeretett. Tudom, hogy fájdalom számára, hiszen már második 'fiát veszíti el felnőtt korában, de az Isten útjai kifürkészhetetlenek. Nem tudjuk, hogy milyen célja van velünk Istennek. Az Ő kezében vagyunk mindnyájan, ő rendelkezik velünk, az Ö intézkedései mindig helyesek. Legyen büszke fiára, aki elkészülve a nagy útra, félelem nélkül, hősiesen halt meg családjának védelmében. Könyörögni fogok Isten szent színe előtt, hogy ezt a nagy megpróbáltatást erős lélekkel, az Ő akaratában megnyugodva túlélje s a mennyországban várni fogom az én erőslelkű Édesapámnak Istenhez való hazatérését. Másodszor hozzád fordulok, édes jó Anyám! Minő kínokat, gyötrelmeket kell kiállni egy anyának, azt emberi nyelv kifejezni nem tudja. Egy orvossága azonban van. Az Istenbe vetett hit, remény és szeretet. Őhozzá fordulj, drága jó Anyám, minden bajodban, szenvedésedben, megpróbáltatásaidban. Tudom, a jó Isten nagy keresztet tett vállaidra, de ne feledd, hogy ha azt megadással és az Ő akaratában megnyugodva hordozod, annál nagyobb lesz érte a túlvilág! jutalom is. Köszönöm neked, drága jó Anyám, az életet, amit adtál. Isten után neked köszönhetem. Köszönöm azt a sok fáradságot, virrasztást, munkát, amit a nevelésem megkívánt. Köszönöm azt a példát, amit jó Apámmal együtt mindvégig mutattatok, amellyel megjelöltétek, kivilágítottátok életem jövendő útjait, amelyeken járnom kell, ha katolikusként akarok élni. Példa-; adástok mindvégig előttem jár s utolsó sóhajom Istenhez és hozzátok száll, Anyám, légy büszke fiadra. Légy büszke gyermekedre, aki megbotlott ugyan sokszor, de mindig fölkelt és most Istenével kibékülve, bátran, elszántan esett el hazájának, vallásának, nyugodt családi körének védelmében. Hívott a. haza, az iránta való kötelesség: eljöttem. Áldozatot kívánt, meghoztam a legnagyobbat, Először a Kulin-üstökös, kevéssel ezután a Fedtke-féle kométa, most pedig üstökös a Göncöl-szekérben! Valóságos vándorjárás az égen. Vájjon van-e valami alapja azoknak a ki- irthatatlan ősrégi hiedelmeknek, amelyek az üstökösökben háborúk, szárazságok, természeti csapások és más efféle szerencsétlenségek előjelét látták? A régi idők írásai valósággal hemzsegnek azoktól a panaszoktól, amelyek az üstökösök megjelenéséből forradalmakra, királygyilkosságokra, pestisre és éhínségre következtettek. Egy 1681-ből való krónika szerint egy üstökös megjelenésekor a »császári csillagászok« az osztrák császárt — tudományuk tekintélyére hivatkozva — arra ösztönözték, hogy az örökös tartományokat rendeletileg kötelezze »minden Zajos mulatság és pazarló lakoma kerülésére, ezenkívül pedig hetenként több böjti, bűnbánati és könyörgő nap tartására«. Ugyanakkor Tosca népe is attól félt, hogy az üstökös kormányváltozást, árulást, királyi személyiségek halálát okozhatja és a hatóságok itt is jónak látták a nyilvános szórakozások eltiltását. Amikor pedig Napóleon seregei 1812- ben Moszkvába bevonultak, egy ott talált orosz tanító kijelentette nekik, hogy már régen számított erre a szerencsétlenségre, mert az üstökös félelmet keltő módon világított az égen. De hát milyen üstökösnek kellett volna 1914-ben felbukkannia, ha ilyennek volt hivatása az emberiségnek bejelentenie a négyéves világégést, amilyenre még nem volt példa a történelemben? Már pedig a régi írások számtalan olyan hatalmas üstökösről számolnak be, amilyenekhez hasonlót a ma élő nemzedékek közül már csak kevesen élnek át. Az 1577, 1811, 1843 évi óriásüstökösökről nem is szólva, itt volt például az 1858 évi Donáti - üstökös, amelynek csóvája kétszer akkora volt, mint az egész Göncöl-szekér, a valóságban pedig 80 kilométerre nyúlt be a világűrbe. A legutolsó nagy üstökös, amelyet széles-, ségi fokunkon látni lehetett, 1882 októberében heteken át nyugtalanította szélességi fokunk lakóit. A tudálékos magyarázatok és rettegést keltő jóslatok természetesen ebben a felvilágosult korban sem hiányoztak, a tudósok pedig kiszámították, hogy nem kevesebb, mint 840 év múlva a Nap körül írt óriási kerülék- pályán ismét vissza fog térni a Föld közelébe. Mindazonáltal éppen ezért, mert már csak olyan üstökösökhöz vagyunk szokva, amelyeket pontosan megadott helyen nagy fáradsággal távcsővel kell megkeresnünk, nem is olyan lehetetlen, hogy tudományára büszke korunk is csak azzal a rettegéssel fogadná egy óriásüstökös ártalmatlan égi színjátékát, mint annak idején babonás őseink. Hiszen elég csak a magában véve nagyon szerény Halley-féle üstökösre gondolnunk. Amikor 1910-ben a csillagászok a világ tudomására hozták, hogy a.
