Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-04-10 / 80. szám
6 1943 április 10. ntmMrxn ■p^ jf - és minden lakberendezési tárgy nagy választékban RÜtor Szalay és Dankovitsnál Wm M • 1 Bútorcsarnok: Zalaegerszeg, Batthyány-utca 4. Föld május 18-án a visszatérő üstökös csóváján fog áthaladni, nagyon sokan voltak, akik a világ végétől való rettegésükben véget vetettek életüknek, a francia sajtó pedig a fenyegető zűrzavar megelőzésére tömegével volt kénytelen a legismertebb szakemberek megnyugtató cikkeit közölni. Az, hogy ilyen régnemlátott óriásüstököshöz esetleg már a közeljövőben szerencsénk lesz, éppen nem is lehetetlen. Vannak, akik korunk üstökösökben való szegénységét azzal magyarázzák, hogy naprendszerünk jelenleg a világűrnek olyan részében száguld, amelyet nem szelnek át üstököspályák. Tíz év múlva azonban nem kevesebb, mint 6.200 kilométerre leszünk attól a ponttól, amelyet a világegyetemben pillanatnyilag elfoglalunk, tehát az üstökösökben szegény légkörből bármikor kikerülhetünk. Ezt a magyarázatot a mai tudomány nem támogatja ugyan, mert az üstökösök a naprendszerhez tartoznak és vele együtt mozognak, de ez váratlan megjelenésüknek még nem mond ellen. Mai felfogás szerint az üstökösök a meteorok anyagához hasonló ásványok porladékából álló felhők, amelyek pályájuk során a Nap közelségébe kerülve, a sugárnyomás hatására hozzák létre a világító csóvaként ismert természeti tüneményt. Mivel pedig az üstökösök csak ebben a helyzetben válnak láthatókká, amennyiben rövid vendégszereplésük során nem sikerült pályájukat és esetleges visszatérésük időpontját kiszámítani, megjelenésük a tudós csillagászokat is meglepetésként éri. Feltűnésük tehát akkor is mindig lehetséges, ha senki sem számít rájuk. Annál inkább szerencse, hogy nem hoznak magukkal bajt, nyomorúságot és háborút a Földre. Ebből ugyanis szegény égitestünknek úgyis mindig bőven kijutott. (MN) A Magvar Elet Pártja hírei lenti ügyvéd, kerületi társ-pártvezető elnökletével értekezletet tartottak. ★ NEMESSZENTANDRÁS, Nemessándorháza községek szervezeteit meglátogatta Póvics István kerületi szervező titkár és a szervezésre vonatkozó teendőket beszélték meg. * SZENTBÉKKÁLLA község MÉP szervezete Neuperger Ferenc községi pártvezető elnökletével értekezletet tartott. Az értekezlet fontos közügyekkel foglalkozott. Tk ALSÓLENDVA MÉP szervezetének legutóbb megtartott értekezletén megjelent dr. Országh Pál országgyűlési képviselő is. Az értekezleten több helyi és közérdekű ügyet tárgyaltak. Vasárnap van. A szél fagyosan orgonái a i kopasz fák között. De ez már nem tél. A hótakaró alól itt-is, ott-is előfeketednek a mele- I gebb napok sárfoltjai. Kifelé megyünk a télből 8 a bekecs már melegre izzasztja az embert. A fűz- és nyirfaágak lágyulva hajladoznak, mint mikor a fagyott testben újra indul az élet. Karácsonykor voltunk utoljára misén a horhosok mélyén. Felejthetetlen karácsonyi mise volt. Azóta csak a lélek dobbantotta belénk a megszentelendő hetedik napot s most, hogy pihenő napunk akadt végre, a lezajlott harcok után, önkéntelenül is templomba kívánkoztunk. Igen, igy van. A szivünk dobogja, a lelkünk leheli: szenteljük meg a hetedik napot. Felkészülünk hát és elindulunk. A lélek Isten házában való megpihenést keres. Igen. Azt szokták mondani: „Aki imádkozni akar, menjen a tengerre“. Nem. Helyesbitem. „Aki imádkozni akar, azt szakítsák el szeretteitől hosszú hónapokra s hozzák ide a férfias kötelességek mezejére, Oroszországba“. Ha sehol, itt biztosan lesznek percei minden férfiúnak, amikor csak imádkozni fog, őszinte, mélységes hittel. Kopottan, deszkával szegeit ablakokkal ma- gánosodik a toronynélküli templom a főtéren. Nagy, bőségesnek látszó épület, mint mindegyik itt ezen a földön. Mert ha házai kunyhó- szerű szegénységüek is e népnek, ha egyszer templomépitésre határozta el magát egy község, a régi világban, akkor olyat épített a legkisebb falu is, hogy tornyával, hagymaalaku ötös vagy hármas bizánci kupoláival, messze vidéknek hirdette a község áldozatkészségét. Szivet szomoritó, hogy a valamikor áldozatokI ból emelt templomok ma szinte kivétel nélkül meggyalázott romok, amelyeket féltő gondos- | Sággal próbál helyrehozni újra a hitéhez hűnek maradt hivősereg. Csikorogva nyílik a nagy üvegajtó. Hatalmas cserépkályhák magasodnak kétoldalt a falak mellett. Fagyosra hidegedet! emlékei egy lelket és sziveket ember és istenszeretetnélkülivé dermesztett kornak. Önkéntelenül is megtapogatjuk, melegek-e? Szinte jólesik a bizonyosság : nem. Itt többé nem használják a négy hatalmas kályhát. Újra esketnek a meggyalázott templomban Ebben a templomban ezután újra a szivek és lelkek fognak melegiteni. Kopott-meszelten magasodnak a falak. A régi festést durva kezek tüntették el örökre, de a rideg, tanácsházzá hidegedett falak újra melegre színesednek. Féltve őrzött, gyertyafüstös ikonok kerülnek egyre-másra a falakra, oszlopokra s fölöttük tüzes-piros szeretetként melegítenek a remekbe- ivelt ukrán szőttesek. A minták, formák olyan tarka változatosságai díszesednek az ikonok fölött, oszlopok között, sarkokon, hogy észre sem vesszük a falak ridegségét. Szemünknek szokatlan ez a templomdiszitési mód. De itt minden természetes és szép, mert a hívők leikéből fakadt. Ha ehhez hozzávesszük még azt a rengeteg egyszerű, kezdetlegességében is szép színes papirvirágot, koszorút, csokrot, akkor egyszerre meleg és otthonos lesz előttünk ez az újra Isten házává magasztosult templom. Meglepődve állunk meg. A szertariás már folyik és éppen esküvő van. A kupola alatt szorong a tömeg a díszes ikonu asztal körül. Az ikonofztáz (szentélyt elzáró hármasajtaju díszes falazat) lépcsőjén katonákat látunk. Odamegyünk. Innét jól látunk mindent. Tábori papunk is ott áll, külön megtisztelt helyen. Ui életre indul egy ifjú pár Ahogy átmentett, szakadozottrojtú, de kopottságában is dusaranyozásu egyházi ruhájában hajlong a pópa s robotban görcsösödön ujjaival fogja az ezüst feszületet, hosszúra hagyott őszes hajával, általuk krisztusinak mondott nagy szakállával és bajuszával, — körülötte az ismeretlen szertartást figyelő fiatalsággal, áhítatba alázatosodon öregekkel, önkéntelenül is lelkűnkbe döbben a vailási szertartások lelketfogó ereje. Igen. Ebben a megcsufolt, meggyalázott, de ujraszülető ukrán templomban, ahol 23 éven keresztül vodkázás, népgyülés, balalajkázás és tánc volt, a Szovjet által előirt uj szertartás,, ahol vasárnap délutánonként kötelező volt a fiatalság részére a templomban a tánc: ennek a fiatalságnak egy fia és leánya most ezekben a pillanatokban sápadozó, pirosodó remegéssel néz az újra és újra feléje nyújtott ezüst feszületre. És ebben a nézésben uj, szebb élet utáni vágy csillog. Boldogabb életé, amelyet ezután az eddig nem ismert kereszt áldása fog kisérni. A fiatalok feje felett csillogón ragyognak a díszesen ezüstözött koronák. Nem tudjuk, mi a szertartás jelentősége, de úgy tűnik előttünk, mintha a koronákon ragyogó keresztek az újra a krisztusi ösvényre tért házasság útját ragyog-, nák be, amelynek a végén valóban minden útra induló párra a családi boldogság koronája vár. Főhadnagyunk magasra nyúlva kattintgatja a fényképezőgépet. Mi áhítatba merülve figyeljük a kórus énekét, öt kopottsubás parasztasszony s három férfi felelget a pópa szavaira, de azt hinné az ember: egész énekkar működik közre. Eg felé szárnyat az ősi ének Bámulatos és általunk is már többször megcsodált ennek a népnek az énektudása. És ez különösen itt a templomban tűnik igazán elő. Igénytelen külsejű, munkában durvult asszonynak nézed s a csengő szopránnak, finom mélységű altnak olyan szárnyaló szépségeit hallod tőlük, hogy elfelejted rongyokba bugyolált lábait, szakadozottvarrásu, durva birkabörbundá- ját, csak a hangjukat figyeled s az arcukat megszépítő mélységes áhítatot. Ha ehhez hozzásimul a férfiak mélyen zengő, búgó, ércesedő tenorja és basszusa, akkor csak be kell hunyni a szemet s a lélek száll, szárnyal valami ismeretlen magasságok : a hit örökké vágyott csúcsai felé. Itt igazán szent meggyőződésünkké válik a gondolat: igazi népi kórusok csak Oroszországban találhatók. Érezzük, hogy a feledhetetlenül gyönyörű kórus valóban egy egész életre belevésődik a fiatal párok leikébe is... Utolsó könyörgésként szállnak fel a pópa Istent kérő szavai. Goszpodine pomiluj. S a széttört templomajtók fényében uj életre indul ezen a felsebzett, halálhörgéses földön egy fiatal pár. A pópa magafeledten tartja még mindig magasra a keresztet, mintha soha, soha nem engedné többé sárbataposni ezen a földön, ahol végre szinte kereszteshadjáratszerü küldetéssel tűzték fel újra a templomokra, iskolákra, lakások ajtaira és a sokat szenvedett emberi szivekbe. Szentelt ünnepeden imádságra alázatosodik katonaszivünk, Hadak Ura, Istenünk ! Engedd, hogy küzdelmünk, fáradságunk, szenvedéseink s kifolyt vérünk zálogaként ezúton örökre ragyoghasson ezen a földön megváltásod jele: A lff*rp<?7Í LENGYELTÓTI JÁNOS. Biztosítson a Tiszta keresztény intézet. Főképviselő: SZÉKELY 3ÁNOS Zalaegerszeg, Petőfi-u. 28. szám. (Trafik.) Ukrán esküvő BALATONFÜRED község MÉP szervezete legutóbb megtartott értekezletén Benacsek Jenő társ-pártvezető elnökölt. Benedek István központi vármegyei titkár részletes tájékoztatót adott a kül- és belpolitikai helyzetről, majd a bajtársi szolgálat fontosságát hangoztatta. Somogyi Imre községi bíró, párttag indítványára az értekezlet elhatározta, hogy küldött- ségileg keresik föl képviselőjüket, hogy a szétosztandó zsidó birtokokat házhely részére juttassák. Az értekezlet még több közérdekű ügyet tárgyalt. , * LENTI, Máhomfa, Lentiszombathely, Bárhely, Mumor községek MÉP szervezeteit meglátogatta Lukács Sándor kerületi szervező titkár. Az említett helyeken dr. Keglovich Béla
