Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-04-10 / 80. szám
4 1943 április 10. MactSr^let MIT ÉNEKELJENEK A LEVENTÉK? T o r n a y Károly, a neves katona-író, a leventék lapjának kiváló szerkesztője tollából igen értékes és megszívlelésre érdemes cikket olvastam a napokban. A cikk azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mit énekeljenek a leventék. Megállapításai, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elsurranni, eléggé komolyak. Mindenekelőtt lerögzítik azt a sajnálatos tényt, hogy a mai időknek nincsenek időszerű népi és katonadalai, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy azokat leventéink dalolják. Azok a katonanóták, amelyeket honvédeink és leventéink ajkáról hallunk naponta elhangzani, legnagyobbrészt régi katonadalok, főleg a közös hadsereg' idejében termett hangulatfestő dallamok, amelyek a mai katonaéletre nem alkalmazhatók, csak megfelelő átalakítással, toldozással-foldozással, ami viszont e régi katonadalok eredetiségének rovására szolgál. Hogy mennyire igaza van Tornay Károly- nak, egyetlen régi nótaszöveggel szemléltetem: Katonának nem jó lenni, Mert keveset adnak enni. Kicsiny a bádogcsésze, Mentsen meg az Isten tőle! Ez a katonanóta akkor keletkezett, amikor a magyar falvak legényeit idegennyelvű ezre- dekbe sorozták be s élelmezésüket nem a magyar katona gyomrához szabták sem minőségben, sem mennyiségben. Az új honvédsereg katonái nyelvben, érzésben és irányításban, külsőben és belsejükben a nemzeti szellemtől áthatva, kitünően fölszerelve, jól élelmezve igazán nem dalolhatják még a mai háborús viszonyok mellett sem az idézett katonanótát. De vegyünk egy másik régi katonanótát, amit egyidőben a cigány mellett mulató katonák előszeretettel daloltak: Jaj, de huncut ez a szógabíró, Ássa ki a két szemét a holló, Nem vétettem semmit a kutyának, Mégis besorozott katonának. Ma az önként jelentkezők ezreit kell le- csitítani, hogy várják meg az időt nyugodtan, mert minden fajmagyar legény örömmel és lelkesedéssel siet a honvédsereg alakulataiba, hogy ott szolgálja a hazát, ha kell, vére hullásával, élete feláldozásával is. Bár az úgynevezett békebeli katonanóták nem mind ilyen elégedetlen hangúak, sőt akad sok olyan is, amely a katonaéletet gyöngyéletnek találja, azok a katonadalok sem illenek bele a mai időkbe. íme: Nincsen a császárnak Olyan katonája, Mint mikor a magyar huszár Felül a lovára. Ez a nóta büszkélkedik s tele van megelégedettséggel, de határozottan időszerűtlen az a szöveg, amellyel ezt kényszerűségből, jobb híjján ma énekelik. Tornay Károly cikkében megállapítja, hogy minden kornak mindig megvoltak a maga dalai és keresi az okát annak, miért olyan szegény a mostani magyar élet népi és ka* tonadalokban. Keressük mi is! Menjünk vissza a törökvilág idejébe. A török háborúk súlyos küzdelmei megtermékenyítették a lelkeket s főleg a táborokat járó regősök, lantosok, énekes diákok által szerzett dalok keltek szárnyra az ostromlott végvárakban. A harcok, a bujdosás és fogság egyaránt szebbnél-szebb dalokat fakasztottak. (Elindultam szép hazámbul, — Amot kerekedik egy fekete felhő, — Hej, búra termett idő.) A soron következő kurucvilág a magyar dalköltésnek szinte párját ritkító csokrát termelte. Ezek a dalok örökéletűek s a magyar lélekből ki nem irthatok. (Gyönge violának letörött az ága — Hej, Rákóczi, Bercsényi, — Balog Ádám nótája, — Kuruc tábori dal, — Csínom Palkó, Csínom Jankó.) A törökvilág és a kuruc korszak katonadalainak kísérői, a virágénekek a magyar dalköltés gyöngyei. (Ellopták szívemet, — Hervadjatok koszorúim, — Ej, haj gyöngyvirág, — Ha nékem szóltál volna.) A nemzet rettenetes élet-halálharcát vívta akkor is, majd elbukott a magyar ügy Mohácsnál, de a lélek nem bukott el és virágokat termett. Az 1848—49-iki szabadságharc is sok szép népi és katonadalt fakasztott. (Zöld asztalon ég a gyertya, — Nemzetőrnek álltam, Rózsi- kám, — Kossuth Lajos azt izente, — Csere- bogár, sárga cserebogár, — Mi füstölög ott a síkon távolban, — Ezer esztendeje annak, — Bécs várában.) Még a boszniai hadjárat is számos szép dalt ébresztett a lelkekben s ezek közül a legszebbek: Gyere pajtás katonának, — Zsin- delyezik a kaszárnya tetejét, — Megfújták a trombitát. A ferencjózsefi békeévek ezrével termelték a szebbnél-szebb katonadalokat. FERENCJÓZSEF keserűvíz Méltán keresi a kiváló katonaíró az okát a mostani népi és katonaköltészet vérszegény- igének. Azt gondolja, hogy az ősi magyar népdalok feltámasztására megindult mozgalom akadályozza az új daltermést a lelkekben. Ezen a téren én, mint a magyar néplélek és katonaélet kutatója, tanulmányozója, más megállapításra jutottam. Az ősi magyar dallamíok megmentése az öntudatra ébredt magyarság lejlki életének ösztönös megérzéséből fakad. Igaz, hogy maga a nép nem eléggé ébredt tudatára annak, hogy az ősi dallamok a nemzeti szellem ébrentartói. Azok a zeneileg szakképzett kutatók, akik valósággal ránehezedtek ez ősi dallamokra, természetesen egyoldalúan szemlélik e dalokon keresztül a magyar megújulást. Számunkra épp olyan értékesek a török idők s a kurucvilág dalai, mint a sza> badságharci s a Ferenc József korabeli dalok, sőt fölbecsülhetetlen nemzeti kincset jelend tenek az úgynevezett műnépdalok is, amelyek a cigányzene útján szereztek maguknak nagy, örökéletű népszerűséget és halhatatlanságot. Mindegyik dalcsoport egy-egy történeti kor hangulatát tükrözi vissza. Magyar történelem ez dalban és zenében kifejezve. Egyiket sem szabad elhanyagolni a másik rovására. De még mindig nem adtunk feleletet arra, hogy miért haldoklik a magyar nóta s miért nem énekelhetnek leventéink mai keletű magyar dalokat és katonanótákat. Le az álarccal! Ne takargassuk bűneinket. Itt állunk a nagyböjt önmarcangoló, önvallo- másos, vezekléses, lelkigyakorlatos idejében. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot és valljuk be őszintén, hogy két évtized óta kifelé kacsintgatunk. Rákóczi idején a francia és lengyel muzsika és tánc (Lancier, gavotte, quadrille, polka) volt a divat a nemzetközi zenei életben, mégsem szűnt meg bimbókat fakasztani a magyar lélek s a korra a magyar lélek ütötte rá a pecsétet. A szabadságharc idején Bécs muzsikája és tánca uralkodott egész Európán (Walzer — Straussal, a keringőkirállyal) és mégis a magyar életet a magyar szellem itatta át költészetben, irodalomban és zenében egyaránt. Ma a népek zenéjének halálos ellensége jelentkezett. Húsz évvel ezelőtt még bátortalanul lépett föl heveny járványként s ma idült betegségévé lett az egész világnak a négermuzsika. Ez, — és egyedül csak ez pusztítja nemcsak a mar gyár népzenét, hanem a világ minden népének dalos lelkét. Irtózatos fertőző betegség ez. Zeneszerzőink ma már ennek az irányzatnak dolgoznak1. Hálás munka. Jól Idfizetődik. A művelt társadalmi réteg ennek dőlt be s a ragály kiterjedt a falura — a magyar népre. Ez pedig már nemzeti veszedelem. Nem a mohácsi vész, nem Világos és nem' Trianon jelenti a nemzeti lélek pusztulását, hanem a zenei pestis, amely előbb-utóbb a magyar dal és nemzeti zene koporsója fölött hozsanázza a gyászindulót. Csak akkor éled újra a magyar ének és magyar lélek, ha ezt a fertőző idegent gyökerestől sikerül a lelkekből kiirtani. Addig — sajnos — én sem tudom meg-, mondani, hogy mit énekeljenek a leventék... Addig csak a múlt emlékein merenghetünk. NOSZLOPY ABA TIHAMÉR, AlÁVAUT Menetdij Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. november 2-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely MÁVAUT — — —14 45 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 9-55 1700 T— _ —•— 1517 17 47 é. Bak Hangya szövetkezet i. 9-23 16-28 _ 8 30 15 20 —•— i. Bak Hangya szövetkezet é. 9-20 16 26 1-80 ... 9 05 15 46 —•—é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-54 16-00 4-50 _ —•— —•— —•— é. Hévizfürdő i. —•------•— 45 0 Menetdij 10 25 17 20 —■•— é. Keszthely Hungária szálló i. 10 35 17 30 —é. Keszthely pályaudvar i. Bak—Nova 7 30 14 30 j 7 23 —;--•-9. 20 15 30 i. Bak pályaudvar é. 6 55 1315 _•-9 30 15-35 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6 50 1310 1 70 Menetdij T— T70 450 10-10 16 15 é. Nova i. 6T0 Zalaegerszeg—Bak—Llspe—Szentadorján 1715 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. — 17 47é Bak Hangya szövetkezet é. 7-05 1804 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-47 19-30 é. Szentadorján i. 5-20 1230
