Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-06-30 / 144. szám
ÄRA 10 FILLER 1943 JUNIUS 30. SZERDA IV. évfolyam f politikai napilap # 144. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Tüttössy-atca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A gazdasági művelődés dús őrző Keszthelyen Szinyei-Merse miniszter négy vármegye népművelői számára az előadóképző tanfolyamot Zala vármegye törvényhatósági iskolánkívüli népművelési bizottságának rendezésében hétfőn nyílt meg Keszthelyen a népművelési előadóképző tanfolyam, amelyen négy vármegyéből 120 népművelő jelent meg, hogy korszerű irányító eszméket kapjanak további működésükhöz. A népművelőknek fele Zalából került ki, a muráninneni, muraközi területekről is egyaránt, a másik fél Somogyból, Tolnából és Baranyából toborzódott. Az előadóképző tanfolyam az ország legkiválóbb szellemi egyéniségeit szólaltatta és szólaltatja meg az előadótermek dobogóján, hogy fáklyát gyűjtva és a fáklyát átadva, a falvak és a városok népművelésének vezetői a művelődésnek és a magyarságtudománynak tüzét gyújtsák meg ezrek és ezrek lelkében. Hogy a kormány milyen rendkívülien fontos jelentőséget tulajdonít a népművelésnek, annak bizonysága az, hogy a megnyitóra Zalába érkezett dr. Szinyei- Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter, a magyar művelődés ügyének legfőbb őre és dr. Hankiss János államtitkár, a népművelési ügynek évek óta buzgó vezére, jelenleg pedig hivatalánál fogva is annak legfőbb szellemi irányítója és szervezője. A megnyitó ünnepséget a gazdasági akadémia dísztermében tartották, abban a gazdasági akadémiában, amelynek előcsarnokában a magyar közműveltség egyik nagylelkű úttörőjének és mecénásának, gróf Festetics Györgynek fehér márvány mellszobra emlékezteti az utódokat arra, hogy a haza mindenek előtt. Féltizenkettőkor érkezett meg a minis iter és az államtitkár vitéz gróf Teleki Béla főispán, dr .Brand Sándor alispán, dr. Schmidt Jenő vármegyei főjegyző kíséretében, akik a miniszter elé mentek a fenéki hídig. A miniszterrel jött dr. Csernyus Béla személyi titkár is. Az akadémia díszterme zsúfolásig megtelt a tanfolyam hallgatóival és a népművelők vezető személyiségeivel, akik között ott volt dr. Medve István tanügyi tanácsos, zalai, dr. Sulyok Kálmán tanügyi tanácsos, tolnamegyei, Magyar Dezső baranyamegyei kir. tanfelügyelő, Tamás József tolnai népművelési titkár, Rhosóczy Rezső, a muraszombati tanügyi kirendeltség vezetője, a muramenti és muravidéki népművelési titkárok, Keszthely város elöljárósága, tanintézeteinek vezetői, az előadói karból többen, dr. Búzás Béla keszthelyi, dr. Fehér János tapolcai járási főszolgabíró, dr. vitéz Tamásy István zalaegerszegi polgármester és a zalai társadalom számos előkelősége. Valamivel később érkezett dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár, akinek jellegzetesen szép feje és a tudástól csillogó tekintete felé hódoló köszöntéssel fordult mindenkinek az érdeklődése. Hatalmas taps és éljenzés fogadta a terembe lépő Szinyei-Merse minisztert. Dr. Brand Sándor alispán a történelmi Zala vármegye közönsége nevében és mint a vármegyei népművelési bizottság elnöke köszöntötte a magyar tudomány, művelődés és magyar közoktatásügy legfőbb őrét és irányítóját. Majd jelentést tett a miniszternek az iskolánkívüli népművelési bizottságnak 20 éves munkájáról. Ennek a munkának irányvonalait az a nagy kultuszminiszter határozta meg, akinek a jelenlegi kultuszminiszter nemcsak hivatás- szerű munkatársa volt, de a meghitt, őszinte barátság szálai fűzték hozzá. A nagy kultusz- miniszter úgy határozta meg az iskolánkívüli népművelési munkának fontosságát, hogy a művelődési erő s és energiák nemzetünk jövőjére sorsdöntő jelentőségűek. Nyilván a nemzeti őriélek sugallta a nagy kultuszminiszternek azt, hogy a népet és a nemzetet, ennek a nemzetnek fiait vissza kell vezetni a szellemi és erkölcsi megújhodás, az alkotmány-, törvény- és tekintélytisztelet, a régi erkölcsökhöz való visszatérés és a nemzeti művelődés útjára, hogy a nemzet fiai anyagias közönyüket levetve, fogékonnyá váljanak a történelmi nagy Magyarország iránt való hazaszeretetre. Ha föltesszük a kérdést, vájjon fogékonnyá váltak-e Zala vármegye fiai a történelmi Magyarország iránt való hazaszeretetre, erre az a felelet, hogy a zalai honvédek közül nagyon soknak a neve került fel a régi és új hősi emléktáblákra. Sokan nem tértek vissza bogárhátú házaikba, de szellemük és emlékük eszmévé finomultan fog élni, hogy századokra élessze bennünk a hazaszeretet szent tüzét. A kultuszminiszter legutóbbi cikkében »A magyar művelődés útja Erdélyben« címen kifejtette azt, hogy az anyagelvűség megfosztotta a magyar művelődést többszázados gyökereitől és majdnem gyökértelenné tette, de Erdélyben ez mégse okozott nemzetiségi és társadalmi elkülönülést. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva megjegyezte az alispán, hogy bár az anyagelvűség hatása Zalában is érvényesülhetett, de a szerzetesiskolák és kolostorok közelében ez a romboló munka kevésbbé játszhatott szerepet. A művelődés fejlődése szintén nem okozott itt Zalában társadalmi szétbomlást, mert Zalában a kis-, közép- és nagybirtok tulajdonosai közt társadalmi elhidegűíés sohasem volt és így a közösség gondolata mindig érintetlen maradt. Nyomatékosan hangsúlyozta az alispán, hogy a művelődési munkának az általános emberi szempontok mellett elsősorban nemzetpolitikai irányban kell működni. Ez a nemzetpolitikai gondolat pedig Zalában Deák Ferencnek hagyományként élő ama szavaiban tálál megtestesülésre, amelyek így szólnak: »Nem tartom jó embernek, nem tartom jó magyarnak, ki e sokat szenvedett hazát jobban ne szeretné, mint bármelyik fényes országát Európának«. Ilyen gondolatokkal eltelve kérte az alispán a minisztert, hogy nyissa meg az előadóképző tanfolyamot. A kultuszminiszter a Georgikon és a Helikon jelentőségéről Általános figyelem kíséretében állott fel Szinyei-Merse miniszter szólásra. Mindenekelőtt kijelentette, hogy nagy megnyugvással veszi tudomásul a zalai értékes népművelési munkát, aminek folytatásához Zalában megvan minden lehetőség és elhivatottság. Meleg érzéssel jöttem erre a történelmi földre, — mondotta — amely a nagy magyar mecénás emlékét őrzi. Annak a nagy Festetics Györgynek emléke vesz körül itt bennün- ' két, akinek neve Keszthellyel teljesen összefügg. Festetics György volt az alapítója mező- gazdasági művelődésünk olyan intézményének, amilyen abban az időben Anglián kívül nem található egész Eurójbában. A Georgikon Eu- rópaszerte ismertté tette alapítójának a nevét. Az okszerű gazdálkodás szelleme innen sugárzott szét, a virágzó Qeqfgikont hazai és külföldi érdeklődők tekintették meg, a főrangú ifjaknak kötelességükké tették, hogy látogassák. Széchenyi István és barátja, az ifjabb Wesselényi Miklós sokat tanult Festetics tevékenységéből. Az ő intézménye terelte a legnagyobb magyarnak figyelmét közgazdasági kérdések felé, ez ébresztette föl a nemzeti ügyért való lelkesedését. De nemcsak a gazdasági művelődés alapjait rakta le a Georgikon alapítója, hanem közműveltségünk és nemzetvédelmünk bástyáit és építette, amikor iskolákról gondoskodott, intézeteket alapított a művészet ápolására és dús alapítványokkal támogatta a magyar mérnökök és katonatisztek képzését. Alkotó munkája versenyre kelt sógora, gróf Széchenyi Ferenc munkájával, aki a Nemzeti Múzeum alapításával tette a nevét halhatatlanná. Senkisem volt, aki többet áldozott volna Festeticsnél a magyar művelődés ügyéért. A keszthelyi helikoni ünnepélyeket évenként kétszer, februárban és májusban megrendezte és
