Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-06-28 / 143. szám

ÄRA JO FILLER 1943 JUNIUS 28. HÉTFŐ Mft»IET IV. évfolyam, ♦ politikai napilap # 143. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P, T&ttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTfiY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Országos érdekű bejelentések hangzottak el tegnap Szegeden A miniszterelnök és a gazdasági csuisminiszter szólt az egész magyar életet átfogó intézkedésekről Péter és Pál Most bomlik arany búzatáblákon kemény- izmú aratók karéja feszes kaszákkal, éles sarlók­kal dombok szelíd alján, édes zalai lankák tág végtelenén, hogy sárga kalász-haját levágják a földnek... Itt ring a vetés, mint vig nevetés, aranylapú irka, mibe a nyár beleírta: Isten ... Sárga kalász hintái, életet hordoz cirmos karjain, mint a menyecske, s az van beleírva minden búzaszembe: Ember Hullámzik a róna, záporoz rajt a Nap tüzes csókja s kitárultan, dúsan kínálja titkát: Ke­nyér ! Mintha a Nap löttyent volna az égi teknőböl a földre, vagy olvadt arany hömpölyögne szét a vidéken, oly izzó, sárga, eleven, mély, sely­mesen szóke I Itt állok partján a hullámzó, ringó, aranyló Kenyérnek, amin a szél ezer kis hullámfodorral üzen s csak itt-ott áll meg egy röpke pilla­natra, hol a marokszedő lányok halk dala csor­dul puhán, pajkosan, lágyan s piros szoknyájuk, kendőjük libeg a szélben .. Patyolat ingük fehérük s kék áldás mosolyog szemükben, meg huncut barna tűz, kacagó élet, amint sarlóikkal lehajolnak egy. egy mai ékért, mim a bibliai Ruthnak paraszt-ivadéka. Mögöttük villan kis templomkák tornya s ünnepi dalra kondulnak harangok s belőlük kiszáll a déli Urangyala simogató hangja s leteriti békén imaillatával a vadonatúj, sárguló kepéket.. És ott van mögöttük a tanyaudvar, vén szederfák hús árnyékában az asztal, amin épp most pakol levest s ebédet sürgő kezek­kel a szüle, kitotyog vele kanyargó ösvényeken s mögötte vakkant hosszan utánanézve a Bodri. Ő vigyáz most a majorra, meg az öles kútostor, ő lát legmesszebbre s mint szigorú bakter szétvetett lábbal hunyorog a fénybe.. Marok­szedő lányok előtt suttyó kamaszok fürgén kö­telet vernek... Frissen kaszált búza lendül a hónuk alá, aztán jobbra meg balra csavarják s ott ragyog máris összefonódva puha kötéllé lábuk elé terítve... A csuklók villámgyors moz­dulata ez... Amiken nem lesz soha karóra, aranylánc, diadém, karperec, csak aratás végén szalmából font füzér, mit pajzán játékból akaszt rá nevetve a matka jelölt... Hogy meg- lesz-e jövő aratásig, ki tudja? . . . S ott lépnek előttük az aratók ... a ka­szások . . . Bronztestű szobrok, vasizommal, szálfaderék­kal. Arcukról dől a verejték és lecsorog az áldott napfény. Menetelnek pacsirták záporozó kék dala alatt, tempósan, karjuk lendítve, melybe kasza cseng, mint egy rendet tepetö, végzetes erő, suhanó, részeg diadal . . . Búzavirág villan s pipacs hajbókol előttük . . . Övéké a világ, dacos ajkuk dalra csattanik s csókra, de karjuk nem remeg, nem fél, nem tétovázik erőtlen . . . Lendülő mozdulatuk szoborbaillő . . . Arcuk gödreiben remény meg áldás s most csodaszép hit bizalma feszül . . . Ez az 6 fegyverük igazán . . . kasza . . . békés és megáldott kenyérszegő szerszám. Ro- szog a tarló lábuk alatt és a szöcskék vigan ugornak, pattannak előlök . . . Mig a leara­tott táblán angyal jön látatlan utánuk s szedi kötényébe az elhullott verejtékcseppet, mert égi érték az s viszi Isten mennyei trónusához . . . Ez hullik aztán vissza kenyerünkre, azért oly édes, lágy, puha és szent a magyar kenyér... PUSZTA SÁNDOR Az Alföldi Bizottság vasárnap délután tar­totta Szegeden nagygyűlését, amely iránt or­szágszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. Kállay Miklós miniszterelnök, mint az Alföldi Bizottság elnöke és Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter nagy beszédet mondott. A nagygyűlésen megjelent a kormány valameny- nyi tagja, több mint 100 országgyűlési kép­viselő és felsőházi tag. Népes küldöttségek érkeztek a gyűlésre, különösen az alföldi vá­rosokból. Kállay Miklós miniszterelnök elnöki meg­nyitó beszédében hangsúlyozta: azért nyilat­kozik ő és a gazdasági csúcsminiszter is ép­pen Szegeden az új gazdasági rendről, azok­ról a mélyreható gazdasági intézkedésekről, amelyekkel a mai nehéz időkben a kormány az egész magyar életet rendezni, szabályozni és feladatának betöltésére alkalmassá kívánja tenni, mert Szeged az a város, ahonnan a magyar élet néhány hónapi eltiprás után újra magasba lendült. Kállay Miklós miniszterelnök nagy érdeklő­déssel vár beszédében rámutatott arra, hogy az jíj gazdasági (rend alapja a kiegyensúlyo­zottság és az összhangbahozatal a mezőgaz­dasági és ipari cikkek, a termelői és fogyasztói árak között, továbbá a társadalom minden ré­tegének a tisztességes kereset és a szükséges javak biztosítása. Az új árszint a 40 pengős búzaár jegyében alakult ki. Figyelmeztet min­denkit, — mondotta a miniszterelnök — hogy az ország nyugalmának azok a legnagyobb el­lenségei, akik nem akarják alávetni magukat ennek a rendnek, amelyet a kormány meg­állapít. A rendelkezések végrehajtását három dolog akadályozhatja. A feketepiac, a végre­hajtásra hivatott szervek nem megfelelő mun­kája s végül a megrontásra való törekvés. A három ellenfél közül az első kettővel a kor­mány fel tudja venni a küzdelmet, bár a nagy- közönség támogatása itt is elkerülhetetlen. A korrupcióval szemben — bár az állami hata­lom minden fegyelmi és büntető eszközt vég­rehajt — a legnagyobb támogatást mégis a nagyközönségtől kell kapnia. Az igazi bünre- csábító az, aki az árakat túlfizeti. A miniszterelnök beszédének további során a zsidó birtokok elvételével kapcsolatos földhözjuttatásokkal foglalkozott. Hangsúlyoz­ta, hogy az ország nyilvánossága előtt kívánja erről a részletes tájékoztatást megadni, hogy végét vesse ebben a vonatkozásban is minden szóbeszédnek. Rámutatott arra, hogy mind­járt kormányra lépésének első napjaiban egy­millió hold zsidó birtokot sajátított ki, amely­ből az állam 680 ezer holdat már hasznosított. Az öt Tioldon aluli területeket az ONCsA kapta, hogy sokgyermekes, hadviselt földmíve­seknek juttassa. 5—100 holdig mintegy 13 ezer holdat pedig a Vitézi Szék kapott. Ki­jelentette a miniszterelnök, hogy a zsidó­birtokok juttatásánál egyetemes nemzeti célo­kat és nem egyénieket tart szemelőtt. Olyan földbirtokpolitikát fog vezetni, amely az or­szágnak biztosítja az ellátást, a földön dol­gozóknak pedig a megélhetést. Végül hang­súlyozta, hogy Szeged az új Magyarország tör­ténelmi városa lett, mert innen indult el nagy útjára Horthy Miklós, a magyar élet vezére. Javasolta, hogy a nagygyűlés táviratban üd­vözölje a Kormányzó Urat. A miniszterelnök beszéde után Reményi- Schneller Lajos gazdasági csúcsminiszter rész­letesen ismertette a kormány által az új ár­színvonal érdekében előkészített intézkedése­ket. Foglalkozott a hitelügyi, a politikai és adóügyi kérdésekkel. Hangoztatta, hogy a gazdasági politika vezérelve: a honvédelem minden előtt. Valamennyien katonák vagyunk a háború belső arcvonalán. Gazdasági téren az előfeltétel a termelési ágak és a foglalkozási- ágak közötti összhang. A fizetéseket, a nyug­díjakat, az adókat egyszerre kell megállapítani. Ez mind megtörténik ebben a gazdasági esz­tendőben. Ez az árszínvonal a 40 pengős búzaáron épül fel. Az ipari árakat úgy fogják megállapítani, hogy a termelés polgári hasz­not biztosítson az iparnak. A munkások, tiszt­viselők, nyugdíjasok fizetését pedig hozzá kell alakítani a színvonalhoz, különösen a kis­fizetésű közalkalmazottakét, akik arra külö­nösen rá vannak utalva. Ezek sorsán javít majd a közellátás jobb megszervezése. A gaz­daságpolitika következő feladata az árszín­vonalnak minden erővel való tartása, az árak­nak, béreknek rögzítése. A közellátást csak az igazságos szétosztással lehet biztosítani. E téren máris vannak eredmények, mint a kenyér- és lisztfejadagok emelése. Az adó­zás terén elsősorban is a fényűzési cikkeket kívánja megterhelni. De megterheli a teher­bíró lakosságot is, azokat, akik a gazdasági válság idején vagyonokat tudtak szerezni. Ez elsősorban a zsidókat fogja érinteni. De érinti azokat a keresztényeket is, akik nagyobb va­gyonokat szereztek az utóbbi időben és azo­kat, akik lényegesen nagyobb jövedelmet él­veznek ma, mint 4—5 évvel ezelőtt. Hangoz­tatta, hogy azt szeretné, ha a háború után a magyar mezőgazdaságnak nem lennének adós­ságai. A pénzügyminiszter végül az össze­fogás szükségességét hangoztatta. Az Alföldi Bizottság nagygyűlése báró LJr- bán Gáspár szolnoki főispán zárószavaival végződött.

Next

/
Thumbnails
Contents