Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-04-09 / 79. szám
2 HAWarIteT 1943 április 9. Partizánvadászat a feldúlt és kifosztott orosz falvakban Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ELET-el, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot keli ráírni a kp fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi levél- szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédeinkre, akik sóvárogva várják a jó zalai újságot. adó a bankszerü fedezet, az alapból a kölcsönök nagyrészét olyankor megokolt folyósítani, ha nincs meg a fedezet. Jobb megélhetéshez juttatlak a sokgyermekes családokat Ugyancsak megokolt a kölcsön folyósítása akkor, ha éppen a sok gyermek ellátásának feladata miatt az egyébként megbízható és szorgalmas család nem bírja vállalni az előírt kamatokat, vagy ha azokat meg is tudná fizetni, a felvett kölcsön éppen a kamatkötelezettség miatt lényegesen nem változtathatna a család anyagi helyzetén. Végül akkor, amikor a rendes eljárás okozta késedelemből az igénylőre jelentős hátrány származnék. Mint minden juttatásnál — mondja a rendelet — a kiskereskedelmi és kisipari kölcsönök juttatásánál is az a föelv, hogy a végső cél: egy-egy sokgyermekes családnak helyzetét olyan lényegesen és előnyösen változtatni, hogy a család az addigi, megélhetés szempontjából veszélyeztetett állapotából jobb megélhetéshez és a magyar sokgyermekes családokhoz méltó, nagyobb életszínvonalhoz jusson. Ezért az igazi célravezető módszer az, ha a sokgyermekes családok a kérelemmel összefüggő összes ipari és kereskedelmi (főleg anyagbeszerzési és értékesítési) viszonyok gondos áttanulmányozása alapján az arra szolgáló pénzek elaprózása helyett komoly és végleges boldogulás szempontjából elegendő összegű kölcsönben részesülhetnek. figyelemmel kell lenni a falusi kisiparosságra és kiskereskedőkre Kádár államtitkár körrendeleté nyomatékosan utal arra, hogy az ONCsÁ-ból juttatott kisipari és kiskereskedői kölcsönöknél nagy figyelemmel kell lenni a "falusi kisiparosságra és kiskereskedőkre. Különösen az áttelepítési szükséget és lehetőséget kell vizsgálni. Sokgyermekes családok jobb megélhetési iszonyai úgy is előmozdíthatok, hogy a lakóhelytől távol tartott ipari és kereskedelmi továbbképző tanfolyamokon való részvételt segítik elő kölcsön nyújtásával, feltéve az egyes családok esetében közvetlen és előnyösen hat a kereset emelésére. A tanoncéwek alatt is adható ki kölcsön A körrendelet gondol a sokgyermekes családoknak olyan kölcsönben való részesítésére is, amely lehetővé teszi, hogy e családokból a gyermekek az ipari és kereskedői pályán helyezkedjenek el. így helyesli a körrendelet, ha a nép- és családvédelmi szervek az érdekelt ipari és kereskedelmi szervekkel való együttműködés és főleg megfelelő mester kiválasztása, valamint állandó gondozói figyelemmel kisérés vállalása esetén a gyermekek tanonc- nak való elhelyezése révén a sokgyermekes családokat oly módon segítik, hogy a tanonc- évek alatt nyújtott kölcsönből a tanoncnak főleg ruhával, cipővel stb. ellátását vállalják, ellátási díját részben, vagy egészben fedezik, s ha szükséges, ugyanakkor a tanoncot adó családot gyermekük elmaradt keresetének pótlására gazdasági jellegű juttatásokkal támogatják. A néhány napos csendet határtalan izgalom váltotta fel. Parancsot kaptunk, hogy a megmacskásodott lábakat újra bemelegítjük: —- Partizánvadászat!... Falunktól néhány kilométerre partizánhorda jelent meg, lecsapott a községre, majd a lakosság ingóságait, barmait összeszedve to- vábbállt. Tőlünk is kivezényeltek egy szakaszt további biztosításra és a környéknek a partizánoktól való tnegtisztítására. Friss szénával bélelt szánokra kaptunk és nekivágtunk a széles országútnak. A kis muszkalovak egy vágtában tették meg az utat és hatalmas párafelhők szakadtak fel lucskos testükről a 30 fokos hidegben. Az ukrán kocsisok sovány szénát dobtak a lovak elé és eszükágában sem volt izzadt állataikat leteríteni. Falatozni kezdtek a honvédek által ajándékozott kenyérből, szalonnából, mi pedig feltűzött szuronnyal indultunk átfésülni az első falut. A házról-házra járó honvédek előtt egyenlő nyomor nyelvén beszélt a szovjet »egyenlőség«. A lakosság szabadítóként, fellélegezve fogadta a honvédeket és keservesen panaszolta, hogy a partizánhorda utolsó bátyú gyapjújuktól kezdve minden értéküket elhordott, ami csak keze ügyébe akadt és csak véletlenül maradt meg néhány lábasjószág, amely elmenekült a rablók elől. Egy nagyobb épületben valami szónoklatfélét figyelt meg Fülöp szakaszvezető, aki itt is olyan éber, mint otthon a vasúti mozdonyon. Pillanatok alatt körülfogták a házat, amelyben történetesen a tanító tartott előadást mintegy harminc fiúnak és leánynak, akik vegyesen jártak ebbe a gazdasági iskolába. Nosza, a honvédek hamar beültek a padokba a nebulók mellé, mert ugy-e, régen jártak iskolába, meg aztán az ilyen iskola nem mindennapi szórakozás. A vége persze az lett, hogy a növendékek rá se hederítettek a nagyszakállú tanítóra, hanem a honvédeket bámulgatták és kenyeret kértek a pad alatt. Nem tudták szegény bogarak, hogy milyen nagy úr itt egy honvéd szakaszvezető, Fülöp a szakállas tudorhoz lépett és a kenyérre mutatva félreérthetetlenül mondta: — Hamm-hamtn! Esznek a srácok néhány falatot, azután beszélhetsz tovább! A kiéhezett tanerő maga is könnyezve fogta a kenyeret és megindultál! motyogott: — Magyarszki szóidat haros! (A magyar katona jó.) Ezt már azután mozdonyvezetőnk sem állhatta. Honvédéivel némán kifordult a rozoga ajtón. Faluról falura a partizánok után Innét kezdve iparvágányéi vasúton folytattuk az utat, beláthatatlan kiterjedésű, jószagú fenyőerdők, tölgyesek között. A következő helységben azután kezdődött minden elölről. Itt is csak a rossz híre volt már a partizánoknak. Ebben a faluban kellett beszállásolni a szakaszt. Meg se lepődtünk már az ismerős beosztású házakon: az »előszobában« kisborjú- val játszanak a gyerekek, a következőben tehén kérődzik a szennyes almon, eggyel beljebb répa, vagy kartocska (burgonya) rotyog a tűzhelyen, legbelül pedig a kandallós helyiségben alszik a család. A nagy cserkészés- ben megfáradt test ennivalót se igen kíván és mély álomba merül a földre hintett szalmán. Odakünn az őr bakancsa nyikorog, topog a havon. A kutyák szava se hallatszik reggelig, nyöszörögve lapítanak, csak a honvéd virraszt 20—25 fokos hidegben, bajtársai és az otthon álma felett. Másnap az egyik tréfacsináló fiú elhíresztelte, hogy pompás, új szállásba megyünk. Újszerű házak, rengeteg tehén, csirke, sodronyos ágy vár ránk. .. Különösen Sz. Gyuszi karpaszományosnak csinált hosszú fogat, aki egyre arról ábrándozott, hogy már jó lenne a kincstári feketekávét édes tehéntejecskével szürcsölni, esetleg olyan kuglóffal, amelyben öröm mazsolára vadászni. Megígértük neki, hogy sütünk számára kuglófot is, azonban három csajka tejeskávét kell meginnia. Beleegyezett. A hegyes, erdős utón nagy kedvvel, szinte versenymenetben igyekezett a társaság és mindenki kiváncsi volt, milyen ez a N. W. helység, amely muszkahonban eldorádónak számít. — Nem hinném, hogy jó helyen járunk! — jegyezte meg történetünk hőse. — Hiszen éppen olyan rongyos falu, mint Sztálin többi helysége! Pedig jó helyen jártunk, éppen csak kezdett nem igaz lenni mindaz, amit a tréfacsináló beharangozott. Szabályszerűen beszállásoltunk. Közben pedig félreérthetetlen célzások röpködtek Gyuszi koma felé a mazsolás kuglófról, a frissen fejt tehéntejről, amely azonmód langyosan a legjobb, meg azután a paprikás csirkéről, amelyet az egyik fiú nokedlival, a másik inkább rizzsel ajánlott. Nagy kuncogások közepette vetettünk ágyat — a földön, megettük a tartalékszalonnát és tovább ábrándoztunk a jó feleség és édesanya főztjé- ről... Sz. kománknak volt a legszínesebb a képzelete, itt is csak a tejeskávét idézgette és este minden mutogató és orosz nyelvtudományát összeszedve akarta rábírni a lompos menyecskét, hogy a két tehén tejéből juttasson számára legalább egy liternyit. Rideg elutasításban részesült s nagy keservesen megértette a magyarázatot, hogy a lakosságnak naponta be kell szolgáltatnia bizonyos meny- nyiségü tejet és így Gyuszi részére sehogyan sem kerül. Sí. karpaszományos esete a szovjet tehénnel Gyerekarcú karpaszományosunk azonban nem tudott belenyugodni a kudarcba. Összedugtuk a fejünket, mit lehet itt tenni? Pajkos ötlet bizsergetett, amelyet sehogyan sem tudtam elaltatni s kirukkoltam vele: — A boszorkányok is el-elszívják a tehenet. Miért ne lehetnél te most az a boszorkány, Gyuszikám? Fejd meg a búböccét... Az ötlet hihetetlen izgalomba hozta kis- komámat s nagynehezen magáévá tette, amikor eszébe jutott: — Te, én még soha életemben nem fejtem tehenet. Mit gondolsz, sikerülne? — Kinézem belőled és tudod, úgy hallottam, párszem kockacukrot kell csak adni az állatnak és akkor jámboran leadja a tejet az idegennek is ... És jött az este. Fekete ölében szunnyadt a falu. Szakaszunk is némán pihent, csak Gyuszi forgolódott a nagy terv által tüzesített Prokrusztesz-ágyban. Valakit megállítottak az őrök az utcán, idebenn az egyik hortyogó bajnok húzta a nagybőgőt. Komám odasúgta mellettem: — Alszol? — Dehogy! Mit akarsz? — Te, én megyek fejni... — Sok szerencsét! A kockacukorról meg ne feledkezz! — biztattam, de alig tudtam elfojtani a nevetést. őkelme pedig egy marok kockacukorral kezdte is a rohamot. A tehén egyet kanyarí- tott reszelős felületű nyelvével és szempillantás alatt belapátolta a csalétket. A csajkáját szorongató fiú most a tehén tőgyét kezdte dögö- nyözni... Hogy mi történt, nem tudom, csak annyit hallottam néhány perc múlva, hogy valami nagyot huppan, majd csörömpölve esik le a csajka ... Többen is felriadtak, magam is szaladtam kifelé, a tehenek szobájába. A tejre szomjazó pajtás éppen akkor kászolódott fel a sarokból. Felkattantottuk a villanylámpát és nyomban megállapítottuk, Gyuszi ruhája használhatatlan állapotba került, a tejszerzési művelet pedig kudarcba fulladt. Másnap nem szerettem volna a kiskomám bőrében lenni. Pattogtak az élcek: — Nem voltál elég gyengéd az édeshez!.., — Hja, a tehénfejés nem írógép ... — Hogy méri a tej literjét a muszka tehén? HAJDÚ LAJOS.
