Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-05-22 / 115. szám
1943 május 22. 3 Miről beszélnek ez emberek Zalán kívül ? Az udvarias ügyvéd meg veszi eg elő cukorkái FÖLDBIRTOKOT, mely kertészkedésre alkalmas, vasútállomás, vagy köves út közelében van, megvételre, bérbe keresünk. Ajánlatokat »Faiskola rt.« jeligével Erdős hirdető, Budapest, Teréz-körút 35. továbbít. németek eredményes támadásokat folytattak a kubáni hídfőnél, továbbá sikeresen támadták Leningrád ellátási üzemeit. (NTI) Az ukrán lakosság kifejezte azt az óhajtását, hogy soraikból állítsanak 'fel a németek lövészhadosztályt a bolsevisták ellen. (NTI) Rómából jelentik: A Stefani-iroda szerint egy idő óta nem múlik el nap, hogy az angol, vagy amerikai rádió többé-kevésbbé lendületesen föl ne szólítaná az ola,sz népet a harc megszüntetésére. Eközben folyton hangoztatják az angolok barátságos érzelmeiket a félsziget lakossága iránt, amellyel kezet szorítani — mint jelzik — háromszoros boldogság volna nekik. E felszólításoknak és fogadkozásoknak azonban semmi hatása sincs az olasz népre. Igen jól tudja, hányadán van az angolok és amerikaiak igazi érzelmeivel. Tudják, mi volna a sorsuk, ha az angolszászok győznének. Az angol hírverés tehát éppen olyan hatástalan, mint a nehézbombázók lövöldözése asszonyokra és gyermekekre. Az olasz nép nem érett meg a politikai és gazdasági szolgaságra és egyáltalában nem hajlandó eh- állni azoktól a szent jogoktól, amelyekért a győzelemig harcolni akar. Az olasz főhadiszállás jelentése szerint olasz repülők bombázták Bizerta kikötőjét és meg1- torpedóztak a tuniszi vizeken egy ellenséges torpedórombolót. Az ellenség támadást intézett Grosseto, Messina, Pantellaria és néhány szardíniái község ellen. Pantellaria légvédelmi ütegei lelőttek 7 ellenséges repülőgépet. — Szardínia felett légiharcban egy négymótoros és két kétmótoros ellenséges gépet pusztítottak el. f Német harcirepülőgépek tegnap újra nehéz bombákkal árasztották el az algériai tengerparton levő Dzsidzselli kikötőjét. A Földközi- tenger térségében német vadászgépek és a légihaderő elhárító lövegei lelőttek nyolc ellenséges repülőgépet. Egy német repülőgép nem tért vissza támaszpontjára. (NTI) Szíriában Libanonban újra kihirdették az ostromállapotot. A városok főbb utcakereszteződésénél géppuskás járőrök szálltak meg, a hadászati fontosságú helyeken levő házak erkélyeire kisebb ágyúkat vontak fel. A városok és falvak főterén páncélgépkocsik és fegyveres gépkocsik állnak készenlétben, hogy a legcsekélyebb megmozdulásra közbelépjenek. Az angol és gaulieista hatóságok újabb tömeges letartóztatásokat rendeltek el, különösen az arab lakosság körében. Tíz arabot a rögtönítélő bíróság ítélete alapján kivégeztek. (Stefani) Bangkogi jelentés szerint Délkínában 60 ezer főnyi japán haderő átlépte a Jangcse1- kiangot és körülbelül 100 kilométeres arcvonalon délkeleti irányban nyomul előre. Japán ejtőernyősök elfoglalták Kiang városát. A tegnapi finn hadijelentés szerint a Finn- öböl felett élénk légi tevékenység volt. Az ellenség többízben berepült az öböl fölé. A finnek saját veszteség nélkül 16 ellenséges gépet lőttek le. (MTI) Teheránból jelentik: Litvinov washingtoni szovjet nagykövet, útban Moszkva felé, repülőgépen Teheránba érkezett, ahonnan tovább folytatja útját Moszkva felé. (MTI) Tokióba érkezett külföldi jelentés szerint Davies, Roosevelt személyes követe Moszkvá1- ban közvetíti azt az amerikai követelést, hogy Szibériában támaszpontokat engedjenek át az Egyesült Államok részére. (MTI) Szegedről jelentik: Különös kalandja volt a közelmúltban a jó humoráról ismert ügyvédnek a helybeli közellátási hivatallal. Köztudomású a rendeletek kiváló ismerőjéről, hogy nehezen lehet kihozni a sodrából. Ha azonban kizökkentik angol nyugalmából, akkor nagyon haragos tud lenni. Ez történt vele néhány hét előtt a közellátási hivatalban is, ahol hónapokon keresztül gyakori látogatásokat tett néminemű talpalávaló irányában. Helyesebben: az alávaló talp helyett szeretett volna szerezni valami jobbat, lehetőleg bőrt és lehetőleg utalványra. Közel egy évi, többször megsürgetett igénylésére végre egy napon idézést kapott a közellátási hivataltól déli 12 órára. Meg is jelent pontosan a jelzett időben bekopogtatott az előírt számú ajtón, majd benyitott. Még be sem lépett jóformán, amikor egy barátságtalan női hang (sajnos, ilyenek is vannak) süvöltött feléje: »Nem fogadunk feleket!« A nagytürelmü úr a furcsa üdvözlésre dühbegurult és önérzetesen megjegyezte, hogy idézésre jött. A válasz ekkor sem lett nyájasabb, mire az ügyvéd is hangosabban vitatkozott. A talputalványát ekkor sem kapta meg. De ha már ott járt, érdeklődni kezdett az egyéb utalványok felől, megsürgette többek között a szappanjegyét. Erre megmondták, hogy az melyik napon és melyik órában vehető át. »Én már nem jövök fel ide többet, a jelzett időpontban különben is bírósági tárgyalásom van, tessék talán elküldeni a címemre.« »Postán, vagy küldönccel?« — tréfálkoztak vele, látva, hogy a sértődöttség okozta haragja, amilyen hirtelen fellobbant, éppen úgy el is párolgott. Az ügyvéd belement a tréfába, bár feleletén még érződött Beregszászról jelentik: Nem mindennapi medvekalandja volt a herincsemonostori vadásztársulat erdészének, Bánó Árpádnak, aki fegyvertelenül állta ki és jelentéktelen sérülésekkel úszta meg egy hatalmas anyamedve szemtől-szembe való háromszoros dühös támadását. A herincsemonostori határban levő 1300 méter magas Jaszenoka hegy alatti erdőrészben Bánó a szokásos kerülőjét végezte, amikor egy bokros részen, a földön nagyvad friss nyomát és dúlását vette észre. Fegyverét a nála volt egyetlen golyós töltényre töltötte át,, de az észlelt vádnyomokat alaposabban meg sem vizsgálhatta, amikor a bokrok közül hatalmas anyamedve toppant eléje bocsával együtt. Egy pillanat volt az egész és Bánó Árpád már-már a földön hevert, a hatalmas állat lábai előtt, fegyvertelenül. A közvetlenül előtte előbukkant állat egyetlen mozdulattal a fegyvert kiütötte az erdész kezéből, még pedig olyan ütéssel, hogy Bánó Árpádot is földre- terítette. A kis medvebocs a talán először látott embertől és a villámgyors jelenettől, úgy látszik, megijedhetett, mert különös hangokat hallatva eliszkolt. Az anyamedve bocsának hangjára megfordult és utána indult. Az erdész, aki nem vesztette el lélekjelenlétét, felugrott és fegyvere után akart nézni, amely a bokrok közé esett. Erre azonban már nem volt idejé: az anyamedve visszaterelve bocsát, már újra előtte állt és vésztjóslóan morgott. Bánó tehetetlenül, földbe gyökerezett lábakkal állt. De valahogy megint csodálatos szerencséje volt. A hatalmas állat mancsának második ütése a hátizsákját érte, amelyre még esőköpenye is rá volt akasztva. A hátizsák a kabátjával és az némi sértődöttség. »Kérem, akár személyesen is elhozhatják a hölgyek. Semmiesetre sem fognak olyan fogadtatásban részesülni, mint amilyennel engem fogadtak itt. Ha férfilátogatóm jön, azt cigarettával szoktam megkínálni a jó szón felül, a hölgyeket cukorkával.« Néhány nap múlva, egy délután csengetnek az ügyvéd ajtaján: az egyik tisztviselőnő hozta el a közellátási hivataltól a szappanutalványt. A kellemesen meglepődött ügyvéd visszaemlékezve pár nap előtti Ígéretére, előszedte a cukorkával tele dobozát és megkínálta a tisztviselőnőt, sőt még útravalót is csúsztatott az édességből a zsebébe. Újabb néhány nappal később idézést kézbesítettek az ügyvédnek. Ebből megtudta, hogy följelentették hivatali közeg megvesztegetéséért. Az ügyvédnek leesett az álla: egész életében becsületes ember volt és bárhogyan is erőlködött, sehogy sem tudott visszaemlékezni rá, hogy valamelyik hivatalban is a tisztességgel ellenkező viselkedést tanúsított volna. Csakhamar kiderült, hogy a cukorkával való kínálgatás miatt jelentették föl; a följelentéshez zacskóban mellékelt néhány szem drazsé volt a »megvesztegetési« bűnjel. Heteken keresztül lógott a súlyos vád Damokles- kardja az ügyvéd feje fölött. Végre most hivatalos értesítést kapott, amelyben a királyi ügyészség ellene megvesztegetés címen tett följelentés ügyében jogerősen megszüntette az eljárást. Ügyvédünk jóleső elégtétellel vette tudomásul a döntést, a cukorkás dobozt azonban elzárta íróasztala fiókjának mélyére és okulva az eseten, a tartalmával ezentúl csak saját magát fogja megkínálni. ingével együtt leszakadt az erdészről, a medvekarmok a nyakán és a hátán is végigszántottak, anélkül azonban, hogy komolyabb sérülést ejtettek volna. Bánó most már véresen terült a földre. A szerencse azonban ekkor sem hagyta el: az előző jelenet pontosan megismétlődött. A medvebocs ijedten, vinnyogva eliszkolt és a kicsinyét féltő anyamedve újra otthagyta áldozatát. Bánó Árpád a szünet alatt talpraugrott s a néhány lépésnyire ott álló fára kapaszkodott fel erejének kétségbeesett megfeszítésével. Ez volt az igazi szerencséje. Mert a megint visz- szatért állat most már bocsának visszapenderí- tése után vad dühvei fordult ellene. Megpróbált a fára felkapaszkodni, azután pedig dü- hödten rázni kezdte. Talán negyedóráig tartott a veszedelmes fenevad hasztalan kísérletezése, amikor dühének csillapultával otthagyta a különös kaland színhelyét és annak szenvedő szereplőjét a fa tetején. Bánó Árpád a jó kilátást biztosító fáról figyelte a medvének és kölykének eltávozását. Aztán lekúszott a fáról, de fegyverét és hol- oniját meg sem keresve, igyekezett haza. A veszedelmes kaland támadó hőse, a hatalmas anyamedve, ' régi ismerőse a herincsemonostori határnak. Tavaly is mintegy tíz nagy háziállat elrablását írták a számlájára s valóságos 'hajtóvadászatot rendeztek már akkor ellene — hasztalanul. TENISZŰTŐT Zalaegerszegen a cserkésxüzüet ben veszek — ott szakszerűen húrozzák. Telefon: 266. (lakáson is) Bánó Árpád erdész Izgalmas kalandja egy dühös anyamedvével
