Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)

1943-03-16 / 60. szám

2 ÍIAöwJrEIET 1943 március 16. öltözködjünk T Kész nölkabát és ruhaosztály Uridivat és szöveteladás UN és HÓI Szabóságából céljai mellé. Ma Ti vagytok hazánk remény­sége, a magyar jövő valóraváltói. Legyetek mindig méltók nagy őseitekhez, állítsátok ifjú erőtöket épp olyan lelkesedéssel a haza szolgálatába és teljesítsétek éppoly híven kötelességeiteket. Törekedjetek mindig arra, hogy életetek példaadás legyen. Ti járja­tok elől a valláserkölcsi életben, a becsületes­ségben és a hűségben. Szolgáljátok mindenek­előtt a nagy magyar célokat, mert kivált ilyen nehéz időkben kell, hogy a nemzet érdekei minden egyéni érdeket megelőzzenek. A nemzeti élet egyik legfontosabb alapja a fegyelem. Az összetartás, a belső rend fenntar­tása, a belső front ereje ma az ország számára a lét, vagy nemlét kérdése. — Szánjatok mindig keményen szembe a társadalombontó törekvésekkel. Ezek rendsze­rint válogatás nélkül mindennel szemben a tagadást hirdetik. Pedig még az egészséges reformokat sem szabad, hogy a demagógia sajátítsa ki magának, mert az szem elől téveszti az adott lehetőségeket, tulkiabálja az ésszerű jóakaratot és háttérbe szorítja a komoly munkát. Az újítás is csak akkor lehet egészséges, ha az élet józan követelményeihez simul. — Ezernyolcszáznegyvennyolcban március 15-ének lelkesedését nem lehetett valóra vál­tani. Ma ehhez minden rendelkezésünkre áll. Országunk független és önálló, megvan a törvény előtti teljes egyenlőségünk. Ha ezeket megőrizve egységben, fegyelmezetten, keményen dolgozva haladunk és megtartjuk erkölcsi tisz­taságban országunkat, méltók leszünk őseink­hez és a ma magyar harcának szent áldozataihoz. — Legyetek felkészülve, hogy ha ránkköszönt a napsütés, ősi erővel sarjadjon az ifjú ma­gyarság élete. — Bízom a mai fiatal magyar lelkek egész­séges életerejében, amely meghozza a s?ebb jövőt. Eeszies v igyá zz -állásban lés engedelmes együttérzéssel hallgatta a tömeg az ország atyjának mélyreható igazságait, majd a szó­zatot követő Himnuszt. A levente készen áll A haza egész népének való együttes közve­títés után került sor a tulajdionképipeini küllőn! műsorra. Feltört a szívek őszinte mélységéből Vörösmarty Szózat-árnak megrázó tartalmú dal­lama: »A nagyvilágon e kívül nincsen szá­modra hely...« Majd a leventék nevében Kertész László vármegyei díjtnok mondott beszédet, kitűnő hangsúllyal, az átérzés he­vítő és meggyőző hatásával. Petőfi és Jókai nemzedéke örökké fiatal és az eszme:, ame­lyet szolgáltak, mindig eszmény marad. A leventeifjúság az örök márciusi gondolatnak továbbhordozója. Az ifjúság magatartásán mú­lik nemzetünk szebb jövője, vagy elbukása. A leventék készséggel vállalják itthon a mun­kát harcoló testvéreink helyett, hogy előse­gítsék a zavartalan termelést. Kitartásra buz­dítják az aggodalmaskodókat és elfojtanak minden hazaelienes megmozdulást. Az ország­nak egymillió leventéje kész bármely pilla­natban fegyvert ragadni és vérével is meg­pecsételni áldozatkészségét a hazáért. Zadravecz püspök beszel Var as dy Imre gimnazista a Talpra ma- gyar-t szavalta a hagyományos lelkesedéssid, majd U z d ó c z y - Z a d r a v e c z István püs­pök, Szent Ferenc rendje évszázados hazafias és :n(em,zetnevelő szerepének mai szóvivője, 25 évyel ezelőtt is sorsdöntő időknek hőse mon­dotta első beszédét szülőföldjének székváro­sában: — Március a lelkesedésnek, élniakarásnak, életkövetelésmek, az ifjúságnak a hónapja:. Március 15-e a szabadságkövetelés napja már majdnem iszáz év óta, a magyar ifjúság ün­nepnapja. Atyátok szólt előbb hozzátok, ifjú­ság, hallottátok a szózatot, egész lelke reme­gett -benne a Kormányzó Urunknak, szeretet sugárzott belőle felétek, így küldött bennete­ket a kötel-ességtdk útjára. Én most folytatom az atyai ölelést, az aggódó szózatot. Már nem vágy a független, szabad haza, mint 1848- ban, hanem valóság, gyönyörű épület azon a gránitsziklán, amelyet nektidk kell a munkátok­kal alája tenni. De -ebbe a munkátokba mi, őszfejűek is belekapcsolódunk, mi, élemeídelt- t,ek is részt kérünk a ti munkátokból. Az! esz­mét ugyanis az ifjúi hév pattintja ki, az életbe azonban csak az idősebb korok higgadtsága viszi bele. Petőfi lrfke csiholta ki március 15-émek szikráját, de későbbi korok politi­Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR BLET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kell ráírni a lap fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi I evél - szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédeinkre, akik sóvá­rogva várják a jó zalai újságot. kuisai, katonái, gondolkodó .elméi és cselekvő nagyjai használták fel az alkotások kohójában. Vart iíshát jogunk nektek irányítást adini, hogyan lehet a vágyva vágyott nemzeti, népi, állami szabadságot megvalósítani és megőriz­ni. A Szentírással fejezem ki magamat: ahol az Ur lelke vagyon, ott a szabadság, sőt hoz­záteszem: csak ott a szabadság. A lélek je­lenti az egyén és a nemzet hitét és különösem a magyar hitet. Csak az 'Isten leikével telí­tett nép tud önmagának szabiad és független hazát teremteni. Istidnnek különös adománya a szabadság és ilyen isteni adomány a mi független hazánk, Szent István birodalma, amelyben uralkodó nyelv a magyar nép nyelve, azé a magyar lé Leké, amely a bárhonnan feléje sugárzó nagyszerűségeket át tudja dolgozni a sajátjává, különleges, magyar műveltséggé. Csak az olyan nemzet szabad, amely így tud dolgozni és csak az a njamzet öröké ietű, amiely a jog­kincs|eit karddal, önfeláldozással tudja vé­deni lés miméi több bölcsöt ringat. Rokontalan nép vagyunk, önmagunkra hagy a- tottak. Különösen kell ezt hangsúlyoznunk ak­kor, amikor szabadságunk, függetlenségünk;, magyar kereszténységünk megvédéséről van szó. Száz év előtt hányszor jutott végveszélybe ez a szabadság! Huszonöt évvel ezelőtt is ránkszakadt a legsötétebb éjtszaka, ‘amikor szétszórták a magyar kincseket, a magyar szentségeket és csak a vörös lángok világítot­tak kísértetiesen. Zalára is ráborult ez a ré­mes éjtszaka, megtépték, vérzett ez a föld is, mint a szétdarabolt haza. Vértanúk holttestei szerteszét. Voltak, akik elénekelték már a ma­gyar lét rekviemjét. De mégis feltámadt a haza és lettünk és vagyunk újra szabadok, füg­getlenek és keresztény beállítottságban,. A ki­szakadt részek egymásután tértek vissza és Zala is kiegészült újra. Most siem jutottunk odáig, hogy egy pillanatra is kételkedjünk. Huszonöt évvel ezelőtt mélyebben voltunk, nem volt fegyverünk, csak ellenségünk és mégis a legmagasabbra, az -oltárra emeltük a Zászlót. Mert hittünk és bíztunk az Istenben. A két erő, a fegyver és a belső arcvonal tevé­kenységét jelképező kalapács mellé kell ugyanis még harmadik erőnek a törhetetlen hit. Hinnie kell a magyarnak önmagában, a történeti küldetésében, hogy Istennek szük­sége van ránk ezen a Kárpátoktól szegélye­zett helyen, amely a Regnum Mariamum és lennek a Mária országának szenteltvíz-tartója ,aZ Adria kéklő vize. Amikor honvódeink a leg­nagyobb áldozatot hozzák (ezért a magyar földért, 40 fokos hidegben szorongatták gém- ber-edétt kezükben a fegyvert, ezer kilométerre az istenadta határoktól, itthon gyávaság hul­láma futott végig a telkeken. Nem foglalko­zom ezzel a jelenséggel ,de odakiálto-m a hitn-étkülieknek: hohó, nem vagyunk még ott, hogy temetni kell- jiein Hungáriát. És nem is leszünk sohasem ott! t mondat elhangzása után percekig viharos tetszésnyilvánításban részesítette -a tömeg a (szónokot. A püspök így végezte be gyújtó erejű be- IsZé-d é t: — Ha az Úristen nem őrzi a várost, — mondja a zsoltáros — hiába virraszt, aki őrzi azt. Ha a vallásosság nem járja át a népünk szívét, akkor hiába a fegyver, hiába a munka. Gyulladjon hát lelkűnkben lobogó lángra az évezredes magyarság szentségeis hite, legyem tűz a lelkünk, amely ég a hazaszeretet, önfelál­dozás kohójában. Hadd lássa azt mindenki, hogy ilyen »agyarok élnek Zalában. A gimnázium énekkara dr. Dómján István ének tanár kitűnő betanítása mellett Weber: A kard című dalszámát énekelte -el, majd T ö r -ö k István ker-eskedelmista adott -elő -egy alkalmi költeményt hatásosan. Kitüntetések átadása Megkönny-eZtető jelenet következett. Uzdó- czy-Zadrayecz püspök átadta -a ‘hősi halott Harsai Ödön hadnagyot illető kormányzói ki­tüntetést, a Magyar Érdemrend Lovagkereszt­jét a hadiszalagon a kardokkal a legnagyobb áldozatot meghozott édesanyának. — Nem így álmodta az édesanya gyermekének jövőjét — mondta a püspök. — De az édesanya önön vérében felmagasztosult. A hős életét adta, hogy megmentsen, megváltsón sok más éle­tet, a haza életét. A kitüntetést, amit a, m>esz- sze havas orosz mezőn levő sírra kellett volna letenni, odaadom a hős bölcsőjének, oda- teszem a fájó édesanyái szívre vigasztalásnak és büszkeségnek. Két kezét kitárva, megáldotta a főpásztor a hősök síri álmát pihenő fiatal hadnagy ham­vait, akinek lelke a hadak csillagos útján vezeti tovább a magyar honvéd lépteit győ­zelemre. Ezután a püspök az emelvény előtt felsora­kozott nemzetvédelmi kereiszteis-dkbeiz intézett beszédet és méltatta a kitüntetésnek jelentősé­gét. Miután a dr. vitéz Horváth Bertalan törvényszéki tanácselnök által előm-ondott fo­gadalmat letették, egymásután a püspiö-k jelé járultak, aki jelképesein mindegyiknek a mel­léhez illesztvén a Nemzetvédelmi Keresztet, át­adta a kormányzói kitüntetést. Még Po lányi László gimnazista szavalta lel tehetségesen a nemzetvédelmi keresztesek­kel kapcsolatos alkalmi ódát és a Hiszekegyet énekelte el a gimnazisták kara. Aztán a: leven­ték fúvószenekarának indulói mellett díszeilvo- inuiás következett a megyeházánál felálló ka­tonai, egyházi és polgári előkelőségek előtt. Fjehér lovon lovagló honv-édtiszt nyitotta meg a menetet, utána katonai díszszázad, a tűz­harcosok, a lövészek, nemzetvédelmi keresz­tesek, a leventeleányok, a helyi leVe-nték, a pol-gáristák, gimnazisták, kereskledeimisták és -a vidéki Íeventeifjúság végeláthatatlan csa­patai vonultak el. Az ünnepélyen hozzávetőleges becslés sZelrint vagy öfezer -ember vett részt. Ez alkalommal mutatkozott be először a város által 5.500 piengőn vásárolt új hangerősítő berendezés is.

Next

/
Thumbnails
Contents