Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)
1943-03-29 / 70. szám
ÄRA 10 FILLÉR 1943 MÁRCIUS 29. HÉTFŐ IV. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP ♦ 70. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, T&ttössy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A zalaegerszegi ügyvédi kamara a numerus nulius bevezetése mellett foglalt állást A zalaegerszegi ügyvédi kamara kétszeri próbálkozás után, tegnap tarthatta meg évi rendes közgyűlését, amely egyúttal végre határozatképes lett, mert megjelent a szavazatra jogosult kamarai tagoknak egyötöd része, vagyis 11 ügyvéd. Nagykanizsáról ketten jelentek meg, a kamara területéhez tartozó vidéki helyek egyébként nem voltak képviselve. Élte- kintve attól, hogy az ügyvédi karnak egy része katonai szolgálatot teljesít, ami természetesen felmentő oka a távolmaradásnak, egyébként a megjelenéstől való tartózkodás azt a látszatot kelti, mintha az ügyvédséget éppen a saját kari ügyei nem érdekelnék, amelyek pedig a kamara alkotmányában, a közgyűlésen domborodnak ki elsősorban. Szellemesen mondotta az egyik jelenlevő, hogy az ügyvéd, aki másoknak pereket nyer, igy a saját perét elveszti. A Kamarai szeKnazat korszerűen átalakították, tatarozták, vendégszobával kibővítették, a helyiségek uj parkettát kaptak, az egész székház a maga berendezésével együtt nagyon barátságos és megfelel az ügyvédi kar tekintélyének. Dr Á r v a y László városi tiszti főügyész, kamarai elnök nyitotta meg a közgyűlést igen értékes beszéddel. I I i Első gondolata a Kormányzó Ur felé szállott, aki a Gondviselés által reáruházott feladatot magas korát meghazudtoló fiatal lélekkel, csorbítatlan energiával, nemzetének jövőjébe vetett törhetetlen hittel és akarattal tölti be. Magyarságáért és fajtájának boldogulásáért nemcsak a saját életét kockáztatta annak idején a Novara fedélzetén, nemcsak saját egészségét és öreg napjainak megérdemelt nyugalmát tette le a haza oltárára, de meghozta a szülőtől megkívánható legnagyobb áldozatát akkor, amidőn hőn szeretett fia, a kormányzóhelyettes ur hősi halált halt a Szovjetbirodalom felett szárnyaló turul madárnak sebzett szárnyai között. Azután a szörnyű küzdelemről beszélt, amit a tengely- hatalmak köré csoportosuló európai jobboldafli nemzetek vívnak a zsidóság által vezetett demokratákkal szövetkezett orosz bolsevizmus ellen. Tisztában van mindenki, aki fejét strucc- ként homokba dugni nem akarja, hogy ebben a háborúban a lét vagy nemlét kérdéséről, a mi szempontunkból tehát elsősorban a keresztény magyarság létéről, vagy nem létéről van szó. Meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy ellenségeinknek esetleges győzelme a magyar faj és nemzet teljes megsemmisítését jelentené. Hős honvédeink a német, olasz és a többi bajtársainkkal vállvetve rettenthetetlenfil harcolnak a még mindig ijesztő rémként fenyegető szovjet hadsereggel. Az itthon maradt magyarság pedig nemcsak a háborúval együtt járó nélkülözéseket és a pénzügyi terheket vállalja zokszó nélkül, hanem megfeszített munkával igyekszik azok helyett is dolgozni, akiket a kötelességteljesités a harctérre szólított. A háborús helyzet rányomta bélyegét a magyar ügyvédségre is — folytatta tovább a szónok. A tisztviselő társadalmon kívül nincs még olyan réteg, amelynek létalapját a háborús viszonyok olyan mértékben fenyegetnék, mint az ügyvédekét. A polgári pereknek majdnem 90 százalékos csökkenése, a telekkönyvi ügyforgalomnak majdnem teljes kiesése, egészöh szűk keretek közé szorították az ügyvédség kereseti lehetőségeit. Ezen a helyzeten csak a numerus nullus- nak azonnali bevezetése tudna segíteni. Büszke örömmel állapítjuk meg, hogy a zalai ügyvédség példás kötelességtudással, az idők szavának teljes átérzésével tesz eleget a nemzettel szemben fennálló kötelezettségének. Egyrészük a harc mezején fegyverrel a kezében küzd, másrészük a határokon belül végez honvédelmi szolgálatot, ismét mások az egyéb tereken elfoglalt kartársaik helyett bajtársi szolgálatot teljesítenek. A zalai ügyvédség példát mutatóan veszi ki részét a közteherviselésből. A felelőtlen adatokkal dobálózni szerető személyekkel szemben megállapítható, hogy a zalai ügyvédségnek a gazdasági átállítás következtében nem származtak anyagi előnyei, legalább is a zalai ügyvédség az új helyzetből gazdasági téren még semmit sem élvezett. Ellenben sokkal magasabb terheket vállalt a zalai ügyvédi kar, mint más kamarák ügyvédi társadalma. Amikor az átlagot figyelembe véve legalább is 50 százalékkal csökkentek az ügyvédek kereseti lehetőségei, ugyanakkor 30 százalékkal magasabb adóalap után adóznak, mint három évvel ezelőtt. Végül az elnök hivatkozott arra, hogy a zalai keresztény ügyvédi kar tovább folytatja önvédelmi harcát a zsidóság ellen és teljesíteni fogja azt a kötelességét, amelyet hivatása a nemzeti, társadalmi és a közélet egyéb síkjain előír. Amelyik ügyvéd az egyéni érdekeit most nem szorítja háttérbe, az nem érdemli meg, hogy magyar ügyvédnek nevezzék, de nem is akarja az elnök elhinni, hogy a zalai ügyvédek sorában ilyen akadjon. Dr. Árvay Lászlónak beszéde mély hatást gyakorolt a jelenlevőkre. Elhatározták, hogy azt egész terjedelmében megörökítik a jegyzőkönyvben és sokszorosítva megküldik a zalaegerszegi kamarához tartozó minden ügyvédnek. Dr. Winkler István az 1942 évi zárószámadást terjesztette elő, amelyet azután minden hozzászólás nélkül elfogadtak. Majd dr. Boz- zay Jenő kamarai titkár terjesztette elő mindenre kiterjedő alapossággal kidolgozott jelentését, amelyet a törvényes előírás értelmében az igazságügyminiszterhez terjesztenek fel. A jelentés elsősorban megemlékezett a Kormányzóhelyettes Urnák hősi áldozatáról, honvédségünknek dicső teljesítményeiről, majd rátért arra, hogy a háború hatása alól nem vonhatja ki magát egyetlen társadalmi osztály sem. A gazdasági élettel kapcsolatban rámutatott a jelentés arra, hogy kormányzatunk nagyon helyesen minden erővel igyekszik pénzünk értékét fenntartani. Bíróságaink ítéleteikben szintén támogatják a pénzügyi kormányzatot, mert a gazdasági életnek minden vonalán szigorúan azt az álláspontot foglalják el, hogy a pengő értékében változás nem állhat be és hogy a közszükségleti cikkek és egyéb árúk árának alakulására a pénz értékén kívül más tényezők vannak befolyással. Majd rámutatott a jelentés arra, hogy a bíróságaink által alkalmazott díjszabás még a békeévekben készült és az itt-ott eszközölt néhány százalékos fölemelés mélyei^ alatta van a közszükségleti cikkek árában elért emelkedésnek. Az ügyvéd keresetének akkorának kellene lennie, hogy ne csak a megélhetését biztosítsa, hanem tartalékot gyűjthes- sen arra az időre is, amikor öregsége, vagy rokkantsága miatt már munkára képtelen. Az ügyvédi kereseti lehetőségek nem javultak annak ellenére sem, hogy az ügyvédek létszámában csappanás állott be. Ezt az állítást igazolják a statisztikai adatok is. A zalaegerszegi kir. járásbíróságnál például a vagyonjogi perek és fizetési meghagyások száma 1942-ben együttesen 638-cal kevesebb volt, mint 1941-ben és 1.030-cal kevesebb, mint 1940-ben. A zalaegerszegi kir. törvényszéknél a múlt évben 7-tel kevesebb volt a fellebbvitt polgári perek száma, mint az előbbi évben. A zalaegerszegi kir. törvényszéknél a vagyonjogi perek száma 25 százalékkal csökkent. Igaz, hogy a házassági perek száma hárommal szaporodott, de ezeknek 60 százaléka szegényjogos. Nagyobb emelkedés állapítható meg az elsőfokú törvényszéki bűnügyekben. 1941-ben 887, 1942-ben pedig írár 1378 bűnügy érkezett, amelyeknek legnagyobb része árdrágítási ügy. Néhány komolyabb ár- drágítási ügy egy-két ügyvédnek jövedelmet jelent ugyan, de a többségnek semmi sem jut belőle. Szaporodás jelentkezik a telekkönyvi ügyekben is. 1941-ben 18.300, 1941-ben 18 ezer 730, 1942-ben pedig 18.744 darab telekkönyvi beadvány érkezett. Ezeknek a beadványoknak azonban csak igen kis százalékát készítik maguk az ügyvédek. Régi sebe az az ügyvédi karnak, hogy az ilyen beadványokban zugírászok és mások kontárkodnak, akik akkora összeget számítanak fel munkájukért, amennyiért az ügyvéd is megcsinálta volna. Segíteni kell a nyugdíjas ügyvédeken, akiknek sorsa igen szomorú. Az özvegyi nyugdíj pedig mindössze havi 70 pengő. A kamara igyekszik az egyre érkező segélyezési kérvényeknek eleget tenni, de az anyagi források erre igen kevés lehetőséget adnak. Szükség volna a védettségi ügyeknek végleges felszámolására, mert a háborús viszonyok folytán a helyzet egészen megváltozott. Az első világháború
