Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-10-01 / 221. szám
ARA 8 FILLÉR 1942 OKTÓBER 1. CSÜTÖRTÖK Ma<otMelet III« évfolyam + POUTfKAI NAPILAP <# 221. szám. Szerkesztőség és kiadóhiratal: Zalaegerszeg, W&ttőssf-uica 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 tz. A közellátás nyug biztosítását szolgálta a kukoricabeszolgáltatási rendelet is Vitézek földje Kállay Miklós miniszterelnöknek kormányra- lépésie után egyik legelső cselekedete volt, hogy elrendelje a zsidó kézen íe,vő birtokok kisajátítását, illetve ezeknek ősi magyar kézbe való visszajuttatását. Ennek a kisajátításnak ütemét a miniszterelnök egyik legutóbbi kormányrendeletével meggyorsította, megállapítván, hogy a kisajátításra kijelölt földeket lehetőleg még ebben az esztendőben keresztény magyar kezekbe kell juttatni. Az 'átállítás gyorsítása érdekében azt is elrendelte a kormány, hogy a zsidó kézben levő öt kataszteri holdnál nem nagyobb birtokokat hivatásos földmívesek szabad kézből akadály nélkül vásárolhatják. Most újabb igen nagyjelentőségű intézkedést tett a kormány azzal a rendeletével, hogy az öt kataszteri holdtól száz kataszteri holdig terjedő ingatlanokat vitézeknek kell juttatni, illetve vitézi telekké kell azokat alakítani. A statisztika szerint a zsidó kézben levő ilyen birtoktestek teljes terjedelme körülbelül 136 ezer kataszteri hold. Ekkora tehát az a terület, amely rövidesen a vitézek birtokába kerül. A vitézek földjeit legelsősorban a föld1, a magyar televénytalaj vitézei, a földmívesek fogják kapni. De természetesen nem Zárja ki a kormány intézkedése azt sem, hogy vitézi telkiekben nem hivatásos földmívelők is részesülhessenek. Az egész ország népessége örömmel' és megelégedéssel vette tudomásul a kormánynak ezt a legújabb rendelkezését. Hiszen alig van Magyarországban olyan emb|er, aki ne tudná és ne énezné, hogy a magyar föld birtoklására legelsősorban azok tették magukat érdemesekké, akik az elmúlt világháborúban, vagy a mostani háborúban vitézül harcoltak, védve azt a hazai földet, amelynek talán egy darabja sem volt eddig az ő tulajdonuk, A haza vitézei részesednek a jövőben a haza földjéből. Ez olyan természetes, annyira nemzeti érdek, hogy meg kell hajolnia mindenkinek előtte, hogy félre kell tenni ennek a ínagy célnak elérése útjábóí minden más személyi és egyéni érdeket. Mert nem szabad elfelejtenünk soha, hogy azok a vitézek, akik most földhöz jutnak, bizonyságot tettek már nemcsak arról, hogy karddiai a kezükben és életük árán is hajlandók megvédeni az ősi haza földjét, hanem bizonyságot tettek arról is, hogy ismernek kötelességeket, amelyek nem minden ember tudatában élnek és amelyeket nem minden etnbe'r teljesít. A vitéz jól tudja, hogy nemcsak önmagáért kell küzdeni, nemcsak saját magának kell kenyeret termelni, hanem a haza minden polgárának, éppen úgy, mint ahogy a harctéren nemcsak saját magáért, hanem nemzetéért, annak jólétéért, boldogulásáért harcol. Megvan a vitézek lielkületében a biztosíték nemcsak arra, hogy saját földjükön küzdeni fognak az elleniekkel, hanem arra is, hogy az ország mindig számíthat rájuk, amikor kenyérre van szüksége. , Annak felismerése, hogy a mai háborús viszonyok között a közellátás biztosítását csak a készletek legszigorúbb, legtakarékosabb felhasználása mellett lehet elérni, a kormányzatot arra készteti, hogy a közellátási rendeleteket és intézkedéseket a minden részletre kiterjedő körültekintés mellett tegye meg. A miniszterelnök csak a minap hangsúlyozta, hogy ebből a háborúból mindenkinek ki kell vennie részét. A mai időkben már nem elég az egyén lelkiismeretére. hazafias érzésére és kötelességtudatára hivatkozni. A nemzet élet-halál harcában nemcsak vállalnia kell a különböző terheket, hanem mindazokat, akik az önkéntes áldozat- hozatal és teherviselés alól önző módon ki akarnak bújni, kényszeríteni kell arra. Ha tehát a kormány a közellátás biztosítása céljából néha szinte kíméletlenül veszi is igénybe az egyes termékeket, ezt nem abból a szempontból kell felfogni, mintha az intézkedés a termelés és fogyasztás ellen irányulna. A cél ugyanis épen az, hogy a háborúban való fokozott részvétel mellett minden körülmény között biztosítva legyen lehetőleg a termelés folytonossága és az ellátás zavartalansága. Ha az elmúlt évre visszatekintünk, megállapíthatjuk, hogy számtalan esetben hangzott el felhívás a termelőkhöz és a fogyasztókhoz egyaránt. Ezek során a kormány, vagy a közellátás felelős vezetői mindig a közösségérzetet az áldozathozatalt és a rendelkezések szellemének megértését kérték a nemzettől. Az idei évi termésrendelet is a magyar gazda lelkiismeretét hivta segítségül, hogy sikerüljön mindenki számára biztosítani a mindennapi kenyeret. A tapasztalatok, sajnos, azt mutatták, hogy még mindig vannak olyanok, akik nem értik meg a háborús idők intő szavát, akik az egyéni nyerészkedést és önző céljaik kielégítését a nemzet sorsdöntő érdekei elé helyezik. Az a számtalan kibúvás, amelyet az idei gabonatermés számbavételénél észleltek, valamint a kedvezőtlen termés, csak újabb bizonyítékát adták annak a körülménynek, hogy az ország létfontosságú kérdéseinek megoldásánál nem elégséges a kérő szó és nem elégséges a jóhiszeműség. A közellátási miniszter feladatát csak a készletek pontos ismeretében láthatja el eredményesen. Ennek a helyzetnek a felismerése késztette a kormányt arra, hogy a napokban megjelent kukoricarendelettel is beszolgáltatási kényszert kénytelen életbeléptetni. Ennek az a célja, hogy az eddigieknél szilárdabb és biztosabb alapra helyezze a magyar közellátás második nagy kérdését, a zsirellátást. A beszolgáltatási kényszer nem teljesen uj intézkedés a termelők előtt. Az idei terményrendelet már megvalósította ezt az árpánál és a zabnál. A különbség csak az, hogy mig az előbb említett gabonamagvaknál a termés nagysága után kellett bizonyos százalékot beszolgáltatni, addig a kukoricánál ezt a katasztrális hold száma után írják elő. Természetesen a rendelet amikor szigorú a beszolgáltatásnál, ugyanakkor körültekintő módon számot vet azzal, hogy a különböző minőségű talajokon az országban sokhelyütt eltérő terméseredmények vannak. Ezért a földmivelésügyi minisztérium legutolsó és hivatalos termésbecslései alapján járásonként állapították meg az egy-egy vidékről beszolgáltatandó kukorica termésmennyiségét. Ezen túlmenően még a járásokon belül is mód van arra, hogy a rosszabb talajokon a kataszteri tiszta jövedelmet alapulvéve, csökkenthető legyen a beszolgáltatás mértéke. Sőt számot vet a rendelet az elemi csapásokkal is, amikor az elengedett földadó arányában csökkenthető a kukoricabeszolgáltatás. u A bevetett területek nagysága után történő termésbeszolgáltatás a legigazságosabb és legcélravezetőbb intézkedésnek látszik. Igazságos, mert a termelőnek lehetővé teszi, hogy jobb gazdálkodás mellett több kukoricája maradjon vissza, a mivel szabadon rendelkezhetik. De célszerű is, mert a közellátás számára olyan készletek begyűjtését eredményezi, amelyekkel a tervszerű zsirgazdálkodás és ellátás megvalósítható és biztosítható. A hizlalási kedv előmozdítását szolgálja a rendeletnek az az intézkedése, hogy az egyes háztartások zsirszükségletének fedezése céljából a 800 négyszögölnél nem nagyobb kukoricával bevetett területek és a gazdasági cselédek illetményföldjei egy holdját nem veszi beszolgáltatási kötelezettség alá. Ez a rendelkezés a közellátási miniszternek azt a szociális elképzelését valósítja meg, hogy lehetőséget nyújtson a kisebb termelő zsirszükségletének saját hizlalás útján való biztosítására. A bérhizlalást vállaló gazdáknak pedig a beszolgáltatási kötelezettség alól való felmentése módot nyújt arra, hogy a kukorica célszerű felhasználása mellett, a termelő egyúttal a leggazdaságosabban értékesíthesse kukoricáját. A közellátási miniszter a közelmúltban éppen a szabadkai beszédében mutatott rá arra, hogy a hatóság és a közönség közötti bizalom milyen nagy szerepet játszik a közeilátás nyugalmának biztosításában. Amikor röviddel ezelőtt a zsirfejadagok átmeneti csökkentését bejelentették, ugyanakkor jelezték azt, hogy a közeljövőben új alapokra helyezik az ország zsir- ellátását. Ez a kukoricarendelet, amely részleteiben talán szigorú, de pontos végrehajtása esetén biztosítékot nyújt arra, hogy a közellátás egyik legégetőbb feladatát, a zsirkérdést megoldjuk.
