Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-10-01 / 221. szám
mtmhri W • és minden lakberendezési tárgy nagy választékban BŰIOr Szalay és Dankovitsnál ■ Bútorcsarnok: Zalaegerszeg, Batthyány-utca 4. Adatok a zalai tanitóhiánynak napi állásáról A vármegyei közigazgatási bizottságnak a legutóbbi ülésén szóbakerült a nagy tanítóhiány, amelynek következtében számos zalai iskolában a tanítást nem lehetett megkezdeni. Érdekes, hogy míg az országunk területének kibővülése és a jelenlegi háború kitörése előtt az oklevelet szerzett tanítók tízezrével Várták az elhelyezkedésüket, a minisztériumban szinte könyörgő körmenetek voltak a kinevezések érdekében és egy-egy pályázatra kiírt állás elnyeréséért valóságos közelharcot folytattak, most megfordítva áll a helyzet. A tanügyi hatóságoknak majdnem nyomozó munkát kell végezniük, hogy egy-egy állástalan tanítót fölfedezzenek, aki hajlandó volna a tanítás munkájára vállalkozni. A pályázatok többszöri meghirdetés esetén is meddők maradnak és legfeljebb a jó földrajzi fekvésű helyekre vannak még pályázók, de persze azok is csupán másik tanítói állásukat cserélik el. Az említett bizottsági ülésen a tanfelügyelő jazt ígérte, hogy a helyzetről az októberi ülésen fog részletes beszámolót adni az addig beérkezett adatok alapján. Ma fölkerestük dr. Medve István tanügyi tanácsos, vezető kir. tanfelügyelőt, aki kérdésünkre a következőképpen vázolta a tanítókérdésben való napi helyzetet: — A zalai állami iskolák közül nincs tanítás Csődén, mert ott az állás betöltetlen és Lis- pén, ahol a hadbavonult tanító helyettesítéséről nem lehetett gondoskodni. A községi iskolák közül a tanerő hadiszolgálata miatt szünetel a tanítás Belsősárdon, Hernyókén, Mikekará- csonyfán, Pozván. Kálócfán a 'tanító nyugdíjazás alatt van, Kilimánban betöltetlen az állás, azért nincts tanítás. A római katolikus jellegűek közül részben hadbavonulás, részben az állás betöltetlen volta miatt inem tanítanak Almásházán, B a bosdö b rété -R ám ban, Baräbias- szegen, Vörösszegen, Boncodföldén, Kisgör- bőn, Kisvásárhelyen, Kővágóörsön, Lentihegyen, Ozmánbükön, Pálfiszjegen, Salföld-Ábra- hámhegyen, Szentgyörgyvölgyön, Szőcön, Ta- liándörögdöin, Valkonyán, Várföldéin, Zalané- metfaluban, Zalaszombatfán, a református jellegűek közül Nemespécselyen, az evangélikus jellegűek közül Pusztaszentlászlón. — Általában az osztatlan iskoláknál 40 tanító hiányzik. Vannak olyan községek, ahol úgy intézkedtünk, hogy ideiglenes megoldás gyanánt a tanulók a hozzájuk legközelebb eső iskolába járjanak át. Így például a kiskutasiak Nagykutason, a balatonarácsiak Füreden, a dömeföldeiek Pákán, a szenterzsébethegyielk Teskándon, a kisvásárhely iek Mihályfán iskoláznak. — A két vagy több tanerős iskoláktól 78 tanító hiányzik, részben azért, mert betegszabadságon is vannak néhányan. Ezekben az’iskolákban csak csökkentett tanítási munka folyik esetleg váltakozó módon. Ahol az épület is igénybe van véve honvédelmi célra, o'tt szintéin váltakozó módon oldottuk meg a tanítást. — Hangsúlyozom, — mondotta végül a tan- felügyelő, — hogy ez csak a napi helyzet, Az otthon, a távoli arcvonal, meg két pajtás ölelkezése e sorok. Nem búgó szavakból font levél vagy a hűvös ólombetűk üzenete. Csak beszélgetés, melyet egy mély lélekzetvételre szakítottunk meg, de folytatunk, amíg mozdulhat beszédes ajakunk. Pajtás ! Ha már kezedbe foghatod e lapot, melyen hullámzik az eleven betű, mint férfi mellünk, mely alatt meleg szivünk dobog, akkor hajtsd le rá megfáradt katonafejed. Édesanyád ölébe hajtod. Aztán csak szorítsd jól magadhoz, a szivedhez közel, szemmel sem kell betűznöd sorait, mégis ide, haza találsz vele. Kis karéj, picinyke szelet ez a Te otthonodból, városodból, a Pajtásodtól, de benne van a magyar Hazád is és küzdő népe, a magyar. Mondanom sem kellene talán, hogy magaddal van az otthonod és az egész magyar világ. Veled mentek ugyanis, akik csak bírták lélek- szárnyon odáig az utat. Hisz ott minden magyar katonával vele az apja, édesanyja, hitvese, gyermeke, vagy hű szerelmese. Körülfon és ragaszkodón ölel most is ez a megdolgozott, szagos vidéki magyar föld, melyet mélyen hasít a fényes ekevas. Közeledben hallod a kukorica-fosztó zsongó munkadalát. Itt pirosul, szagosul oldalon a szőlő és illata messze, odáig jár. Bocsáss meg, Pajtás, jöttédre most előresietek. Intek a kerekarcú napnak, hogy szélesebb, gyujtóbb legyen mosolya. Sietek a malomúton, amelyen a Zalára annyiszor jártunk. Súgok a fákhoz, kitartás, zöldüljenek még. Majd a víztükörre simul fénylő két szemem, hogy táncoljon, himbáljon a szőke, csobogó vizmeder. Érintem a nádast, a füzest, a bokrot; rendezek, szépítek minden emlék-csokrot. A mezőt, a hegyet, az utcát végigjárom. Szólok embernek, ismerősnek; kopogok ajtón, ablakon sok-sok házon és beszólok lágyan a jó édesanyádnak. 1042 október 1. Gyomorbajos! Vesebajosl Tartson ivókúrát! A természetes szénsavas Petánci gyógyvíz ddit, gyógyít. Főraktár: Muraszombat. Telefon: 68. mert az állapot állandó hullámzás alatt van. A közel napokban bekövetkező változásokat figyelemmel kisérem és a közigazgatási bizottság előtt majd az addig kialakult képet tárom fel. Talán fáradt vagyok ? Nem, ne hidd! Csak a torkom száraz, mert már kiabálok : itthon-itthon vagy, Pajtás, jobban, mint máskor. Látom és már minden látó látja, közületek mindenki itthon tanyázgat. Nincs ür és nem lesz elszakadás soha az otthontól. Mindig, mindig az otthonban vagytok, csak távol harcoljátok az örök magyar harcot. jöjj pihenőre a réti forráshoz. Tudod, ott a galambházikós, fakerekes malomközeiben a Zalába siet egy vékony kis ér. Vizét az a tiszta forrás adja. Kócos, ifjonc gyermekfejjel gyakran kiáltottunk, beiekacagtunk és hosszú nádszálon szürcsöitük mélytükrű vizét. A minap arra vitt útam és hosszasan belenéztem. Helyetted is. Éreztem, hogy ott mellettem állsz. Balra húztam el meghajlított testem, hogy Te jobbról kúszhass aztán mellém. Oly közel voltunk egymáshoz, hogy hallottuk a dolgozó agyunk, meg forró, dobogó nagy szivünk és most is, mint sokszor máskor, egyszerre mondottuk ki a közös gondolatunkat. Fáradt fényben ölelkező kora ősz sétál már itt velünk. Vidéken legszebb a magyar ősz. Ilyenkor józanabbak, emberebbek leszünk. Közelebb jutunk egymáshoz, meg magunkhoz is talán. A szeliőjárós, tiszta levegős őszben lehullatjuk magunkról az énünkhöz nem tartozót, ami befogott, mint utcapor s csak felszínese volt a lenge nyárnak. Látva zuhannak, szállnak el rólunk, mint szélrohamra a fa száraz meghalt levele, hogy maradjon épen az ember és tisztán az emberi gondolat. ősszel mindjobban kurtul a nap és elnyúlik az álmos éjtszaka. Ha az őszi est jön függönyével, nyitott átlátszó takaró az, mert messze- messzebb látni az őszi csillagos égen. Szememben is most csillagok égnek és ezzel a két kereső fénnyel rávilágítok az est szüz- csendjében álmodó otlhonainkra. Végigsétálok a kőkockás utcákpn. Csak cipőm vasa cseng a csendlepelben. Összébb huzom magamon a göncöm, mert szivem dobogása is átveri a csendet. A hold, mint magasan tartott, szelíd fényű lámpás világit. A házak tűzfala hegyes, sötét háromszög árnyat rajzol az úttestre, majd megbotolni bennük. A szegély gömbakácai, akár a kioltott nagy lámpák, feketén állnak és mint álmaik sötétjét, ferdén döntik árnyékaikat. Felettem csillagos az ég és ezt a kerek föld- palástot nézed valahol Te is. Valamelyik fényes, bogárszemü csillagján összeér a baráti tekintetünk- A ragyogó nagy sátorlap egyik széle itt súrolja a földenk, mig a másik szegélye valahol Téged, Benneteket takar és alatta, mint oltár, nyugszik az otthon, zeng az Isten-zsoltár i mint tisztitó máglya, lobog a távoli harctér. Pajtás! Egyik kezetek keresse mindig az Istent, a másikat, a harcost szorítja, fogja az otthon. Ezt írja szivével Pajtásod: N. 1. jCUATOűfef ÍZLÉSEI* jo-Qc&cy* Zalai levél a pajíásboz, messze Oroszországba
