Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-10-15 / 232. szám
III. évfolyam 4 POLITIKAI NAPILAP <# 232. szám. Szerkesztőség és kiadőhiratal: Zalaegerszeg, Tüttissy-atea 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Udvariassági verseny Igen fontos szerepe, hatása és eredménye van az udvariasságnak a vásárlóközönség és a kereskedő egymással való érintkezésében, sőt továbbmenve, az eladás egész folyamatának a lebonyolításában is. Ha szűkében vannak a fontos életszükségletet kielégítő áruk, akkor valóban közelfekvő a feltevés, hogy „a kereskedő az űr“. És lehetséges, hogy van is olyan rövidlátó kereskedő, aki ebben a helyzetben urnák képzeli magát, aki kegyeket osztogat, amikor a nehezen megszerzett, kevés árúból vevőjét ellátja. Az ilyen kereskedő azonban — bízvást mondhatjuk — csak kivételszámba megy, mert a hagyományos udvariasság egyik vérévé vált tulajdonsága a magyar kereskedőnek, tulajdonság, amelyet inaskorától fogva szed fel magába és kiséri pályáján, tulajdonság, amely éppen, mert vérévé vált, megnyilatkozik akkor is, amikor az események fordulata úgy hozza magával,, hogy „vevő őfelsége“ megszűnt „felség*' lenni és a kereskedő a maga boltja, áruja koronázatlan királyának képzelheti magát. Ha általánosítani akarunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a magyar kereskedő udvariasságán mit sem rontott az a — mondjuk — helyzeti előny, amelybe a rendkívüli viszonyok folytán jutott a vevővel szemben. De természetesen a szabály alól nincsen kivétel és itt is áll a közhely, hogy éppen a kivétel erősiti meg a szabályt. Emberek vagyunk, idegeink vannak és ezek az idegek most erősen próbára vannak téve, a kereskedők idegei meg éppen. A pult az ő vártája, ott teljesíti a maga kötelességét, amikor a hátország ellentálló képességének védelmében működik közre a fogyasztás szolgálatával és kielégítésével. És ezzel közvetve szolgálja a hadviseléshez fűződő szent érdekeket. Egész embert kívánó idegfogyasztó munka ez, amelynek nehézségét növeli még az a sajnálatos körülmény is, hogy a vásárló sem mind türelmes, belátó, a helyzetet megértő. Enyhítő körülmény van persze a vevő türelmetlenségére és arra is, hogy nem érti meg: nem a kereskedő tehet róla, ha nehézséggel, időveszteséggel, vagy egyáltalán nem juthat valamely szükséges áruhoz. A kereskedő az ilyen esetekben felmerülő vitákban türelemmel és udvariasan igyekszik a vevőt felvilágositani, aminthogy az a belénevelő- dött kötelessége és jólfelfogott érdeke is. Mert hiszen nem feledkezik meg arról, hogy eljön az idő, — és reméljük nemsokára — amikor bőségben lesz minden árú és versengeni kell a vevő kegyéért. Ennek a versenynek pedig nem kicsinyelhető tényezője a kereskedőnek az az udvariassága, amellyel a vevő rokonszenvét megszerzi. Nem feledkezik meg a vérbeli kereskedő arról, hogy minden üzlet erős alapja a vevők hűsége és ezt a hűséget ápolni kell előrelátással olyan időre is, amikor ez a hűség megint visszakapja igazi jelentőségét. Ha nem is, fogadjuk el az általánosító szemrehányást, mégis hangot adunk a kereskedői udvariasság fontosságának, mert ez nemcsak a kereskedő és vásárló egyéni érdeke, hanem az áruellátás lebonyolításának nyugalma és színvonala szempontjából közérdek. Éppen ezekben a nehéz időkben, amikor a kereskedőnek és vevőnek egyaránt kímélnie kell idegeit, nem szabad elpazarolnia lelkierejét, a kereskedőknek udvariasságban példával kell előljárniok és ezzel a példával hatniok kell a vevők türelmetlenségének megfékezésére, a vevők jobb belátására. Nemcsak példával kell előljárni, hanem az udvariasságban nemes versenyt kell folytattok egymással. Nemes versenyt, amely megZalaegerszeg város pénz- és jogügyi bizottsága tegnap dr. Telman Sándor kormányfőtanácsos, kir. közjegyző elnöklésével ülést tartott, amelyen a legközelebbi közgyűlés elé terjesztendő javaslatokat készítették elő. Mindenek előtt foglalkoztak a Baross Szövetség zalaegerszegi szervezetének előterjesztésével, hogy a városi tisztviselők és alkalmazottak karácsonyi segélyben részesüljenek. A bizottság nagy megértéssel fogadta az előterjesztést és azt a polgármester javaslatával való kiegészítéssel terjeszti a képviselőtestület elé. A javaslat az, hogy a X. fizetési osztálytól lefelé a tisztviselők és a többi alkalmazottak is 1942 október 1-én kapott összilletményüknek 120 százalékát, a nagyobb fizetési osztálybeliek pedig havi összes illetményeiknek 100 százalékát kapják meg segély gyanánt. Ezt a segélyt kiterjesztik azokra a tisztviselőkre is, akik a harctéren teljesitik a hazafias szolgálatot, kiterjesztik továbbá a városi nyugdíjasokra is. A város azért gondoskodik már most a megsegítésről, hogy a juttatandó összeg a felsőbb körök jóváhagyása után még idejében juthasson a segélyezettek kezébe C z o b o r Mátyás szóbelileg is megokolta a Baross szervezet előterjesztését azzal, hogy a város ezzel a segítségadással a megsokszorozódott ’felelősség mellett dolgozó tisztviselőinek nehéz munkáját becsüli meg. Illő, hogy elismerésül gondtalanná tegye napjaikat. Dr. Farkas Béla a Magyar Élet Pártjának nevében is megköszönte az indítvány elfogadását. A segély elsőrendű életszükséglet beszerzésére fog szolgálni. Jónak látná a felszólaló, ha a képviselőtestület a vármegyéhez fordulna abban a tekintetben, hogy felirati javaslattal támogassa a tisztviselők anyagi helyzetének rendezését nem fizetésemelés, hanem inkább beszerzési segélynyújtásnak alakjában. Kérte a felszólaló azt is, hogy a sürgősség kimondásának javaslatával terjesszék az ügyet a közgyűlés elé. A tisztviselők nevében dr. vitéz T a m á s y István polgármester köszönte meg a tisztviselőtársadalom helyzete iránt tanúsított jóleső megértést. Ez a szeretettelteli támogatás fokozott erőt ad további működésükhöz. A másik kiemelkedő ügy, amivel a bizottság foglalkozott, az, hogy kérelem érkezett a városfogja hozni gyümölcseit a szebb jövőben és amely példázni fogja a kereskedő helytállását ezekben a viharos napokban ott a pult mögött, ahol az egyetemesség érdekeit szolgálja. hoz internátus részére való teleknek adományozása iránt. A kérelem hivatkozik arra, hogy Zala vármegye középiskolákba törekvő tanuló- ifjúságának számára volna szükséges az ilyen intézmény létesítése. Hatvanágyas internátus létesítéséről volna szó, amelynek építése államsegélyből történnék, fenntartása pedig a tanulók által befizetendő havi dijakból fedeződne. A szegény tanulók részére természetesen alapítványi helyek volnának biztosítva. Az internals számára telket kérnek a várostól éspedig a lűzoltólaktanya bekerített kertjének déli részén levő 600 négyszögöl területet, hogy az intézmény a szükséges udvarral is rendelkezzék. Ezt a területet eredetileg nagyobb középítkezés céljára hagyta meg a város és csak ideiglenesen engedte át a tűzoltóságnak, amely ott egy- egy kerületi tanfolyam alkalmával gyakorlatokat végez. A kertnek legdélibb része egy elhibázott óvóhellyel van „megterhelve“. Néhány évvel ezelőtt 60 ezer pengőt építettek bele ebbe az óvóhelybe és azt akkor még a szakértők is korszakalkotó alkotásnak minősítették. Ma azonban ez ai építmény teljesen hasznavehetetlen, mert lannyira nedves, hogy inemosak a kényes műszerek elhelyezésére alkalmatlan, de még krumpiiveremnek se való. A bizottság elvben a legnagyobb örömmel javasolja a képviselőtestületnek a telek átengedését. Már moist hangoztatja azonban azt a kívánságát, hogy az ügyletnek jogi alakba való öntésénél gondoskodni kell arról, hogy la városnak hozzászólási joga légyéin az internátus irányításában és a felvételék körül. A város az internátusba juttatandó középisko- ki tanulóknál elsősorban Göcsejre gondol, mert ennek az elmaradott területnek van szüksége leginkább arra, hogy tehetséges fiait ilyen elhelyezéssel felkarolja a közület. Göcsej elmaradottságának egyik oka éppen az, hogy a nehéz közlekedési viszonyok miatt csak a vagyonosoknak jutott alkalmuk arra, hogy a gyermekeiket taníttathatták. Mivel az építéshez Mozgalom indult meg Zalaegerszegen, hogy a hősi halált halt Horthy István kormányzóhelyettes ur nevéről elnevezett internátus létesüljön — elsősorban göcseji középiskolások elhelyezésére
