Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)

1942-07-18 / 160. szám

2

ílAWtfjCíl£T

1942 július 18. 1

Aurelius császár zalalövői fellrafosköve a Balatoni Múzeumban

Ismeretes, hogy a Balaton vidéke, főleg pe- I dig a tájképi szépségekkel annyira ékes Bak- | tonfelvidék, őskori és római emlékekben 'is gazdag. Leleteink jór része illetékes helyén, a Balatoni Múzeumban áll a szakértők és az érdeklődő nagyközönség rendelkezésére. A gazdag régészeti anyagban azonban a feliratos kövek és egyéb kőtári anyag még ke- vésbbé képviselt. Ezért minden egyes darab, amely a kőtári anyagunkat gazdagíthatja, fokozottabb figyelmet érdemel.

Egyik legfeltűnőbb darabja az a fehér márványból faragott római feliratos kő, amely hosszas utánjárás után Zalalövőről származónak bizonyult. Sőt szerencsés véletlen folytán az is kiderült róla, hogy Sági János közölte is a Keszthelyi Hírlap 1905. évi szeptember 3-i, 28. évfolyam 36. számában »Zala- Lövő ősi sírjai« cím alatt megjelent, kilenc hasábos tanulmányában. Utána közölte a Tapolczai Lapok II. évfolyam 38. száma is.

Ezen adatok birtokában most már csak Mommsen nagy művében (Corpus Inscriptio- num Latinarum) kellett utána nézni, ami viszont azért nem ment a legkönnyebben, mert ez az igen fontos szakmunka, sajnos, nincs meg a Balatoni Múzeum könyvtárában.

Végre a Veszprémi Múzeum szívességéből megkaptam e feliratos kőre vonatkozó adatokat, amelyekből azután kiderült, hogy itt egy régóta ismert és a szakirodalomban sokszor szereplő, tehát nevezetes kőről van szó. Erről a nem szakembeV S ági János még nem tudhatott, viszont a CIL-ben meg az nem szerepelhetett még, hogy kövünk 1905-ben a keszthelyi Balatoni Múzeumba került.

Mommsen Gorpus-ából (CIL) az is kiderült, hogy ezen nem egészen száz év óta ismeretes feliratos kőnek már érdekes története és ennek megfelelőiéin terjedelmesnek mondható irodalma is van. Ez bizonyára érdekelni fogja a Balatoni Múzeumot látogató nagyközönséget is, azért a következőkben számolhatok be róla:

Mommsen így írja le kövünket: 214. Lapított, de a szögleteken nem megfaragott kőtuskó, valami négy láb magas; az írás igen jó, mint az új, de simán bevésett, Paur, Jó, de sietve írott betűkkel, Sacken. Szala-Lövőn találtatott 30 év előtt, T u b o 1 y postamester házának alapfalaiban szemben a póstaházzal, most ebben, Paur.

pártadísz (corollae)

M : AVRELIVS ANT : IMP : D :

HERCVLI :

POSVIT

Rúdra támaszkodó rúdra támaszkodó

ember ember

(homo conto innixvs) (homo conto innixvs)

Wiener Zeitung 1854. mart, 9. q. n. v.; Slacken Seidl-nél Archiv für Kunde der österr. Geschichtsquellen, 13 (1854) és Centralcommission 1856. p 80.; Sieidl Archiv 15 (1856) p 13. példát véve Vars ány tói 1844 évről; Ipolyi Archaeol. Közleméinyek, II. 274.; meghatározást adtak a pettaui See- hahn, a pesti Römer, a soproni Paur, aki tőlem megképeztetvén, a követ pontosan megvizsgálta.

I. 2. sor így Paur és majdnem mindannyian.

M : AVR . ANTO NINVS . IM PERATOR D

Varsány. A felirat még ha kétségtelenül is így van írva, kell, hogy hamis legyen, nemcsak mivel a császároktól valamelyik istennek adott ilyenféle ajándékok méltán megütközést kelthetnek, de sokkal inkább a szavak elhelyezése és szokatlan megrövidítése és elemeinek fonák alakja miatt, legfőképpen pedig a pontok és kettőspontok miatt a szavak között.«

Mommsen ezen leírásához a következőket fűzhetem még hozzá: Sági János említett cikkében azt írja Zalalövőről, hogy Szombathelytől (Sabaria) Pettauig (Poeíovio) Zalaié vön (Salle) keresztül vezetett a rómaiak egyik útja. Régészeti tekintetből ennek a ki- kutatása a Balatoni Múzeum föladata. Mikor ez értesült arról, hogy a felszínen itt több római emlék van, a községhez közel pedig római sírok (Kunhalmok) döngölétei látszanak, akkor Sir som Jánois ásatási szakértővel a helyszínre utazott és alaposan körülnézett. A faluban százával van a római pénz, a kertekben mindenütt hevernek az óriási római cserép zsindely töredékek. Sági fölásott itt hét úgynevezett Kunhalmot, ezek közül csak egyben volt egy kőkoporsó, 3 edény és egy jelentéktelen vastárgy. A többi halom költséges fölásása tehát nem kecsegtette ókat sok eredménnyel. Abba is hagyták a kilátástalan munkát.

Szerencséjükre azonban dr. Czinder István zalaegerszegi ügyvéd lövői udvarán volt egy 500 kiló nehéz, római, fehér márvány- kő, amelynek teljesen ép fölirata van, M. Aurelius idejéből. Föliratát is közli, még pedig helyesen. Ezt az ügyvéd szívesen fölajánlotta a Balatoni Műzeumnak(!) s ezzel — Sági szerint — a legbecsesebb római emlékünket szolgáltatta. Ez ia pompás kő egymaga bőven kárpótolta Ságiék költségét és fáradságát. Ez á szép és érdekes kő tehát a Balatoni Múzeumba, Keszthelyre került és ma is annak egyik dísze, bár tudományos értékét hamis volta alaposan lecsökkentette.

Mindezekhez a magam részéről még a következőket fűzhetem: A szóbanforgó és 1905 óta a Balatoni Múzeum tulajdonát tevő és a stíriai Bacher-hegységből származó fehér márványból faragott, lapított, szabálytalan alakú kőtuskó, körülbelül 113x87x20 centiméter nagyságú. Legfeltűnőbb rajta, hogy felső sarkai legömbölyítettek, ami inkább természetesnek, mint mesterségesen előállítottnak látszik. Feltűnő még itt a márvány romboéderek- ből álló kristályos-cukros szövete. Minthogy a fölirat kétségtelenül hamisított, azért ez a feltűnő lekerekítettsége és kristályosodása a márványtömb felső részének még gyanúsabbá teszik a beható vizsgáló előtt kövünket.

A fölirat két oldalán, illetve a márványtömb jobb-bal szélén álló, két, görbe botra támaszkodó, tunicát, frigiai sapkát viselő férfialak (Attis?), Mommsen szerint: »homo conto innixvs«, igen hasonlít, ha ugyan teljesen meg nem egyezik a tatai Látóhegyről származó és még ma is Tata legszebb római kőemlékei közé tartozó, Val erius S atu r n i n u s-féle sírkövön (CÍL. 4278) is meglevő alakhoz, amelyet Érdy János »botra támaszkodó

Kánikulában =

nincs jobb hűsítő ital, minta

természetes szénsavas

PETÁNCI-FRÖCCS

üdít, gyógyít.

pásztornak« ír és ábrázol (Archeológiái Közl- lemények VII. 1867. p 56.). Ugyanezeket az alakokat Mommsen »genius« -nak írja! (CIL. 4278)

A felirat így olvasandó: M(arcus) AURELIUS ANT(oninus) IMP(erator) D(ivo) HER- CUL1 POSVIT, vagyis Marcus Aurelius Antoninus császár az isteni Herculesnek állította. M. Aurelius Antoninus tudvalevőleg Krisztus után 161—180-ig uralkodott.

Ipolyi Arnold az Arch. Közlemények IL„ 1861. évi kötetében részletesen ismerteti báró Sacken Eduárdnak lövői ásatásait, amelyeket a nevezett bécsi régész »Bericht über die Grabhügel bei Lövő und die daselbst vorgenommenen Nachgrabungen« címmel közölt. A 266—276 oldalakon közölt terjedelmes ismertetésből most bennünket csak a következők érdekelnek:

»Hogy a mai Szala-Lövő helyén római gyarmat, vagy csak mansio állott, bizonyítják a helybéli leletek. Sok helyütt földalatti falak nyomaira akadni, amelyek itt-ott kiállanak. Sok ház ezen elterjedt alapfalak köveiből épült. Különösen a helységnek éjszaki végéin még mintegy 40 négyszögölnyi téren lehet ily alapfalakra akadni; melyek szögleteiknél fogva számosabb épületekre mutatnak. Ámbár ezen alapfalak már sokhelyütt kiásattak és köveik] építési anyagul felszedettek. Innét épült volna a szalaegerszegi vármegyeház is.

»Mintegy kilenc esztendő előtt, épen ezetn tér közepén, igen nevezetes feliratoskő is találtatott. A kőlap sárga-fehéres steier márvány, 2 láb 10 hüvelyk magas, 2 láb és 4 hüvelyk széles; nyilván csak töredéke egy nagyobb kőnek; felül a vésett keret egy részét lehet látni, melyben talán dombormű volt, (Hercules képét gyanítja Sacken.) Ez alatt 4.5 hüvelyknyi szélességben szép levél- diszítmény látható,, a legjobb római ízlésben, lemez által a következő felirattól elválasztva: M . AVRELIVS i

ANT . IMP . D HERCVLI POSVIT

»Mindkét felén egy ifjú rövid tunicában s úgy látszik, sipkával fején, botra támaszkodva. A lapos-dombormű rajza és kivitele igen jó, de meg van sérülve. Az irás a császárkori hibátlanabb jellemű, de betűi nincsenek gonddal bevésve.

»Ezen emlékkövet tehát Marcus Aurelius császár maga személyesen állította volna Hercules nek. Máskép ha idejére vagy kormányára kellene a feliratot értenünk, úgy abla- tivusban volna a mondat szerkesztve. Sacken úgy vélekedik, hogy a császár akkor járt erre, midőn 178. Kr. után a quádok felkelése miatt a hadakat vezérlendő erre Carnuntumba (a mai Petronellbe) utazott, miután Itáliából a Dunához és Carnuntumba vezető út erre vitt és Lövőn ment keresztül; s ekkor történhetett, hogy a császár itt mulatván, valamely alkalommal Hercules tiszteletére ezen emlékkövet emeltetette ...«. ,

Miután ezen rómainak gondolt föliratról utóbb kiderült a hamisított volta, természetesen Sacken egykori véleménye is megdől. Mindezek dacára, vagy talán annál is inkább, ez a Zalalövőről származó, szép faragottkő értékes darabja marad a Balatoni Múzeumnak, amelyhez még bizonyára ezek után is lesz még szavuk a régészeknek.

Befejezésül meg kell még említeném, hogy 1929 nyarán, Zalalövő községházának falába illesztve, egy hasonlóan steier fehérmárványból faragott, római követ láttam. Téglaalakú, kereteit alsó mezejében egy-egy szárnyas geinius koszorút tart. Felső háromszögű oromzatában pedig a R o m u 1 u is t és R e m u s t szoptató nőstényfarkas áll. Ez a szép faragottkő szintén a Balatoni Múzeumba kívánkozik, de ezirányű kérésem, sajnos, még nem járt sikerrel. Ugyancsak szép faragott római köveket láttam a Th assy - c salád kertjében is. Ezeknek egyikét-másikát már Sági is láthatta 1'905-ben.

Dr. DORNYAY BÉLA.

Baby flanelt takaró világoskék és narancs színben darabja 5.50 pengő a Schütz Áruházban. > , i