Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-07-18 / 160. szám
! 1942 július 18. 3 Emlékezzünk zalai hőseinkre 1915-ben a Krasznik környékén, Wola Po- nikiewska-nál folyt harcok alatt Kisfaludy Sándor volt nagykanizsai 20. honvéd gyalogezredbeli tizedes önként jelentkezett arra, hogy az oroszok szemben fekvő állását, különösen pedig a drótakadályok pontos helyét, a géppuskák elhelyezését és az egyéb, a támadás szempontjából fontos részleteket földerítse. Hasoncsúszva, észrevétlenül megközelítette az orosz védelmi vonalat, ennek közvetlen közelében pontos vázlatot készített, amelybe az akadályok helyét és mineműiségét, továbbá a géppuskák tüzelőállásait egészen pontosan lerajzolta. Kisfaludy tizedes ezzel nagy szolgálatot tett zászlóaljának. Magatartásáért a nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. tSrnimi OSÍABÖ1 Hogyan kell a mezőgazdasági terményeket gyujtóbombák, gyűjtőeszközök és gyújtogatás ellen megvédeni érét, aratás és cséplés idején A magyar mezőgazdasági termelés biztosítja harcbanálló népünk küzdőképességét és szolgáltatja a nemzetünk jövőjéért folyó harchoz az életerőt: kenyeret, húst, tejet, tojást, gyümölcsöt. Minden buzakalász egy harapással több erőtadó kenyeret jelent harctéren küzdő honvédünknek, vagy itthon dolgozó népünknek. Nem szabad tehát veszni hagyni egyetlen búzakalászt sem! Védjük meg termésünket minden és mindenki ellen! Ez is honvédelem. A hátországot légitámadástól fenyegető veszélyek közül kétségtelenül a tűz az, amely a legérzékenyebb károkat okozni tudja. Eleinte az ellenséges légierők gyujióbombákat használtak, majd ravaszul kieszelt, alattomos eszköznek, a gyujtólapnak szórását kezdték meg. E nagy tömegben ledobott és nagy területen szétszóródó eszközzel akarták elpusztítani a lábon álló gabonát, a keresztbe rakott terményt, vagy a cséplésre váró asztagokat, sőt a tűz hatását a lakóházakra, erdőkre és minden gyúlékony anyagra is ki akarták terjeszteni. Kétségtelen, hogy ha az ilyen esetekre a lakosság felkészülve nincs, óriási pusztulás bekövetkeztével lehet számolni. Elsőrendű kötelessége tehát mindnyájunknak, hogy főleg most, az aratás és cséplés idején a védekezésre előre is jól felkészüljünk. A gyűjtőeszközök rövid leírása Ezek négyszögletű lapocskák s 4x4 cm-tői 10x10 cm-ig terjed a nagyságuk. Többnyire üvegszerüen átlátszóak és a talajhoz hasonló szinüek. Közepükön egy, vagy több kerek nyílás van, amelybe foszforlabdacs van erősitve. Rendszerint éjjel, vagy hajnalban dobják le, mert nappal 16 fok melegben már meggyulladnak. Ezért már a kora hajnalban át kell kutatni a földeket, még mielőtt a nap felkelne. Vizes edénybe dobva ártalmatlanokká válnak, igy is szállítják őket a repülők és hatásuk csak meg- száradásuk után kezdődik. Állandó tűzfelügyelőszolsálai A gyujtólapok és egyéb eszközök ellen csak akkor védekezhetünk eredménnyel, ha mindent elkövetünk, hogy a veszedelmet idejében észrevegyük és megfelelő eszközökkel megakadályozzuk. Minden községben és városban tüzfel- ügyelőket állítsunk fel, különösen az aratás és cséplés idején. Ezek a határban átrepült gépeket szemmel tartják és gyujtólapok ledobása esetén a lakosságot riasztják, Tűzoltókészültség Ennek az a feladata, hogy a veszély esetén kivonul és a tüzet eloltja. Felszerelése: minden ember számára egy-egy ásó, vagy lapát, vizesvödör, vasvilla, néhány csáklya, két darab eke, továbbá a készültség szállítására és a felszerelés (lajt, fecskendő) vontatására kocsikat, illetőleg előfogatokat is kell biztosítani. Veszedelem esetén mindenkinek helyt kell állnia és a tűzoltók segítségére sietnie. Gyujtólapok elleni védekezés Antikor a gyujtólapok szórását figyelő őrség a gyujtólapok hullását jelentette, — amire rendszerint éjjel, vagy hajnalban lehet számítani — akkor a kora hajnalban elegendő számú embert kell ezek összeszedéséhez kirendelni. Férfiak, asszonyok, leventék, leányok vehetnek benne részt. Vigyenek magukkal félig vizzel töltött vödröket, szikracsapót, vasvillát, ásót vagy vaslapátot. Szikracsapónak vaslapát is jó, de ha más nincs, a lombos faág is megfelel. Ha gyujtólapok szórásakor, vagy uiána eső esik, akkor addig nem kell szedni azokat, mig az eső el nem áll. Az ázott lapok megszáradasukig ártalmatlanok. Összeszedésnél rajvonalba álljunk, ne járjunk össze-vissza. Elsősorban a száraz gabonatáblákat járjuk keresztül. Ne siessünk egymástól nagyon előre. A foszforhoz kézzel ne nyúljunk, mert az akkor is sebet okoz, ha nem ég. Ha puszta- kézzel Kell hozzányúlnunk, csak a lapocska sarkát fogjuk meg Semmiesetre se tegyük zsebre, mert ott is meggyulhat és súlyos égési sebeket okozhat. Legelőkön, tarlón nem kell összegyűjteni a lapokat, hanem ott helyben is eláshatjuk, mert a megsemmisítésükhöz ez is elég. Akinél ásó van, az nyomban legalább egy ásónyomnyi gödröt ásson, abba a lapot temesse be és az ásás helyét tapossa le, nehogy a gyerekek, vagy a legelésző állatok könnyen hozzájuthassanak. Ha a gyujtólap netalán szedés közben a felemeléskor gyulladt lángra, ne ijedjünk meg, hanem azonnal a nálunk lévő vizes vederbe dobjuk. Az összegyűjtött lapokkal a szedők egy kijelölt helyen gyülekezzenek. A megsemmisités legegyszerűbb módja az, hogy legalább másfél, vagy két méter mély gödröt ásunk s abba szórjuk a lapokat s aztán újra jól befedjük a kiásott földdel. Ahol szélcsendes időben a lapokat veszély nélkül elégelhetjük, ott kellő elővigyázat mellett ez a mód is megfelel. Ilyenkor a lapokat halomra rakjuk, megvárjuk, amig megszáradnak és maguktól meggyulladnak, vagy pedig mi gyújtjuk meg. Mi a teendő a gyújtó- lapok örtzerzedéíe után? Bizonyos, hogy a leggondosabb kutatás mellett is maradhatnak még a földeken gyujtólapok és veszélyes tüzet okozhatnak. Ezért őröket kell az átkutatott helyekre kirendelni, hogy tartsák szemmel a táblákat. Ha az őr észreveszi, hogy valamelyik lapocska lángolóbban, odaszalad és szikracsapóval, vagy vasvillával próbálja azt elnyomni, mig egyik társa azonnal segítségére siet, vagy kiabálással, kürtjellel hívja fel a figyelmet. Lábonálló gabona, vagy szérüskert oltása Ha valahol a határban, vagy a községben tűz keletkezik, a tüzoltókészüítség azonnal kivonul. Elől haladjanak azok, akiknek kerékpárjuk van és pedig gépjükre erősített lapáttal, szikracsapóval, vagy más eszközzel. Mögöttük a kaszások és kocsik a kocsikon vedrek, vizeshordó és eke legyen. Minthogy a lábonálló égő gabonát, vagy égő kazlat vizzel nem lehet oltani és viz sem áll mindig elegendő mennyiségben kéznél, a hordókban lévő viz csak arra való, hogy abba a szikracsapót bemártsuk, vagy az emberek, esetleg meggyulladt ruháját eloltsuk. Oltáshoz úgy fogunk, hogy a tűz fészkétől a gabonatábla többi részét elvágjuk, vagyis a tüzet a gabonasávban való learatással elhatároljuk. A kaszások azonnal aratáshoz fognak körülbelül 3 5 rend szelességbe. A többiek (asszonyok, ifjak) a levágott gabonát a kaszások mögött összeszedik és elhordják. Az ekékkel rögtön fel is szántják a learatott részt. Ha nincs nagyobb szél, ilymódon a gabonatáblák legnagyobb részét meg is tudjuk menteni. A tűz terjedésének megakadályozása ügy történik, hogy a férfiak egy része lapáttal, vasvillával, szikracsapóvai, amennyire csak tud, közel megy a tűzhöz és az égő gabonát a földre leveri. Szél esetén a szerteszálló szikrákra is vigyáznunk kell, nehogy a szomszédos gabonatáblákra kerüljenek. Néhányan csak ezeket tartsák szemmel. Veszedelmes még a szérüskertek tüze is. Itt az legyen az első dolgunk, hogy a tűz terjedését megakadályozzuk. Eddig 192 ezer leány jelentkezett a leventemozgalomba A leánylevente mozgalom célja, hogy leányifjúságunkat egy táborba tömörítse, nemzett öntudatra, közösségi életszemléletre nevelje és női hivatására testben és lélekben előkészítse. Alig háromnegyedéve működik és ennek eredményeképpen ma már 2.400 községben 192 ezer leány csatlakozott a zászló alá. Ez olyan nagy szám, amekkorát a meglevő ifjúsági egyesületek egyike sem mutat fel. \
