Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)

1942-08-01 / 172. szám

1942 augusztus 1. 3 Kánikulában = nincs jobb hűsítő ital, minta természetes szénsavas PETÁNCI-FROCCS □ DIT, GYÓGYÍT. Gáspárt, a magyar föld egyik legragyogóbb tehetségét. — Van-e barackmag? Ez a huszonnégy év es parasztfiú nem tanult soha semmit, iskolák, irányzatok nem rontották meg, ja barackmag domború oldalába mégis olyan finom Mária-képet, vagy keresztet fa­rag, amilyenre a legtökéletesebb tudás is alig képes. — Gáspár beteg — mondják a kérdésire. — Nehezen lesz belőle ember. Tavaly ősiz óta Kolozsvárott fekszik, mert odavitték, gipszbe ráktiák, a csontszú eszi értékes fiatal élletét. Barackmag pedig azóta nincs. Talán bánatá­ban volt olyan gyenge ezen a nyáron a kajszi termése is. A cigánykérdés két évszázad óta foglalkoz­tatja a közvéleményt és elsősorban a közigaz­gatási hatóságokat. Amíg számuk csekély volt, nem okozott jelenlétük semmi bajt. Sőt eleink szívesen foglalkoztatták a muzsikus cigányokat. Történeti adatok örökítették meg számunkra, hogy a hatvani országgyűlésen, 1525-ben ci­gány zenészek voltak felfogadva. Egyszerre megváltozik azonban a helyzet és a magatartás velük szemben, amikor a török hódoltság után Erdélyből, Oláhországból és a török birodalom­ból vándorló karavánjaik tömege megjelenik a török uralom alól felszabadult és benépesedni kezdő vármegyékben. Ettől az időponttól kezdve egyre sűrűbbé válnak a vármegyéknek a köz­ponti kormányhaióságok címére küldött jajkiál­tásai, s egyúttal a tunya, munkakerülő és bű­nözésre hajlamos nép megrendszabályozásának kérdése is mindjárt kezd kinőni helyi jelentő­ségéből. Mária Terézia három ízben tett kísérlete után II. József császár nevéhez fűződik az első nagyszabású kezdeményező lépés, mely a vár­megyékből érkező panaszok hatása alatt ma is figyelemreméltó inlézkedéseket tesz a cigány- kérdés megnyugtató rendezésére. II. József császár 1783 ban kiadott, figyelemre alig méllatott rendeletének az intézkedései két­féle módon kívánták volna a cigánynép letele­pedését, munkára és a polgárosult erkölcsökre való szoktatását elérni: rendészeti utón és val­láserkölcsi neveléssel. A rendészeti jellegű intézkedések közül a leglényegesebbek a következők voltak : A me­gye mindenrendelkezésére álló eszközzel vegye rá a cigányokat, hogy saját munkájukkal sze­rezzék meg mindennapi kenyerüket. Ebből a célból jelöljenek ki az uradalmak telket azok­nak a cigányoknak, akik földművelésre mutat­nak hajlandóságot. Adjanak nekik házhelyeket is és házépítésükben legyenek segítségükre. Akik viszont iparűzéssel szeretnének foglalkozni, tá­mogassa azokat a megye ebben a törekvésük­ben Erre a két lehetőségre alkalmat kell nekik adni, harmadik választás nincs. Amikor a szolgahiró «.megcsapolhatta'* a cigányt A rendelkezés célja a helyhezkötést elérni. Éppen ezért tiltja az egyik helyről a másik Kerestem mindenütt, nem lehet kapni. Amúgy sem dobálózott velük nagy tömegben a Gáspár. Hihetetlenül aprólékos és megfeszí­tett figyelmet kívánó munka volt e;z. Csak annyit készített, amennyit el tudott adni. Ami­vel aztán elkészült, azt elkapkodták, kereske­désekbe taem jutott belőlük. Egy bazáros parasztlegénynél is érdeklő­döm, hátha félretett egy példányt. — Nem tettem, de magam is próbálkozom vele. Az igaz, olyan szépet nem tudok faragni, mint a Gáspár, az én munkám durvább. (Hi­vatásos művészek, vallatok magatokról ilyen őszintén?) Sokat elrontok, eltörik a késem. Na­gyon finom- eszköz kell hozzá, drága is, nem kapható könnyen. Most rendeltem meg éppen hármat, aztán meglátom, mire megyek. Van tebben a népművészeti házban a beteg Bodnárnak egy magafaragta olvasója. Az egésznek a hossza talán méternél is nagyobb. Páratlan remekmű, nem eladó. A nagyobb szemek barackmagból, az apróbbak oseresz- nyemagból ikifaragva. Csupa stílus és áhítat. Honnan jön az ilyen tehetség, vájjon hon­nan, — akárcsak a rejtélyes kecskeköröm. Most Pusztaszentlászlón is él egy barack- mag-faragó népművész. Bognár József a neve, a tehetségét már 8 évvel ezelőtt fölfedez­ték. Most csak a mezőgazdasági munka ad neki megélhetést. De ha fölfigyelnek az al­kotásaira, azok a tihanyi népművészeti háznak büszkeségei, lehetnek. helyre történő : vándorlásukat. Eltiltja őket a iókereskedéssel való foglalkozástól is, ami azonban nem zárja ki azt, hogy saját haszná- j latra, földművelés céljára lovat tarthassanak. Minthogy kizárólag csak falvakban telepedhet­nek meg és ill is az adózó néphez hasonlóan házakban és nem sátrak alatt, éppen ezért nem engedhető meg, hogy a jövőben erdőkben és hegyek között tanyázhassanak. A falvakban való letelepedéssel jár, hogy vajdáik alatt többé nem élhetnek, hanem min­den vonatkozásban a helységek biráinak jog­hatósága alatt állanak. A munkával túlhalmozott szolgabíró helyett esküdtje őrködjék a jövőben a letelepedett cigá­nyok élete és magaviseleté felett. Amennyiben a szolgabíró az esküdt jelentéséből egyik-másik cigány engedetlen magaviseletéről értesülne, azt a szolgabíró „megcsapdoshatja“. Ha idegen cigányt találna a hatóság a megyében és ha az Erdélyből, Oláhországbói vagy Törökország­ból szivárgott volna oda, azt útlevéllel ellátva haladék nélkül származási helyére kell vissza- szállíttatni. Tilos azonban így eljárni az olyan cigánnyal szemben, aki német örökös tartományok vala­melyikéből csavargód el. A császár figyelme kiterjed a cigányok öltöz­ködésére is, mely a faluban szokásos runázko- kodástól nem lérhet el. Megtiltja továbbá, hogy a cigánygyerekek meztelen testtel szaladgálja­nak, az asszonyok pedig csak kendőt átvetve magukon járkáljanak. A helység bírája kisérje őket figyelemmel, hogy pestisben elhullott álla­tok húsát ne egyék meg. Ha ilyenen rajtakapná valamelyiket, 24 botbünteíéssel sújtsa azt, visz- szaesés esetén kenyéren és vizen töltendő egy hónapi börtönnel és pedig mindannyiszor, ahányszor a cigányt dögevésen érték. Már 1783-ban is kisértett a munkatábor Saját nyelvüket se használják, éljenek a köz­ségben használt nyelvvel. Neveiket pedig ne változtatgassák, hanem felvett nevüket minden cserélgetés nélkül tartsák meg. A császár szerint a letelepedett és nem csa­vargó cigányoknak a muzsikálást meg kell engedni. Nem helyesli tehát Bács-Bodrog vár­megye intézkedését, ahol a cigányokat a muzsi­kálástól eltiltották, hangszereiket elkobozták és megsemmisítették. Felmerült a cigányságnak munkatáborszerű foglalkoztatásának a terve is. A császár helyesli azt az elgondolást, hogy a cigányokat középü­letek, hidak és utak építésénél és javításánál foglalkoztassák, hogy így szokjék rá ez a tunya nép a munkára. Nem kevésbbé érdekes az intézkedéseknek második csoportja is, mely a nevelésnek nagy szerepet szán a kérdés megoldásában. A napok­ban az egyik fővárosi délutáni lap „Érdekes új terv a cigánykérdés megoldására“ cím alatt foglalkozik egy „újabb“ javaslattal, mely a nevelés fontosságát hangsúlyozza. Ez az „új“ javaslat valóban hasznos gondolatokat vet fel, csak az az egy hibája, hogy nem új. Mind­össze 159 éves s megtalálható az 1783. évi rendelet intézkedéseinek második csoportjában. Különös kísérlet — a ci­gánygyerekek nevelésére Mert József császár szerint is a cigánykérdés megoldásának sarkalatos pontja a nevelés. Ő is a cigánygyereknél akarja kezdeni az orvos­lást. Épen ezért úgy rendelkezik, hogy a me­gyék a cigánygyerekeket szülőiktől, ha 4-ik évüket betöltötték, vegyék el és nevelés végett jobbágy családoknak adják át. Nem akarja azonban azt sem, hogy teljesen közköltségen történjék a gyerek nevelése. A megye házipénz­tára fizessen ugyan tartásdíjat a jobbágynak a nevelésért, a cigány szülő azonban ne szaba­duljon meg a gyermeknevelés gondjaitól- Épen ezért a tartásdíj felét a munkaképes cigány­szülővel meg kell téríttetni. A rendelet különben a részletek szabályozásá­val nem foglalkozik, azt a megyékre bízza. A császár gondol a valláserkölcsi nevelésre is. A helységek biráinak kötelességükké teszi, hogy a cigány gyermekeknek és felnőtteknek a vasár­napi és ünnepnapi istentiszteleteken való meg­jelenéséről gondoskodjék. Gyakran járulnak a cigányok a gyónás szentségéhez. A lelkészek pedig részesítsék mind a gyermekeket, mind a felnőtteket kaiekizmusoktatásban, hogy ennek a minden vallással szemben érzéketlen népnek közömbösségét meg lehessen törni. A tapasz­talat azt mutatja továbbá, hogy a legtöbb ci­gány házasságkötés nélkül él együtt és a tör­vényes házasság látszatával szaporítja kártékony faját, rá kell tehát szorítani őket a házasság- kötésre, amit viszont csak abban az esetben lehet megengedni, ha igazolják, hogy magukat és leendő családjukat saját kezük munkájával el tudják tartani. Érdekes, hogy több vármegye javaslata a cigányság beolvasztására is gondolt. így az egyik vármegye jegyajándék címén 24 forintot adna annak a keresztény leányzónak, aki cigány­hoz megy nőül. A császár szerint bár a keve­redéstől a cigányfaj megnemesítése remélhető volna, a kézipénztár megterhelése miatt a javaslat kivihetőnek nem látszik. Az intézkedések szinte a cigánykérdés egész területét felölelték, csak sajnálni lehet, hogy a végrehajtó közegeknél közöny és részvétlenség fogadta a rendeletet s az megmaradt egyszerű kísérletnek. A végrehajtás elmaradása azonban sok tényezőn múlott. Nemcsak a megyén, amely mint korlátozott hatáskörű rendi testület csak e korban kezd átalakulni valóságos köz- igazgatási szervvé. Hibás volt a központi hata­lom is, amikor nem számítva a végrehajtó szerv teljesítőképességével, újítási lázában ren­deletek tömegével támadt a megyére. JENEI KÁROLY Igazán tartós tartós­hullámot Hári István fodrásznál csináltathat Alsőlendván, a bírósággal szemben Százötven évvel ezelőtt már Zalában is megoldódhatott volna a cigánykérdés

Next

/
Thumbnails
Contents