Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)

1942-08-01 / 172. szám

4 1942 augusztus 1. Elek és a. hosszú élei Irta: ANGYAL BÉLA. Már két napja vagyok Gergelyéknél és na- nagyon jól érzem magam. Igen szeretnek és minden jóval ellátnak. Azt tervezem, hogy még azt a szép babos csirkét is megeszem, ame­lyet már úgy megszelidíttem, hogy a tenyerem­ből is eszik. Azután, ha már nem lesz semmi ennivaló, szomorúan otthagyom barátomékat. Most még csak azt az alkalmas lélektani pilla­natot lesem ki, amikor el lehet kérni utolsó szappanjukat, maradék lisztjüket és néhány kiló zsírjukat. Éppen ezen gondolkoztam, amikor Elek barátom odalépett hozzám és elébem tar­totta az egyik folyóiratnak legújabb számát. — Olvasd 1 — mondta némi idegességgel és leült mellém. Az volt a cikkben, hogy az emberi életkor azért nem hosszabbodott meg még száznegy­ven évre, mert az emésztő szerveinket kész­akarva tönkre tesszük. Ugyanis az ételt nem rágjuk meg rendesen, csak lenyeljük. Szegény gyomrunk azután nem tud mit csinálni azzal a sok gombóccal, ami tészta, hús és egyéb holmi alakjában belé kerül. Ellenben, ha a rágás megfelelő lenne, akkor a gyomor keve­sebb munkát végezne, ennélfogva tovább tar­tana és tovább is tudná megfelelő módon jól­tartani a többi szervünket. Az illető ausztráliai tudós ki is számította, hogy egy-egy ételt med­dig kell a szánkban tartani és rágcsálni, hogy a száznegyvenes átlagkort elérhessük. Ilyen táblázat volt a továbbiakban erről : Húsleves (kanalankint) 4 rágás Májgombóc 10 rágás Bableves 11 rágás Egyéb levesek 4-8 rágás Marhahús (villánkint) 27 rágás Borjúhús 16 rágás Hal 9 rágás Csirke 11 rágás Véntyuk 147 rágás Idei liba (?) 33 rágás Főzelékek 11 rágás Tészták 14 rágás Gyümölcsök 29 rágás A táblázat végén még azt ajánlotta a neves tudós, hogy a rágást nyugodtan és lassan kell végezni, mert csak így teljes a hatás. Mire végigolvastam a cikket, barátom már készen is volt a számításával. Azt számította ki, hogy eddig hány évet vesztett el családos­tul az életébői, éppen a rágás következtében. — Mától kezdve bevezetem családomba a helyes táplálkozást — mondta sötét elhatáro­zással. Mikor ebédhez ültünk, meglepődtem, hogy csak ötre van terítve, holott eddig mindig ha­tan voltunk az asztalnál. Nem tartottam illen­dőnek érdeklődni a változás iránt, így hát türelmesen vártam. Amikor a levest behozták, láttam, hogy mindenki ott van, csak az anyós hiányzik — A mama külön akar enni — mondta Elek és mélyen belenézett a tányérjába. Úgy látszik, nem akarta anyósával az új rendszert gyakoroltatni. A száznegyven évet túl soknak tartotta ez esetben. A család már ki volt oktatva az új táplál­kozási rendszerről, mert a kisebb gyerek megszólalt: — Apa, hányszor kell a rántott levest meg­rágni ? — Nyolcszor! A rágás megkezdődött. Elek vezényelt: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc. — Most lehet nyelni! — kiáltotta. A hatodik kanál után már egészen jól ment a dolog. Fél óra múlva hozhatták a másik ételt. Babfőzelék volt csülökkel, — Huszonnégy rágás! — vezényelt Elek. Érdekes volt nézni a családot, amint vezény­szóra rágcsálta a csülökdarabokat. A gyerekek szeme olykor olykor ki is dülledt. Eleknek egyszer cigányútra tévedt a csülök a tizenegye­dik rágás után és amíg a köhögéssel rendbe nem jött, a családnak várnia kellett. De ekkor meg azon vitatkoztak, hogy tizenegy, vagy tizenkét rágás volt-e már. — Tizenkettő — mondám én és a mama hálás pillantást vetett rám ezért a kis füllen­tésért. Délután negyed háromra megettük a főzeléket is. Most hozták a palacsintát. — Tizennégy! — kiáltotta Elek. Félötre készen voltunk a palacsintával, majd este hétre az almával. — Na gyerekek — mondta Elek megelége­detten — ma egy hónapot nyertünk az éle­tünkhöz 1 — De én nagyon éhes vagyok — nyafogott Lajcsi. — Hiszen most ebédeltél — korholta az apja. — Én is éhes vagyok, vezényelj még egy karéj vajaskenyeret apa 1 — jajgatott Dezsőké. — Nekem is! — kiáltotta Lajcsi. Szó, ami szó, énbelém is vezényelhetett volna egy bécsi szeletet uborkasalátával, vagy cék­lával. Másnap csak négyre volt terítve. A mama nem akarta a nagymamát egyedül hagyni és azért vele ebédelt. Harmadnap már csak ketten voltunk Elekkel az ebédnél. A közbeeső étkezések alkalmával mindig valaki a másik csoporthoz pártolt át. — Te, Elek — mondtam barátomnak — engedd meg, hogy én rendesen egyek. — Rendben van, de viszont te ne haragudj, ha én az életmeghosszabbítási módszerhez tar­tom magamat. Mire Elek a levessel végzett, én már a feketekávét is megittam. Délután négykor be­hozták az ozsonnámat, amikor barátom még a tésztafélénél volt félútban a rágással. — Mi legyen a vacsora ? — kérdezte a mama hat után bekukkantva hozzánk. — Paprikás csirke galuskával — mondtam frissen — de szeretnék én is a nagymamával vacsorázni . .. Elek sem tudta félévnél tovább az életét hosszabbítani, mert a rágás miatt a hivatalban sem tudott rendesen dolgozni. Csak a tízórai­jának megevése másfél órát eltartott. így aztán végkép kimerült és a rágás közben lefordult a székről. Meghalt szegény, mielőtt meggyőződ­hetett volna arról, hogy száznegyven évig elrá- gódhatik az ember — egy bolondságon. Magyar nevet a magyar gyermeknek I Csak akkor vagyunk és lehetünk igazi ma­gyarok, ha minden vonatkozásban arra törek­szünk, hogy nemzeti sajátságunkat minél éle­sebben kiemeljük. Nemcsak beszédünkben, szokásunkban, viseletűnkben, külső és belső megjelenésünkben kell magyaroknak lenni, ha­nem a bemutatkozásunk első pillanatától kezdve élesen meg lehessen állapítani, hogy nevünkben is a magyar fajhoz tartozunk. Hadat kell üzenni minden idegen keresztnévnek, mert legtöbbször azoknak semmiféle vonatkozásuk nincs a ma­gyarsággal. Sajnos, még mindig nincs elég öntudat és büszkeség a magyarságban ahhoz, hogy ne csak belsőleg, — lelkileg — hanem külsőleg — a nevében is — valóban magyarrá váljék. És nem kismértékben a felületesség is hozzá­járul az idegen kereszt- és egyéb nevek maj- molásához. Mert hiszen nagyon sok — már-már fele­désbe merülő — ősmagyar eredetű, ma már történelmet jelentő keresztnév maradt reánk dicső őseinktől. Ezek az ősi magyar kereszt­nevek nem sorolhatók a történelmi hagyomá­nyok közé, hanem élő valósággá kell tennünk magunkban és gyermekeinkben. Különösen nagy fontossága van a magyar család- és keresztneveknek Hazánk idegen nemzetiségű vidékein, ahol mint végvári őr áll a magyar és kötessége nevével is kihangsú­lyozni a nemzetéhez való őszinte ragaszkodását. Férfi nevek : Aba, Ajtony, Attila, Ákos, Árpád, Barna, Borsa, Botond, Buda, Bulcsu, Csaba, Csongor, Csorna, Egyed, Ellák, Elemér, Előd, Ernőd, Etele, Gedő, Gejza, Gyula, Huba, Hunor, Ipoly, Jutás, Kadosa, Kaplony, Kászon, Kelen, Kemecse, Keve, Kocsárd, Kolozs, Kund, Lehel, Levente, Mike, Nimród, Örkény, Örs, Petur, Solt, Szabolcs, Szalók, Szemere, Szörény, Tas, Tiborc, Tihamér, Törtei, Torda, Ubul, Vid, Vidor, Zoltán, Zsolt, Zsombor. Női nevek : Anikó, Aranka, Csilla, Csobánka, Emese, Emőke, Enikő, Etel, Gerle, Gyöngyi, Gyöngyvér, Hajnal, Iboly, Ildikó, Ilona Jolán, Katica, Lenke, Lilla, Piroska, Réka, Rózsa, Szende, Tünde, Üdvöske, Vidorka, Viola, Virág. A honvédelmi miniszter rendelete az ágütáskötelesek új osztályozáséról Megjelent a honvédelmi miniszter rende­lete, amely az állításköteleseket az alkalmasság szempontjából az eddigitől eltérően osztályoz­za. Ä rendelet értelmében a honvédorvos az állításköteleseket a következő osztályokba so­rolhatja: 1. katonai szolgálatra alkalmas, fo­gyatkozás nélkül, 2. katonai szolgálatra alkal­mas, X fogyatkozással, 3. katonai segédszolgá­latra alkalmas X fogyatkozással, 4. jelenleg alkalmatlan X fogyatkozással, 5. munkaszolgá­latra alkalmas, nehéz munkára fogható, 6. munkaszolgálatra alkalmas, könnyű munkára fogható, 7. mindennemű szolgálatra és mun­kára alkalmatlan. Az osztályozások bejegy­zése a következő rövidítésekkel történik: »Ka« = katonai szolgálatra alkalmas; »Ks« = ka­tonai segédszolgálatra alkalmas; »Mk« = mun­kaszolgálatra alkalmas, könnyű munkára fog­ható; »Mn« = munkaszolgálatra alkalmas, ne­héz munkára fogható; »An« = mindennemű szolgálatra és munkára alkalmatlan; »Jan« = jelenleg alkalmatlan. A zsidók osztályozásá­nál a rövidítés mellé minden esetben »zs« betűt kell írni. MAVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. május 4-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. MAVAUT Menetdij — — —1445 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 9-20 17-00 l-— — —•— 1576 17 45 é. Bak Hangya szövetkezet 1, 8-49 16-29 — —­835 15 17 — i. Bak Hangya szövetkezet é. 848 1628 180 — 1001 1545 -•— é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-20 16-00 4-50 645 11 30 17 20 — é. Hévizfürdő —14-28 4 50 7 05 11.45 1735 —— é. Keszthely Hungária szálló 1. 6-45 1470 11.50 17 40 — é. Keszthely pályaudvar 1. —14 05 Bak—Nova Menetdij —■— 8.40 16 20 i. Bak pályaudvar é. 6-55 13-35 —•— 8-50 16-45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 13-30 170 9-30 17-25 é. Nova i. 670 12 50 Menetdij Zalaegerszeg­-Bak—Lispe—Szentadorján —•— 17-15 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é. ­_•— 1-— 17 45 é. Bak Hangya szövetkezet é. 705 1 70 17-59 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-47 4-50 19-25 é. Szentadorján i. 5-20

Next

/
Thumbnails
Contents