Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-05-23 / 115. szám

6 nA( w!kí:i.f.i 1942 május 23. ÉJJELI MENEDÉKHELY * Valahol az Ilmen-ló mellett, a De- 1 vernitza-Hotelben. (A név magyarul Poloska-Szállót jelent s a szétbom­bázott város háborút túlélt nyomo­rultjainak szolgál éjjeli szállásul.) (B. L.) Az egykori egyetemi tanár ott fekszik a cselédje mellett és fel-fel horkolva álmodik újra a kathedráról. A cseléd a fehér kenyérről, a tetvetlen szobáról. Az egykori kolhoszkeres- kedő mellett ott van a vén csirkefogó ; szétve­tett lábakkal álmodnak az utcaleányok s köztük álmában is a rendre vigyázva alszik a város vén rendőre. Valamennyien álmodnak a szalmán, mert húsz egynéhány esztendeig furcsa világ volt ezen a tájon. Hite senkinek sem, csak álmodni ltudtak errefelé az emberek. S minél kietlenebb lett fölöttük az élet, egy birodalom kis embereinek tömege annál szivó- sabban álmodott az elérhetetlenről. Az igazság­ról. Az emberibb életről 1 Most pedig: álmodnak tovább. & A bejárat mellett az emeletes ágyon öreg muzsik feküdt hanyatt. Piszkos, szőrös hasa kilátszott az ingszakadásából. Mellette meg­határozhatatlan korú nő hevert, fekete lábain mászkáló fekete pontokkal. Megborzongott a hátam. Két kísérőm közül az egyik már elhelyezke­dett a bűzös szalmavackon, a másik vigyorogva nézett reám : — Óh semmi I Csak egy pár poloska ! Ne búsuljon, lesz ez rosszabbul is, ha ugyan állja még az elhatározást. A gyomrom kavargott ugyan, de a riport mindig riport marad és ha riportot, jót aka­runk Írni, hát elsőbb maradéktalanul át kell élnünk. Végignyujtózkodtam hát az egyik üres ágyon én is. Két percig csend volt. Csak akkor szabadult el valami. Jó magam azt hittem, hogy a pokol, pedig csak az első poloska volt. Ott mászott végig a lábam szá­rán, a nadrág alatt. Hagytam, hadd másszon. Újabb két perc múlva már nyüzsögtek. Kétségbeesett és megátalkodott határozott­sággal gondoltam a közmondásra, amely sze­rint mindent meg lehet szokni, csak a kezdeten kell átesni. Lehet, hogy ez közmondás, lehet az is, hogy igaza van, de öt perc múlva már majdnem sírtam és megátkoztam újságírói hivatásomat, amely ilyen átkozott kalandokba sodor. Aztán vakarództam. Persze, mit sem használt. Ahol levakartam testemről a poloskákat, ott fél perc múlva tízszer annyi tülekedett és szívta a véremet. Abbahagytam hát. Megadtam maga­mat. Ha cigánygyerekek hullanak is az égből — gondoltam — akkor is kitartok. Hát cigánygyerekek éppen nem hullottak, csak poloskák fölülről is. A fölöttem lévő ágyon megmozdult a lakó és hullott onnan is az „áldás“. Ez már több volt a soknál. Méltatlankodtam és fel akartam tápászkodni, hogy odahagyjam az egész poloskafészket. Ekkor történt valami. Semmi különös, csak éppen a vérem fagyott meg. A fel feltörő horkolás egyhangú zaján át mintha hangok ütődtek volna fülemhemhez. Tisztán és érthetően : magyar hangok és magyar szavak messzi orosz földön­S mintha ezeket a magyar szavakat egyenesen hozzám intézték volna: — Ha igy vagyunk pajtás, akkor kezdem a játszmát. E kettőről E négyre! Félpercnyi dermedtség után hirtelen megnyu­godtam. Aki már érzéki csalódásban szenved — gondoltam — az lassan tényleg mindent megszokik. Visszafeküdtem tehát és poloskákról teljesen megfeledkezve vártam a sorsomat. Az pedig nem váratott magára sokáig. Az érzéki csalódás újra kezdődött. — No mi lesz? Szicíliai védelem, vagy Pet- roff ? Várom a lépést. Önkéntelenül is elmosolyogtam. Mert Istenem Uram ! E2 —E-t 1 . . . Szicíliai védelem és Petroff huszárjátszma ! . . . Emlékek a városligeti fa- padról, amikor életem legszomorúbb s legpénz­telenebb pesti esztendejében az a fapad volt hónapokon át a hálószobám . . . Furcsa játékot üz néha az emberrel a kép­zelet ! — gondoltam. A Devernitza rossz szállása önkéntelenül is azt az időt hozza emlékezetembe a múltból, amely külsőségeiben ezekhez volt hasonló. Érdekesek voltak ezek a gondolatok, de nem tartottak sokáig. Mert ismét történt valami. Ténylegesen és a valóágbsan is. A harmadik ágyról feltápászkodott egy rongyos alak. Odajött hozzám. Alacsony fekvőhelyemről csak a lábait láthattam, piszkos, fekete lábaszárát. Rongyos, térdben levágott nadrágszára furcsa üíemmel csapódott combjához minden lépé­sénél. Amikor odaért hozzám, gyufát gyújtott s lehajolt az ágy nyílásához. A gyufa lángja éle­sen világította meg a jellegzetesen szláv arcot. Bennem pedig még az ütőér is megállott. A sakkrovatvezető Ha emlékszünk, még emlékezhetünk reá. A magyar sakkozás egyik legnagyobb tehet­sége volt. Versenyt-verseny után nyert s a sakkrovat, amelyet egyik enyhén szélsőjobb- oldali napilapunknál vezetett, a legjobban szer­kesztett és legtartalmasabb magyar sakkrovat volt. Egyszóval : értette a mesterségét. De gyű­lölte is egyben ! Meri furcsa vágyai voltak a sakkrovatvezető­nek. Kis rőzselángriportok égtek és daloltak lelkében s kívánkoztak tolla hegyére. Álmodott a riportokról, mint amilyenekről még senki sem álmodott a magyar sajtóban S valahány riport, mind a lelkében ragadt. Papírra soha egy sem kerülhetett. Édesvala- hányszor születőben voltak s túl jutottak már a vajúdás kemény korszakán, akkor mindig lelépett a hatvannégykockás tábláról a Fekete’ Királynő, a riportok elé állott és E2—Ea . . . meghaltak a riportok, mielőtt megszülethettek volna. A végén már furcsa szavakkal, lázban égő szemmel a „nagy riportról“ beszélt. Petőfi ha­lálának titkáról. Hisz a magyarság legnagyobb költőjéről senki sem tudja, hol halt meg, tény­leg Segesvárott-e, vagy messzi Szibériában ? Ez lesz a riport — mondotta —, ennek a titok­nak a felderítése. Az évszázad legnagyobb ma­gyar riportja ! Aztán már nem jött be többet a szerkesztő­ségbe sem. Egyik kollega a Dunaparton látta éjjel, a másik Csepelen találkozott vele — kikopott, rongyos életalak lett belőle, akinek láttára ösz- szefacsarodott az ember szive. De a Dunaparton is arról beszélt. A Petőfi riportról. Sakkozott és készült a riportra. Végül eltűnt. Hat évvel ezelőtt. Azóta otthon senki sem látta. Hazajáró lélek a Devernitzában A gyufa lángja fel-feilobogott a reszkető ke­zében. Aztán beszélt. A szavak furcsán lökődtek a dobhártyámhoz, minden olyan valószínűtlen, lehetetlen volt ... — Tudtam, hogy elkövetkezik ez is. Hogy találkozók valahol az első emberrel, aki nem hivatalos, vagy cégbélyegzőjét Zalaegerszegen rendelje a Cserkészüzletben nevet ki, aki megérti, amit mondok . . . Aki értékelni tudja a riportomat . . . Mert pajtás, nehéz volt, nagyon nehéz ... Itt egy falu, ott egy falu, itt egy tanya, ott egy tanya . . jégvirág az ablakokon, majd meg piros virág... tavaszi napsugár, vagy őszi eső . .. Ukrajna, Ural, messzi Bajká!-tó . . . mindegy . . . csak sakkoztam és mentem ... A riport után, amely megvan I Pedig a Fekete Királynő mindig elém akart áliani ! ... de én erős voltam, pajtás . . erősebb, mint ő .. . s most viszem haza .. .. a riportot I . .. A gyufa lobogó lángja kialudt reszkető ke­zében. Felkacagott aztán. A sötétben csak siető lépteket hallottam. Mire kibujam a poloskás, bűzös szalmavacokról, már el is tűnt a lépcső fordulóján. Utána rohantam. Kint a Devernitza előtt sötét köd állotta utamat. Jeges, hideg volt ez a köd: kíméletlen, mint az élet. Árnyak gomo­lyogtak és sűrűsödtek benne és mindegyik árny vigyorgott a szemem közé és kajánul felrö­högött I Azóta pedig furcsa éjtszakáim vannak. Egy kép lebeg a szemem előtt s nem tudok sza­badulni tőle. ... Itt egy tanya, ott egy tanya, itt egy falu, ott egy falu . . . jégvirág az ablakokon, majd meg muskátli, tavaszi verőfény, vagy őszi eső permetezik .. . mindegy : furcsa alak bolyong a végtelen mezőkön. Rongyos, térdben levágott nadrágszára furcsa ütemmel csapódik minden lépésénél elkékült combjához. Viszi a riportot. Viszi haza Petőfi titkát. . . saját elveszett, meghalt lelkét. Istenem uram I . . . szegény, szegén» Héjai-. ABAFFY LÁSZLÓ J»MWWWW*WWW***************** Megnyílik a pünkösdi ünnepekben a DENEVÉR kerthelyisége Szives pártfogást kér Prélecz István vendéglős Mozi - Film AZ EDISON-MOZGO MŰSORA. Szombat, vasárnap: Haláltánc. Hétfő, kedd: A madarász. Szerda, csütörtök: A pekingi leány. Péntek, szombat, vasárnap: 5. sz. őrház. Hétfő, kedd: Lovagias ügy. Szerda, csütörtök: Hatosfogat. W A SÜMEGI APOLLO FILMSZÍNHÁZ ELŐADÁSAI. 24-én, pünkösdvasárnap fél 3, fél 5, 7 lés fél 10 órakor: Ujhold. Énekes, zené® film 12 fél- vonásban. Pünkösdhétfőn: Kék madár. Költői színes mesejáték 12 felvonásban. Május 27-én, szerdán: Menekülő élet. Fran­cia film. Május 30.-án szombaton este 9 órakor, 31-én, vasárnap fél 3, fél 5, 7 és fél 10 órakor, bérletszünet mellett: Régi keringő. Zenés víg­játék. Főszereplők: Szörényi Éva, Szilassy László, Páger Antal. Június 3-án, szerdán este 9-kor, 4-én, Űr­napján 4, 7 és fél 10 órakor: Halálra ítéltek. Június 6-án este 9 órakor bérlettel és 7-én, vasárnap bérletszünet mellett, fiél 3, fél 5, 7 és fél 10 órakor: Bob hierceg. Főszereplők: Szilassy László, Simor Erzsi. Június 10-én: Halálhajő. Kalandorfilm 12 felvonásban.. 1 i 1 öltözködtünk jóth Kész nöikabát és ruhaosztály B w m Kész nöikabát és ruhaosztály Uridivat és síoveteladás úri és női szabóságából

Next

/
Thumbnails
Contents