Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-05-23 / 115. szám

1942 május 23. MacSärIlet Gyermeki örömök lesőhelyén a. zalaegerszegi ufcán Még nem is olyan régen, nap, mint snap telítve, csordultig volt az utca, a mező, a Város a harctérre induló katonáink színes, hangos csoportjaival. Háromnapos könnyes, fájdalmas, hol pedig kemény, férfias magyar búcsúzkodás után tér és idő válaszfalat húzott az itthonmaradók és távozók közé. A megválás, távozás után szemnek és lélek­nek egyaránt alig bírható volt a maradt ür, csend és egyedüllét. Munkámból hazatérteimben az egyik napon, mint a meglepetten jött vihar forgószele, úgy fogott, röpködött körül az iskolák hangos, tarka ifjúsága, daloló, játékos madárseregként á megcsendesült utcákkal és embereivel együtt. Milyen jólesett zajuk, lármájuk, amely feltörte a csendet, megtöltötte az űrt. Mi volt ehhez a törékeny, zsenge ifjúsághoz ■ia kemény harcokra indult honvédsereg har­sogó éneke, zaja, dübörgése! Talán viharzó, bodros tenger és kék tó síma tükre, vagy ágyúdörej és ostorpattogás lehetett köztük az arány. Itt hullámzott, nőtt, serkent ez a gyermek- had egyik napról a másikra előttünk. Most, hogy ők elvonultak, milyen vigasztaló, meg­nyugtató a látása ezeknek. De milyen naggyá, hatalmassá is nőttek! Értékesebbek, megbe­csültebbek most, mint valaha is voltak. Aztán elvegyültem a csengő, zsibongó gyer­mekcsoportok közié és a nagy utcában bol­dogan tértem velük én is otthonomba. * Kissé megkésve, de mégis megbontotta, megoldotta a tavasz a rejtett, takart fényét, pompáját és lobogott, pirult, színesedett min­den, minden. S mint oldott, dús aranyhajzatú, Virgonc leányzó, szórta tüzét a mélegsugarú, pajkos napkorong. Ahogy napról-napra bontotta szárnyát a tavasz, úgy nőtt, hullámzott kedve az utca gyermekhadának. Az útszegély zöld pázsit- szőnyege fejedelmi táborhelyet, játszóteret kí­nált számukra. A minap az egyik mellékutca sarki gyep- porondján zsibongott egy maroknyi mezít­lábas, tarka gyermekcsoport. Körben ültek a puha füvesen. Szavazhattak a kis magyar összeesküvők, mert egy pörgekalapos, nyilván gyermekvezér sipító hanggal zárta le a vitát: a többség döntött. Aztán villámként pattan­tak fel, mintha egymás szeméből is olvastak Volna ki valamit: összenéztek. Most jobban megfigye’hiettiem a harcijátékra készülőkét. Utcámbeli kis maszatos, kócos fejű, vásott nadrágosak volt. A vezér kerek, fakó kalapja madzaggal, álla alatt lobogó kötéssel volt a fejére erősítve. De alig vehettem számon a gyalogjáró szegélyéről őket, a nagyobb zöm, mintha puskából lőtték volna ki, úgy eltűnt vezérével egyetemben. Már valahol a házak frissen ültetett telkein vonulhatott el fergete­ges csoportjuk, mert az egyik lakás békés háziasszonya kiabálta meg őket, amint a vete­ményesén átrobogtak. A visszamaradó kisebb, háznak főutcára néző arcvonala előtt lapult. A botokkal fölszerelt egységük a nagy sárga megbeszélésből, sajnos, semmit sem sikerült meghallgatnom. így csak föltételezhettem, hogy a hátramaradók, a jelre várók valamiféle műszaki alakulat lehet tán. Nem sokáig kellett a gondolatokat forgatnom a fejemben, mert a kis különítmény vészes sikongásba csa­pott: jönnek az újháziak — hallatszott recsegő kiáltozásuk. Aztán apró lábdobogás és futás több oldalról. Az újházi gyerekek az ellen­táborhoz tartozó kültelki új épületek nagyobb csoportja volt. Jól sikerült rajtaütéssel zavarták meg a nyilván nagy gyakorlatot folytató ut­cámbeli gyermekhadat. Pár nap múlva az utca füves főhadiszállásán ismét fölismertem a kis seregemet. Látszólag csend uralkodott köztük. A vezér rikácsolt csak. Valószínűleg megfutamodott csapatát kor­holta. Távol elhúzódtam tőlük, mert kissé szé- gyeltem magam én is a megfutás miatt, no meg féltem, hogy a leckéztetésből nekem is kijut még. * Hol van, vagy van-e a gyermek-kiváncsiság- nak határa? Erre alilg adható felelet. Minden rejtett, takart, avagy csomagolt tárgy után különös élvezettel indítják meg a felderítő hadjáratot. Az a meleg érdeklődés, amely a legkedve­sebb játékbaba belsejének felkutatásával indul el, a gyermek értelemfejlődésével szélesül. Csendes házmélyedés védelmében láttam két boldog gyermeket, amint az otthonra szánt szódásüveg tartalmát fröcskölték egymás tor­kos kis szájába. A tiltott élvezetért megintet­tem őket. Hazaérve az üveg hiányosságára bi­zonyára kész volt a válaszuk: rosszul töltött üveg lehetett. Hát azok a kis édességnyalogató csöppsé­gek, akik a csomagolt cukrot nyitják fel a boltból hazamenet. Ablakomból láttam ilyen kis garázdát. Élénken figyel minden irányban, hogy nem kapja-e valaki tetten. A kóstolás végeztével az út kőszegélyére ült le, hogy job­ban sikerüljön a felbontott árú előírásos cso­Két fontos rendelet jelent meg a tejforga­lom szabályozásáról. Az egyik a 2790—1942 M. E. számú kormányrendelet, amely felhatal­mazza a, közellátásügyi minisztert, hogy a földmívielésiigyi és a kereskedelemügyi, minisz­terrel egyetértve szabályozza a, tej és tej­termékek forgalmát és elosztását. Ezt a rendeletet hajtja végre a közellátási mi­niszter 106.100—1942 K. M. számú rendelete, amelynek legfontosabb intézkedései a követ­kezők: Budapest székesfőváros területén május 26- tól kezdve, tehát a pünkösdi ünnepeket követő napon életbelép a tejjegy-rendszer. Tejjet első­sorban az igényjogosultak kapnak jegyre, más személyek csak az igényjogosultak tejszük­ségletének kielégítése után kaphatnak tejet. A tejjegy egy hónapra szól. Vendéglőkben, kávé- házakban, penziókban, cukrászdákban, espres- sókban és egyéb vendéglátóipari üzemiekben tejet, tejesételeket és tejjel készült italokat kis szolgáltatni nem szabad. Kivétel ez alól a kávémérés és a kifőzés, ahol legfőkép kis­emberek étkeznek s így fontos szociális érdek fűződik ezek ellátásához. A kávémérések és kifőzések részére kiszolgáltatható tejmennyi­ség nem lehet több a napi felhozatal 5 száza­lékánál. Vidéki községekben és városokban, ahol az igényjogosultak tejszükséglete szabadforgalom mellett nem biztosítható, a törvényhatóság első tisztviselője a gazdásági miniszterek hoz­zájárulásával ugyancsak elrendelheti a jegy- rendszer bevezetését és eltilthatja a. tej kiszol­gáltatását a vendéglátóipari üzemekben. A tejforgalom újabb szabályozását a hábo­rús takarmányhiány tette szükségessé. A sza­bályozás módjából látható, hogy elsősorban is szociális szempontok érvényesülnek, mert a gyermekek, az anyák, a betegek, az öregek és a szegényebb néposztályok igénye minden mást megelőz. * A szappanvásárlás új rendje minden­____________________________________7_ i / | magolása. Nem árulkodás ez rátok, gyerekek, hisz a gyermek mindenkor gyermek volt ám. * A kis Mari, ez a szomszéd utcabeli leányka mindig készségesen küldhető el bárhova, mert tudja, hogy anyámtól egy kis édesség, vagy egyéb ajándék lesz a jutalma. Az egyik vasárnap az újságot szorongatta kezében és hozta be hozzánk. Anyám ígérte néki, hogy délben, amikor majd harangoznak, jöjjön el, arra megsül a tészta és megkapja az ellenértéket. Az ünnepi nagymise után harangozzák ki a plébánia halottját. Ezen a napon is búcsúz­tattak a harangok valakit. Egyszercsak nyílott, csikorgóit házunk kis, kapuja és megjelent a pici Marika a sült tésztáért, mert: hát harangoznak, néni —. mondta anyámnak. Hiába volt a jó néni gon­dos magyarázata, hogy nem delet harangoz­nak és még nem sült meg az ígért ajájndélk. Kedvetlenül, becsapottnak érzetten ment ki az alig 7 éves kis leányka. Kevéssel déli harang­szó előtt ismét megjelent konyhánk 'ajtajában és ellenvetést kizárva mondta: Néni, máma mar nem harangoznak délre, miért mi már meg is ebédeltünk! De ekkor már nálunk is megsült a tészta és az ajándékot megkapva, boldogan-meleg tésztával köszönt el illendően, a déli harangszókor, * Vigadjatok, hancurozzatok csak a tavaszi verőfényben, kis játékos magyar gyermek­katonák. Ma, amikor oly sokszor megsír k szív, megtörik a lélek, amikor sűrű, nehéz a bánat, legyen több, nagyobb gyermeköröm, gyermek­kacagás. NAGY ISTVÁN. kit közvetlenül érdekel s ezért röviden ismét összefoglaljuk az erre vonatkozó közellátási miniszteri rendelet legfontosabb intézkedéseit. Az ország egész területén havonként és sze­mélyenként legfeljebb 10 deka mosószappant, vagy 25 deka mosószert szabad kiszolgál­tatni. Gyermekek részére 2 éves korig ha­vonta 30 deka mosószappan, vagy 75 deka mosószer a fejadag. Orvosok kamarái igazol­ványuk felmutatása mellett havonként 50 deka mosószappant, vagy 125 deka mosószert vá­sárolhatnak. Ez a mennyiség jár az egészség- ügyi védőnőknek, fogtechnikusoknak, egész­ségőröknek és szülésznőknek is megfelelő iga­zolás mellett. Fertőző betegek betegségük tar­Jtjl Legújabb rendeletek, amiket minden zalainak ismernie

Next

/
Thumbnails
Contents