Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-04-11 / 80. szám
riAOTARELET 1942 április 11. Az Andaman-szigetcsoport fővárosa, Port Blair, a világnak egyik legjobb természetes kikötőjével dicsekedhetik. A szigetcsoport pedig a Szingapúrból és a még keletebbről kiinduló hajózás fontos állomása. A Dél-Andamánok előtt, a Bengáli-öblön keresztül húzódik ugyanis az Élőin diába vezető íemgeriutak egyike. A szigetcsoport jelentőségét nagyon emeli, hogy Előindia keleti partjaitól aránylag csak csekély távolság választja el: így például Kalkuttától és Ceylontól 800—800, Madras tói pedig 900 tengeri mérföld. A négy nagyobb és 200 kisebb szigetből álló szigetcsoport területe összesen 6.500 négyzetkilométer. A Bengáli-öbölre néző keleti part lelőtt a megszámlálhatatlan korallzátony terme- Beetes hullámtörőt alkot, úgy hogy a mögötte elterülő beltenger az év minden szakában viharmentes. A partokon a forró éghajlatnak megfelelően sűrű mangróve-erdők és nagy kiterjedésű mocsarak terülnek el. Hegyláncai sehol sem érik el az ezer méter magasságot, áthatolhatatlan őserdők fedik őket, bennük a mahagóni-, teak- és pandanfa is honos. Ezek a fafajták egyúttal a szigetek egyedüli gazdasági értékei is. Állatviláguk jóformán néhány madárfajban és a megszámlálhatatlan mennyiségben nyüzsgő teknősbékafajtákban merül ki. A parti részek pedig halban igen gazdagok. A szigeteket a tengerjáró népek körülbelül ezer éve ismerik. Az arabok már a IX. szazadban megemlítik őket és 1300 körül Marco Polo is följegyzéseket készít róluk. 1789-től 1796-ig az angolok a szigetcsoportot fegyencgyar- matul használták. Ezután a sepoyi fölkelésig senki sem törődött velük, de a lázadás leverése után ismét hindu politikai elítéltek börtöne lett. Ekkor került a bennszülött lakosság és a foglyok őrzését Végző rendőrség először érintkezésbe egymással. A lakosságot a Maláj-félsziget törpe őslakosságával rokon törpenégerek alkotják. A 140—150 centiméter nagyra növő, feltűnően sötétbőrű és erősen göndörhajú bennszülöttek életmódja az elképzelhető 1 egkezdetlegesebb. Nomád életet élnek, táplálékukat kizárólajg gyökerekből és az erdő gyümölcsei bői nyerik. Halásznak és a szegényes állatvilágra vadásznak. Egyetlen fegyverük a nyíl, de a mérgezett nyilak készítését jói értik. Csoportosan vándorolnak. A csoportok törzsekre oszlanak. Minden csapatnak bizonyos terület áll rendelkezésére, amelyet saját tulajdonának tekint. A törzsekben az egynejűség dívik. Az audamánok Hátsóindiának többi törpe népeivel szemben azonban még így is magasabb műveltségi fokon állanak, mert értenek a szilárd lakóhelyek építéséhez is. Az esős évszakban, amikor az egész törzs együtt lakik, kerek fakunyhókat építenek. A többi évszakokban minden család külön szélvédő-ernyők mögött bújik meg, amelyek kezdetlegességük eL- lenére is elég jó védelmet nyújtanak a forróövi éjtszaka hűvössége ellen. A polgáriasuk emberekkel való érintkezés nagy károkat okozott a bennszülöttek között. A különböző behurcolt ragályos betegségek az az eredetileg 5.500 főnyi lakosságot körülbelül 1.200-ra apasztották. Egészen más képet mutat a sziget déli része. A körülbelül 12 ezer főre tehető politikai elítéltekkel az angolok hátsóindiai mintára ültetvényeket létesítettek. A hindiik szorgalmas keze nyomán ez a szlgetrész ma teát, kókuszdiót, banánt, szizált, kávét és kaucsukot szolgáltat. Ezenkívül az elítéltek végzik a fakitermelést is. Mindezeket a gazdasági termékeket rendszeresen közlekedő hajójáratok szállítják Kalkuttába. A kivitel évente egymillió rúpiát tesz ki. Az Andamánok eddig még alig kiaknázott mező- és erdőigazdasága tehát még nagyon bő lehetőségeket ad a továbbfejlesztésre. A távolkelet többi gazdag vidékeinek szomszédságában azonban belátható időn belül mégis aligha fognak nagyobb gazdasági jelentőségre szert tenni. Hadászati értékük ezzel szemben mindig nagy marad és ez előreláthatólag arra ösztönzi majd a japánokat, hogy több gondot fordítsanak benépesítésükre, ami természetesen gazdaságilag is érezteti hatását. (K-y L-a) Ezer sebesült orvosi ápolás nélkül a szovjet tábori kórházban (MN) Valósággal megdöbbentő képben számol be dr. Eisenach a német orvosok lapjában (Deutsche Aerztenblatt) arról a leírhatatlan piszokról, hanyagságról és tudatlanságról, melyet mint egy hegyi ezred alorvosának annak idején a nagy umani átkaroló csata folyamán egy orosz tábori kórházban volt alkalma tapasztalni. A német egészségügyi század azt a parancsot kapta, hogy 4Ó0 szovjet sebesült ellátása után azonnal keljen útra P-be, amelyet a harcoló csapatok már előző este megszállottak. A megérkező orvos-század több épületből álló tömbben valósággal egymásra dobálva igen sok szovjet sebesültet talált, könnyű és súlyos sebesültet vegyesen, de valamennyit reménytelenül elhanyagolt állapotban.. Az egyik épületben piszkos szalmán kiterítve halottak hevertek, köztük gennyel átitatott kötőszerek szanaszét. Az ajtók tárva-nyitva voltak. A küszöbökön, folyosókon és lépcsőkön mindenütt sebesültek feküdtek, legtöbbnyire némán és öntudatlanul, sokan azonban hangosan kiáltoztak fájdalmukban. Takarója alig egy-kettőnek volt köztük, legtöbbjük félig felöltözve feküdt, de voltak olyanok is, akiknek egyetlen szál ing volt minden védelmük a csipőis hideg ellen. Soknak még szalma sem jutott derékalj- nák, pedig ebben nem szenvedett hiányt a környék. Csak éppen a szomszédos gazdasági udvarokról át kellett volna szállítani. A piszok minden képzeletet felülmúlt. A napok óta nem váltott kötések oly elviselhetetlen bűzzel töltötték meg az épületet, hogy még az edzett katonaorvosok sem bírták el néhány percnél tovább az épüleiben való tartózkodást. Rend és tisztaság, tervszerűség és kezdeményezés teljesen ismeretlen fogalmaknak látszottak, legalább is ezen a kötözőhelyen mindennek nyoma se volt. A szovjet orvosokat hosszas kutatás után egyik elsőemeleti helyiségben sikerült fölfedezni. Igazi bolsevista egykedvűséggel jelentették ki, hogy műszerek, kötőszerek, orvosságok, élelmiszerek hiányában kilátástalannak látták valamivel is megpróbálkozni. A német orvosokat még négy, egymástól távolabb fekvő majorba vezették el, amelyek ugyancsak .sebesültekkel voltak zsúfolva. Az állapotok, ha fokozásról szó lehet, itt még rosz- szabbak voltak. Egészben véve a '^községben 986 sebesült volt és 25 orvosnak, több tábori gyógyszerésznek és elég nagyszámú segédszemélyzetnek kellett volna gondjukat viselni. Amint a nap folyamán valamivel melegebb lett, mindenki, aki csak tehette, valamilyen módon a szabadba vonszolta ki magát. Többnyire valami mankószerű tákolmányra támaszkodtak, sokan azonban csak négykézláb, vagy pedig ülő állapotban kezükkel taszították magukat előre. Egyesek a közeli földekről burgonyát hoztak és rohamsisakban nyomban tűzre tették, mások kukoricacsöveken rágódtak, vagy pedig nyers répát ettek. Az, hogy közben csöpögött a geny a kötésekből, állatias étvágyukban cseppet sem zavarta őket. Lgy a mindenütt ott csetlő-bot ló fejlő vésés sebesültek ijesztő tántorgása sem. A jellemzés a továbbiakban a német orvosok és egészségügyi katonák erélyes közbelépésé- számoi be. Hogy egy drága perc se menjen veszendőbe, az orosz orvosokat is közreműködésre szólították fel. A szovjet orvosok azonban annyira tájékozatlanoknak mutatkoztak, hogy a legügyesebb is csak három óra alatt és egy orvosi könyv megfelelő fejezetének előzetes áttanulmányozása után tudott egy kar- műtétet elvégezni. Segítségüket így kénytelenek voltak a német orvosok pusztán, segéd- szolgálatra korlátozni. írógépek Continental, Erika nagy és hordozható kis táskagépek. Kedvező fizetési teltételek. Szakszerű javításokat vállalok. Horváth Miklós irógépműszerész. Az AndamánoK, <o f örpenégerek országa
