Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-04-11 / 80. szám

riAOTARELET 1942 április 11. Az Andaman-szigetcsoport fővárosa, Port Blair, a világnak egyik legjobb természetes ki­kötőjével dicsekedhetik. A szigetcsoport pedig a Szingapúrból és a még keletebbről kiinduló hajózás fontos állomása. A Dél-Andamánok előtt, a Bengáli-öblön keresztül húzódik ugyanis az Élőin diába vezető íemgeriutak egyi­ke. A szigetcsoport jelentőségét nagyon emeli, hogy Előindia keleti partjaitól aránylag csak csekély távolság választja el: így például Kal­kuttától és Ceylontól 800—800, Madras tói pe­dig 900 tengeri mérföld. A négy nagyobb és 200 kisebb szigetből álló szigetcsoport területe összesen 6.500 négy­zetkilométer. A Bengáli-öbölre néző keleti part lelőtt a megszámlálhatatlan korallzátony terme- Beetes hullámtörőt alkot, úgy hogy a mögötte elterülő beltenger az év minden szakában viharmentes. A partokon a forró éghajlatnak megfelelően sűrű mangróve-erdők és nagy ki­terjedésű mocsarak terülnek el. Hegyláncai sehol sem érik el az ezer méter magasságot, áthatolhatatlan őserdők fedik őket, bennük a mahagóni-, teak- és pandanfa is honos. Ezek a fafajták egyúttal a szigetek egyedüli gazda­sági értékei is. Állatviláguk jóformán néhány madárfajban és a megszámlálhatatlan mennyi­ségben nyüzsgő teknősbékafajtákban merül ki. A parti részek pedig halban igen gazdagok. A szigeteket a tengerjáró népek körülbelül ezer éve ismerik. Az arabok már a IX. szazad­ban megemlítik őket és 1300 körül Marco Polo is följegyzéseket készít róluk. 1789-től 1796-ig az angolok a szigetcsoportot fegyencgyar- matul használták. Ezután a sepoyi fölkelésig senki sem törődött velük, de a lázadás leverése után ismét hindu politikai elítéltek börtöne lett. Ekkor került a bennszülött lakosság és a foglyok őrzését Végző rendőrség először érintkezésbe egymás­sal. A lakosságot a Maláj-félsziget törpe ős­lakosságával rokon törpenégerek alkotják. A 140—150 centiméter nagyra növő, feltűnően sötétbőrű és erősen göndörhajú bennszülöttek életmódja az elképzelhető 1 egkezdetlegesebb. Nomád életet élnek, táplálékukat kizárólajg gyökerekből és az erdő gyümölcsei bői nyerik. Halásznak és a szegényes állatvilágra vadász­nak. Egyetlen fegyverük a nyíl, de a mérgezett nyilak készítését jói értik. Csoportosan ván­dorolnak. A csoportok törzsekre oszlanak. Min­den csapatnak bizonyos terület áll rendelkezé­sére, amelyet saját tulajdonának tekint. A törzsekben az egynejűség dívik. Az audamánok Hátsóindiának többi törpe né­peivel szemben azonban még így is magasabb műveltségi fokon állanak, mert értenek a szi­lárd lakóhelyek építéséhez is. Az esős évszak­ban, amikor az egész törzs együtt lakik, ke­rek fakunyhókat építenek. A többi évszakok­ban minden család külön szélvédő-ernyők mö­gött bújik meg, amelyek kezdetlegességük eL- lenére is elég jó védelmet nyújtanak a forróövi éjtszaka hűvössége ellen. A polgáriasuk emberekkel való érintkezés nagy károkat okozott a bennszülöttek között. A különböző behurcolt ragályos betegségek az az eredetileg 5.500 főnyi lakosságot körül­belül 1.200-ra apasztották. Egészen más képet mutat a sziget déli része. A körülbelül 12 ezer főre tehető politikai elítéltekkel az angolok hátsóindiai mintára ül­tetvényeket létesítettek. A hindiik szorgalmas keze nyomán ez a szlgetrész ma teát, kókusz­diót, banánt, szizált, kávét és kaucsukot szol­gáltat. Ezenkívül az elítéltek végzik a fakiter­melést is. Mindezeket a gazdasági termékeket rendszeresen közlekedő hajójáratok szállítják Kalkuttába. A kivitel évente egymillió rúpiát tesz ki. Az Andamánok eddig még alig kiaknázott mező- és erdőigazdasága tehát még nagyon bő lehetőségeket ad a továbbfejlesztésre. A távol­kelet többi gazdag vidékeinek szomszédságá­ban azonban belátható időn belül mégis aligha fognak nagyobb gazdasági jelentőségre szert tenni. Hadászati értékük ezzel szemben mindig nagy marad és ez előreláthatólag arra ösztönzi majd a japánokat, hogy több gondot fordítsa­nak benépesítésükre, ami természetesen gazda­ságilag is érezteti hatását. (K-y L-a) Ezer sebesült orvosi ápolás nélkül a szovjet tábori kórházban (MN) Valósággal megdöbbentő képben szá­mol be dr. Eisenach a német orvosok lapjában (Deutsche Aerztenblatt) arról a leírhatatlan piszokról, hanyagságról és tudatlanságról, me­lyet mint egy hegyi ezred alorvosának annak idején a nagy umani átkaroló csata folyamán egy orosz tábori kórházban volt alkalma ta­pasztalni. A német egészségügyi század azt a paran­csot kapta, hogy 4Ó0 szovjet sebesült ellátása után azonnal keljen útra P-be, amelyet a har­coló csapatok már előző este megszállottak. A megérkező orvos-század több épületből álló tömbben valósággal egymásra dobálva igen sok szovjet sebesültet talált, könnyű és súlyos sebesültet vegyesen, de valamennyit remény­telenül elhanyagolt állapotban.. Az egyik épü­letben piszkos szalmán kiterítve halottak he­vertek, köztük gennyel átitatott kötőszerek szanaszét. Az ajtók tárva-nyitva voltak. A küszöbökön, folyosókon és lépcsőkön mindenütt sebesültek feküdtek, legtöbbnyire némán és öntudatlanul, sokan azonban hangosan kiáltoztak fájdalmuk­ban. Takarója alig egy-kettőnek volt köztük, legtöbbjük félig felöltözve feküdt, de voltak olyanok is, akiknek egyetlen szál ing volt minden védelmük a csipőis hideg ellen. Soknak még szalma sem jutott derékalj- nák, pedig ebben nem szenvedett hiányt a környék. Csak éppen a szomszédos gazdasági udvarok­ról át kellett volna szállítani. A piszok minden képzeletet felülmúlt. A napok óta nem váltott kötések oly elviselhetetlen bűzzel töltötték meg az épületet, hogy még az edzett katonaorvosok sem bírták el néhány percnél tovább az épü­leiben való tartózkodást. Rend és tisztaság, tervszerűség és kezdeményezés teljesen isme­retlen fogalmaknak látszottak, legalább is ezen a kötözőhelyen mindennek nyoma se volt. A szovjet orvosokat hosszas kutatás után egyik elsőemeleti helyiségben sikerült fölfe­dezni. Igazi bolsevista egykedvűséggel jelen­tették ki, hogy műszerek, kötőszerek, orvosságok, élel­miszerek hiányában kilátástalannak látták valamivel is megpróbálkozni. A német orvosokat még négy, egymástól távo­labb fekvő majorba vezették el, amelyek ugyancsak .sebesültekkel voltak zsúfolva. Az ál­lapotok, ha fokozásról szó lehet, itt még rosz- szabbak voltak. Egészben véve a '^községben 986 sebesült volt és 25 orvosnak, több tábori gyógyszerésznek és elég nagyszámú segédsze­mélyzetnek kellett volna gondjukat viselni. Amint a nap folyamán valamivel melegebb lett, mindenki, aki csak tehette, valamilyen mó­don a szabadba vonszolta ki magát. Többnyire valami mankószerű tákolmányra támaszkodtak, sokan azonban csak négykézláb, vagy pedig ülő állapotban kezükkel taszították magukat előre. Egyesek a közeli földekről burgonyát hoztak és rohamsisakban nyomban tűzre tet­ték, mások kukoricacsöveken rágódtak, vagy pedig nyers répát ettek. Az, hogy közben csöpögött a geny a kötésekből, állatias étvá­gyukban cseppet sem zavarta őket. Lgy a min­denütt ott csetlő-bot ló fejlő vésés sebesültek ijesztő tántorgása sem. A jellemzés a továbbiakban a német orvosok és egészségügyi katonák erélyes közbelépésé- számoi be. Hogy egy drága perc se menjen veszendőbe, az orosz orvosokat is közreműkö­désre szólították fel. A szovjet orvosok azon­ban annyira tájékozatlanoknak mutatkoztak, hogy a legügyesebb is csak három óra alatt és egy orvosi könyv megfelelő fejezetének elő­zetes áttanulmányozása után tudott egy kar- műtétet elvégezni. Segítségüket így kénytele­nek voltak a német orvosok pusztán, segéd- szolgálatra korlátozni. írógépek Continental, Erika nagy és hordoz­ható kis táskagépek. Kedvező fizetési teltételek. Szakszerű javításokat vállalok. Horváth Miklós irógépműszerész. Az AndamánoK, <o f örpenégerek országa

Next

/
Thumbnails
Contents