Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-04-11 / 80. szám

1942 április 11. / 5 MŰSZAKI ROHAMCSAPA IÁINK GYAKORLATÁN (A m. kir. honvédhadiiudósíiő század köz­lése) Az elkésett tavasz ködbe burkolózott, amikor kora hajnalban autónkkal robogtunk célunk felé, hogy tanúi lehessünk a pompás magyar hon­védség egyik alakulata bemutatójának. „Valahol Magyarországon“ tartottak műszaki bemutatót. Ezt az újfajta, ragyogóan sikerült minta bemutatót a magyar honvédség ünnep­napjává emelte az a körülmény, hogy azon megjelent vitéz nagybányai Horthy István kor­mányzóhelyettes is. A böjti szél szünet nélkül fodrozta a vizet, a fák sírva hajladoztak, de a bemutatón részt- vett műszaki rohamcsapal emberei kora reggel­től kezdve ott állanak helyükön és várják, hogy bemutassák, mit is tud a magyar honvédség ,,uj alakulata“ a műszaki rohamcsapat. A nap csak néha-néha tudja áttörni sugaraival a ködöt, fénye azonban erőtlen. Messze, amerre a szem csak ellát, mindenüti megművelt földek, rügyfakadásra váró fák és itt—ott elszórva a régi cseh világból visszamaradt betonerődök látszanak. Ezeket az erődöket fogják megtámadni a most kiképzett műszaki katonák Nagy érdeklődéssel várták a bemutatót. A magyar honvédség magasrangu tisztjei már reggel 9 órakor kint voltak, 10 órakor a kürtös diszjelt fújt, jelezte, hogy megérkezett a kormány- zóheiyettes. A honvédelmi mininiszler és helyet­tese kíséretében fogidja a gyakorlatvezető jelentését, majd mosolyogva kézfogással üdvözli a tábornoki kar megjelent tagjait. Repülőfőhad- nagyi egyenruhában érkezett meg a kormányzó- helyettes és azonnal elfoglalja helyét egy „üzemen kívül helyezett“ erődön. A gyakorlat- vezető röviden ismerteti az uj fegyvernemnek mondható alakulat kiképzését, feladatait. Kisütött a nap. Csak rövid időre, annyira, hogy lássuk azt a három szakaszt, amelyek a zárógyakorlatot be fogják mutatni. Csupa válo­gatott, szakképzett legény, örül az ember szive, amikor végignéz sora­ikon. Vidámak, nevető szeműek, piros arcuak. A magyar faj, az erős magyar nép méltó képvi­selői. Különleges felszerelésükkel várják a kürtszót és a piros rakétajelt, hogy megindul­hasson a támadás. Fel is harsan hamarosan a kürt, égnek röppen a piros rakéta és máris messzi távolban megszólalnak a goiyószórók, géppisztolyok és puskák. Hatalmas villanás után fülsiketítő dörrenés. A saját tüzérség hatá­sosan lövi az ellenséges kiserődöket. Három szakasz egyszerre indul támadásra három erőd ellen. Centiméterről centiméterre kúsznak előre, hisz, az „ellenség“ is tüzel, szorgalmasan, megállás nélkül szólnak a golyószórói. A táma­dók azonban nem torpannak meg. A köd most már a puskapor, kézigránát és a tüzérségi lövedék füstjével keveredik. Háborús a hangulat. Egy nemrég az orosz harctérről hazatért lörzstitiszt mondja : — Mintha csak odakint lennénk az orosz síkságokon. Az egyik dörrenés a másik után reszketted meg a levegőt. Még a föld is remeg, a műsza­kiak pedig nyomulnak előre. Már csak 150, 100 méter az első erődig. Füstölve repül előre a ködfejlesztő kézigránát, hamarosan vastag, nehéz ködfüggöny takarja a támadókat, a tüzér­ségi tüzet előbbre helyezik és most már az erődök mögött robbannak a lövegek. A köd- fátyol oltalma alatt hosszú rúddal a kezükben sisakos honvédek kúsznak előre a betonerődöt körülvevő drótakadályig. Néhány pillanat még és nagy robajjal a levegőbe repülnek a drót­akadályok, majd újabb villanás és dörrenés és a beton­erőd acélajtaja ronggyá zúzva hullik le. Fel­villannak a lángszórók vakító fényű lángjai, kézigránátot vágnak az erődbe és egy perc múlva a szakaszparancsnok fehér rakétával jelenti, hogy az első számú erődöt elfoglalták. Októbert játszik a tavasz. A köd lustán nyúj­tózkodik a deres avar felett, mintha még pihenni akarna. Békés csend mindenütt. Pedig készül valami Olyan, amit nem mindennap láthat még a haditudósító sem, Műszakilag kiképzett kato­nák fognak harcbemutaiót rendezni. Bemutatják a betonerődök leküzdését és a mélységi öv feigöngyölését Ezt jöttünk megnézni, hogy ta­nuljunk belőle és elmeséljük azoknak is, akik nem lehetnek olyan szerencsések, hogy lát­hassák. Csúszós, agyagos sárban kaptatunk fel a nézőkúpra, de felérve, hiába nézünk körül. Sehol semmi mozgás. A szétszórtan álló, csehektől megmaradt betonerődök némán hall­gatnak és elöltük úgy húzódik a sűrű drót­akadály, mint valami tilalom. Állj és ne tovább ! Ha itt át akarsz menni, az ellenség gyilkos tüze fogad. És úgy is látszik, hogy ez igaz. Az erődben géppuskák és ágyúk. Tüzük bizo­nyára teljesen pásztázza az akadályok vonalát. Hogy is lehet itt átmenni ? Még nem tudjuk, de ismerjük azokat, akik láthatatlanul rejtőznek még az akadályok előtt. Magyar fiúk, magyar műszaki katonák. Ők fogják most megmutatni, hogy előttük semmi sem lehetetlen. Most piros rakéta szökken a levegőbe. Kez­dődik a gyakorlat. A némaságba belevág az első géppuska fülsértő kelepelése, majd gyors egymásutánban robbannak a tüzérségi lövedé­kek. Pár pillanat alatt minden egész más képet mutat. Pokoli zűrzavar. Füst, láng, repülő kő és föld. Talán az ég szakad és mindennek közepén tör előre a magyar fiúk egy kis cso­portja. Alig szókéinak párat, máris lefogja őket az ellenséges tűz. De csak egy pillanatra. Egy­más után dobják ki a náluk levő ködgyertyá­kat és az így fejlesztett sűrű pára leple alatt igyekeznek az akadályok első vonaláig. Egye­lőre nem látunk semmit, mígnem egy szélroham pillanatra fel nem lebbenti a sűrű függönyt. Sisakos katona hosszú póznán valamit dug az akadálysorozat alá. Óriási robbanás. Fa- és vasdarabok, szöges drótmaradványok repülnek ÁdYTOLL olcsón! Tarkaíotl 7Ö fillér, jobb 120, sz. vegyes fosztott 140, jobb 2 20, mégjobb 280 Fehér fosztott libatoll 4 20, jobb 5 20, mégjobb 6'20, kimondott jóminőségü 7'—. Pehelyest 8 50 P-től száilit 5 kilós papírzsák csoma­golásba bérmentve utánvéttel. Tisztviselőknek 3% ked­vezmény. VARGA ANTAL ágytoll vállalata, Kiskunfélegy­háza, Szent János-tér 3 j. szerteszét és nyitva van az út az erődig Még jóformán fel sem ocsúdunk a hatalmas robba­nás okozta zavarunkból, máris, mint az elsza­badult ördögök, ugranak a f űk az erőd köz­vetlen közelébe. Itt már nem érheti őket az ellenséges tűz. Lángszórójuk hatalmas nyelve végignyaldossa a lőréseket és már ég is a közben odahelyezelt robbantószer kanóca. Pár másodperc és a benllevők tűzgépe végleg el­hallgat. Ha más nem, hát a robbanás által létrejött légnyomás végleg végzeti a szívósan védekező ellenségggel. A támadók parancsnoka zöld rakétával jelzi az erőd leküzdését. Újra zengenek a gépek, robbannak a tüzérségi lövedékek, pukkannak a kézigránátok. Folyik a harc tovább az össze­kötő árokban. Nincs emberi hatalom, amely ennek a lendületes támadásnak ellentálljon. Megy előre a magyar fiú mindenütt. Csak be­mutató volt és mégis olyan, mintha valódi harc lenne. Ugyanaz a lendület, ugyanaz a buzgóság. Hajija ezeket a magyar fiúkat a fajuk szerelete, magyar virtusuk és nem utolsó sorban a becsületes, nehéz munkával megszer­zett szaktudásuk. Büszkén nézünk rájuk. Ha csak egy be­mutató vizsgagyakorlaton így tudnak lelkesedni, így tudnak harcolni, akkor mennyivel inkább fogja őket hajtani a valóságban az a tudat, hogy hazájuk, otthonuk jövője és nyugodt munkája függ tőlük. Jő vizsga volt. Tanultunk. De nincs pihenő, a szakasz kézigránátokkal és lángszórókkal tisztítja meg az árokrendszert, felgöngyölíti az egész védelmi rendszert. Amikor lefújják a gyakorlatot, a szakaszok már mind­három erődöt elfoglalták. A gyakorlat végétért. A kormányzóheiyeíies ur a közel másfél óráig tartó támadást a legnagobb lelkesedéssel figyelte, ragyogott a szeme, amikor látta a magyar katona pompás mozgását, nagyszerű küzdő­képességét és határtalan lelkesedéssel párosult kötelességérzettet. A magyar honvéd ismét igazolta Zrínyit: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak“. NYOMDAI MUNKÁK KÖNYVEK PAPÍRÁRUK ISKOLACIKKEK IRODAI KELLÉKEK HANGSZEREK, STB. legolcsóbb beszerzési helye: KAKAS ÁGOSTON * Zalaegerszeg, Kossuth Lajos- utca 8 szám. Telefon 131 sz.

Next

/
Thumbnails
Contents