Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-06-06 / 125. szám

1942 június 6. 3 ■ Látogatás a csabrendeki kókuszfonó-gyárban, ahol nem panaszkodnak anyaghiány miatt Ma a zalaegerszegi gimnázium hangversenye A zalaegerszegi állami Deák Ferenc gimná­zium ének- és zenekörének együttese ma, június 6-án este pontosan fél 9-kor az intézet dísztermében hangversenyt rendez a követ­kező műsorral: Mellettünk villanyoszlopokat, mögöttünk pe­dig botorkáló parasztszekereket hagyott az útról felszálló porfelhőben a gépparipa, amint mohón ette az előtte terpeszkedő úttesteit. S mire befordult a csabrendieki Kókuiszfonó és Szövőgyár udvarába, mintha az eddig vele versenyt rohanó szél egészen kifulladt volna heveskedése közben, mert szerény lihegését lehetett már csak észlelni a gyárat övező- fasor lombsátora között. Egy zökkenés s máris az udvaron állunk. Okos tekintetű vizsla foga­dott bennünket. Első utunk az irodába veze­tett. Munkájába mélyedve találtuk Bal k a Vik­tor gyárigazgatót. — Engedelmet kérek zavarásomért, — kezd- dem — s mindjárt melegében elárulom, hogy szeretnék bepillantást nyerni a gyár mozgal­mas életébe. — A legnagyobb készséggel állok ebben rendelkezésére, — válaszolt az igazgató. — Jó, ha a külvilág népe nemcsak az innen ki­kerülő gyártmánnyal ismerkedik meg, hanem a gyártás lefolyásáról némi fogalmat is alkot megának. S amíg dr. Rothstádter György m. kir. tisztiorvos, Schuppa György gyárvezető kísé­retében a szokásos gyárvizsgálatot ejtette meg, addig én az igazgatónak szakszerű vezetése mellett a gyárat szemléltem meg. A gyár mozaiksz-emét alkotó egyik hatalmas épületbe nagy szárnyas ajtón nyertem bebo­csátást. Itt mintegy 30—40 munkás 30 kézi szövőgép segít­ségéve! lábtörlőket készít. Az egyik egyszerűbbet, a másik csinosabbat. De mindegyik egyforma ügyességgel, gyorsa- sággal iés gondossággal. — Ez a négy munkás itt mellettünk, — szakítja meg a csendet az Igazgató — kókusz­törlőket gyárt. A többiek pedig többnyire kenderfonál, lenszalma, sás-sodring, fűzfarost és vegyszerek párosításával eszközölt kókusz­pótló anyagokból készítenek tartás és amel­lett díszes lábtörlőket. A munkások keze egy pillanatig sem szű­nik meg az ügyes pókmozdulatokat végezni, miközben figyelmük végigkísér bennünket a munkatermen. Másik teremben 6 szövőgép száját alig győ­zik etetni a munkások hol kókusszal, hol mű­anyaggal. Itt meg 50—60 munkás sürög- forog a gépek körül. Szőnyegeket vetnek 67— 120 centiméter szélességben és 50 méter hosz- szú végekben. Főleg futószőnyegek gyártását tartják fontosiniak. Ez ugyanis keresett cikk a vidéken és a fő­városban egyaránt, ahol nem egy szálloda fé­nyét emelik az innen kikerült szóinyejgkülönía- gességek. Itt már figyelmesebben kell dol­gozni s zavartalanul, teljes gépiességgel dol­goznak az alkalmazottak, nehogy elhibázzanak valamit is, vagy a gép valami vigyázatlanság folytán balesetet okozzon. — Nem érezzük a rendkívüli viszonyoknak a legcsekélyebb hátrányát sem — mondja az igazgató. — Munkást is, kókuszt is kajpunk, akárcsak béke idején, bár tudvalevő dolog, hogy onnan kerül hozzánk a kókusz, ahol most a legförgetegesebb harcok dúlnak. Ezen­kívül a háborús gazdálkodás már jóelőre szá­molt minden eshetőséggel, amikor rátért a műanyag előállítására s így honi földön ter­mett anyagból vegyszerek segítségével első­rendű, versenyképes nyersanyagot állít elő. Ezzel szintén bőven ellát bennünket az ipar­ügyi miniszter az anyaghivatal útján, hogy az ipari termelés és a munkásfoglalkoztatás te­rén zökkenő ne álljon elő. A műanyagból ké­szült árúkat annyira szereti a közönség, hogy sokszor a napi 800—1000 kilogram nyersanyag feldolgozása is kevésnek bizo|nyul, holott a rendes viszonyok idején sem dolgoz­tunk fel nagyobb mennyiséget. Azután megtekintettük a gyár szívét kép­viselő 120 lóerős »stabil«-t. Ez az egyik leg­hosszabb épülettömb végén nem éppen némán meghúzódó gépházban van. 'Napi üzemanyaga egy terebélyesebb család évi szémszükségleL tével vetekszik. De ennek ellenértékéként be­csülettel megfelel a hozzáfűzött kívánalmak­nak, mert ez mozgatja a gyár összes gépeit »transzmisszió« beiktatásával. Ezenkívül ellátja a gyárat és a kapcsolatos lakóházakat villany­nyal, táplálja egész napon át a gőzfestődét és gőzszárítót, amelyben napi 3 mázsa kész­áru szárad festés után a képződő 80 fokos meleg szélben. Szebbnél-szebb szőnyegeket és lábtörlőket látunk itt szárítás közben, pompás színössze­tételben. Megyünk a raktárba, amely az ellenkező oldalon adja a gyárudvar épületkoszorúját. Ott tárolják nagyobb tömegben a különböző minő­ségű és egymással vetekedő szépségű gyárt­mányokat. Hengeralakú végekbe összehajtott, százféle mintájú szőnyegek és szorosan összefűzött láb­törlők hatalmas tömegét látjuk. De a készárú mellett még feldolgozás elölt álló többféle I nyersanyag is várakozik türelmesen hatalmas boglyákban további sorsára. Büszkén mutat az árútömegre az igazgató: — Ezt mind a kormány segíteniakarásának és a helyes anyaggazdálkodásának köszönhet­jük — mondja. — Nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki üzemeket is ellátja nyersanyaggal Elhagyva a raktárt, érdeklődünk a foglalkoz­tatott munkások száma felől is. Erről a gyár­vezető tud adatokat szolgáltatni. — Mi 60—100 munkást foglalkoztatunk, éppen úgy, mint békében — adja a felvilágo­sítást. — Munkásaink többnyire a környező falvakból kerülnek ide A legtöbben csabren- dekiek és gyepükajániak. Nem panaszkodunk rájuk, mert a legjobb munkásaink és belőlük képződik természetes utón a min­denkor szükséges utánpótlás is. Apa a fiát tanítja meg a szövés-fonásra, a leány meg az anyjától lesi el annak titkát­Mert férfiak és nők egyaránt alkalmazást nyer­nek nálunk. Mennyit keresnek naponta ? — Egy átlagmunkás is keres napszámban 5 és darabszámban 6 pengő körül. Ez a szép keresmény minden családnak biztos megélhe­tést nyújt. Végül arra is kiváncsiak vagyunk, miért hív­ják csabrendekinek, amikor Gyepükaján község­hez tartozik. — Az előzményeket annyira nem ismerem — szól az igazgató — csak annyit tudok szó­lás-mondás után, hogy a sümegi és a csab­rendeki urak agyában született meg a gyár létesítésének eszméje. Aztán itt az annak ide­jén Csabrendek nagyközséghez tartozó hobaj- pusztai Hátzky-tagon valósult meg. Későbbi területátcsatolás folytán került a gyár Gyepü­kaján községhez. KALAMÁR KÁLMÁN I. Magyar tánc (Brahms feldolgozásában). Előadja a zenekar. 2: Ifjú Bentzik Mihály beszéde. 3. L. Beethoven: Gyászinduló. Egyed Ist­ván emlékére előadja a zenekar. 4. L. Beethoven: Isten dicsősége. Előadja az énekkar. 5. L. Beethoven: Menuette. Dvorak: Humo­resque. Hegedükettőisök zongorakisérettel. 6. Auber: Ima a »Portid néma« dalműből. Előadja az énekkar. Tíz perc szünet. 7. Paul Linke: Szentjános bogárka. Előadja a zenekar. 8. Krasznahorka büszke vára... Előadja az énekkar. 9. Schubert: Ständchen (Szerenád). Előadja a • zenekar. 10. Hegedűszólók. II. Yradier: La paloma (harmonikaiegyüt- tes). 12. J. Strauss: Bécsi vér (keringő). Elő­adja a zenekar. 13. Schubert: Tavaszi induló. Előadja az énekkar. Az énekkart Tassy Pál, a zenekart dr. Tóth Ervin vezeti. Műsormegváltás 1 pengő. A felülfizetéseket ‘ az intézet ének- és zenekari fölszerelésére for­dítják. Tanulmányi segélyt kapnak az éliamerdészets tisztviselők gyermekei A földmívelésügyi miniszter most kiadott rendeletével lehetővé tette, hogy az államerdé­szeti tisztviselők gyermekeinek nevelését segé­lyező alapból az 1942—43 tanévben az állam- erdészeti tényleges és nyugdíjas tisztviselők gyermekei, vagy árvái segélyben részesíthetők. A segély elnyerésének föltétele az, hogy az 1941—42 tanévről nyert 6 i zo ny ítv anyaik b aji) — a tornát, éneket és a nem kötelező tantár­gyakat nem számítva — az osztályzatoknak legalább fele kitűnő, jeles, vagy jó, továbbá, hogy az 1942—43 tanévre valamelyik belföldi középiskola, vagy azzal egyenrangú tanintézet rendes tanulói közé, vagy valamelyik belföldi egyetem, főiskola rendes hallgatói közé föl­vétettek. Elemi iskolai tanulók csak az esetben részesülhetnek segélyben, ha házon kívül ne­velkednek. A segélyezés a szülők vagyoni vi­szonyainak figyelembevételével a rendelke­zésre álló pénzösszeg arányában történik. A kellően fölszerelt kérvényeket az Alap Intéző Bizottságának címére (Budapest, V., Kossuth Lajos-tér 11. sz. III. 309.) közvetlenül, vagy pedig bármely államerdészeti hivatal útján oly időpontban kell beküldeni, hogy azok legké­sőbb július 9-éig az Alap Intéző Bizottságához beérkezzenek. öltözködtünk jfth Gyula Kész nőikabát és ruhaosztály ® ® ® uridivat és szőveseiadás úri és nős szabóságától

Next

/
Thumbnails
Contents