Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-06-06 / 125. szám
4 1942 június 6. fl/.i%!rb II ERDEI HARC AZ ORVLOVESZEKKEL (A m. kir. honvéd haditudósító század közlése. Bárány Károly zls) A múlt évi hatalmas brjanszki és vjazmai csatákban szétvert szovjet seregtestek megbomlott kötelékeinek egyes részei szétzüllve menekültek annakidején az erdősterületek sűrűjébe. Az erdővidékek egyike több mint hatvanezer holdon s részben mocsaras talajon terül el és felnyúlik egészen Moszkváig. A kóborló szov jet katonák ezeknek a rengetegeknek apró erdei falucskáiban s a mocsarak szigeteire épült tanyákban húzódtak meg. Az éhség és a vakhit azután a téli hónapok alatt mind vakmerőbb garázdálkodásra késztette őket, úgy hogy az erdőségekből kitörve, védtelen békés falvakat is megrohantak részben élelemszerzés végett, részben pedig azért, hogy a férfilakosságot magukkal hurcolva a szövetséges hadseregek ellen működő orvlövész-ala- kulatokat alakítsanak. Kezdetben azt hittük, hogy a nagykiterjedésfi tölgy-, nyírfa és fenyőerdőkben elszórt lőszerből pótolják készleteiket. Utóbb azonban hon- védeink megállapították, hogy a szovjet még a háború kitörése előtt jólfelszerelt katonai telepeket rendezett be az erdők és mocsarak világában. A bolseviki rémuralom, érthető módon az esetleges ellenforradalmi megmozdulásoktól rettegett s azért az erdőkben jólrejtett ellenálló gócpontokat szervezett meg, hogy innen rohanhassa meg az esetleg fellázadó városokat. Til- kos besúgói és erőszakoskodó közegei tehát nemcsak a hadseregben, gyárakban és a városokban működtek, hanem a falvakban is. A jámbor vidéki lakosság gyakran nem is tudta, hogy faluja vagy tanyája milyen fontos szerepet játszik a szovjet rémuralom hálózatában. Némelyik erdei tanyán nemcsak lőszert és fegyvereket halmoztak fel, hanem élelmiszer- raktárakat, kötözőhelyekhez szükséges felszereléseket, rádió-adókészülékeket, sőt röpcédulák és nyomtatványok előállítására alkalmas nyomdát is felállítottak. A kemény tél elmúltával és a terep járhatóvá válása után a szövetségesek elhatározták, hogy véglegesen megtisztítják az erdőket ezektől az orvlövész-bandáktól. Valósággal tervszerű hadműveletek indultak meg kifüstölésükre, hogy minél rövidebb idő alatt véget vethessenek garázdálkodásaiknak. Német és magyar alakulatok egyre szorosabbra vonták a gyűrűt az erdőkben meglapuló orvlövészek körül. * Szép, hajnali időben egy rajjal indulunk kifelé az ismeretlen erdőkön, vízmosásokon keresztül az orvlövészekkel szembenálló honvé- deink biztosítóvonalába. A napsugár átszűrődik a fehér nyírfák ágai között. — Az éjjel volt egy kis csete-paté — mondja az első őrszem, akihez kiérünk — aknáztak az orvlövészek, de hajnalra elcsendesült az erdő. Az őrszemek beásva figyelnek, a többiek pedig a mintegy tiz házból álló falucskában pihennek. Az egyik honvéd éppen lépesmézet hoz bajtársainak. Néhány teknő rozs is előkerül, meg széna is. Ez jó lesz a lovaknak. Messziről zajt hallunk. A századparancsnok rögtön felmászik magas megfigyelőjére, amelyet egy fa sudarán rögtönöztek és onnan kémleli az ellenség mozgolódását. Nem történik semmi. A délelőtt nyugalomban, pihenéssel telik el. Ebédre olyan remek disznópörköltet kapunk, hogy odahaza is aligha főznek ilyet. Ez a kötelék egyelőre mozdulatlan, mert be kell várnia, amig a szomszédos német kötelék, egy fontos tereprészen áthaladva, szorosabbra vonja a záróláncot. Délután négy órakor mi is megerősítjük a biztosítóvonalat, nehogy készületlenül lepjen meg bennünket az alkonyat. Egyik járőrünk most indul előre. Rádiókészülékeink pontosan dolgoznak. Mindig tudjuk, hogy mit csinálnak mellettünk a szomszédok. A szomszéd kötelékek összekötő járőre is most érkezett hozzánk. Jelentenivalója nincs. Folyik a „korzózás“, ahogy itt a bakák nevezik a járőrözést. A nap már lebukott az erdők mögött. Recseg a cserje, figyelőink érkeznek vissza s jelentik, hogy az ellenség egyik csoportja az előttünk lévő tisztás túlsó szélén ólálkodik. Fejünk felett most váratlanul akna sivít el s valahol hátul nagy robajjal robban. Nehézpuskáink és géppuskáink egymásután szólalnak meg. Az orvlövészek is szaporán tüzelnek. Valóságos ütközet fejlődött ki. A bandák géppuskája most elhallgat. Nehézpuskáink kilőtték a kezelőszemélyzetét. Újabb terepkutató járőr megy ki. Az ellenséges aknavető megint működni kezd. Egyik akna a közelünkben esett le. A szakasz- parancsnok arcán szilánktól sebet kap, két honvédünk pedig légnyomást szenvedett. Az elsőt bekötözik s egy kísérővel utbaindul a segélyhely felé, a két légnyomásos azonban rövidesen talpraáll. Honvédeink most már ugyancsak türelmetlenek. Meg akarják torolni az aknavető tüzét. A járőr-jelentés alapján be is nyomulunk a kilőtt géppuska helyén támadt résen át az erdő túlsó részébe. Kulcshelyzetünk teremtődött. Mihelyt gépfegyvereink új tüzelőállásukban megszólalnak, az orvlövészek fejvesztetten menekülnek az erdő távolabbi mélyén meghúzódó tanyára. Honvédeink persze a sarkukban vannak. Tart az üldözés. Ritkás cserjésbe érünk. A cserjés alján: kis falu, A falu előtt kissé megállunk. Kicsit megkapaszkodtak a vörösök. De nem sokáig. Alig telik el tizenöt perc, egyik járőrünk máris eléri a faluszél megerősített házait. te !!! Még asszonyok is tüzelnek ránk. Ropognak a puskák, dörren a páncéltörőnk: felrobban az orvlövészek egyik lőszerraktára. Megkezdődik az orvlövészek menekülése innen is. A szél belekep a lángokban és a tűz átterjed a többi házra is. Az állatok bőgve, bégetve menekülnek. Hajnalra elcsendesedik minden. Az üszkök között tyúkok kapargáinak, ezek tértek vissza legelőször megszokott helyükre. Alighanem tyúkhúsleves lesz ebédre. A rajok átkutatják a környéket. Most síró asszonyküidöttség jön honvédeink elé. Tolmács útján beszélgetünk velük. Minden második szavuk az, hogy ők nem tehetnek semmiről, őket is kényszerítették az orvlövészek arra, hogy házukba fogadják őket. Elmondhatatlan, mit szenvedtek tőlük. Visszaadjuk nekik a tyúkokat s az állatok összeterelésében is segítünk nekik. Csak ameÁGYTOLL olcsón! Tarkatoll 70 fillér, jobb 1 60, sz. vegyes fosztott 2 —, jobb 2 60. mégjobb 3 —, finom, szürke 3’60. Fehéres, fosztott libatoll 4'50, jobb fehér 5 50, mégjobb 6 50, kimondott jóminőségü 7 50, pehelyest 9'— P-től szállít 5 kilós papírzsák csomagolásban, bérmentve, utánvéttel. Tisztviselőknek 3% kedvezmény. VARGA ANTAL ágytoll- vállalata, Kiskunfélegyháza, Szent János-tér 30. lyiknek nincs gazdája — mert olyan is akadt, aki csatlakozott a visszavonuló orvlövészekhez — az lesz honvédeinké. Az egyik maszatosképű kis orosz gyerek félve húzódik az anyja szoknyája mellé. Egy barna honvédtizedes most a zsebébe nyúl, mosolyogva csokoládét nyom a gyerek markába. Ez csodálkozva nézi s odaadja édesanyjának. A szegény asszony felsóhajt. Évek óta nem látott ilyet. Összegyűlnek a honvédek. A vízmosásban lovasok vágtatnak felénk, majd málhásállatok kocognak elő. Hozzák a forró reggelit és a postát. A napbarnított honvédek jóízűen szürcsölik a friss tejeskávét, mert ilyet iszik a honvéd itt elől — csak a fosztó kalács hiányzik mellé, meg a reggeli harangszó. Az új biztosítóvonal már a helyén áll, a század többi része lepihenhet. Igyekeznek is az alvással, mert estére újra kezdődik a hajtás. Hősök napján Hősök vasárnapján az óhídi hősi emléknél volt nagyszabású ünnepély, amelyen a döbröcei, nagygörbői, kisgörbői és vindonyaszőlősi hívek is tömegesen jelentek meg. A zászlók alatt felvonult a leánytüzoltóság is. A hősi emléknél felállított, gyönyörűen díszített tábori oltárnál Horváth Elek plébános mondott tábori misét P. Kocsis Ödön sümegi ferences házfőnök és Karvas József káplán segédlete mellett. A szentmisén 210 leány járult a szentáldozáshoz. A szentáldozás előtt a plébános méltatta a mély hit és az áldozat jelentőségét. Beszélt szeretet-üzenetről, amellyel tartozunk volt és a most küzdő hőseinknek. A leánynappal egybekötött ünnepélyen először vitéz gróf Kornis Elemér méltatta a hősöket és buzdította az ifjúságot hazaszeretetre. Utána községenkint egy-egy szavaló tűnt ki kedves fellépésével. P Kocsis Ödön felszólalásában a legszebb eszményt, a Szűz Anyát ajánlotta, aki Magyarország Nagyasszonya is Az elesett hősökért és hadbavonult katonáinkért elhangzott imádság után a Himnusz eléneklésé- vel végétért az ünnepség, 4c A káptalanfai körjegyzőséget alkotó 4 község Gyepükajánban a hősi emlékmű előtt tartotta bensőséges ünnepségét. Tábori mise után Nemes Lajos káptalanfai tűzharcos körjegyző mondott megnyitót, majd Papp György igazgató- tanító méltatta a hősi elhivatás magasztosságát. Szavalókórus, énekszámok és alkalmi szavalatok egész sora után a leventék jól sikerült diszmenete zárta be az ünnepséget. MAVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. május 4-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. MAVAUT Menetdij— — —1445 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 9-20 17-00 1 •— — —•— 1516 17 45 é. Bak Hangya szövetkezet 1, 8-49 16-29 — — 835 15 17 —i. Bak Hangya szövetkezet é. 848 1628 1-80 — 9 07 15 45 é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-20 1600 4-50 6 45 1030 1720 — é. Hévizfürdő —14-28 4 50 7 05 10.45 17-35 —— é. Keszthely Hungária szálló 1. 6-45 14 10 10.50 17 40 — é. Keszthely pályaudvar 1. —*— 14 05 Bak—Nova Menetdij —•— 8.40 16 20 i. Bak pályaudvar é. 655 1335 —•— 8-50 16-45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 650 13-30 1 70 9-30 17 25 é. Nova i. 610 1250 Menetdij Zalaegerszeg-Bak—Lispe—Szentadorján —•— 1715 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é. —•— 1 — 17 45 é. Bak Hangya szövetkezet é. 705 1-70 17-59 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-47 4-50 19-25 é. Szentadorján i. 5-20
