Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-05-23 / 115. szám
4 rnffimu.? 1942 május 23. \ A Magyar Élet Pártja hírei hirdeti. Nem elég, ha az ország hivatott vezetői rendszabályokat hoznak, a társadalomnak is segítenie kell. Legyen minden magyar ennek a hatalmas oszágépííő nagy munkának egyszerű, de szorgalmas és kitartó munkása, hogy a kitűzött célt, a Magyaroszágot boldogító győzelmet elérhessük. Lukács Sándor titkár a kormányzat szociális munkáját ismertette. Kérte a megjelent vezetőket, hogy az elnök elhangzott beszédét szívleljék meg és igyekezzenek felvilágosító munkát végezni. A pártvezetőségnek módjában áll a Pártértesítőben és a Zalai Magyar Életben megjelenő kormányintézkedéseket és szociális reformokat a gazdatársadami» uiuiiulitii ■ importálttenyészanyagokkiválóivadékai legjobban ■ ■ vásárolható Magyarország legrégibb és legnagyobb ■ §j arany éremmel kitüntetett angora nyultelepén GRÓF KÁROLYI DÓZSEFNÉ Angoratenyészeténél, Feh érv ár csurgó, Fejér m. $ lomnak tudomására hozni olyképen, hogy azok tartalmát értekezletek alkalmával felolvassák. A lapok terjesztése és felolvasása nemcsak egyéni, de közérdeket is szolgál, mert az értekezleteken hallott dolgok terjesztése az elégedetlenkedők megnyugtatására is szolgál. Az értekezleten még több helyi és közérdekű ügyet tárgyallak. Lábbeli miatt ne fájjon a feje egyetlen zalainak se DR. ORSZÁGH PÁL az alsólendvai járás országgyűlési képviselője, Völgyifalu, Csenti, Csentevölgy, Lendvahidvég, Göntérháza, Lend- vavásárhely, Lendvalakos, Gyertyános, Kapca, Kőt, Belatinc és Murahely községeket látogatta meg. A községek lakói mindenhol nagy szeretettel fogadták képviselőjüket, aki szívesen állott rendelkezésére a panaszokkal hozzáforduló gazdáknak. W BENEDEK ISTVÁN központi vármegyei titkár május első felében Sümeg, Balatonfüred, Tapolca, Szepezd, Monoszló, Köveskál községek Mép szervezeteit látogatta meg és tartott szervezői, illetve vezetői értekezletet. GASPAR1CH JÓZSEF központi vármegyei titkár május első felében Légrád, Kotor, AIsó- domború, Perlak, Csáktornya, Ligetvár, Mura- szentmária, Muravíd, Hodosány, Muracsány, Murakirály községek Mép szervezeteit látogatta meg, mindenütt szervezői és vezetői értekezleteket tartott. > ÉÍ VÖRRÜ község Mép szervezete május 10-én tartott választmányi értekezletet Salamon László községi pártvezető elnökletével és Póvics István kerületi szervező titkár közreműködésével. Az értekezleten több helyi érdekű ügyet tárgyaltak és hitet tettek a Mép célkitűzései mellett. & BAZITA község Mép szervezete május 8-án tartotta rendes havi választmányi értekezletét, amelyen résztvett Lukács Sándor kerületi szervező titkár is. Bogár Imre elnök megnyitó beszédében a vármegyei elnökség iránt a bazitai Mép szervezet háláját tolmácsolta azért a megértő támogatásért, amelyet bazitai közügyek iránt mindenkor tanúsít. Lukács Sándor titkár megköszönte Bazita községnek a párt iránt való ragaszkodását és hangoztatta, hogy a párt vármegyei elnöksége minden közügyet készséggel támogat, de az elintézést sok esetben megnehezítik a háborúval járó akadályok. Ez azonban ne csüggesszen el senkit, mert eredményes munkát csakis kitartással lehet elérni. Hangoztatta továbbá, hogy a Mép nem politikai munkát végez elsősorban, hanem nemzetnevelő, felvilágosító és építő munkát. A kormányzat lépésről-lépésre halad, szilárd célkitűzéssel. Elítélte a szélsőségek bomlasztó munkáját, s kérte a megjelenteket, hogy minden erőfeszítésükkel álljanak a háborús célok szolgálatába, hogy méltók lehessünk a korszerűen felszerelt és kiképzett honvédségünkhez. Huhn Gyula községi titkár szintén megköszönte a vármegyei elnökségnek Bazita község iránt való jóindulatát, kérte ennek további fenntartását. Majd felolvasta a vármegyei elnökség válaszát, a legutóbbi ülésen jegyzőkönyvbe foglalt kérelemre vonatkozólag. Felhívta a tizedesek figyelmét, hogy kitartó buzgalommal végezzék a rájuk kiosztott feladatokat, mert eredményt csak ügy várhatunk, ha mindenki kiveszi részét a munkából. Nagy Ferenc és Horváth Vince a gyümölcsfa permetezés szükséges rézgálic felől érdeklődött. Bogár Imre elnök panaszolta, hogy több társa nevében kérte a Zalaegerszeg város tulajdonában levő akácos erdőben való legeltetésre az engedélyt. Sajnos, az erdőhivatal kedvezőtlen véleménye alapján a kérés nem nyert teljesülést, pedig a közismert takarmányhiány megokolná tette a község gazdáinak kérelmét. Az elnök kérte a kerületi szervező titkárt, hogy a sérelmes intézkedés ügyében a vármegyei elnökségnél is tegyen jelentést. Ezután többen felszólaltak és a legeltetés meg nem engedésének káros következményeit fejtegették. w. ZALASZENTIVÁN község Mép szervezete május 17-én tartott szervezői értekezletet. Kovács László nyug. Máv. felügyelő, községi pártvezető elnöki megnyitójában hangoztatta, hogy Szent- iván községben tapasztalható közömbösségből és gáncsoskodásból a Mép vezetőinek köteles- ssége kiragadni a község társadalmát. Hallják meg a zalaszentivániak is az idő komoly szavát, amely a testvéri szeretetet, kitartó, szorgalmas munkát és a hatalmat jelentő egységet A nagyközönség háborús gondjai között nepj utolsó helyet foglal el a lábbeliek, közönséges nyelven a cipők és csizmák miatt való, aggodalom. Az idén még — mondogatják sokan — kibírtuk a régi lábbelinkkel. Előrelátó polgáremberek — a nagy jövedelmünkről ne is beszéljünk — minden évben be szoktak szerezni legalább két pár új cipőt, a túristák hegymászó bakancsokat, a kényelemszeretők nyárra különböző szandálokat, az aratók sarukat, stb., azonkívül a használt lábbelit mindenki kitataroztatta és beszereztek minden olyan lábbelifélét, amire békés éjs rendes körülmények között szokásosan szükség volt. Szerephez jutott a papucs (egyes vidékeken még utcai használatra is), a bálicipő, a sportcipő és a lábbeliféléknek még sok válfaja, amelyeknek rendeltetése nemcsak az volt, hogy megfelelő alkalmakkor, például tenisznél, tornánál, mezei munkánál használják, hanem egyúttal az is, hogy kíméljék a rendes használatra szánt lábbeliket. Az ipari munkásságnak is meg voltak készletben a maga'lábbeliféléi, ugyanígy a mezőgazdasági népességnek is. Egyeis vidékeken a bocskor, vízi embereknél a combszárú, gumi és túlzsírozott anyagú csizma, más és más vidékeken ismét más és más lábbelifélék elégítették ki kellő módon nemcsak a szorosan vett szükségletet, hanem még a legkényesebb igényeket is. Amíg ezek a készletek el nem használódnak, addig nem lesz baj, gondolják egyesek, de mi lesz azután. Mi lesz, ha a háború olyan hosszú ideig tart, hogy a régi lábbelikészletek elhasználódnak és újakat nem lehet majd korlátlanul beszerezni helyettük. A hangsúly a korlátlan szóra esik, hiszen azt mindenki kézzelfoghatóan tapasztalja, hogy beszerezni új cipőt is lehet. A közellátási hatóságok körültekintő intézkedései a jövőben is megadják majd erre a módot, csak persze nem korlátlanul. A közellátás szerveinek gondoskodása mindenkinek megadja a lehetőséget arra, hogy a föltétlenül szükségles lábbeliket a megszokott anyagból, tiszta bőrből a regi minőslégben is beszanezhesse, de csak a viszonyok megkövetelte korlátozással, vagyis nem tömegben, hanem csak a tényleges szükségletet kielégítő mennyiségben. Bízvást állíthatjuk, hogy a megszokott minőségű bőrtalpú cipő és a, bőrtaipalás, fejelés utalványra, három pár bizonyos más talpú vásárlási könyvre tökéletesen kielégíthet minden kényelmes igényt. Hiszen nyilvánvaló, hogy csak a megszokott minőségek korlátozásáról van szó. Ha divat kedvéért mellőzni tudjuk a régi megszokott minőségeket, akkor a kényszerítő körülményekből fakadói erkölcsi követelményekből folyójag 'áttérhetünk olyap minőségek használatára, 'amelyek akadály nélkül állanak rendelkezésünkre. Kétségtelen, hogy eszményi állapotnak nem nevezhető az sem, ha a megszokott minőségű lábbdiségekben nem dúskálkodhatunk. De a közösség és a közösségben a magunk jól felfogott érdekei megkövetelik, hogy alkalmazkodjunk a korlátozásokhoz. A korlátozásoknak ugyanis mélyreható okai vannak. A magyar bőripar nagy fejlettsége folytan nemcsak a hazai összes nyersbőröket készítettük ki, hanem igen nagy mennyiségű külföldi nyersbőrt is behoztunk, amelynek nagy részét a kikészítés után cipésziparosaink dolgozták fel. Ez nemcsak azzal az eredménnyel járt, hogy országunk minden rendű és ra|ngú lakosságának lábbeli igényei teljes mértékben kielégítést nyertek, hanem azzal is, hogy a magyar cipőiparnak jelentős része kivitelre dolgozott. Anglia, 'Amerika igen nagy felvevőpiacává vált 'a magyar cipőiparnak. Igényeink is lépést tartottak iparunk fejlődésével, sőt a nyugati divatok befogádásávaj mindjobban nőttek. így jutottunk el oda, hogy Mbbeliigényünk kielégítése már a legbékésebb békében is csak úgy történhetett meg, hogy rengeteg pénzt adtunk ki térte külföldre. Hogy milyen nagyarányú volt ez a bőrbehozatal még a legutóbbi, tehát már háborús években is, arra [elsorolunk itt néhány kikerekített adatot. 1938- ban 1800 mázsa kikészített, 160 ezer mázsa nyersbőrt 23 millió pengő értékben, 1939- ben 3400 mázsa kikészített és 173 tezer mázsa nyersbőrt 25 millió pengő értékben, még 1940-ben is 2500 mázsa kikészített és 106 ezer mázsa nyersbőrt, összesen 22 millió piengő értékben hoztunk be. Láthatjuk tehát, hogy állattenyésztésünk elégtelensége miatt a Tímár és lábbelikészítő iparunk börel'látás tekintetében igen nagy mértékben függött a külföldtől. Mindezt elkerülhettük volna, ha megfelelően fejlesztettük volna állattenyésztésünket és így függetleníthettük volna magunkat. Ez azonban nem történt miéig és ezen most a háborús viszonyok közepette hiába volna siránkozni. Ma ugyanis állattenyésztésünk kellő fejlesztése bármilyen buzgól- kodással is lehetetlen. Ennek azonban nemcsak háborús okai vannak. A háború tetemesen növeli a hadsereg lábbeliszükségletét, viszont élvonja fegyveres hadiszolgálatra a munkáskezek egy részét. Ehhez járul még az általános szociális emelkedés következtében a polgári igények megnövekedése ils. A meg- Mélő szociálpolitika megnövelte az igényeket és megadta hoZzá a kelő jövedelmet. Ma már — hála Istennek — némi túlzással szólva, azok is több pár cipőt kívánnak és tudnának vásárolni, akik azelőtt mezítláb jártak. Ez nem panasz, sőt örvendetes tény, de a lább élj ellátás tekintetében mégis olyan körülmény, ami föltétlenül nehezíti azt. 1 Azt sem feledhetjük, hogy népességünk — ismét: hála Istennek! —- örvendetesen szaporodott. A szaporodás részben természetes volt, részben, mégpedig nagyobbrészhein ősi területeink egy kis részének visszaszerzésével történt. A trianoni 9 millióról immár több mint 14 millióra szaporodtunk. Ily körülmények között nem marad más hátra, mint igényeinket részben csökkenteni, részben oly módozatokkal kielégíteni, lamelyhez a megfelelő anyagok rendelkezésünkre állanak s ez nem ütközik különösebb nehézségekbe. Csak iegy példára utalunk itt. Ha a gazdag hollandusok a béke legragyogóbb éveiben is facipőben járhattak,
