Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-20 / 214. szám
1941 szeptember 20. BALATONMELLÉK1 . ANEKDOTÁK BarotiGáborésatüretlitótok Kompolthy Tivadar, a jeles újságíró és a balatoni fürdőélet kifejlesztésének régi harcosa mesélte nagy kedvteléssel Baross Gáborról, a vasminiszterről ezt a kedélyes történetet, amely jellemző a régi urak kedvteléseire és aranyos derűjére. Szép volt akkor is az élet a szép Balaton mentén! Baross Gábor fiatal képviselő korában Molnár Aladárnak, a Szeretetház és egyéb régi intézmények alapítójának vendége volt füredi szőlőjében. Gondtalan napokat töltöttek itt; írtak, olvastak, vitatkoztak. Még a savanyúvízi fürdőre sem jártak le, annyira elfoglalták őket a jövő nagy tervei. Molnár Aladár minden nap hajnalban négy órakor kelt. Utánanézett a szőlőben folyó munkának. Baross Gábor csak 7—8 óra felé ébredt. Egyik reggel már 5 órakor nagy lelkendezve rohan Molnár Aladár Barosshoz. — Kelj fel, Gabi, de gyorsan. Küldöttség van itt a kerületedből. Csupa trencséniek! (Baross ekkor a puchóillavai kerület képviselje volt.) — Ugyan, ne bomolj! Hajnalban? — Persze, ha mondom! Itt vannak a másik szobában! Azt mondták, Pesten is kerestek... Baross erre kiugrott az ágyból, hirtelen megmosdott és felöltözött fekete szalonruhájába. — Csak az bánt, — mormogta — hogy nem épült fel még az az iskola, amit nekik ígértem... — Azért fogadd csak szívesen őket! — kérlelte Molnár Aladár. Átmentek a konyhán keresztül a szomszéd szobába. Amikor kinyitották az ajtót, Baross majdnem sóbálvánnyá változott a meglepetéstől. A szoba közepén négy darab tót atyafi vÚllott0.. mindeniknek a hátán üveges kiszni, ibrikes-csempés kosár. Lábukon rengeteg bocs- korok díszlettek. — A tisztelt választóknak bemutatom képviselőjüket! — szólalt meg Molnár. — Iljen! lljen! Panye Bározs! Zismerunk nagyon! Jarta nálunk ziskolát! Izsderid, izs ju panye kipmegviselő! Iljen! Iljen! Még folyt volna a lelkes üdvözlés, de Baross komolyan közbevágott. — Nye krics! Ne voláj bratzisku! Köszönöm a szíves látogatást, örülök, hogy kedves választóimat itt láthatom. Azt hiszem, Molnár barátom hívott ide, ugy-e? — No bizon, hat persze, zur hitta minket. — Hát jól tette! Igen derék ember. Nagyon szereti a magyarul tanuló tótokat. Ugy-e, azért jöttetek Füredre, hogy jól megtanuljatok magyarul? Hogy gyerekeiteket is megtanítsátok hazátok nyelvére? —■ No bizon, hat persze ... — Akkor tegyétek le holmitokat, itt van négy forint. Fürödjetek meg a Balatonban, aztán gyertek vissza. Együtt ebédelünk és vacsorázunk! A tótok örömükben a kezét akarták megcsókolni Barossnak, Molnár Aladár pedig úgy nézett Barossra, mintha legalább három savanyított uborkát nyelt volna. De azért becsülettel végigette az ebédet és a vacsorát a becsületes füredi tótokkal és együtt ültette szívükbe Barossal a szeretetteljes igéket... A Festetics uraság bicskára A múlt század 50-es éveiben az egyik Festetics uraság megkövetelte, hogy bicskája legyen a béresnek. Megesett, hogy emiatt nem kapott helyet a béres, amint Bahay Kálmán elbeszéli (»Leánypásztorok« című elbeszélésében). Az öreg Festeticsnek ugyanis az volt az első szava: — Van-e bicsakod? Ha erre azt felelte a cseléd, hogy nincs, csak ennyit mondott neki: — Nem használhatlak, fiam, mert te »úgy töröd« a kenyeret. Ahol sok morzsa elhull, ott sok pazarlódik. Aki magának rossz gazda, az uraságának se lehet jó és hű cselédje. Elmehetsz, íusmrn Az elődöknek ez i nemesveretü életbölcse- lete kellett ahhoz, logy a temérdek vagyon csak sokasodjék a ízép Balaton mentén! Széchenyi és a lenesei hajóhíd Jánossy Aurél, a káló kenesei régiség- és ritkaság-gyűjtő mesée el ez év elején ezt a jellemző és valamikí közismert kenesei történetet. A kenesei ajókikötő ugyanis igen sok huzavona és hktalos herce-hurca után épült fel. A »Kisfaludy« gőz első útja alkalmával, a kikötő és hajóhíd tinepélyes felavatásakor nagy tömeg és népe küldöttség várta a "hídnál a legnagyobb ngyart. A küldöttség ünnepi szónoka az akta kenesei plébános, Molnár Ágoston volt, í hosszú, másfélórás beszéddel iparkodott aíres vendéget »megtisztelni« és az egybepltek bámulatát kiérdemelni. Csak hallgatt, hallgatták a magasan szárnyaló szóáradat< amelynek sehogy sem akart vége lenni. Egnagyobb lélekzetvételnél támadt szünetben án Széchenyi váratlanul emelt hangon inegsalt: — Kedves kenesearáíaim! Az ünnepi beszéd hosszú, de ez híd rövid! És pár szóval kijtette, hogy a hajóhidat pár méterrel ho^zatvra kellett volna építeni. Magvas szav? azigybegyűltek viharos tetszését váltottál’!'!. (3ak Molnár Ágoston plébános uram ömo.-pdott, amikor a szépen betanult besz^ek <1 nem mondott részeire gondolt. Di. DÖMÖTÖR SÁNDOR. Megkezdte működését az alsólendvai járásbíróság Az alsólendvai járásbíróság a visszacsatlako- zás után most kezdte meg működését. Az első érdemleges tárgyalás megnyitása előtt dr. Kaposvári Antal járásbírósági elnök megható szavakkal mutatott rá a magyar igazságszolgáltatásnak világszerte elismert színvonalára és pártatlanságára. Az egyik gadűa így köszöntötte a járásbírót: »Tiszteltetem a magyar királyi bíróságot azon aTkalombóI, hogy először jelenek meg előtte. Mi, magyarok, már nehezen vártuk a magyar bíróságot és az igazságot.« Az első férfi és női szaküziet Tóth Gyula | ruhaszalonja \ ■a—hb—macamama—rxana—■'•■■vfw’iimnu>u———™- -- ■■ ■
