Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-14 / 185. szám
ARA 10 FILLÉR Í1AöYí\RELET II. évtol vám, 185. szám. ♦ politikai napilap ^ 1947. augusztus 14. Csütörtök. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos-főispán szózata az aisóiendvai járás közönségéhez ségek fenntartás nélküli pontos és lelkiismeretes teljesítése. Kedves Testvéreim! Tudom, mily nehezen vártátok a felszabadulás örömnapját és azt a pillanatot, amidőn magyar és vend nyelven adhattatok hálát a Mindenhatónak, úgy, ahogyan azt szívetek kívánta, igaz magyar ünnepet ülni vágytatok és megadatott néktek is, nekünk is, hogy együtt örvendezhessünk. És most, amidőn a haza testével és a vármegyével egybeforrva, a magyar életbe kapcsolódtok bele és velünk együtt akartok testvériesen megosztozni közös sorsunkban, jóban és rosszban egyaránt, — mégsem ünnepelni hívlak benneteket, hanem hálaadásra és komoly, építő munkára. Igen, Testvéreim, komoly,- építő munkára, mert a magyar igazságért vívott harcnak nincs még vége. Most Isten rendelése szerint veletek megerősödve és új hitet nyerve, fokozott elszántsággal és bizalommal kell' tovább haladnunk azon az utón, amelyet a szentistváni gondolat hirdet széles e hazában és amelyen 1919-ben vitéz nagybányai Horthy Miklós, bölcs Kormányzó Urunk vezetése mellett elindultak fejelős vezetőink. Az akkor kibontott zászló után törhetetlen bizalommal, fegyelmezetten és céltudatosan előre haladó magyarság egysége és ebben rejlő alkotó ereje vívta ki az eddigi eredményeket; ez alá a zászló alá hívlak benneteket, Testvéreim, sorakozzatok az egységet hirdetők, építő munkát folytatók, a közösség sorsit vállalni tudók és akarók hatalmas táborába, a jobb jövőbe vetett törhetetlen hittel és akarással. f Sok feladat vár megoldásra az .aisóiendvai járásban, 22 év mulasztásait kell pótolnunk, ezt pedig úgy valósíthatjuk meg legeredményesebben, ha őszintén, egyéni érdekek mellőzésével, fenntartás nélkül, a közérdek szolgálatába áll mindenki. Felétek nyújtom jobbomat, ragadjátok meg becsületes magyar kézfogással és legyen ez biztosítéka annak, hogy az aisóiendvai járás, vármegyénk és hazánk valamennyi lakója jobb jövője érdekében testvéri egyetértéssel, egymás iránti bizalommal és közös erővel együtt kívánunk munkálkodni. A magyarok Istene velünk lesz! Prebiválsztvi Lendavszkosa Járása! Amidőn 1941 augusztus 16-án a magyar államhatalom berendezkedése minden vonatkozásban teljesen és tökéletesen befejezést nyer azzal a ténnyel, hogy a polgári közigazgatás bevezettetik a felszabadult és visszacsatolt aisóiendvai járásba, amely ezáltal belekapcsolódik ismét szervesen Zala vármegyébe, — szükségét érzem annak, hogy ezzel a nagy- jelentőségű alkalommal egyidejűleg, mint a kormányzatomra bízott vármegye főispánja, szívből jövő és testvéri magyar érzésből fakadó boldog örömmel köszöntsem a felszabadult és visszacsatolt aisóiendvai járás területén élő valamennyi testvéremet! Magyar testvéreim! Négy hónappal ezelőtt, 1941 április 16-án szabadított fel benneteket büszke honvédségünk a legfelsőbb Hadurunk parancsára. Veletek ünnepelt akkor minden magyar, mint minden alkalommal, amidőn 1938 november 2-a óta egy-egy elszakított ezeréves területünk tért vissza a magyar házához és felhangzott Istenhez a magyar igazságba vetett törhetetlen hitünk meghallgatásáért a hálaadó ima és a magyar imádság. De úgy éreztem akkor, közietek járván, veletek együtt, hogy a zalai szívek sohasem dobogtak oly hevesen, a zalai leLkekből és ajkakról sohasem szálltak boldogabb, hália- teltebb megnyilatkozások az Ég felé és annyi örömkönny nem csillogott a szemekben, mint e mindannyiunk részére felejthetetlen, örömtől és boldogságtól ragyogó felszabadulás és hazatérés napján. Bizonysága volt ez a nap annak, hogy Ti lélekben sohasem szakadtatok el a magyar hazától, az ősi vármegyétől, mert élt bennetek is az az erő, amely bennünk is élt' és amely1 sohasem szűnt meg a keserves 22 év alatt a hitet, bizalmat, az erőt a magyar igazság érdekében munkálni és ez az erő a szent- istváni gondolat maga volt. A szentistváni gondolatra épült fel a magyar haza és ez az eszme tartotta fenn a magyar államot ezer éven át és ez az eszme bizonyítja be most is, hogy a Mindenható által számunkra kijelölt ezeréves határok között ennek az eszmének a szolgálatában egyedül a magyar nép képes Európának és a civilizációnak e fontos őrhelyén, mint államalkotó és fenntartó tényező, más nyelven beszélő testvéreink számára is a nyugodt fejlődést biztosítani. A szentistváni gondolat nemzeti és keresztény, örök értékű kincsünk, örökségünk, de egyúttal élő valóság is, mert biztosítja az egészséges fejlődés, szociális haladás lehetőségét. A szentistváni gondolat jelenti azt is, hogy e hazában mindenki egyformán testvére a magyarnak, bármily nyelven beszél is, egyforma jogai és kötelességei vannak, népi sajátosságait megőrizheti, értékeit érvényre juttathatja, ezt biztosítja részére a magyar vezetés, a magas magyar kultúra, — csak egy a feltétele mindennek és ez a feltétlen hűség a magyar hazához és az állampolgári kötelesTe, gda sze 1941 augusztusa 16-ga vogrszka orszácska obiászt v vszakom táli notriypela sz tem, da zacsne szvoje delo civilna obiászt v oszlobojenom i nazájprikapcsenom len- davszkom járási, steri sze tak notriszpela v zsivlenye Zalavármegyőva, — csütim za pot- rejbno, da pri toj szvétesnyoj. prijliki jaz, kak Zalavármegyőva főispán, z szrcá szhája- joucsim bratszkim csütejnyom i zradosztjoy pozdrávim Brate i Szesztre oszlobojer.pga i nazáj prikapcsenoga lendavszkoga járása! Bratje i Szesztre! Pred stirami mejszecami 1941 áprilisa 16-ga szó Vász oszlobodili masi ponoszni Honvédje na zapoved nájvisisega Zapovednika. Z várni szmo szvetili vszi vougri, kak v vszakoj priliki od 1938 novembra 2-ga, gda je eden-eden odtrgani kráj nazáji priso k vogrszkoj Domovini. K goszpodnomi Bougi szó sze zdigale nase molitvi i nasa hválodá- vanya, da je poszlühno nase nevkleknyeno vörvanye v zmágo vogrszke pravice. Tak szem csüto te, gda szem med vami hodu, da szó zalajszka szrca nikdár tak bisztrói nej bila, z zalajszki prsz i vüszt sze jie nikdár nej csülo takse blázseno hváíodávanye Goszpodnomi Eougi, telko radoszni szkuz sze je nikdár nej bliscsalo v ocsáj, kak na té, nam vszem nepozáblen radosztni dén oszlobodje- nya i domoupridenya. Té dén je szedo- csánsztvo büo tömi, da szte sze Vi v dühi nikdár nej odtrgnoli od vogrszke Domovine i od sztároga vármegyőva. Zsivela je v Vami moucs, stera je tüdi v nami bila i je nikdár nej pocsivala, da v 22 zsalosztni letaj obdrzsi vörvanye i vüpanye, Tá moucs je bila miszeo Szvétoga Stevana Prvoga vogrszkoga Kralá. Na miszeo Szvétoga. Stevana je zozidaná vogrszka Domovina. Vogrszki ország je tá miszeo drzsála gori zse 1000 let. Tá miszeo je poszvedocsila i zdaj gda je Goszpodnij Eoug vogrszki národ odébrao za tou, da med 1000 letnimi granicami v szlüzsbi te miszli tam sztoji na sztrázsi pri vrátaj Europszke civilizáld je i kak országgoridrzsécsi faktor tüdi drüge jezike gucsécsim bratom národom zagvüsa naprejidenye i lepso bodocsnoszt. Szvétoga Stevana miszeo je národna i krscsánszka miszeo. Vekivecsne vrednoszti kincs, drága herbija, ali zednim zsiva moucs, stera zagvüsa nase zdravo naprejidenye i szo- cijáimo ravnanye. Szvétoga Stevana miszeo tüdi tou pomeni, da je v etoj Domovini vszaki cslovek edná- kovrejden brat vougrom kaksisté jezik gucsi. Vszaki ednáke* pravice i duzsnoszte má; szvoje národne naváde lej kő obdrzsi. Tou nyerni zagvüsa vogrszka pravica i viszika vogrszka kultúra. Szamo edno sze zselej od vszakoga — tou je vörnoszt k vogrszkoj Domovini i tocsno szpunyávlanye pörgarszke duzsnostr poleg nájbougse düsne vejszti. Drági Bratje i Szesztre! Znám kak zsinetno szte csakali oszlobodjenya veszéli dén, i tiszío minoto, gda po vogrszkotn' i vendszkom jeziki date lejko zahváloszt Vszemogoucsemi Bougi, da je poszlühno zselejnya Vasega szrcá. Zsie- leli szte szvetiti právi vogrszki s^vétek i dao je Bong Vám i nam, da sze vküper radüjemo pri oltári edne lübléne Domovine! Zdaj, gda sze kák zsive kotrige k vogrszkoj Domovini i k nasemi Vármegyővi prikapcsite, da znami ednáko tálate dobro i zlo, vász pozovém — nej szamo szvétek1 szvetiti, liki na tákse hváíodávanye, stero z isztinszkoga, zidajocsiega dela sztoji! Tak je drági Bratje i Szesztre, na isztipszko, zidajocse delo Vász zovém, ár za vogrszko pra- vico bojüvanoj borbi je escse nej konec! Pouleg Bozse voule szmo zdaj zvami mocs- nejsi gráíali novo vüpanye dobili. Sz touv
