Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-06 / 203. szám
4 1941 szeptember 6. Egyik elsején., régi szokásomhoz híven, aktatáskám belsejét kifordítva, az egész hónap alatt összegyűlt ügyvédi felszólítások és fizetési meghagyások között, egy nagyon furcsa ‘alakú pénzügyi parancs ötlött szemembe. Gondos átolvasás után megtudtam, hogy ezt a fizetési meghagyást u-i adóhivatal küldte. Azt írta az említett adóhivatal, hogy házam eladási ára után fizessek azonnal, vagy nyolc dap alatt 256 pengő és 83 fillért, mert különben a legszigorúbb végrehajtás fog nálam bekövetkezni. Ügy látszik, hogy a szigorú hivatal, miután ezt leírta, megsajnált, mert még függelékül hozzátette, hogy részletekben is fizethetek, ha idejében beadok ilyen irányú kérvényt. Az első pillanatban ijedtségemnél csak a meglepetésem volt nagyobb. Ijedelmem azért volt, mert ha ezt az összeget bevasalják rajtam, akkor hiába kapnék öt cipőjegyet és Irat ruhajegyet, hiába kínálnának három pengőért la cigányok befőzési cukrot, bizony egy évig sem ruhára, sem cipőre nem jutna és a műkávémat is keserűn kellene innom. Meglepetésem pedig azért volt oly nagy, mert tudtommal nekem soha és sehol házam eddig nem volt és ha csak a főnyereményt meg nem nyerem, vagy ki nem küldenek Kínába a mérges szúnyogokat tanulmányozni, sajnos, nem is lesz. Nem túlozok, ha azt mondom, légy kicsit el is érzékenyedtem. Az én Istenem, gondoltam magamban, az élet minden ingó és ingatlan (főleg ingó) vagyonát elvette tőlem, hátha most egy eddig ismeretlen amerikai nagybácsi révén szép házzal ajándékoz meg. Ezzel kapcsolatban sok mindenre gondoltam, de ezek a gondolatok két tengely körül csoportosultak. 1. Ha volt házam, ki és hogyan adhatta tel nélkülem? 2. Ha nem volt házam, miért kell nekem fizetni az illetéket? Mind a két esetben hallatlanul visszaéltek jóhiszeműségemmel. Egész éjjel nem tudtam aludni és miután reggelre az összes ezzel kapcsolatos pereimet -r- gondolatban — megnyertem, láttam magamat, ahogy házam tornácán büszkén pipáz- gatok. Alig vártam, hogy rohanhassak az itteni adóhivatalba. — Uram, — mondtam az illetékes tényezőnek — rendben van ez a fizetési meghagyás? — Rendben. — Szóval, biztosít engem arról, hogy nekem házam volt. j — Én, kérem, nem vagyok sem házbiztosító, sem gondolatolvasó, csak azt mondhatom, hogy a fizetési meghagyás szabályszerű. Végeztem ! ; — De, kedves, együtt szenvedő ötszázalékos honfitársam, — szóltam szinte könyörgő hangon, — csak annyit áruljon el még fejedelmi elzárkózottságában, hogy küldhet-e egy adóhivatal ilyen fizetési meghagyást, ha valakinek nincs háza? Erre az ötszázalékos polgártárs szerétő gya- nákodással mégegyszer rámnézett, hátrasimította gyér hajszálait és csak ennyit mondott: — Mit óhajt még ezenkívül? — A házamat! — kiáltám kétségbeesve. — Ne adta volna el! — Eszem ágában sem volt eladni! — Hogyhogy? —• Most jöttem rá, hogy valaki orvul eladta. — Az lehetetlen. — Amint látja, nem az. — Volt önnek háza ott, ahonnan, a fizetési meghagyás szól? — Kellett lenni, mert máskülönben nem kaptam volna fizetési meghagyást. — Kérem, — mondta az előbb említett úr — az ügy bonyolultnak látszik, tessék ügyvédhez menni. Végeztem! — Könnyű neked végezni, — süttogám reménytvesztetten — de mi lesz az én házammal ?! i Elmentem tehát ügyvédhez. Miikor már mindent elmondtam, húsz pengőért azt a tanácsot adta, hogy szerezzíem be az iratokat. Utazzam fel a helyszínre, keressem föl az általa ajánlott jónevű ügyvédet, az majd segítségemre lesz. Felutaztam tehát U-ra. A jónevű, de egyben jóképű ügyvéddel gépkocsin összejártuk az összes tereket és korcsmákat, de a házamra nem akadtunk rá. Esténként kabarékat látogattunk, hogy felzaklatott idegeinket lecsillapítsuk és másnap tovább folytathassuk a nyomozást. Közben találtam egy hatalmas szerencsepatkót, elvesztettem-az esernyőmet és valamelyik bárban elcserélték a felöltőmet. Szerencse, hogy kalapot nem vittem magammal, így az épen megmaradt. Már vagy négyszáz pengőm elment, de háznak nyomát se láttam. Végre egyik reggel, mikor az Angolparkban egy sötét és egy világos mellett megvirradtunk, azt a tanácsot adtam a jónevű ügyvédnek, nem volna-e célirányos a hajók ősforrásához, az u-i adóhivatalba is benézni, ö eleinte szabadkozott, hogy így, meg úgy, még sok egyéb jó helyen nem voltunk, de mitor látta, hogy az eszmémből nem engedek, oda is éljött velem. Egy szigorú szemüveges úr fogadott bennünket. Panaszunk meghallgatása után behozatta az aktát. — ön, ugyebár, Hájas Andor? — Nem, kérem! Én Hajós Andor vagyok. — Nem Hájas? > — Sőt, Sovány is lehetnék, ha jobban kihúznám magam. i Csöngetett. Bájos kis lányka jelent meg. — Kisasszony, — mondta szigorúan — ön ismét tévedett. A minap Kővári helyett Kövérit kopogott, most meg Hájas helyett Hajóst. El van bocsájtva, végeztem! A kisasszony bömbölve kirohant, mi utána. A folyosón a nyakamba ugrott. — Kedves Hájas úr! — Hajós — mondám elérzékenyedve. — Mindegy már, — mondá a bájoska — mentsen meg! — Hogyan ? — Kérjen bocsánatot a főnökömtől! Visszamentünk a főnökhöz. Nagy nehezen megbocsájtott, de csak úgy, ha az estét együtt töltjük. Este aztán minden rendbe jött. Ott volt a vőlegény is, aki miatt a leányka mindig tévedett. Én fizettem az eljegyzési vacsorát és most várom a telefonértesítést, mert a lakodalomra is meg vagyok híva — fizető vendégnek. INTÉZETI kékszövetek LEÁNYKA kabátok nagy választékban Tóth Gyu Mi uiság a budapesti élelmiszer nagyvásártelepen A Magyar Vidéki Sajtótudósító budapesti jelentése szerint augusztus 29-étől szeptember 4- éig terjedő héten az élő és vágott baromfi- piacon szilárd volt az irányzat, ami általában 5- —20 filléres, az élő csirkénél pedig 70 filléres áremelkedést okozott kilónként. A tojáspiacon az árak változatlanok. A zöldség- és főzelékféléknél szeptember 1-étől kezdődően Gülbaba és nyári rózsa burgonya ára 2.05, az Ella és a sárgaburgonya ára pedig 2.10 pengővel csökkent métermázsánként. Ugyancsak csökkent a petrezselyem ára 10 fillérrel, viszont az uborka és sóska 10, a főzőtök ára 12, a zöldpaprikáé 15, a vajbabé pedig 25 fillérrel drágult. A gyümölcsféléknél csupán az almának az ára csökkent, a közönséges fajtájú 10, a nemes fajtájú 20 fillérrel, míg a 'közönséges fajtájú körte, a nem magvaváló szilva és a szőlő ára 10, a sárgadinnyéé 14, a nemesfajtájú tortáé 20, a magvaváló szilváé 35, a jobb minőségű őszibaracké pedig 70 fillérrel emelkedett kilónként. * Tanszerek az összes iskolák részére előirt legjobb minőségben _ Kakas Ágoston könyv-, papír- él irószerkereskedésében Zfl/flfiSfifSZfiSi Kossuth Laios-u. 8» Tangoharmonikák, szájharmonikák, hegedűk, húrok és alkatrészek állandóan raktáron.
