Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-06 / 203. szám
1 5 1941 szeptember 6. hawarfxt’T Hangulatképek Légrád falas között Olthatatlan vágyat éreztem a felszabadult Muraköz, különösem az egykori híres magyar végvár: Légrád megismerése után. A már helyreállított kompon, ezen az ősi ’szállítóeszközön kelünk át az erősen megáradt Dráván. A révész tört magyar nyelven beszéli tel »szerbek futását, németek átkelését«. A gra- nicsárok még az ételt is otthagyták és köpenyük hátrahagyásával menekültek, amerre láttak. Az egyik később, hazaérvén szülőfalujába, így adta elő háborús élményeit: — Három nap, három éjjel csak szaladtunk, míg Belgrád- nál a németek el nem fogtak. Életemben eny- nyit még nem futottam; nem is gondoltam, hogy mit ki nem bír az ember! Az ember meghatódik, amikor először lép az eddig csak távolról szemlélt, de már felszabadult földre. Megérti a szent magyar földet megcsókoló, visszatért magyarok érzelmi világát. A régi kövesutat elmosta már a Dráva új (ága; a bitorlóknak nem volt érdeke a hazafelé vivő utat egyengetni. A kis libapásztorok — meglepetésünkre — már szépen csengő magyar nyelven, dicsértessek-kel köszöntenek. Csak az idősebbektől lehet hallani a Hvalen budi Jézus Krisztus-t, az evangélikus atyafiaktól pedig a jónapot adjon Isten-t. A községbe érve, a sok kanyargó utca labirintusában egyszerre elvész előlünk a katolikus plébániatemplom magas tornya. Megkérdezzük a horvát atyafiaktól: Kot je cirkva? — Onót na desno! — felelte kissé csodálkozó képpel. A plébánost keressük. Je tisel sétát se kole Drave — halljuk a felvilágosítást. Azért megtekintjük a szép templomot a dékán kalauzolása mellett. Az iskola most kinevezett magyar igazgatótanítóját: Oszten Lajost éppen tantestületi értekezlet közben zavarjuk. Szépszámú kartársnőivel és kartársaival a beiratás adatait dolgozzák fel. Szóval ki nem fejezhető érzés, — mondja az igazgató — mikor az ember abban á szobában van, ahol 23 évvel ezelőtt működött. Már három éve a nyugalmat élveztem, de önként jelentkeztem a további szolgálatra, mert úgy érzem, hogy nekem itt küldetésem van: újra magyarrá tenni Zrínyi Miklós katonáinak elszlávosodott késői utódait. Már megkezdődtek az előgyakorlatok. Minden feste, a napi munka befejezése után, összegyűjti az iskolásokat, magyar imádságokat, éneket, beszédet tanulni. Rámutat a táblára, melyen szépen rajzolt betűkkel ékeskedik a magyar nemzeti Hiszekegy. Majd a község, az egykori mezőváros tevékeny vezetőjegyzőjéhez visz a látogatás. Közben iskolából kikerült ifjakkal és lányokkal találkozunk. Éppen arra gondoltam, hogy ez lesz a legnehezebben kezelhető anyag, mire már meg is szólal vezetőm: ezeket is be fogom hívni. Magyar tánookra tanítjuk meg őket és a szeptemberre tervezett országzásZló-avató ünnepélyen (Nagykanizsától kérik) magyar táncbemutató is lesz. A középületek hihetetlenül elhanyagolt állapotban vannak. A balkáni »urak« itt 23 év alatt semmit sem építettek, de még csák nem is javítottak. Az országrablók rossz lelkiismeretükben nemcsak a határszélt rakták meg kiserődökkel, hanem még a beltelkek, sőt udvarok földjét is feltúrták, hogy idehelyezzék jól álcázott bunkereiket. A tulajdonosoknak egy hasznuk volt ebből a kellemetlen közműből: új deszka- kerítést kaptak, amely idótállóbbnak bizonyult a vasbetonnál. Az utóbbit oly ügyesen robbantották szét utászaink, hogy a tőle pár méterre levő háznak semmi baja sem történt, sőt még a körítés is megmaradt. A hivatalok épületein már ott díszük a magyar címer. Magyar felírások mindenütt. Állnak már az új útjelzők is. Légrád nagyközség, nagykanizsai járás, Zala vármegye. A zárdaiskolában a horvát apácanénék eltávozása után már mind magyar szerzetesnők: az Isteni Szeretet Leányai vették! át a leánynevelés gondját. Valamennyien Budapestről jöttek.Bizony, csaknem teljesen kifosztott épületbe kerültek. Úgy szerezgetik össze a legszükségesebb bútordarabokat. A magyar ima- és tankönyveket itt is mind elégették a szer- bek. Pedig itt minden gyermeket ingyen látott el a község ilyenekkel. Mi nem égetjük el a néhai jugoszláv könyveket. Szépen összekötve Még a szinte forró nyári napokban történt. Egyik divatos balatoni fürdőhely nagy állomására befutott a vonat. Az utasok százával szálltak le róla. Az ablakok is mind tele voltak. Az állomáson nyüzsgött a nép. Kit a kíváncsiság, kit ismerősök érzése hozott ki. Az arcokon vidámság, a szemekben boldog ragyogás, az ajkakon verőfényes mosoly. Az élet csodálatos szépségét mondotta olt minden ember; a napfény, a tiszta levegő, az üdítő hullámok! boldog örömét, amely olyan jótékonyan, olyan szelíden simogatja a hajszákban, a lármában és a gondban megfáradt városi embert. Mindenki, aki csak ott sürgött-forgott, lelkendezett, ujjongott, várakozott, fogadta az ismerősöket, meg a rokonokat, mintha megajándékozott gyermek lett volna; örült, könnyed és vidám volt; nevetett boldogan és szinte harsogta egész lényével: gyönyörű a nyár, drága a szabadság, öröm, öröm, öröm élni. Látszott, hogy a lelkekröl eloldódott minden kötelék. Látszott, hogy a gondok és bánatok, a bantó- dások és fájdalmak száműzve voltak onnan. Nem gondolt ott senki másra, csak arra, hogy tudjon örülni; hogy gyermekes vidámságát ne zavarja senki és semmi, hogy kinyílt szívvel, széttárt lélekkel fogadhassa magába mindazt a szelíd, köny- nyed és vidám örömet, amit a nyár és a Balaton, a szabadság, a napfény, s a megikíöny- nye'bbült embertársak adnak. S ott a vidám tolongásban, a vonat érkezésének zsivajgó zűr-zavarában futva kerülgettek ki egy nagy csomagot, amely ott feküdt a befutó vonat mellett. Barna papír borította és sokszorosan át volt kötve. Mikor azonban a vonat megállt s a nyugalom kissé helyreállt, a jövő-menöknék feltűnt a csomag. Kikerülték és nézték; észrevették, egyre többen. Meg is álltak mellette. £s egyszerre, mint valami szorongató érzés sugallatára, szinte rémülettel szólalt meg Valaki: koporsó! A legkedveltebb telepes készülék a 3 csöves Philips 350 B ára 165 P. Részletre is kapható az „ELEKTRA“ rádió és villamossági vállalatánál, Zalaegerszeg Kossuth-utca 8 Telefon: 206. a perlaki pedagógiai múzeumba kerülnek, okulásul az utókor számára: mire tanították 23 év alatt Muraköz népét. Az ezeréves déli határokon most keménykötésű magyar határvadászok állanak őrt. bogYö József. Koporsó volt. Alakját biztosan meg lehetett ismerni. Bronz lábai is kilátszottak a papiros alól. És akik csak elmentek mellette és maguktól, vagy mások nézése nyomán, megismerték; mind megdöbbentek. A vidám arcokról eltűnt a legvidámabb mosoly is; az ismerőst kereső, napfényes tekintetek rátapadtak félelmes alakjára és aztán csaknem minden arcot; a harag. sőt gyűlölet vonásai jelentek meg. Koporsó ... halál, mit akaptt? Miért jött ide ez a szörnyű gyártmány, a halál kiskamrája? Miért zavarja meg a nyári örömöket is? Miért olyan durva, kegyetlen? — Mit mondjunk még? —r Tapintatlan, hogy még ide is közénk jön, ahol semmi, hely sincs és nem is lehet, mert ide örülni, könnyednek, vidámnak lenni jöttek az emberek és élni, élni, élni!... Mit akar itt ez a gyűlöletes, rémületes, sötét halom, amely olyan fekete, olyan szörnyen fekete még barna papírban is! Látszott a harag minden arcon; harag arra, aki megcsinálta, aki megrendelte; de leginkább arra, aki odatette a szemek elé, a lábak alá; aki oka volt ennek a rémes találkozásnak. Itt nem akarnak tudni koporsóról és halálról. Itt nem akarnak tudni elmúlásról és bánatról, meg fájdalomról. Itt szép az é let, drága a nyár, meg a ruhák Í9 színesek, 'könnyűek és vidámak... Itt vidám élet van. öh, hogy haragudtak arra! Es minél többen látták meg, annál kevesebben menteik közel hozzá. Az emberek, a vidám, nyári emberek elfordították a szemüket s az arcúkat, de utána már nem tudtak úgy nevetni, nem volt mozgásuk olyan könnyed és vidám; és a lárma mindig jobban csitult, minél többen látták meg. A tűző nap majdnem a vonat felett járt. A koporsónak alig volt árnyéka. Mégis úgy látszott, hogy az a kicsmiy árnyék is ráretődött mindert arcra, ráborult minden szemre, eltakart minden lelket. És néma volt, mint mindén koporsó; mégis kiáltani látszott, hogy: emberek, én i® vagyok!, jó lesz vigyázni! Milyen kegyetlen, milyen bántó volt az a koporsó!... (sz. f.) Vukán Laios Vasúti vendéglőié, Alsólendva Meleg konyha — Faiborok — Friss sör. Szobák is kaphatók! Szolid árak. Koporsó az állomáson FERENCJÓZSEF KESERŰVIZ
