Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-10-16 / 233. szám
-■ ... . .... ' , , ______ S szótöbbségét. Úgy látszik, hogy ez a párt a legmozgékonyabb is s állandó tevékenységében a győzelem biztos kilátásával megy neki a választási harcnak. A választókhoz kibocsátott „Szózatba mindenesetre szép program s teljes visszhangra is talál a választók között. A legközelebbi napokban országos politikai nagyságok is érkeznek Budapestről a kerületbe, hogy Fitz győzelme érdekében egyéniségük súlyát latba vessék. így valószínűleg vasárnap Vass József népjóléti miniszter fog beszédet tartani a kerület központjában, Letenyén. A már említett három jelöltön kívül egyéb aspiránsokról nincs tudomásunk, de nem is valószínű, hogy akadjon vállalkozó, ki felvegye a küzdelmet az eddigi jelöltek mellett a mandátumért. Úgy vagyunk értesülve, hogy Fitz megválasztása napról-napra bizonyosabbra vehető. Budapest, október 15 A nemzetgyűlés szanálási bizottsága ma délelőtt Ráday Gedeon elnöklésével ülést tartott. Az ülés tárgya a valutarendezés kérdése volt. Megjelentek Bethlen István gróf miniszterelnök és Búd János pénzügy- miniszter is. Napirend előtt Hajós Kálmán a kamatkérdés rendezését sürgette. Vdzsonyi Vilmos az országos betegápolási és gyermekvédelmi költségeknek a törvényhatóságra való áthárításáról szóló kormányrendeletet tette szóvá. Kétségbevonta e rendelet törvényességét. Búd János válaszol a felszólalásokra. Kijelenti, hogy a betegápolási dijaknak a törvényhatóságokra való Ezer tanterem és 800 tanító hiányzik (Lapzártakor jelenük Budapestről.) A nemzetgyűlés közoktatásügyi és pénzügyi bizottsága ma délután együttes ülést tartott a mezőgazda- sági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítése ügyében beterjesztett törvényjavaslat tárgyalására. Vasadi-Balogh György napirend előtt a tanszemélyzet státus-rendezésére vonatkozó híreket tette szóvá. A javaslatot Madai Gyula előadó ismertette. Rámutatott az analfabetizmus ijesztő arányaira. Ezer tanteremre és 800 tanítóra lenne még szükség. Ebből egy év alatt 4—500 uj tanterem remélhető. Az általános vitában többen örömmel üdvözölték a javaslatot. Fél 9 órakor a vitát megszakították s az ülést a kulturminiszter Berlinből való megérkezéséig (okt. 20.) elhalasztották. átruházása törvényes alapokon nyugszik. Ezután áttértek a valutarendezés kérdésére. Búd János pénzügyminiszter hangsúlyozta, hogy csak pénzegység megállapításáról van szó, nem pedig valami nagy valutareformról. A valutareform tulajdonképpen megtörtént, amikor a pénz stabilizálódása megteremtődött. A kis pénzegység feltétlenül előmozdítja a takarékosság gondolatát. A kormány megoldást keres arra, hogy az országot a nagy számok j világából a kis számok világába ve- j zesse. Ez a rendezés egyszerű szám- j beli technikai művelet. A pénzügyminiszter ezután megvilágította mindazokat a módozatokat, amelyek szóbakerültek és rámutatott ezek előnyeire vagy hátrányaira. Az egyik vezető gondolat, — mondotta, az — nem volna-e helyes, hogy valamely nyugati állam pénzegységéhez kapcsolódjunk. Költségvetési beszédemben rámutattam ilyen alapra, az angol pénzrendszerre. A nagy és kis pénzegységnek nincs különös hatása az áralakulásra, mert ennek megvannak a maga törvényei, amelyek nincsenek kapcsolatban semmiféle pénzrendszerrel. A sillingbázis mellett nagyobb pénzegységünk volna mint azelőtt és az osztószám körülbelül 17.300 volna, ami rendkívül nehézzé tenné az átmenetet. Ami az aranykorona megoldást illeti, téves az a felfogás, mintha az a háboruelőtíi aranykorona-értékre való visszatérést jelentené. Ezt egyetlenegy állam sem tudja visszaállítani, kivéve Angliát. Az aranykorona megoldással kapcsolatban élesebben látjuk érvényesülni a valorizációs törekvéseket. Az állami adminisztráció szempontjából is előnyös volna ez az átalakulás. A kereskedők és az iparvállalatok mérlegeiket ezen a bázison készítik. Mindezekkel szemben azonban a valorizációs törekvések veszedelme áll. A másik módszer a 10.000-rel való osztás. Ennek technikai szempontból meg van az az előnye, hogy kisebb pénzegység és az arannyal való relációja is jó. Vannak azonban bizonyos gazdaságpolitikai szempontok, amelyek miatt megfontolandó a 10.000-es osztószám behozatala. Felmerüli a 20.ö0Ö-es osztószám gondolata is. Valószínű, hogy a nagyobb pénzegységben nagyobb pszihikai hatás rejlik. Viszont ezzel szemben áll az, hogy ez esetben Az uj pénz újévtől lesz kőtelező A pénzügyminiszter a valutareform szóbakerült módozatairól Az uj pénz ügye a szanálási bizottság előtt ________________1925 Október 16 ná lunk volna a legyobb pénzegysé az északi államok után Minder esetre megvan a veszedelem ho- a húszezres osztószám /életi* u ■ összeesik az indexxel, ami .r r adna alkalmat. — Felmerült a gondolat, hog' nem volna-e helyes egészen k pénzegységet megteremte: . | Ezen az alapon támogatják egyr- I sek az ötezerrel való osztást. A 1 mondják, hogy ezzel jobban alkar | mazkodnánk a mai helyzethez és | ennek nagyon kedvező hatása lerne ! az árakra. Ezt a gondolatot -ak | felvetem. A magam rész' dl azt la tom, hogy nem volna helyes tulki- csiny pénzegységre áttér i. — Végül volna még egy megoldás, a 12.500 zal való cozias. Ez nem olyan egyszerű, mint a tízezres, de nem is komplikált, mert könnyen át lehetne vezetni a nyolccal való szorzással. Nagy előnye, hogy kisebb pénzegység, mint az aranykorona vagy a shilling, vagy a húszezres egység és helyesebb áralakulásnak vetnők meg az alapját, mert nem hathatna emelőleg az árakra, nem lévén szükség a kikerekitésre. Arany relációban ez: 0.263255. — Ebben a kérdésben a közvéleményben sincs egységes felfogás. A pénzügyminiszter beszéde után megkezdődött a vita, amelyben számos képviselő vett részt. Búd János pénzügyminiszter ösz- szefoglaló választ adott az elhangzott fejtegetésekre. Utal a valorizáció kérdésénél arra, hogy amennyiben a hadikölcsönöknél vagy más kötvényeknél megcsinálnák a valorizációt, az nem a belföldi, hanem a külföldi kötvénytulajdonosoknak válnék elsősorban hasznára. Foglalkozott a forgalmiadó kérdésével, amelyet fokozatosan le óhajt építeni. Az a felfogása azonban, hogy egy embérUhuvára (6l írta: középgulácsi Péczely László A szobát üresen találta, azonban az asztalon egy levelet pillantott meg, amiből mindent megértett: „Drága jó Anyám és Apám! Hálátlan leányotok bocsánatotokért könyörög. Megszoktátok, hogy mélységes szeretetem vakon engedelmeskedő gyermeketekké tett. Éppen ez a szeretet késztetett arra, hogy óhajotoknak eleget tegyek s akaratotoknak ellen ne szegüljek. Én Böszörményi Lászlót becsülöm, de mint férjemet nem tudnám szeretni soha. Tudjátok meg, hogy az én ifjú szivem teljes forró szerelmével az én Alledinomat szeretem . . . Boldogságunk útjába Ti és a pasa leküzdhetetlen akadályokat gördítettetek. De mi egymás nélkül élni nem tudunk és nem is akarunk. Ismételten esedezem, bocsássatok meg cselekedetemért. Mindennek a mi szerelmes szivünk az oka s ez a két szív ma nekünk az egész világ. Boldogságunk közben, ha imádkozunk, jó Szüleim, benneteket is belé- foglalunk, hogy engesztelődjetek meg és öleljétek vissza kebletekre szerető gyermekeiteket Júliát és Alledint.“ Arabella Julia levelével a kezében sietve férje keresésére indult. A folyosón találkozott vele és első dolga volt leánya holléte felől kérdezősködni. — Julia és Adum Alledin meg akartak szökni — feleié a férj, — de én elvágtam fölöttük a kötelet. — Az Istenért, Gerő, csak nem lettél leányod gyilkosa, — kiáltott föl az anya s átnyújtotta a kezében tartott levelet. Amig Doroghy olvasta, Doroghyné szivéhez kapott s összerogyott... Az anyai szív nem bírta elviselni e gyilkos bánatot. Rémes kacaj hangja vegyült az éj csendjébe. Visszhangzott tőle a vár boltive . . . Doroghy nagyuram, ahogy ráeszmélt szörnyű tettére, amelynek leánya és felesége áldozatul esett, elborult az agya . .. megőrült . . . Gyászlobogót lenget a szél a veszprémi és Gyimóthvár ormán. Két apa leányát és fiát, a férj pedig feleségét gyászolja . . . — Három hét múlva országra I szóló lakodalom lesz a várban, — j parancsoló hangon igy szólott Do- | roghy nagyuram a vár kapitányá- í hoz. — Készüljetek tehát méltó- ! héppen ez ünnepségre. Julia leányom í és Achim Alledin esküvője lesz. A násznagyi tisztet Szulejman szultán tölti be. Négy fehér kecskét fogjatok be a szekerébe, hogy meg ne legyen sértve az ő tisztessége. A fogatot pedig Böszörményi László hajtja, hogy ki ne törjék a császárnak nyakcsigolyája. Hahaha !! . . . — Júliám, Júliám, drága galam- bocsám, a te menyasszonyi ruhád pedig szivárványból legyen szőve és az ég csillagaival díszítve, aminő ruhában még királykisasszony sem ment az esküvőre . . . Rideg novemberi éj borult a tájra. A török sarló delelőn állott s a várban mindenki mélyen aludt. Csak Doroghy Gerő váruram szemét kerüli az álom. Szokása szerint a vár udvarán bolyongott, mert űzte, hajtotta nyugtalan agya . . . — Úgy, úgy Juliskám, csak ide apai szivemre. Ejnye te kis hamis, hát hiába szólitlak, no várj csak, majd mindjárt megfoglak. Futni kezdett s karjait kitárta, mintha leányát átölelni akarta volna. — Ni ott meg Alladin? Hát együtt van a két nevető gerlice. Most már ériem, miért nem hederi- íetek az apátokra. Azért is nyakon- csiplek benneteket. . . — Az Istenéd Julia, Alledin, meg ne szökjetek. Én mindenbe beleegyezem ... Ezzel fölkuszott a vár bástyájára* — No, de ha ti elhagytok, hát én is veletek megyek . . . El is ment utánuk ugyanazon a helyen, ahol Julia és Alledin őt örökre elhagyta. Mint mindent, úgy a gyimóthi szomorú történetet is a nép mesébe szőtte. A vár, kipusztulván a Doroghy nemzetség, lakatlanná vált és a századok mindent megőrlő vasfoga a vastag falakat is, amelyen nem fogott a török ágyuk golyóbisa, rommá porlasztotta. Baglyok tanyája lett. Az egykori nagyúri lakot uhuk foglalták el és rémesen kiabáltak belé az éjbe . . . A néprege szerint Doroghy Gerő lelke jár vissza uhu képében, szerencsétlenül elvesztett leányát siratni. A vár sziklaoldalából folydogáló patak, amely az országutat szeli át, ugyané néprege szerint Doroghy Gerő Júliáért elsírt könnyeiből fakad. Bár négyszáz esztendő pergett le azóta az idő nagy kerekén, e néphiedelem máig is él. A járókelők pedig, akiknek útja a vár alatt vezet el, mielőtt reájuk köszöntene az est, a gyimóthi várrom mellett sietve haladnak el, mert még ma is messze hever a csendes éjbe Doroghy nagyuram leányát visszasíró lelke, keserve : Uhu!! Uhu!! (Vége.)
