Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-12-05 / 276. szám
***?«r*eKflté|ü é» küfidófcivatíí Fő-sí £ tatazuban-Ttlaion 73, nyoszda 11?, ssása Felelős szerkesztő: fCfempeleft Béla HADIKÖLCSÖN-VALORIZÁCIÓ Irta: Dr. ZALÁN ELEMÉR Mivel a valorizációs törvényjavaslat, a hadik ölesön valorizálását ismét az érdeklődés előterébe tolta, feltétlenül szükséges ezen mindnyájunkat érdeklő és az utolsó 10 év egyik legkomolyabb és sajnos egyik leg- szomorubb problémáját megvitatni, annál is inkább, mivel a törvényjavaslat ezen véresen komoly kérdést csupán en passant érinti és teljesen meg nem felelő megoldást indítványoz. Nem óhajtok rámutatni arra, hogy a nagyközönség a hadi- kölcsönjegyzés folytán milyen horribilis veszteséget szenvedett, mert hiszen ezt mindnyájan tudjuk és nem akarom hangsúlyozni azt, hogy épen azok vesztettek legtöbbet, akik az államnak legkorábban nyújtottak segédkezet, mig azok, akik a hadikölcsönt nem tőkebefektetésnek, szóval nem állandó hitelnyújtásnak, hanem spekulációnak tekintették, aránylag kisebb mértékben károsodtak. Ezen tényt Gustav Cassel stockholmi egyetemi tanár körvonalazta élesen a német valorizációs törvény interpretálása alkalmával és rámutatott arra, hogy nem annyira a jegyzés időpontja döntő fontosságú, hanem inkábu a jegyző intenciója, azaz hogy spekulativ, vagy pe- dig tőkebefektetési jegyzésről volt-e szó. Ezért tehát, ha egy valorizációs skálát akarnánk felállítani, ezen skálának fenti 2 kategória alapján két ágra kellene szakadnia, azaz minden emissziós évre egy külön kulcsot kellene konstruálni mindkét kategória számára, a korona elértéktelenedésének megfelelően Ezen felosztáson belül — tisztán emberi szempontból vezérelve két kategóriába kellene osztani a jegyzőket és pedig az egyik kategóriába az árvákat, nyugdíjasokat stb., a másikba a ,,kenyérkeresőket.“ Ha egy ilyen sémát állítanánk fel, a valorizáció lehetőleg igazságos keresztülvitele céljából, akkor kissé enyhíteni lehetne az égő sebeket. De vájjon honnan vegye az állam ezen tranzakció keresztülviteléhez szükséges pénzt? Nagyon egyszerű a dolog. Hozzávetőleges számítás alapján az árvák stb. hadikölcsönei körülbelül kétmilliárdot tesznek ki. Ezen kategóriát mondjuk 5 százalékkal kellene valorizálni, ami 100 millió tőke után évi 5 millió aranykorona kamatfizetést jelentene. Ezen kategórián kívül van circa 3 milliárd hadikölcsön a ,,kenyérkeresők“ táborában. Hangsúlyozom, hogy csak hozzá vetőleges számokkal operálok, mely három miíliárdoí — mondjuk — sémánk alapján átlag 2 százalékkal valorizálnánk. Ez hatvan millió tőkét, illetőleg 3 millió aranykorona évi állami megterhelést jelent. Kérdezhetné valaki: vájjon, honnan vegye az állam ezen évi circa 8 millió aranykorona többletet? Nos, az évi circa egymilliárdos budgetszükséglet mellett ezen circa 8 millió aranykorona nem jelent túlságosan nagy megterhelést. De véleményem szerint van egy megoldás, melynek alapján az állam a köz megkárosítása nélkül átháríthatná ezen többletet. A gondolat- menetem az, hogy egyszerűen szembesíteni kellene az infláció nyerteseit az infláció veszteseivel oly módon, hogy az infláció éveiben részben vagy teljesen elértéktelenedett pénzben visszafizetett jelzálogtartozások egy részét telekkönyviig visszake- beleznök és ezen most már állami jelzálogkövetelések kamat- hozamából fedezni lehetne a hadikölcsön szelvényszükségletét Számoljunk csak kissé. Békében a mai Magyarország circa egymilliárd jelzálogtartozással volt megterhelve. Tegyük fel, hogy egy átlagos 20 százalékos visszakebeiezési kulcsot alkalmazunk, ami egy circa 200 milliós állami jeizálogkövetelést és egy mondjuk 12 milliós évi állami jövedelmet jelent. Szóval még a régi zálogievéltulajdonosok is kaphatnának valamit. Valamit a hadikölcsön valorizálásánál, úgy a visszakebele- zendő összeg megállapításánál is több kulcsot kellene alkalmazni. Döntő fontosságú egyrészt természetesen a jelzálog- í tartozás megváltásának az éve, j továbbá az, hogy az adós a j hitelt annak idején mily forrná- I ban használta fel, azaz hogy a j kölcsön által léirejött befektetés mily mértékben volt produktiv, illetőleg tőkekonzerváló hatású. Tudom, hogy egy ilyen adó — mert lényegileg arról van szó — egy par excellence agrárállamban nagy visszatetszést fog szülni, de véleményem szerint ez a legigazságosabb megoldás. Ezzel egyrészt csökkentjük az előnyösen visszafizetett jelzálogadósság okozta ,.unearned incrementet“, másrészt meg segédkezet nyújtunk azoknak, akik honpoigári hűségűknek lettek áldozatai. Budapest, december 4 A nemzetgyűlés folytatta a külügyi költségvetés részletes tárgyalását. Kisebb hozzászólások után a tárca költségvetését részleteiben is elfogadták. Következeit a belügyi költségvetés tárgyalása, melyet Plaithy György előadó ismertetett. Sürgeti a cseléd- ügy alapos reformját. A cselédek faluról felkerülve a városban rrieg- romlan-ik és fertőzik a családokat. A rendőrlegénység részére családi lakásokat kellene építeni. Rakovszky Iván belügyminiszter: Egyesek a belügyminisztérium megszüntetését, mások hatásköre szűkítéséi kívánták. A belügyminisztériumnak rendet kell teremtenie az egész világon legkaotikusabb magyarországi állampolgársági és választójogi kérdésekben. Ai állampolgárság körüli zavarokat az ootálás elmulasztása, illetve a békekötés okozta. Az uj választási törvényt csak a felsőházi javaslat letárgyalása után szándékozik életbeléptetni. A 18 éven felüliek összeírása még e hóban házanként megtörténik, igy biztosítva lesz, hogy minden szavazó és csak azok kerülnek be a választói névjegyzékbe. A névjegyzékek gépi utón fognak elkészülni, ami minden tévedést kizár. A községi háztartások beruházásaira kölcsönaíapot kell létesíteni. Az erkölcsrendészetet szeretné uj alapokra f ktetni, de ma nem lehet. Közlekedésügy terén 44 százalékos a jármű-emelkedés és 74 százalék a balesetcsökkenés. Ebbői látszik, hogy a közlekedési rendőrség bevált. A tűzrendészet közül sok a tennivaló, de hiányzik a pénz. 1923 ban 67.918 belügyi tisztviselője volt az országnak, 1924 ben 45.909, tehát nem lehet azt mondani, hogy létszáma tulságig emelkedett. A központban 1923 ban 562, ma 264 tisztviselő van. Az államrendörség létszáma 1913-ban 4946, ma 9127. Békében azonban csak Budapest és környékén, ma az egész országban van államrendőrség. Mióta a rendőrség létszáma emelkedett, a bűnözések száma tavaly óta f jére csökkent. A szabadságjogok korlátozásáról szóivá kijelenti, hogy rranciaorszag- ban például csak zárt helyen szabad gyűléseket tartani és rendőrtisz- viselő ott is jelen lehet. Angliában, a szabadság hazájában is csak olyan gyűléseket lehet tartani, melyek nem teszik megvetés tárgyává a kormányzatot. Nálunk nem lehet ekkora sem a szabadság, mert izgatottabb atmoszférában élünk. A bevándorlás kárára van az országnak, mikor nincsenek munkaalkalmak. A hazárdjáték törvénybe ütközik. Súlyos elbánás alá keli vonni a hazárdjátékkal üzletszerűen foglalkozó minden néven nevezett klubot. Minden tudomására jutott esetben a legszigorúbb vizsgálatot indítja. Elnök az üiést félórára felfüggesztette. Farkas Tibor dr. Zalaegerszeg követe szóvá teszi, hogy a letenyei választás alkalmával nyolc kőkeresztet ledöntöttek az ottani hatóságok, mert a községek nem akartak a fentar- tásról gondoskodni. Ez lehetetlen állapot. Kifogásolja, hogy minden terhet a törvényhatóságokra hárítanak, viszont azok jogait megszükitik. Sürgeti az aj törvényhatósági választásokat és tiszt újításokat. A tisztviselői statussal kapcsolatban nem látja a létszámcsökkentés keresztülvitelét. Kifogásolja, hogy a csendőrségnél két tábornok van és a gazdasági hivatal létszámát is szaporították. A közigazgatási adminisztrációt különösen a belügyminisztériumban igen lassúnak tartja. A költségvetést nem fogadja el. F. Szabó Géza megállapítja, hogy a tisztviselői munkák tekintetében nem lehet általánosítani, azért Farkas megállapításait túlzottnak tartja. A kormány a státusrendezéssel elment a végső határig, de viszont a statusrendezésben a legnagyobb igazságosságnak kell érvényesülnie. A minisztériumokban a legjobban megfelelő tisztviselőket kell beállítani, amint azt a síátusrendezésben is kimondják. A nyugdíjasok lehetetlen helyzetéről maga is meggyőződhetett. Fábián Béia a szabadságjogról beszél. A községi választásoknál tanú* sitott visszaéléseket teszi szóvá. A A Ibeliig^i fát*ca költségvetése & belügyminiszter* beszéde tárcája munkájáról — Sürgetik a törvényhatósági választásokat és a tisztujitást Farkas Tiber a letenves választásról — & nemzetgyűlés
