Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-10-25 / 241. szám
65. évfolyam, 241. szám Nagykanizsa, 1925 Október 25, vasárnap A«»« 20C6 Parana POLITIKAI NAPILAP H tdséóbíyat«! Fő-wí 8 iatsraibsn-Tfiiefon 78, nyorads l\7.. wám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla nfifla :tésl állt; Bgy bőr« £0.002 korán* hasusw Sjőí8~. ~ 90,000! kr.íciis Magyarország pénzügyi újjáépítése Smith Jeremiás népszövetségi főbiztos XVII. jelentése az 1925. évi szeptember hóról Budapest, október 24 A népszövetségi főbiztos XVII. jelentése, amelyet most bocsátottak nyilvánosságra, nagyon érdekes tanulmányt tartalmaz a magyarországi adóztatási viszonyokról. A főbiztos megállapítja, hogy a magyar állam adókban, nem véve figyelembe a vámokat, továbbá a törvényhatóságok és községek által szedett adókat," — 496.7 millió aranykorona adót szed, ami fejenként 60 aranykorona terhet jelent az ország minden lakójára, még a csecsemőkre is. A háború előtti adóztatás Magyarországon fejenként 45 aranykorona megterhelést jelentett. Figyelembevéve az aranynak bekövetkezett értékcsökkenését, a mostani adózás megfelel a háború előttinek. Más országokbeli adóterhekkel összehasonlítva, a mai adóteher alacsonynak látszik. Magyar- országnak tulnyomólag a mezőgazdaság adja meg a jellegét, mig a. többi európai kultúráljam magas ipari fejlettséggel bir, amelyek sok nemzedéken át vagyonokat gyűjtöttek, ami Magyarországra nem áll. Azonban ha az önkormányzati szervek által szedett adókat is szántjuk, úgy a fejenkénti adózás több, mint 72 aranykorona. Ha figyelembe vesszük, hogy az adóteher Magyar- országon a nemzeti jövedelemnek több, mint 18%-át veszi igénybe, akkor meg kell állapítani, hogy ez mezőgazdasági jellegű országban semmikép sem mondható enyhe megadóztatásnak, amiből az tűnik ki, hogy Magyarország nem menekült olyan könnyen, mint ezt némely helyen állítják. Az adóteher súlyossága minden országban igen jelentékeny mértékben az adóztatási rendszertől függ. Magyarországon az adóbevételek egy ötödé és egynegyede közti része az egyenes adókból folyik be, négyötöde és háromnegyede közötti része pedig eléggé bonyolult rendszer szerint közvetett adókból. Az utóbbi fajú adók feltétlenül súlyosabban terhelik a városi lakosságot, mint a falusit. A számadatoknak ebből az elemzéséből kétféle következtetést lehet levonni: Először is azt, hogy az adóteher Magyarországon ha abszolút számokban nem is oly magas, mint sok más országban, épen nem könnyű, kivált ami a városi lakosságot illeti. Másodszor azt, hogy a magyar költségvetésbe felvett kiadások elérik a végső határt, amelyet a pénzügyi helyzet biztonsága szab. A kiadások színvonalának minden további emelését csak felemelt adókkal vagy a mostani adók jövedelmezőbb kihasználása utján lehetne fedezni, aminek következtében az állami kiadások színvonalának emelése azt jelentené, hogy le kellene mondani arról a re- ményről, hogy az adóztatás a jövőben enyhülni fog. Az újjáépítési kölcsön biztositéka- képen lekötött bevételek szeptember folyamán jelentős emelkedést értek el. Különösen nagy az emelkedés a vámbevételeknél, mintegy 50.000 millió papirkorona. Aranykoronára átszámítva a szeptemberi bevételek 23.7 millió aranykoronának felelnek meg. Papirkoronában az emelkedés a múlt évi szeptemberi bevételekkel szemben 44%-ot tesz ki. A szeptember folyamán elért állami bevételek 858.7 milliárd papirkoroná- ra rúgnak a múlt év szeptemberében elért 602 9 milliárd papirkoronával szemben. Az emelkedés 42%-nak felel meg. Aranykoronára átszámítva a szeptemberi nyersbevételek 59.2 millió aranykoronát tettek ki, mig a múlt év szeptemberében 38.3 millió aranykoronát. Az 1925 szeptemberre vonatkozó költségvetés a nyersbevé- telekeí 49.7 aranykoronára, e hónapban várható hiányt pedig 0.6 millió aranykoronára becsülte. Annak következtében, hogy a bevételek meghaladták a költségvetésbe felvett ösz- szeget, szeptember hónap hiány helyett közel 9 millió aranykorona felesleget szolgáltat. Ha az államkincstár pénztári helyzetét vizsgáljuk a költségvetési év első negyede végén, úgy találjuk, hogy az eredmény sokkal kedvezőbb, mint a múlt esztendőnek ugyanebben a szakában, amikor is az első évnegyedre vonatkozó ideiglenes számadások 23.9 millió aranykorona hiányt tüntettek fel. amivel szemben az idén a hiány csak 3.9 millió. A szeptember végével mutatkozó hiány a következő hónapokban várható bevételi többletekben fogja fedezetét találni. Október hónapra a költségvetés 8 millió aranykorona bevételi többletre számit, mig az újjáépítési terv erre a hónapra 4 millió korona hiányt irányzott eiő. Szeptember folyamán az újjáépítési kölcsön hozadékiból beruházási célokra 30 millió aranykoronának megfelelő értékű összeget oldott fel a pénzügyi főbiztos. Ezenkívül még 496.587 aranykoronának megfelelő összeg is feloldatott régi tartozások kiegyenlítésére. A Nemzeti Bank jegyforgalma szeptember hónapban emelkedést ért el. A jegyforgalom leginkább a Nemzeti Bank deviza vásárlásai következtében szaporodott fel, ami az érckészlet megnövekedéséből tűnik ki. A jegybank érckészlete szeptember végén 3000 milliárd volt, mig egy évvel ezelőtt a 2000 milliárdot sem érte el. A jegyfedezet 56% körül mozog. A bankkamatláb változatlanul 9% s a kamatláb általános színvonala a nyiit piacon most határozottan alacsonyabb, mint amilyen egy-két hónappal azelőtt volt. Foglalkozik a népszövetségi főbiztos a magyar városok amerikai kölcsönével, valamint Budapest főváros külföldi tartozásainak rendezésével is, majd megállapítja, hogy az augusztusi külkereskedelmi mérleg a háború óta először tüntet fel aktiv egyenleget. Ez ebben a hónapban a. háború előtt is csak kivételesen fordult elő. Ez kétségtelenül a kiváló termésnek a következménye és minthogy a naptári év utolsó hónapjai a magyar kiviteli kereskedelem szempontjából a legkedvezőbbek, mindenkép azt lehet remélni, hogy az idei év kereskedelmi mérlege a legkisebb passzívummal fog záródni, mely a háború óta előfordult, sőt esetleg a háború előtti állapotot is meg fogja közelíteni. A statisztikai adatok az év első nyolc hónapjának külkereskedelmi forgalmában 16%-os emelkedést tüntetnek fel. A terméseredmény végleges adatai még nincsenek meg, de már a mostani adatok is megközelítik a végleges eredményt. Ezekből az tűnik ki, hogy az 1925. évi eredmény a legjobb, amit a magyar mezőgazdaság a háború óta elért. Foglalkozik a főbiztos az állam- vasúti tarifákkal is és megállapítja, hogy a díjszabások, noha magasabbak, mint a háború előttiek, a más államokban érvényesekhez viszonyítva nem magasak. Átlagban az árudijszabás nálunk 20 %al magasabb a háború előttinél. Ez nem akkora emelés, mint amekkora Ausztriában, Németországban és sok más államban bekövetkezett. Tekintve, hogy a nagykereskedelmi árak 35—40 Vo-al magasabbak az árak háború előtti színvonalánál, világos, hogy a szállítási dijak nem tartottak lépést a nagykereskedelmi áraknak azzal az emelkedésével, mely a háború óta bekövetkezett; minthogy pedig a vasutak az üzemükhöz szükséges anyagokért ezeket az árakat kénytelenek megfizetni, egészen kétségtelen, hogy az átlagos díjszabás a háború előttihez viszonyítva nem tul- magas. Lehetséges, hogy bizonyos áruk osztályozása módosítást igényel, de az összes árunemek viteldijainak az átlagát a mostani viszonyokhoz képest semmi esetre nem lehet túlzottnak tekinteni; a személydijszabá- sok még alacsonyabbak is, — ezek ugyanis alatta maradnak a szeméiy- dijszabások háború előtti aranyértékének. Az államvasutak nem sok pénzt keresnek. Sőt, ha megkiván- tatnék tőlük, — amint hogy a jövő l évben ez meg is fog kivántatni — hogy az állam részéről a háború óta, úgyszintén forgótőke céljaira is adott előlegekért kamatot fizessenek, az üzemi kiadásaikon felül nem maradna valami nagy felesleg; ilyen körülmények közt tehát a díjszabások általános mérséklése csak újabb üzemi hiányt eredményezne, melyet az állami költségvetés terhére kellene fedezni és elképzelhető, hogy ez némi adóemelést tenne szükségessé, hogy a fedezetet meg lehessen szerezni. Fölemlíti a népszövetségi főbiztos, hogy az államvasutak vezetőségének sikerült az uj szállítási eszközök beszerzésénél az előirányzottnál kedvezőbb árakat elérni s a tervbevett 375 személyszállító és teherkocsi helyett 491-et fognak beszerezni. Szeptember folyamán leszállították bizonyos postai díjszabások és a helyközi telefon árát. Á munkanélküliség jelentősen csökkent, mig a fizetésképtelenségek száma az augusztusival szemben emelkedést mutat ugyan, de még mindig jelentősen alatta marad a többi előző hónap alatt. A kölcsönszámlán 1925. szeptember 30-án rendelkezésre álló egyenleg 152,680.706,75 aranykorona. BELFÖLQ! HÍREK Kigyulladt a szekszárdi templom. Szekszárdról jelentik : Ma délelőtt kigyulladt a belvárosban levő katolikus templom tornya. A tűzoltóság azonnal kivonult, azonban a rendelkezésre álló létrák kicsiknek bizonyultak és igy a tűzoltóságnak tehetetlenül kellett végignéznie, hogy a torony után az ötven-haívan méter hosszúságú tető is bedőljön. A tűzoltóság nem tehetett egyebet, mint a tűz továbbterjedésétől védeni a vármegyeházat, a plébániát, a köz^ ségi takarékpénztár épületét, a városházába törvényszék és kir. ügyészség épületéi, melyeket bő vizsugár- ral árasztott el. A város polgármestere sürgönyileg kért a főváros polgármesterétől segítséget, akinek rendelkezésére Szilvay Kornél tüz- oltófőtiszt vezetése alatt megfelelő legénységgel és egy motoros fecskendővel a kora délutáni órákban Szekszárdra indult. A tüzet való- S'inü a harangozógyerekek eldobott cigarettája okozta. Lapzárta előtt jelentik telefonon : A tűzvész szünőfélben van. A torony felső része bedőlt, a tető teljesen a tűz martaléka lett. A boltozat nem sérült meg. A kegytárgyakat kimentették. A tüzet sikerült lokalizálni. Strauss János születésének századik évfordulója. Ma van Strauss János, a jeles tánc- és zeneszerző, A denevér, a Cigánybáró s több más operett halhatatlan szerzője születésének századik évfordulója.
