Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-10-25 / 241. szám

KALA! MömJMf

\m Október 25

2

A pénzügyi bizottság elfogadta

a belügyi költségvetést

A takarékossági bizottság megkezdte a státusrendezés tárgyalását

Budapest, október 21

A ne nzetgyülés pénzügyi bizottsága Kenéz Béla elnökletével ma délelőtt 11 órakor a belügyi tárca költségvetésével foglalkozott. A belügyi kiadások az 1925—26. költség- vetési évben 1127 milliárd és 54 milliót tesznek ki, mig az elmúlt költségvetési évben az állami összes kiadások összege 467,818.000 aranykorona, ebből belügyre 66,406.000 aranykorona esett, ami az összkiadások 14 23 százalékának felel meg. A folyó évi költségvetésben a belügyi tárca tehát 0 75 százalékkal kevesebbet vesz igénybe. Több hozzászólás után a bizottság a költség- ségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben is elfogadta.

A bizottság legközelebbi ülése hétfőn 5 órakor lesz, amikor az 1925—26. évi állami költségvetésnek az állami üzemek és a pénzügy- miniszteri tárcára vonatkozó fejezetét tárgyalja a bizottság.

A státus-rendezés

A takarékossági bizottság elnöki tanácsa délelőtt fél tizenegy órakor megkezdte az eléje terjesztett s a us- rendezési javaslat tárgyalását. Hír szerint a tanács tagjainak egy része a nyugdij rendezésre szolgáló javaslatok módosítását kívánja.

A letenyei választás

egyre élénkebben lép az érdeklődés homlokterébe. Az utolsó napokban, mikor már nem szabad népgyülése- ket tartani, aminek célja bizonyára az, hogy a választópolgároknak elhatározása megállapodjék s mérlegeljék magukban, hogy kikre adják

szavazatukat, egyre izzóbb a hangulat s állandóan csak az esélyek latolgatásával van e foglalva a közvélemény. A napokban járt le az ajánlások benyújtásának terminusa. Mint értesülünk, a legtöbb aláírást Fitz dr. kapta; utána következett Pozsogár dr., mig a legkevesebb j aláírással Somogyi dr. megy a vá- 1 lasztási küzdelembe. Az aláírások j számát azonban redukálták, de Fitz j dr.-nak és Pozsogár dr.-nak igy is i 1000-en felül maradt az aláírások ] száma, mig Somogyi dr.-nak 700-ra j apadt le. A hangulat egyre Fitz * mellett erősbödik s alig lehet kétség ! az iránt, hogy a választás az ő ! győzelmével fog végződni. Termé- « szeles, hogy ilyenkor mindegyik je- j lölt erősen bizik megválasztásában, j de mi, kik kívül állunk a válasz- j tási hangulaton és elfogulatlanul j tudjuk megítélni a minden oldalról megnyilatkozó véleményeket, biztosra vesszük Fitz Artur dr. megválasztását s úgy látjuk a helyzetet, hogy meg fogja kapni a megválaszlásá- j hoz szükséges absolut többséget, j A jelöltek és híveik szorgalmasan I látogatják a választókerület községeit \ s ezrével szórják röpcéduláikat. A legmozgékonyabb tevékenységet mégis a Fitz- párt fejt ki, melynek hadvezérei nagy gyakorlattal és nagy tapasztalattal vezetik a választási kampány előmunkálatait.

Mennél inkább közeledik a választás napja, mely tudvalevőleg jövő szerdán lesz, annál bizonyosabb, hogy Fitz Artur dr. egymagában több szavazatot fog kapni, mint a másik két jelölt — együttvéve.

A zalaegerszegi kiállítás kitüntetettjei

II.

Zalaegerszeg, október 23

Folytatólagosan közöljük a zalaegerszegi kiállítás kitüntetettjeinek névsorát.

Gyáripari csoport. Aranyérem: Weiser J. C gépgyár (Nagykanizsa), Orient pólkávégyár (Lenli), Városi központi szeszfőzde (Zalaegerszeg), Konzerv-és Tésztagyár (Nagykanizsa), Király serfőző (Nagykanizsa). — Ezüstérem: Glaser A. és Fia bőrgyár (Lenti), Hamburger likőrgyár (Zalaszentgró').

Kézimunka csoport. Aranyérem: Bobay GyőrffyJ^nosné (Nagykanizsa), Tuczy Tibor (Zalaegerszeg), Ranol- der intézet (Keszthely). — Ezüstérem: Dr. Drday Dezsőné (T,polca), Szcgleth Margit, Gruber Róza (Sümeg), Heinrich Olga és Irén.

Háziipari csoport. Aranyérem: Mansz(Sümeg). — Ezüstérem: Ref. Nőegylet (Nagykanizsa), Csordás Jözsefné (Söjtör).

Növénytermelési csoport. Arany- érem: Keszthelyi Gazdasági Akadémia növénytermelési tanszéke és gazdasága, Glaser A. és Fiai (Lenti), Fehér Jenő (Lenti), Teleky Tiborné grófné (Pőlöske), Apátsági uradalom (Zalavár), Festetics Tassiló herceg uradalma (Keszthely). A kamarai díszoklevelet a Keszhelyvidéki Gazdakör kapta. Ezüstérmet: Skubics Emilia és András (Bebespüszta), Zalaegerszeg város gazdasága, Tuboly Aladár (Csonkahegyhát), Pörneczy István (Pusztaválicka), Keszthelyvi- déki Gazdakör (Keszthely), Hegedűs Árpád (Káptalantóti).

Borászati csoport. Aranyérem : Mersich László (Badacsony), Mala- tinszky Ferenc (Keszthely), Festetics, Tassiló herceg uradalma (Keszthely),

Zalavári apátság, Wolf Ferenc és Ernő (Pogányvár), Ibos Nándor (Badacsony). Ezüstérem: Köcse László (Zilaszentlőrinc), D utsch Benedek (Z ilaszentiván), Kőszegi Imre (Aranyód), Kustos Kálmán (Csabrendek), Kapornaki apátság, Esterházy Pál gróf (Lenti), Tdlián An lor (Zalaegerszeg), Piihál Viktor dr. (Nagykanizsa).

Méhészeti csoport. Aranyérem: Karoly József tanító (Hottó). — Ezüstére n: Pv zsgovits György (Barcs).

(Folyt, köv.)

—-irVi»i-*-■—*» *- —- •**

Levente évzáró sport- verseny Gelsén

Nagykanizsa, október 24

A gelsei körjegyzőséghez tartozó községek levente egyletei folyó hó 18 án délután 2 órai kezdettel tartották meg Gelsén levente évzáró sport versenyüket a közönség igen csekély számú érdeklődése mellett. A veisenyen, mint közönség alig vett részt 100 ember, pedig igen szép idő volt, belépődíjat sem kellett fizetni s 7 községből 310 levente jelent meg, hogy bemutassa a sport terén elért haladását.

Sajnos, Gelsén is, akár csak Nagykanizsán a nagyközönség teljes nemtörődömséget tanúsít e fontos nemzeti ügy iránt s épen a leventék szüleinek s munkaadóinak volna elsősorban érdekük, hogy a versenyen való megjelenésük s érdeklődésük által buzditólag hassanak gyermekeikre és alkaimazottaikra.

A versenyen, mint hivatalos személyek megjelentek: Gabsovits Kornél, testnevelési felügyelő, Csorba István, testnevelési vezető és Gyö- mörey István, járási főszolgabíró. A papság és néhány uricsalád megjelenése igen jó hatással volt a leventékre.

A MÁRVÁNY- 1 MENYASSZONY

Irta: B. Baróti Rya 2

Tizenkét éves voltam s pontosan két évre László gróf halála után történt, hogy egy májusvégi déíelőttön vizsgáimra készültem az egyik szomo- rufüz alatti busuldában. Egyedül voltam a temetőben. Körülöttem a béke és nyugalom halk lélegzését éreztem, de a csendbe egyszerre csak az élet bosszantóan bántó lármája, egy rohanó vonat éles füttye sikol- tott belé. Néhány perc múlva már hintórobogást hallottam, mely a temető kapujánál hirtelen megállt.

— Teremtő Isten! csak nem a ?róínö? .rémültem meg. Hiszen ő külföldön jár! Ha mégis ő lenne ! Mi lesz akkor...? A márványhölgyre gondoltam, aki ott állt nagy piros- masnis kerti kalapomban és piros napernyővel a karján...

Megdermedve kuporodtam a bu- sulda padjára. A szomorufüz leomló lombsátra jótékonyan elrejtett s onnét remegve kandikáltam a temető kapuja felé.

Egy magas, karcsú, fehér ruhába öltözött szépséges nő jött fehér rózsákkal font koszorút cipelve, riadt tétovasággal tekintgetve ide-oda!

Arca olyan fehér volt, mint a már- I ványasszonyé; utazó kalapja az akkori divat szerint dús fehér fátyollal kissé féloldalt álla alatt csokorra kötve; a fehér virágkoszoruból, mint egy tulvilági jelenség bontakozott ki.

Szivem hangosan dobogott s mégis valami kényszer alatt előbujtam a busuldából és feléje siettem. Lépéseim zajára megijedt, de hogy megpillantott, öröm surrant át az arcán, hogy nincs egyedül.

Meghajtottam magam illedelmesen, ahogyan a grófné előtt szoktam.

— László gróf sirját keresem — mondta hárfaszerti, reszkető lágy hangon.

— Amott van a temető közepén — mutattam a virágdomb felé s udvariasan elvettem tőle a súlyos szép koszorút.

Csakhamar a sirhoz értünk. Először csak néma szótlansággal meredt a sírra (ebben a pillanatban tökéletesen a márványmenyasszonyhoz hasonlított), de aztán hirtelen rávetette magát hangos jajongással.

— László, óh, László ! Itt vagyok ! Nem bírlak feledni! Oh miért hagytál magamra?! Te drága... Tejó... zokogta.

Én a tizenkét évemmel tanácstalanul áltam ott, azonban dicsérelre- méltó lélekjelenléttel, mellyel sikerült

a szobrot észrevétlenül levetkőztet- I nem profán öltözékéből.

Nagy sokára felemelkedett; könnyáztatta arca láthatóvá lett; nagy könny harmatos szemeivel megkeresett és siló hangon szólt hozzám :

— Ismerted őt, kedves?

— Ismertem — feleltem büszkén. Ha apához jött LásHó gróf, cukrot hozott s egyszer kocÁkázni vitt. Öt mindenki szerette — tettem hozzá közlékenyen.

— Igen — suttogta maga elé s újra zokogni kezdett.

— Sokszor vagy itt? — kéidé

kis várhatva.

— Igen — feleltem. Szép itt és szeretjük László gróf menyasszonyát s a szoboira mutattam.

Rámbámult. Aztán lassan a kezem mán nyúlt, magához vont és igy szólt:

— Kislány, László menyasszonya nem ez, hanem én vagyok... íme a gyűrűje az ujjamon... Dz az anyja megakadályozta az esküvőnket... Eltépte tőlem... Meghalt érettem...

Ő az oka... s újból heves zokogás rázta meg.

— Megverte az Isten — találtam el a vigasztalás első szavát s gyermekes pletykázó közvetlenséggel meséltem összekapkodva a sióbeszédből, melyek gyermekfantáziámban megmaradtak.

Nigy figyelemmel hallgatott és 1 kérdezgetett is, mire én közlékenyen felelgettem. Egészen megbarátkoztunk. De aztán lassan bucsuzkodás- hoz fogott. Néhány virágot szakított a sírról, megcsókolta mindegyiket s a keblébe rejtette; megsimogatta a „László“ név arany betűit s forró könnyes arcát a márványon hűsítette.

Mikor imáját elvégezte, kisirt bus szemével reámnézett s kérő hangon igy szólt:

— Kislány, ne mondd meg senkinek soha, hogy ki járt itt. Éa most elmegyek messze idegen országban, talán vissza smi térek többé... Minek? — mondta inkább magamagának.

— Te majd eljössz ide gyakran, ezt ígérd meg angyalkám nekem és helyettem te szedsz majd neki virágot.

— A nevem Bianka... Ne felej-sd el László menyasszonyát...

Elkísértem a kocsiig... Sokszor vissza-vissza nézett a virágdombra. A könnyek patakként folytak alá márványfehér arcán.

Mikor homlokon csókolt s a kocsi elrobogott vele, 12 életévem homályos sejtelmeivel, tapasztalatlanságával megilletődve bámultam még sokáig utána.

— Ki volt?! Színésznő vagy kol-