Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-12-16 / 284. szám

§j»íkí«*tői*éf í§ Wiáóhlvnt*! F«-sí 5 btenubsa-TsIafon 78, nyoasd* 117, uása JPUIJIIIIBIIDIJII Bethlen István miniszterelnök beszámolója genfi útjáról A három éves beruházási program — Húszmillió arany­korona felszabadítása — A nyugdíjasok problémája — A menekült' nyugdíjasok — A kincstári haszonrészese­dés megszüntetése — A lakáshivatalnak a jövő évben meg kell szűnni — Külföldi piac a magyar borok ré­szére — Gróf Klebeisberg Kuno tájékoztatta a pártot a numerus clausus felől — Bethlen István gróf állás­pontja a Petrichevich-Horváth Emil báró ügyében — A nemzetgyűlés ülése — Budapest, december 16. {Éjjel jelentik telefonon) Az egységes kormányzópárt ma este értekezletet tartott, amelyen Beth­len István gróf miniszterelnök élén a kormány összes tagjai részt vettek. Almdssy László elnök megnyitó beszédében üdvözölte a miniszter- elnököt, a pénzügy és közoktatás- ügyi minisztert, — Géniből történt visszaérkezésük alkalmából. A párt tagjai lelkesen tüntettek Bethlen Ist­ván gróf és munkatársai mellett. Bethlen István gróf emelkedett fel ezután szólásra, hogy tájékoztassa a pártot genfi utjának eredményéről. 20 millió aranykorona felszabadítása — Hangsúlyozta, hogy csak pénz­ügyi természetű kérdésekkel kivan foglalkozni, mert a közoktatásügyi minisztert kérte fel, hogy a numerus clausus ügyében ő referáljon a pártnak. — A tavasszal 50 millió arany­korona felszabadítását kérték a nép- szövetségtől és ez 30 millió koronát fel is szabadi ott annak kilátásba he­lyezésével, hogy ha a decemberi költ­ségvetés is hasonló eredményt tün­tet fel, akkor a további 20 millió aranykoronát is felszabadítják. — A kérésünk tehát Genfben az volt, hogy a kilátásba helyezett 20 millió aranykoronát már most sza­badítsák fel. Három éves beruházási program — Három éves beruházási pro­grammal léptünk a Népszövetség elé, melyet elsősorban az állami üzemek, a MÁV és a posta, utána a mező- gazdasági termelés fokozására, érté- kesitési lehetőségek megteremtésére, stb-re kívánunk fordítani. — Ezen sorozatos tervekről akkor kívánunk beszámolni, mikor azokat már a népszövetségi főbiztossal meg­beszéltem. — Az első évben 50, a második évben 50, a harmadik évben a hátra­levő 33 millió aranykorona volna a kölcsönből a beruházási programra fordítandó. — Ugyanakkor bemutattuk a Nép­szövetségnek az 1926—27. évi költ­ségvetést, amely kilátásba helyezi a kincstári haszonrészesedés megszün­tetését. A nyugdíjasok ügye — A harmadik kérdés, amellyel a népszövetség elé léptünk: a nyug­díjason ügye volt. Az 1924: IV. t.-c. úgy intézkedett, hogy a nyugdíjba helyezeti tisztvise­lők bizonyos skála szerint általában 80 százalékát kapják annak a nyug­díjnak, amely a régi törvény alapján nekik ‘jár. — Ezen intézkedés a szanálás ter­hének egy részét a nyugdíjasok vál- laira helyezte. — Tekintettel arra, hogy a nyugdí­jasok helyzete nem változott és a törvény amúgy is megszűnik, kí­vánatos, hogy bizonyos átmenet te­remtessék oly módon, hogy a nyug­díjasok bizonyos kategóriájára nézve a régi állapot helyreálljon. — Ez bizonyos megtakarítást je­lent az államháztartásra, ami azon­ban a pénzügyminiszter becslése szerint nem olyan mérvű, hogy ez a megterhelés a költségvetés egyen­súlyát megzavarná. A meneküli nyugdíjasok — Ezzel kapcsolatban áll a me­nekült nyugdíjasok ügye is, amit már a múltkor felvetettünk Genfben, de amit akkor nem tettek komoly megfontolás tárgyává, — Ebben a tekintetben nem va­gyok hajlandó engedni, mert a ma­gyar állam olyan terheket visel — amire nincsen kötelezve. — Most tehát újból felvetettük a kérdést és tovább is fel fogjuk azt vetni, mert ez a kérdés a magyar államnak egy olyan sérelme — ame­lyet orvosolni kell. — Az a benyomásom, hogy ezt a kérdési is a közmegelégedésnek megfelelően lehet majd megoldani. Eredmények — A Népszövetség hozott haíá:- rozatai várakozásunkat minden tekin­tetben kielégítették. A pénzügyi bi­zottság örömmel vetie tudomásul a költségvetés egyensúlyát, azonkívül az uj pénznemre és aranymér'egre vonatkozó rendelet megjelenését. — Hozzájárult a pénzügyi bizott­ság a következő félévre a 20 millió aranykoronának beruházási célokra való felhasználása, hozzájárult a há­rom éves beruházási program első részletének felszabadításához. Elfo­gadta a bizottság, hogy a kincstári haszonrészesedést mint adóforrást megszüntessük. — A nyugdíjasok ügyében a tanács felhatalmazta a főbiztost, hogy a ma­gyar kormánnyal egyetértőén ezt a kérdést vigye megoldásra. — Felesleges hivatalainknak, anie- nyiben még vannak, például a lakás- hivatalnok, a jövő évben meg kell szűnnie. Szükséges, hogy az állami beruházások — takarékossági szem­pontból — megfelelő szisziéma sze­rint központosiíassanak. — R 'mutatott a bizottság végül a kereskedelmi szerződések válságaira, anélkül azonban, hogy a bizottság bármily presszióí gyakorolt volna Magyarországra, hogy szomszédjai­val bárminemű szerződést kössön. — A pénzügyminiszterrel tanul­mány tárgyává tettük, vájjon lehet-e a magyar boroknak a külföldön pia­cot teremteni és azon felfedezésre jutottunk, hogy bizonyos áldozatok árán ez lehetséges. Ezektől az áldo­zatoktól a pénzügyminiszter ur nem is riad vissza. így a magyar tájbo­roknak piacot teremthetünk. A párt helyesléssel vette tudomá­sul Bethlen István gróf kijelentéseit, majd Klebelsberg Kunó gróf tájékoz­tató a pártot a numerus clausus ügyében folytatott tárgyalásairól. A kultuszminiszter felszólalása Klebelsberg gróf ismertette a kor­mánynak e bbeií felfogását, valamint közödé a párttal ebben az ügyben Peyer Károly képviselő interpellá­ciójára adandó válaszát is. A páti helyesíőteg vette ezt tudo­másul. Bethlen gróf a Petrichevich-Hor­váth elleni támadásokról A Petrichevich Horváth Emil báró államtitkár ellen intézett támadások­ról Bethlen Kíván gróf a követke­zőket mondotta: — Távollótem alatt, de már elő­zőleg is, Petrichevich-Horváth Emil báró ellen kampány indult meg. Kí­vánatosnak tartom, hogy ebben az ügybrn a magám nézetét kifejtsem, — Nem kérem, hogy párthatáro­zatot hozzunk, csak azt, hogy nyi­latkozatomat vegyék tudomásul. Azt hiszem, ha valakit becsületében meg­támadnak, annak az a kötelessége, hogy vigye ügyét a bíróság elé és adjon módot támadóinak, hogy vád­jaikat bizonyítsák. — Kijelenthetem, hogy Peiríche- vich-Horváth Emi! báiÖ ezen köte­lességét teljesítette. A vádaskodó kát a bíróság elé vitte, perei most van­nak folyamatban. Az államtitkár ur a másik kötelességei is telj esi-ette, amikor nem vált meg hivatalától, de szabadságot kért arra az időre, mig perei folynak. — A kormány kötelessége, hogy hivatalosan megvizsgálja a vádpon­tokat és amennyiben a vizsgálat so­rán olyan momentumokat találna, amely fegyelmi eljárást vonna maga után — azt meg is fogja indítani. — A népjóléti miniszter elrendelte a vizsgálatot, de eddig egyetlen olyan momentum sem merült fel, amely miatt az államtitkár ellen a fegyelmi eljárás megindítását el kellett volna rendelni. — Miután az államtitkár ur pár­tunk tagja, megfontolás tárgyává kell tennünk, hogy milyen magatar­tást tanúsítsunk. Itt két kötelességünk van. Először, hogy mindaddig, amíg meg nem győződtünk, hogy a vádak igazak-e vagy sem, semmit se te­gyünk ami kifelé úgy tűnik fel, mintha magunkévá akarnák tenni a vádakat. (Lapunkzártakor a beszéd még tart.) A nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülésén tovább folytatták a földművelésügyi tárca költségvetésének tárgyalását. Mayer János miniszter válaszolt az általános vitában elhangzott be­szédekre. Elsősorban a földreform kérdésével foglalkozott. Ahol panasz van, otí az OFB elnöki tanácsától keli orvoslást kérni. Az uj birtoko­sok gazdálkodására vonatkozó adat­gyűjtési későbbre hagyja, mert ter­mészetes, hogy az uj tulajdonos nem tudja már az első évben elérni a maximális eredményt. Az adók terén a viszonyok már tényleg megállást parancsolnak. Az adókivető bizott­ságokba bekerülnek a gazdák is. A szőlők helyett a dohánytermelés fel­karolását helyesli. A termelés és jö­vedék szétválasztásának kérdését ta­nulmányozzák, de az ellenőrzés át­vételére nem vállalkozik, meri erre csak a pénzügyminiszternek vannak megfelelő szervet. A mezőgazdasági kamarák még gyermekkorukat élik, de reméli, hogy hamarosan olyan általános bizalomnak örvendő érdek- képviseletté fejlődnek, mint a hasonló német intézmények. A tejszöveíkezeti hálózatok feltámasztását tervezi a kormány. Kéri a költségvetésnek részleteiben való elfogadását is. Szeder Ferenc sokaíja a központi személyzet létszámát. A magasrarigu tisztviselők létszáma szaporodott. A mezőgazdasági szakoktatás fejleszté­sét sürgeti, Kiss Menyhért felszólalása után Mayer földmíveiésügyi miniszter ki­jelenti, hogy a kifogásolt rangokat a forradalom teremtette meg, hogy pótolja az előléptetések hiányát. A mostani kormánynak jutott az a sze­rep, hogy ezeket visszafejiessze. Szeder Ferenc kifogásolja, hogy az erdősítésekkel kapcsolatban közel 4 milliárd van felvéve kiküldetési költ­ségekre. Kérte a költségek csökken­tését. Mayer János rámutatott az erdészet rendkívüli fontosságára. Az uj erdé­szeti igazgatási törvény átszervezést von maga után, a költségek szüksé­gesek. Szeder Ferenc rámutat arra, hogy a lótenyésztés jelentősége abban a mértékben csökken, amint a traktorok megjelennek a mezőgazdaságban. Soknak tartja a lótenyésztésre felvett összegeket a költségvetésben. Jó volna, ha az embertenyésztéssel többet tö' rődnének. Mayer János: Az erhbertenyésztés nem az én reszortom. Ez nem én

Next

/
Thumbnails
Contents