Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-12-06 / 277. szám
Mái KÖMWm 1925 December 6 a_________ _______ Az ex lex elkerülése A költségvetési vita elnyujtásával bekövetkezhető ex lex elhárítása érdekében Scitovszky Bála házelnök é intkezésbe lépettaz ellenzéki pártokkal. Az a vélemény alakult ki, hogy 10 nap előreláthatólag elég lesz a költségvetés vitájára, úgy, hogy az legkésőbb december 19-re befejező dik. Szerdától kezdve szombaton és hétfőn is lesznek ülések. December 21-én a rokkant-adó, 22 én az appropriációs javaslatot, 23 án ezeket harmadszori olvasásban tárgyalják s ezután megkezdődik a Ház karácsonyi szünete, mely tart január 12 ig. A 33-as bizottság ülése A szanálás ellenőrzésére kiküldött 33-as bizottság szerdán fél öikor ülést tartott Ivándy Béla elnöklésével. A bizottság szerdai ülésének napirendjén két pont szerepel. Az egyik az aranymérleg-rendelet, a másik a síátusrendezésről szóló miniszteri rendelet-tervezet tárgyalása. Magyar és osztrák döntőbiróság Ausztria és Magyarország tudvalévőén nemrégiben megegyezett, hogy döntőbíróságot létesít azoknak a pénzügyi kérdéseknek elintézésére, amelyek az egykori államközösségből származnak. Báró Szterényi József volt miniszter és du Kienböck Ausztria részéről, kinevezett döntőbírók ma találkoztak egymással, hogy a döntőbiróság megalakításával kapcsolatos kérdések megoldásáról beszéljenek. Az idevágó kérdések megvitatása után abban állapodtak meg, hogy a beszélgetéseket legközelebb folytatják. Forgalmi akadályok a nagy hideg miatt. A m. kir. államvasutak igazgatóságától vett értesülés szerint Debrecenből és Nyíregyházáról kiinduló vonalok mentén december hó 4-én reggel óta tartó szélvihar több helyen forgalmi akadályt idézett elő. A budapesti viszonylatokban különösebb akadály nincsen, azonban a nagy hideg miatt a személyszállító vonatok egy-két órás késéssel közlekednek. A Mávhoz érkezett jelentések szerint az országban 23-^8 C° között ingadozott a hideg, amelynek következtében a szerelvények befagytak és igy néhány vonat nem tudott közlekedni. A nyomdászok hangversenye Nagykanizsa, december 5 Sok éven keresztül nem hallattak magukról a szüike betű katonák szorgalmas munkás’i, kiknek téli mulatsága régebben minden farsangnak egyik legkellemesebb és legsikerültebb estéje szokott lenni. Az idén aztán i-mét a nyilvánosság elé lépnek városunk nyomdászai s a hosszú pihenő után olyant fognak produkálni, ami pótolja az évek óta e téren történt mulasztásokat. A gazdag programú hangversenyről legtöbbet maga a műsor beszélhet, mely a következő: 1. Ziegler: „Daláréletinduló.“ Énekli a Nagykanizsai Munkásdalárda. — Vezényli: Lehmann Ferenc karnagy. 2. Prológ: Irta Bozzay Margit. Elmondja Ofen beck Ter us. 3. a) Beschnitt: Osszián ; b) Demény : Szerenád. Énekli a Budapesti Könyvnyomdászok Dalkörének férfikara. 4. Gabányi Á.: Bányaszerencsétlenség. Szavalja: Kottái Károly. 5. a) Kacsóh : Álmodj szép álmokat; b) dr. Ujj: Népdalegyveleg, (átírási Énekli a Budapesti Könyvnyomdászok Dalkörének női kara. 6. Dalok. Énekli: Maray Jenő hőstenor. 7. a) Mendelssohn: Búcsú a természettől ; b) Lincke : Részlet a „Lysistrata“ cimti operettből. Énekli a Budapesti Könyvnyomdászok Dalkörének vegyeskara. 8. Magyar kettős. Énekli és lejti Bozsik Etus és Varga Annus. 9. Egy marék tréfa. Szétszórja: Aranyos Guszti. 10. a) Thomas: Ária a .Mignon“ operából ; b) Gounod : Arietta a „Faust“ cimü operából. Énekli: Bozzay Margit hangversenyénekesnő. 11. a) Offenbach: Barcarola a .Hoffmann meséiből“; b) Veit: A vén bogár. Énekli a Budapesti Könyvnyomdászok Dalkörének vegyeskara. 12. a) Zoltai : Feltámadott a tenger: b) Várnai—Dr. Ujj: Munkásdal. Énekli a Budapesti Könyvnyomdászok Dalkörének férfikara. Vezényel és zongorán kisér: dr. Ujj József orsz. karnagy. Konferál: Aranyos Guszti. Táncrendező: Szabó István. Ezt a gazdag és nívós műsort követi a tulajdonképeni táncmulatság, melynek hangulatára a régi időkből még sokan visszaemlékezhetnek. A hatvan tagú budapesti dalárda és a többi vendégek a hangverseny napján (keddi n) délután 3 órakor érkeznek Nagykanizsára. A helybeli nyomdászság testületileg vonul ki vendégei elé az állomáson történő fogadtatásra. Jegyek a hangversenyre még eiórc- válthatók a Gutenberg (ezelót iij Wajüts József) könyvkereskedő és a Zrínyi Nyomdában (Fő ’JóLapunk nyomdájában ma, vűríttíA' is egész napon át válthatók i T Ofenbeck Károly nyomdavez'1 Radnai Miklós ki > kiállítása Expressionizmus — Impre $»o- nizmus Nagykanizsa, dece l e 5 A modern képfestők a mi véleményünk szerint sokszor lehetetlen meglátásaikat elméletileg igen jól tudják alátámasztani Diirer-nzk (XVí. század) a műalkotásról vallott azzei a felfogásával, hogy az, a műalkotás, a természeten keresztül megjelenített benső folyamatoknak és érzéseknek látható formában való megtestesítése, megkövesitése. De egészen helytelen vágányokon haladnak akkor, mikor érzelem világuknak benső hangulatait abban a formában tömörítik érzékelhető szimbólumokb i, mely nemcsak hogy nem hat az igazság meggyőző erejéve', de épen ellenkezőleg, mindazzal meiőben ellenkezik, ami a külvilágból bennünk plasztikus elképzelésre sűrűsödött s száz és száz benyomásainknak lelkűnkben k for- má'ódott képzelrögzitésekkel ellentétben áll. Az expressionizmus gyűjtőnév alatt a világháború idejében mindenütt szláv hatások alatt hódi’ó útjára indult művészi irány látszólag ugyan szintén az érzelmek és ösztönök mélységében gyökeredzik, de formájában fékevesztett kavargó szin- bacchanáliák, kaotikus foltoknak szemsértő tobzódása, az elképzelésnek beteges, neuraszféuiás reaíizá lása, az egyén belsőleg átélt világának már már rejtvényszerü érthetet- lensége, a kollektiv egyetemességü tartalomnak hazug affektálása stb. — messze eitért az impresszionizmusnak formám ü végzetétől s sokat fel- hánytorgatott színfolt-bravúrjától. Önkéntelenül is ezek az ellentétek jutnak eszünkbe, mikor Radnai Miklósnak a Kaszinó emeleti nagytermében holnap, vasárnap délelőtt megnyíló képkiálliíását tanulmány tárgyává tettük. Örömmel kell megállapítanunk, hogy ez a fiatal festőművész is az impresszionista irányra; egyik, még szép sikerekre jogomunkása s bármennyire is vizs- u i juk képei', nem tudjuk felfe- i bennük a másik tábor részéről > v.k az iránynak a dolgok lénye- lletőleg szemére lobbantoít „el- Myesitésí“ jellegzetességét s a i e támadt élményeknek játékszerü . !2ges‘égét. Igaz, nem törnek ki cjb)5:e nagy elemi erupciók, de — főn lük — mi szükség van a festő- ,.uvészeiben a jelenségeknek geometriai testekből való összetákolására a az ábrázolt tárgy fogalmához kap- A olódó, a fantázia kimeríthetetlenségében megittasodott összes asszo- c*r óknak szimultán halmozottságára ? Radnai-nak 51 kiállított képe (48 eredeti festmény, 3 másolaf) a maguk egészséges és legtöbbször helyes meglátásukkal s a színeknek a nagy ellentéteket kerülő, finom, sokszor egészen a pasztellszerüségig megnemesedett egyszerű, keresetlen, de igaz egymásmellé állitottságukkal nyugodt érzetet váltanak ki belőlük. Nagyon szép képe például Az ablakban interieur je, melyben a meleg és a hideg színeknek egymással való ölelkezésük nem csak a kép piasz- ticitásáí emeli, hanem valami különös lágyságot is kölcsönöznek neki. Jó anatómiai ismereteit igazolja egy leány-aktot ábrázoló festménye s M' donna-képe, bár ez utóbbiban egy-két vonás markánsabban került ki ecsetjéből, mint átszellemült arcához illenék. Kifogástalan az anatómiája a Festőnő c. képének: „A cigány a hegedűvel“ cimü képének (valóságos karakter-festmény); szép az ég kékje s szeretetteljesen van megfestve a fa a „Rozoga istálló“- ban ; figyelmet érdemelt a „Megzavart fürdőzés" c vázlata ; ső ét, mély, tónusaival vonja magára figyelmünket a „Közelgő zivatar“ ; lágy szín- harmóniáról tanúskodnak a „Füzesek a Pityóparton“, nehány szolnoki tájkép, „Szandai erdőirtás“ stb. Általában megérzik Radnai Miklóson, hogy akkor dolgozik, mikor kedve van hozzá s a természetet a maga valódiságában adja vissza, néhol még korrigálása alól is felmentve érezvén magát. Festményeinek árát sem állapította meg magasan. Különben is semmi sem bizonyítja jobban az ő gondolkodását a művészetről, mint az a körülmény, hogy üzleti ügyeit korlátIrma Irta: GYÖKÖSSY ENDRE Pusztünnőtt színes, jószagu virág volt A pusztagazda szökeszirmu lánya; Búzavirág-szeme veszitön lángolt, Sok legény szive lobogott utána. Két nyár hevén, mint fürge kisdiák, Nótázó, játszó apródkája voltam; Cirógatott, mint cirmos kiscicát, Ha doromboltam szivére hajoltam. — Szép Irma néni! — énekelte szám. Es ö megcsókolt, mint jó kisfiucskát. — Fürödjünk! — egyszer parancsoltreám. ts a Körösben, mint a hattyú úszkált. Fürdőruháját a víz ráölelte, Mikor lassan a partra lebegett; Meleg bizsergés kúszott fel szivembe Es csiklandozta kölyökvéremet. Orozva tört rám ismeretten-uj láz A bennem akkor elveszett gyerekre Piros selyembe pólyáit a pirulás Es elfutottam égve, dideregve Szeged. A BÁBHUSZÁR Irta: Hüli Cili Persze, ezt csak én vettem észre s ha elmentek a vendégek, megsimogattam vatta fejecskéjét s kérleltem Fedorát: ne haragudjék, Asszonyom. Ilyenkor barátságosabbra változott a tekintete. Egyszer megint vendégem érkezett. Egy nagy, erős, feketehaju, fekete- szemű leány. Alig hogy leültettem, rögtön szemébe ötlött a papirbaba. Elkezdte pörgetni. — Kérem, ne bántsa szegénykét, mondtam neki, — de ő csak tovább fogatta, pöndöriteííe jobbra-balra. Szegény Tedora rémülten nézett rám, de valamiért kihívtak s mire visszatértem, a gonosz fekete leány már vérig kínozta a babát. Alig volt szusz benne; gallérja össze-vissza gyűrve. Szeméből harag, fájdalom a keserű teheietlenség érzése látszott ki. Erélyes mozdulattal kiszabaditot- tottam a kínzó kezek közül s feltettem a lámpa tetejére. Ott, a lámpát díszítő csipkén óvatosan meglaput- hatott. A fekete leány csak nevette az én szorgoskodásomat, de én nagyon sajnáltam szegény Fedórámat. — Várjon csak Asszonyom — igy beszéltem hozzá, midőn vendégem elment. — Majd keresek én magának jobb helyet, ahol nem fogják bántani. Körülnéztem. Ejnye, hogy erre előbb is nem gondoltam. Itt van az íróasztali lámpa, van ezen még üres csavar, ahová Fedora át költözhetik. Ide a legritkább esetbe engedek valakit. Az Íróasztal ctak a magam kényelmére van. Itt nem fogják bántani Fedorát. Elhelyeztem tehát „Rokokó“ közelében a harmadik csavaron, — Nézze Asszonyom, ennek a kis hölgynek, „Rokokó" babának úgyis szüksége van egy komoly nőre, aki vigyázzon rá, hogy a huszár el ne csavarja egészen a fejecskéjét. Fedora megértőleg tekintett rám, de „Rokokó" — úgy láttám — e! lenséges indulattal fogadta a „nő" megérkezését. E lenben szép szelíden néztek egymásra a huszárral. Majd csak összebarátkoznak — gondoltam, de amint pár nap múlva egyszer megint letelepedtem az Íróasztalhoz, úgy láttam, hogy „Rokokó" baba elfojtott könnyeket rejteget nefelejcskék szemében, mig a huszár tekintete ott pihen Fedora arcán! — Mi ez? Mi jut eszébe a kis huszárnak? Csak nem akarja ezt a komoly nőt is meghódítani?! Lehetetlen ! Talán csak a kis Rokokót akarja féltékennyé tenni...? Fedorán nem vettem észre semmi különöset. Egykedvűen nézett el a huszár feje felelt. Pár nap múlva azonban megváltozott a helyzet. „Rokokó" egészen elfordul! a huszártól és Fedorától is. Mintha megvetéssel sújtaná őket 1 Két kis keze összeért, mintha az égtől kérne segítséget vagy büntetést. S csakugyan! Fedora, a komoly rejtelmes, hidegtekintetü nő szembe volt fordulva a kis huszárral s úgy látszott, hogy már egészen jól megértették egymást. Szegény Rokokó... Megharagudtam! — Haszontalan huszár, hát igy bo- londitja a nőket, fiatalt, öreget egyaránt Várjon csak! Ezért szobaáristo- mot kap! Azzal levettem az álványról. Úgy látom a huszár gúnyosan mosolygod, de én nem törődtem vele, hanem belöktem az íróasztal fiókjába. Itt nem lesz veszélyes a nőkre! Fedora rosszalólag nézett rám. Rokokó szemében mintha hálakifejezést láttam volna. Azután elutaztam egy hétre srrire haza kerültem a két babát egymással szembefordulva találtam „Rokokó" bébékalapja oda volt nyomva Fedora frizurájára. Alighanem mindketten a huszárt siratták. (Vége.)
