Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-12-06 / 277. szám

Készpénzzel bérmentesítve Alispáni hiv; 89. ívfolyam, 277. szám Nagykanizsa, S825 december 6, vasárnap Aaa 2000 karait« POLITIKAI NAPILAP SxtOrentőség és ktaf&hivgtaf Pő-vt i literwban-Ttlaisn 78, nyosadí 117. sián Felelős szerkesztő: Kempelen Béla glőfteatésí ára; Egy bőn *0.008 korona Kétest ____ 90.000 korom ER EDMÉNYEK Közismert súlyos sérelme az elszakított területek magyarságá­nak, hogy mindhárom utódló államban a legnagyobb erőszak­kal nyomják el a felekezetek iskoláinak tanszabadságát. Meg­fosztották az iskolafenntartó ma­gyar egyházakat alapítványaik­tól, reá erőszakoltak ezekre az intézményekre idegen nyelvű tanerőket, hogy fokról-fokra el- nemzetietlenitsék a politikailag elnyomott kisebbségek felnö­vekvő uj nemzedékét és a tör­ténelemtanítást, mely kiirihatat- lan szellemi kapcsolatot olt belé az ifjúságba az anyaország kul- turélete iránt, magához ragadja és ezáltal beolvasztó politikáját már itt érvényre juttatja. Vége hossza nem lenne a sérelmek felsorolásának, ha egyszer szám­ba vennénk az uj impériumok által életbe léptetett rendelkezé­seket, amelyek még a kisebbsé­gek anyanyelvének használatát is korlátozzák és ezzel a saint- germaini kisebbségi szerződés jogbiztositékait kijátszák. A szabadság jogaitól meg­fosztott magyar népkisebbség több ízben kellett, hogy panasz- szal járuljon a Népszövetség tanácsa elé s a magyar kormány delegációja is fel kellett, hogy szavát emelje rabszolgasorsra juttatott fajtestvérei érdekében. Sajnos, ott mindezideig a kis- antantnak kedvező kisebbségi perrendtartás érvényesül, ami azt jelenti, hogy csak századrészében tudott érvényre jutni a petitu mokban a világ közvéleménye elé vitt követelés. Ámde volt mégis hatása azoknak a doku­mentumoknak, amelyekkel az amerikai felekezeíközi bizottság­nak Erdélyben járt missziója be­bizonyította Románia jogsértő intézkedéseit s amelyekkel a magyar kormány fődelegátusai időnként feltárták a magyarság tarthatatlan helyzetét. A másodrendű állampolgá­rokká degradált romániai, cseh­szlovákiai és jugoszláviai kisebb­ségek tagjainak testi és lelki szenvedesd a maguk döbbene­tességével kezdik felnyitni a ha­talmak szemét s a rokonszenv- nek és megértésnek, bár kezdeti stádiumban mutatkozó megnyil­vánulásai, végre arra kényszerí­tik a kisantant államait, hogy változtassanak kisebbségi politi­kájukon. E jelenségnek látsza­tával rendelkezik Anghelescu román közoktatásügyi miniszter­nek a magánoktatásról szóló uj törvényjavaslata, mely módosí­tása a hírhedt iskolarendeletnek és a fennálló felekezeti iskolák magánjellegét elismeri. Ez ugyan vajmi kevés, talán ezredrésze a valaha bírt autonó­miának, de mutatja, hogy Anghe­lescu meghátrálásra kényszerült s teszi ezt akkor, amidőn tart a magyar kormány újabb genfi föllépésétől. De beszámolhatunk egy-ennél sokkalta örvendete- sebb következményről is. A Vatikán a nemzeti kisebbségek védelmére egyházi delegátuso­kat rendel, akiknek feladata lesz, Budapest, december 5 Mindössze 10—12 képviselő je­lenlétében kezdték meg a nemzet­gyűlés mai ülését, melyen folytatták a belügyi tárca költségvetésének vitáját. Petrovacz Gyula a belügyi kormány politikáját város és autonomia-elle- nesnek tartja. Tiltakozik a Központi Anyagbeszerző Hivatalfelállitása ellen Peyer Károly az egyesülési jog korlátozásáról és a Népszava betil­tásáról, a választási visszaélésekről beszél. A csendőrség kiadásait a nép­jóléti és kulturális célokra kell for­dítani. Támadja a nemzeti munka- védelmi hivatalt. Kérdi a minisztert, mikor lesz végre törvény a vidéki törvényhatóságok újjászervezésére vo- naikozó javaslatból. Még ma is há­ború előtt választott emberek intézik a vármegye ügyeit. Rakovszky Iván belügyminiszter: Az ügy a közigazgatási bíróság előtt fekszik. Lendvay István a zsidókérdésről beszél, amit a szocialisták folytonos közbekiáltásokkal zavarnak. Musso­lini — mondotta — megérdemelte a magyar kitüntetést, de Hetényi fő­kapitányhelyettes nem. A Csócsó- bácsi féle összeesküvés, az Ulain- Döhmel ügy, a Csongrádi eset után a szolnoki ítélet csupa blamázs a rendőrségre, amely, mint azt a bíró­ság is megállapította, véresre verte hogy közvetítőként álljanak az utódállamok kormányai és a vallási téren üldözött elszakított magyar katolikusság jogvédő szervei között. E kezdeménye­zés döntő hatással jár majd nem­zetünk elszakított fiaira kiható- iag amaz ügyekben, amelyek a vallási, nyelvi, hitéleti, iskolai, alapítványi kérdések és sérelmek megoldása tekintetében döntést kívánnak. Kétség nem fér hozzá, hogy ez az intézmény, amely­nek kiküldetése a legsemlege­sebb és legpártatlanabb egyez­tetést célozza, javára lesz az el­nyomott magyarságnak a hata­lom erőszakát ellensúlyozó ön- rendelkezés kivívásában. itt az ideje, hogy a békeszer ződésekben lefektetett jogok megvalósuljanak, mert azok nél­kül romlásba döntetnek a ke­resztény kultúrának és a magyar művelődésnek évezredes értékei az elszakított területeken. a gyanúsítottakat, az igazi nyomokat pedig elszalasztottá. Hathatós intéz­kedést kér a zsidóság beözönlése ellen. Kijelenti Lendvai, hogy legtelje­sebb mértékben támogatja Huszár Károly akcióját, mely a lapok sorso­lása ellen irányul. Aranytömbök ki­sorsolása helyett a sajtó munkatársait fizessék becsületesen. A jó újsághoz nem sorsjátékok, hanem jó újságírói fizetések kellenek. Kéri a belügymi­nisztert, tiltsa be az újságok sorso­lásait. A költségvetést elfogadja. Kéthly Anna a cselédtörvény be­nyújtását s a fertőző női betegségek kötelező bejelentését követeli. Cselé­dek és munkaadók közti jogviszony szabályozására határozati javaslatot nyújt be. A költségvetést nem fo­gadja el. Nemes Bertalan felszólalása után elnök az ülést felfüggeszti. Rottenstein Mór a belügyminisz­terrel az angol szabadságjogokról po­lemizál. Kósző István csodálkozik azon, hogy a közigazgatásra fordított összegeket kifogásolják. Saly Endre határozati javaslatot nyújt be, hogy az uj költségvetés be­nyújtásával egyidejűleg a belügymi­niszter terjessze elő a törvényható­sági reformjavaslatot is. Bár a kor­mány feloszlatta a zalaegerszegi in­ternálótábort — a Mosonyi-utcai to­loncházban mégis internáltakat őriz­nek, akikkel rosszul bánnak. Meskó Zoltán: Nagy nyugtalansá­got keltett országszerte, hogy a kor­mány meg akarja nyirbálni a törvény- hatóság autonómiáját. A vármegyék önkormányzatára sohasem volt na­gyobb szükség, mint manapság. Kívánja, hogy a vármegyék dönt­senek maguk a tisztviselők felett. Örömmel fogadja, hogy a belügy­miniszter megakadályozta a Margit­szigeti játékbank felállítását és most harcot hirdet a hazárdjátékok ellen. De követeli, hogy a Nemzeti Kaszi­nóban se engedjék meg a hazárd­játékokat. Helyesli a Jazz-bandek kiutasítását, mert ezek elveszik a magyar cigányok kenyerét és egy­általán nem szolgálják a magyar nemzeti érzést. Malasits Géza sürgeti a törvény- hatóság újjászervezését. Kiss Menyhért mulasztással vá­dolja a kormányt, hogy nem csinálta meg a vármegyék újjászervezését. Nem elég az Ujfa'ussyak felett fel­háborodni, de meg kell szüntetni az okokat, amelyek a nyugdíjasokat elkeserítik. Határozati javaslatott nyújt be — a közigazgatás demokratikus áts-ervezéséről, továbbá a főispán és főpolgármesteri állások megszünte­téséről. Rakovszky Iván belügyminiszter válaszol az álta’ános vita folyamán elhangzottakra: A törvényhatóság újjáalakítására vonatkozólag megjegyzi, hogy egye­sek azt kérték, hogy addig is, amig az tető alá kerül — egyszakaszos törvényjavaslattal szabályozzák a törvényhatóságokat, ennek azonban semmi értelme [nincsen, mert nem valószínű, hogy az egyszakaszos tör­vényjavaslatot rövidebb idő alatt fo­gadnák el, mint a tulajdonképeni javaslatot. Farkas T bor azt kérte, hogy a vármegyei tisztujitást a vár­megyei törvényhatósági bizottsági tagválasztás nélkül tartsák meg. Kérelmét azzal indokolta, hogy a tiszíujitás megadja a módot arra, hogy a vármegyék a menekült tisztvi­selőktől megszabaduljanak, akiket az ő megkérdezése nélkül helyeztek oda. Nagyon szomorú ez a felfogás. Kü­lönben is a menekült tisztviselők a vármegye meghallgatásával kerüllek helyeikre. A kormányt a tisztviselők megsegítésében köti a pénzügyi hely­zet. Mihelyt ez javul — sor kerül a tisztviselői helyzet lényegesebb köny- nyitésére is. Rakovszky István beszéde után el­fogadják Kéthly Annának a háztar­tási alkalmazottakról, valamint Fá­bián Bélának a rendezett tanácsú városok ügyében benyújtott határo­zati javaslatát. Ezzel általánosságban elfogadta a Ház a belügyi tárca költségvetését. A legközelebbi ülés szerda dél­előtt 10 órakor. Az ülés 7 órakor ért ma véget. A vármegyék önkormányzata Sosem volt nagyobb szükség a vármegyék önkormány­zatára mint manapság — Rakovszky belügyminiszter válasza a vita folyamán elhangzottakra — A menekült tisztviselők — Általánosságban elfogadták a belügyi tárca költségvetését

Next

/
Thumbnails
Contents