Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-17 / 260. szám

Éktki K&ttűlfr 1925 November ll tesekkel és eddigi tevékenysége az antiszemita heccelődésbens s a Ho- henzollern-propagandában merült ki. A Deutsche Ehrenlegion ausztriai szervezete rejtette el többek között a hírhedt Erhordt kapitányt, akit a né­met birodalmi hatóságok a Kapp- puccsban való részvételért köröznek. Állítólag itt nyertek menedéket Erz- berger gyilkosai is, mielőtt eljutottak volna Magyarországra. Amint említettük, a Deutsche Ehren­legion radikális antiszemita alapon áll és szoros összeköttetést tart fenn a kampóskereszfesek pártjával. Mind­amellett a rend pénztárosa Friedmann Erich Artur, a néhány hónap előtt Amerikában elhunyt Friedmann sza- dogorai csodarabbi közeli rokona. Friedmann sok pénzt áldozott már a szervezkedés céljaira és ezért részesült abban a megtiszteltetésben, hogy a rend pénztárosává választották. Polgári körökben nagy nyugtalan­sággal kisérik a Deutsche Ehrenlegion ausztriai szervezkedését, mivel attól félnek, hogy most ez a szervezet veszi át a kampóskeresztesek haldokló párt­jának szerepét, ha a rendőrség ide­jében nem lép közbe. A>^V»VW»AiSVWVV Mindenütt apad az árvíz Az okozott károk sok milBiárdra rúgnak Zalában Vasmegyében is elmúlt a legnagyobb veszedelem Emberéletben nem esett kár negyezüüei együtt, futva mene kedtek ki a szabadba, ahol senki s< bántotta őket. Legföljebb a parasz tok jegyezték utánuk: — Boldog a vén Sidó, mert me­gint az övé az egész Itató. — Az Isten is pártolja... Fölfa­kadt a Disznós oldala és hizlalja a Legelőt. — Jól imádkozott. — Nem is mi közénk való. — Nem, nem. — Ha úgy közénk keveredett, alig hallotta szavát az ember. — Hát ennek éppeg ilyen időjá­rás való. — Mikor a szem benrohad a ba­rázdában. — Olyan ligetesek a vetések. A láp- ságokon ki se kelt a búza, meg a rozs. Sidó gyorsan hagyta el lábnyo­mait. A kutyája előre futott s a kapuk aljában minden ház kutyájával ösz- szeveszett, annyira megszállta a vir­tus, mióta halászott az ura, aki jó- izüeket mosolygott legénykedésein. Ha vizeden a Legelő, soh se tudott volna annyit okoskodni az urasággal. Békén aláírta volna már a halálos Ítéletet is, annyira elbusult a viz ki­vesztésén. Molnárszecsőd fele, Horvátnádalján 25, Pinkamindszenten 10 ház van viz alatt. Több ház Összedőlt. Em­beréletben kár nem esett. Kám és Újlak viz alatt van, Rum és Kám közt a vasúti forgalom szünetel. Vas- várott szombaton estig 80 centimé­tert apadt. Sárvárott szombaton éjjel kezdő­dött a veszedelem, mikor másutt már apadt, Reggelre hirtelen 440 centi­méterre emelkedett a Rába. Az egész lakosság zuhogó esőben egész éj­szaka gátakat emelt. Szombaton délre elöntötte a viz a környékező falva­kat, a sárvári cukorgyárat, az iker­vári villanytelepet, a nagy katasztró­fát mindamellett sikerült elhárítani. Szombaton estig a Rába 20 centi­métert apadt. A Zrínyi Irodalmi Kör második liceális elő­adása Dr. Vargha plébános előadása római útjáról Nagykanizsa, november 16 Vasárnap este 6 órakor tartotta ez- idei második liceális előadását a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Kör a városháza közgyűlési termé­ben, amely ez alkalommal oly zsú­foltsággal telt meg, hogy a későbben érkezők közül igen sokan kiszorul­tak a teremből. A rendkívüli érdek­lődés Vargha P. Teodorich dr. plé­bánosnak római útjáról való beszá­molójának szólott. Az előadás a nagykanizsai Ipar- testületi Dalárda énekszámával vette kezdetét, melyet Biichler Mór kar­nagy vezetése mellett adott elő. — Vargha P. Teodorich dr. előadása Vdgig V^oföftehr!i^yÄgRÄil: niéf. Vargha P. Teodorich szentévi római zarándokújának impresszióit és élményeit naplószerü Összeállitás- banad,ta elő — Nagykanizsáról való elindulásától, római zarándoklásán keresztül visszautaztáig. A gyors megfigyelő éles szemével rögzíti le élményeit s vallási célja mellett ki tudja használni két hetes utjának oídalad5’ szdrak02da*d és tanulságos Előadását több Ízben derűs epizó­dokkal fűszerezte. Viaszként nyomó­dik le benseiében minrion élmény Mindent beleiratott volna a régi szer­ződésből,! de az ellen nem apellált, hogy csak a halászatot vegyük bele. — Ne tessék neheztelnyi, inkább adok be a konyhára. — Egye meg kee a libáját, csak lődözze őket. Ügy is olyan pusztí­tást tettek a vetésekben. A jövő áren- dáláskor lesz rá gondom, hogy 12 forintot s ne koronát fizessen kee. — Ne kívánjon nekem olyan rosz- szat, hogy még hat esztendőt éljek. — Miért ? ! — Érzem én, hogy újra répát egyeznek itt akkorra. — Miből sejti ? — Mert a Disznós-domb egyik hét éven elapad, másikon fölfakad. — Ad rá? — Adok-adok, uram — törült sze­mén az öreg. — így tudom én azt gyerek sorom óta és az apámtól is hallottam, arra meg az öregebbekről maradt. Hagyomány ez a családba. Ötödik évre megest kivész az Itató. De én azt nem érem meg. — Hogyan tudja? — A Sidók hét fakadást, hat szá­razságot értek meg eddig; a hetedik szárazságra szegre került a szerszá­muk végképpen. (Vége.) / közepén mint egy orvenyiu úgy vágtatott keresztül a viz. Salom- váron a szükséghidakat is elvitte a viz, minden közlekedés szünetelt. Andráshidán szombaton délután 90 centimétert apadt a Zala. Letenyén a Mura kiöntött, de csak a cigányok utcáját öntötte el. Két házat ki kellett üríteni. Szécsiszigeten egy egész utcasor viz alá került. A grábi árvíz miatt félő volt, hogy egész Letenye is viz alá kerül. Ne­mesnépen az egész falut elborította a viz. Az állatok hasig álltak vízben az istálókban. Apadás Az apadás első híreit vasárnap déltájban kaptuk s ettől kezdve min- denpnnét a további veszedelem meg­szűnését s a viz lassú visszahúzódá­sát jelentették. Ma, hétfőn Bődy Zoltán az alis­pán Gyömörey István főszolgabíróval sinautón kiment Murakereszturra, hol a viz állandóan apadt s már meg­lehetett kezdeni a kárbecsléseket. A Zala, Kerka, Cserta mentéről is apadást jelentenek. Murakereszturról az alispán Zalaapátiba ment, ahol a Zala hidját fenyegette elsodrással a folyó árja. Emberéletben sehol nem esett kár. Annál többet szenved mindenütt az állatállomány. A buza-vetésekből, ahol lefolyt már a viz, csak kimosott gyö­kerek látszanak. Sok helyen derékig állnak vízben a fák, sok fa ki is dőlt. Sok pincéből a borokat vitte el a viz. A Mura, Dráva, Rába A gráci, ratkersburgi és luthen- bergi vízrajzi hivatalok jelentése sze­rint Grácnál péntek este óta apadás van. A Mura Jugoszláv és osztrák területen mindenütt apad. A Dráva jugoszláv területen a végbe'™^“ “ag/ Pa5ZnttraV'“vfn ,„„A £f.ba, Szenfgolihárdnál szómba­ton délig 1 métert apadt. A Lanincs is apadt. Vasszentmihályon 28 ház még víz alatt van. i Körmend határában több, mint 3000 hold fold és 30 ház van viz alatt. A Körmend - Dávidháza - Kotormány vasútvonalon az elsodort hid miatt megakadt közíekedést átszálással már e. ^eí bonyolítani. Körmend több közlekedő mSárnaP “tUta»al Csákányon több ház beomlott. Nagykanizsa, novemoer iu Izgalmas vasárnapja volt tegnap Zalavármegye sok községének, sőt az árterületen kívül, biztos helyen fekvő városok, községek lakói is egész nap izgatottan várták az érkező híreket és elkomoruló arccal figyelték az égen az egyre kavargó, sűrűsödő felhőjárást. Vasárnapi hírszolgálatunk Szerkesztőségünk, tekintettel a vá­ros egész lakosságának érdeklődésére, egész vasárnap pernamenciában voll s az érkező híreket főúti hirdetőtáb­láján juttatta nyilvánosságra. A reggeli órákban még aggasztó hírek érkeztek különösen Murakereszt­urról, hol a viz még mindig növe­kedett s elöntéssel fenyegette a kör­nyékbeli községeket is. Murakereszt- uron 356 centiméter volt a viz leg­magasabb állása, ezen meg is állott sokáig, mígnem déli 1 órakor 14 centiméteres apadást jelentettek, egész napot a veszélyeztetett helyen töltötte, a nagykanizsáról kivezényelt katonaság árkot ásott a viz leveze­tésére, megerősítette a töltéseket s velük együtt az egész épkézláb la­kosság együtt dolgozott, hogy min­den lehetőt elkövessenek a kataszt­rófa megelőzésére. A viz egész délután apadt, úgy hogy a katonaságot bevonták s az este 6 órakor fáradtan, sárosán visz- szaérkezett Nagykanizsára. Murakereszíuron a vízállás hétfőn déli egy órakor 339 centiméter. Csesztreg, Lenti Bődy Zoltán alispán az egész va­sárnapot az árterületen töltötte, hol ekkor már megindult a károk becs­lése és összeírása. Hosszú időt töl­tött Csesztregen, ahol legnagyobbnak mutatkozott a veszedelem, mert már derékig jártak az emberek a vízben lakásaikban. Csesztregen több ház ö ;sze is dőlt. Csütörtökön délután, mikor az árvíz kulminált, egyszerre 3 ház dőlt össze. A plébánia és az iskola kivételével minden ház viz alatt volt. A Kerka-partot védő 40— 50 centiméter széles vasbetonoszlo­pok mind kidőltek és összetörtek. A viz hidasokat, ölfát, szalmakazlakat sodort. Csak Csesztregen 2 milliárdra becsülik a kárt. A lentii főszolgabíró szombaton éjjel 11 órakor kért gyors segítséget a vármegyétől. A keszthelyi utász­századot sürgősen útba is indítot­ták. Lentikápolnán és Kerkabarabáson segítségét leérni:"fí~főbíró”1“azonban nem tudott bemenni a községekbe, mert azok teljesen a viz alatt álltak’ a mentés lehetetlen volt. Zalaegerszegen a hegyekből lero­hanó esővíz két utcát elöntött. Zalabaksa, Letenye Zalabaksán 16 házat ki kellett ürí­teni. Kerkaiglódnál az iparművek gaz dasági vasutjának töltése helyén csak a felfordult sínek maradtak. Az or­szágút 100-200 méteres szakaszo­kon viz alatt áll. Kerkakutason csak pár házba hatolt be a víz, de a falu HÉT FAKADÁ.S, HAT SZÁRAZSÁG Irta: Jánosi Sándor (4 — Hegyezd, Hegyezd! — várté gazdája a párolgó, tele lábassal Hegyezd körülkarikázta és észre sem vette a nagy örömben, a régi élet igérkezésében, hogy gazdája eléje vetett egy darab kenyeret és még a krumpliból is juttatott neki Sidó. Még kevés foltozni való maradt az emelőn, de szaporán az is el­készült s indultak a lápvilágnak. A puska persze nem maradhatott otthon. Haza csak hetenként vetődtek, ha az élelemük a fogytán tartott. Az asszony elibük kerepelt: — Csak enni járnakhaza... Ez is — rúgott mérgesen az eben bosszújában — olyan kutya, mint a gazdája... — Ládde! Még kívánod, hogy haza gyüjjek — mondta elidegene­detten Sidó. — Nem gondolnám, hogy böcsületem volna idehaza, mi­kor a kutyámnak sincs. Tudod a közmondást 1 Böstörködés közben összepakolt a tarisznyába mindent s nevetett lelke, mert az asszonyra tolhatta elidege­nedését házából. Most is eszében forgatja: — Csak az Isten addig táplálja, mig a hátralévő esztendőket leélem. Több van már nékem a hátam mö­gött, mint előttem, hát ne kölljön el- busultan meghalnom. A hegyről leszaladt alkonyat előtt: megnézte a szerszámait, aztán lesbe ült és el-eldördült a puskája. Hol talált, hol nem. Hegyezd kihúzta a vízből a vad rucákat, rideg libákat, mert szárcsára nem igen adott az öreg; károlta értük a puskaport. I Egészen beletalált a régi életbe, mikor a nyár derekán szaladt érte a gulyás, aki az urasági marhákat őrizte, hogy hivatja a bérlő. — Öreg! — ordít eléje az aláza- toskodó Sidónak — keenek a vén mindenét, a vadászatot nem vette ám ki, csak a halászatot 1 Fölbontjuk a szerződést! Áll Sidó, a leikébe visszanyomja mosolyát és tettetett alázatossággal felel : = Instálom a tekintetes urat, a levélben nincs róla szó. Csak az egész Itató árendálásáról. Elképed az ur s eszébe ötlik a szerződéskötés aktusa. — Igaza van. Nagy róka kee. —

Next

/
Thumbnails
Contents