Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-17 / 260. szám
1925 November 17. ZALAI lOKlONT S és magyar lelkét kinyitja az olasz művészetek szépségének befogadására Előadását elindulásán kezdte s végig vezette a hallgatóságot a Karsz- ton, Trieszten, a Lombard síkságon, mig a vonat el nem érkezett a magyar hullámsirhoz, a Piavéhoz. Felnyíltak a fülkék ablakai s felharsog több száz magyar ajakáról a magyar nemzeti imádság: „Isten, áldd meg a magyartPreszly Elemér főispán lassan lebocsájtja a hullámokba az élő magyarság üdvözletét a vízben hősi halált halt magyarságnak: a nemzetiszinü sza- lagu koszorút. Gyöngéd női kezek pedig rózsákat és virágokat dobálnak az olasz folyó szürke fodraira. Nemsokára Velencében vannak. Végig vezeti a lagúnák városának nevezetességein a hallgatóságot s színesen ecseteli a város történeti emlékeit. Tovább száguld a vonat Bologna, majd Firenze felé. Kileidoszkópsze- rüen festi le művészetét, palotáit, templomait. Az ott feltalálható régi olasz mesterek képeit. Dante Allig- hieri, Machiavelli sirját. A helyet, ahol Savonaio'á* megégették. Majd Arezzo és Cortonán át tovább, mig Rómába érkeznek, ahol a pályaudvaron ismerős arcokat pillantanak meg: P. Bultykay, P. Bangha, P. Serédy már várják a magyar zarándokokat. Ezután végig vezet Róma nevezetességein. A hallgatóság szemei előtt felvonul a Sancta Scala, a San Pietro bazilika, a katakombák, melynek minden négyzetcentimétere keresztények vérével van átitatva, az Angyalvár, a Colosseum, a Forum Romanum, a Quirinál, a Mamertini börtön, a Via Appia stb. A római templomok és bazilikák gigantikus méreteit és csodás szépségeit látjuk. A lélek szinte fürdik az olasz művészet és architektúra szépségeiben. Pompei utcáin járunk és házaiba térünk. Majd Nápoly következik és lassan, visszafelé — haza. A mindvégig tanulságos és értékes előadást a közönség lelkesen megtapsolta. Úgy halljuk, hogy P. Vargha — a Kör felkérésére — előadását meg fogja ismételni. A Zrínyi Kör estjét az Ipartestületi Dalárda szép éneke fejezte be. A nagykanizsai izraelita hitközség közgyűlése Vita az adókivetés körül Nagykanizsa, november 16 Vasárnap délelőtt tartotta igen nagy érdeklődés mellett rendes közgyűlését a nagykanizsai izraelita hitközség székházának tanácstermében. A közgyűlés egyetlen tárgyponja az 1926. évi költségvetés beterjesztése. Aránytalanságok kiküszöbölése Bród Tivadar dr. elnöki megnyitójában mindenek előtt utal arra, hogy az a beállítás, mintha az adókat emelni akarnák, téves. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tagok ugyanazt az adót fogják fizetni, mint a múlt évben. Eddig bizonyos aránytalanságok voltak, ezeket most kiakarják küszöbölni. Sokaknál javult a helyzet, ezeknél méltányos, hogy többet fizessenek, vannak azonban, kiknek anyagi viszonyai hátrányukra eltolódtak, ezekre mostani anyagi helyzetükhöz mérten fogják az adót kivetni. Ezeket az elveket fogja követni a hitközségi adókivető és felszólamló bizottság. Tisztviselőfizetés, kegydij A hitközségi tisztviselőket illetőleg az elmúlt évben nem állt módjában a hitközségnek az állam által tisztviselői számára adott 15 százalékos fizetési előleget nyújtani, fizetésemelést a jövő évben sem lehet beál'i- tani, azért arra kéri a tisztviselőket, hogy a hitközség helyzetére való tekintettel lássák el tisztüket az eddigi becsületességgel. Kitér a kegydijakra. Ozv. Neumann Edéné által élvezett havi 1,300.000 K nyugdijat a bíróság 1,600.000 K-ra emelte fel Néhai Goldmann Sámuel főkántor jeltelen sírjára emlékművet állítsanak. Az iskolák deficitje Szóvá teszi az elemi és kereskedelmi iskola deficitjét, amelynél súlyos terhet jelent a taíarozási költség. A közönség köréből olyan hangok hallatszanak — mondja — hogy az elemi iskolát szüntessék be. Az iskola a legdrágább kincs. Onnét viszik haza a vallásosság szellemét. Ma ott olyan szellemben nevelik a gyermekeket, hogy ahhoz nyúlni nem szabad. A kereskedelmi iskolánál meg az a helyzet, hogy ott több a nem izraelita, mint az izraelita növendék. A kereskedelmi iskola színvonala olyan hogy az ország első ilynemű intézete. Ezt az iskolát beszüntetni szintén tehetetlenségi Minden áldozatot meg kHI hozni az iskolák fenntartására. (Élénk helyeslés.) Rabbiképző, tatarozás A kormány a rabbiképzőknek eddig juttatott 50 százalékos segélyt megvonta. Ezt a tetemes segélyt a hitközségnek kell pótolnia. A nagykanizsai hitközségre 20 millió esett, amit a jövő évi költségvetésbe beállítottak. Az épületek tatarozása súlyos terheket jelentenek ugyan, de az apáik által rájuk hagyott épületeket nem szabad veszni hagyni. Majd a jegyzőkönyv hitelesítésére Steiner Jenő és Szabó Sándor tagokat kéri fel és az egyetemes zsidóságra az Istennek áldását kéri. A jövö évi költségvetés Fábián Henrik főtitkár ezután té- telről ^tételre részletesen ismerteti a köliségvetést, amelyet lapunk múlt heti számainak egyikében nagy vonásokban már ismertettünk. A deficit 555 millió 800.000 koronát tesz ki, amit hitközségi adó utján kell fedezni. Kertész Lipót dr. állatorvos szólal fel elsőnek a költségvetéshez. Panaszolja, hogy a deficit évről-évre emelkedik. Őt nem nyugtatja meg az elnöki kijelentés, hagy ezt a diferen- ciát adóemelés nélkül meg lehet úszni, amikor 58 millióra becsülhető afolyó évben be nem jött hitközségi adó. A deficit egy részét társadalmi utón gondolja fedezhetőnek. Kérdezi, nem lehetne-e lefaragni a költségvetés egyes tételeiből, a tisztviselők bizonyos munkakörét összevonni, egyesíteni? Nem-e lehetne Kállay Tibor dr. képviselő u'ján az államnál elérni, hogy nagyobb segélyt adjon ? Nem-e tehetne az ország első művészeinek fellépte mellett kulturestélyeket tartani, amelyeknek befolyó jövedelméből fedeződnék a deficit ? Nem-e lehetne az iskola tandijait emelni ? Kéri az elnökséget, hogy ily irányban tegyen lépéseket az adózás könnyítésére, mivel a konjunktúrák és a kereseti tehetőségek a minimumra csökkentek. Ha mindezek után nem volna tehetséges a deficit egy . részét legalább fedezni, ám akkor jöjjön az adóprés. Az elnök válasza Bród Tivadar dr. reflektál Kertész felszólalására. Kijelenti, hogy abból, hogy most magasabba költségvetés, nem következik az, hogy az adó is emelödik. Az id.n nem fognak áttérni deficittel a jövő évre. A bizottság egy fillérrel sem vet ki több ad át az idén, mint a múlt évben. Tisztviselőleépi- tésiől vagy működési kör összevonásáról, szó sem leket, mert a hitközség minimális tisztviselői karral dolgozik. A városi segélyt illetőleg, amikor ő elnök tett, a hitközség kapott a várostól 6000 papirkorona segélyt. Intervenciójára a polgármester 2000 aranykorona segélyt állított be a büdzsébe, amely összeget a hitközség meg is kapta. Most újból felfogja kérni a polgármestert és hiszi, hogy újabb intervenciója sem tesz meddő. Azt azonban, hogy Kállay Tibornál közbenjárjanak, ez nemcsak lehetetlenség, de egyszerűen törvénybe ütköző, hiszen a kultuszkormány az összes felekezetek segélyét megvonta. A kulturestélyeket illetőleg utal az Anday-estélyre, amikor egy oly hírneves művésznőnek előadását is, csekélyszámu közönség látogatta meg. Ilyen körülmények között vállalkozzék a hitközség kulturestélyek rendezésére? A tandijemelés pedig teljesen kizárt dolog. A közgyűlés tudomásul veszi Bród dr. elnök válaszát és a köliségvetést elfogadja. Vita egy indítvány körül Fábián Henrik titkár ezután felolvasta Böhm Jenő beérkezett indítványát, mely szerint a hitközségi megadóztatás az állami kulcs szerint történjék. Bőhm Jenő személyesen szólal fel és indokolja indítványát,amely hosz- szabb és élesebb vitát provokál. Bród Tivadar dr. elnök nem fogadja el az indítványt, mert az adókivető bizottság eddig is elkérte az adózási listát és figyelembe vette a teherbiróképességet. Szabad mérlegelés tárgya tegyen ezután is, mint a legigazságosabb rendszer. Több hozzászólás után a közgyűlés napirendre tért az indítvány felett. Széchenyi emlék- ünnepélyek Nagykanizsa, november 16 Nem sokszor hallott s alaposan elkoptatott, hanem ujveretü, vagy talán mégis a múltnak régi, tiszta szókifejezésével kell feldíszítenünk a vasárnap lefolyt iskolai Széchenyi-ün- nepélyeket, úgy a felsőkereskedelmi, mint a polgári leányiskoláét. Mindkét iskola tanári testületé oly szép és magasszinvonalu ünnepélyt rendezett Széchenyi emlékezetére, melyek méltóan szimbolizálták a „legnagyobb magyarénak a kultúra érdekében kivívott nagy eredményeit. Az ilyen előadások pedagógiai vívmányok, melyek módot nyújtanak egyes tehetségeknek kivirágzására. Hozzájuk hasonlók tehettek egykor a nagy Szé:henyi ideális álmai... Széchenyi alakját is egyre sejtelmesebben vonja be a mull finom ködieple. Az ünnepi beszédek a magyar léteknek erős és biztos szárnyalásával s lényének közvetlenségével fedte fel az ő rajongó nemzetszere- íetét, rajzolta meg nagyszerű alakját s mutattak reá történelmi jelentőségére. A felsőkerkedelmi iskolában szépen sikerült Széchenyi-emlékün- nepély keretében méltatták az Akadémia alapítójának érdemeit. Az ünnepélyen nemcsak az iskolák ifjúsága s a teljes tanári kar, de nagyszámú közönség is volt jelen, amely hódolattal adózott a legnagyobb magyar emlékének. Az ünnepély a „Migyar Hiszekegy“ eléneklésével vette kezdetét, melyet az intézeti ifjúság énekkara adott elő. Majd Surányi Gyula tanár tartotta meg méreteiben is hatalmas arányufemlékbeszédét Széchenyi István grófról. Közel egyórás beszédben vázolta Széchenyi korát, a magyarság akkori szomorú sorsát, a a király és a nemzet feszült viszonyát. Méltatta Széchenyi Istvánt, akit a Gondviselés küldött a magyar nemzet megmentésére. A komoly tudományossággal felépített beszéd mély nyomokat hagyott a hallgatóság lelkében. Steiner Oszkár III. oszt. tan. és Kárpáthy Lajos III. oszt. tan. Széchenyi nagyságát dicsőítő költeményeket szavaltak dicséretes előadóképességgel. A magyar érzéssel átitatott szép emlékünnepély a Himnusz eléneklésével ért véget. A polgári leányiskolában Deák Istvánnénak Széchenyi Istvánról tartott emlékbeszéde kitűnő összefoglaló megemlékezés volt korának kulturviszonyairól s a láng- lelkű gróf jelentőségéről. Arany János „Széchenyi emlékezete“ cimü költeményét az egyik tanárnő ötletesen tagolta szét s vitt bele életet és szint, amikor azt több leánykával szavaltatta el. Kedves képet nyújtott a hegedülő leányka is, ki a magyar lányok búsuló irredenta dalait ügyes hegedű- játékával kisérte. Az éneklő magyarruhás leánykák üde hangjában feljajdult a sivár jelennek minden létekbe mélyen belemarkoló fájdalma: „Piros hajnal, fehér álom, zöld remény... “ Aztán sok könnyet csalt még a szemekbe a tanítónő álma cimü jelenet is. Meglepő volt még a vegyeskar szabatos ének-előadása, noha kiváló karmesterüktől ez már egészen megszokott esemény. Mindenütt és mindenben, az egész ünnepség programjának összeállításában benne csillogott egy leányiskolának könnyedsége, leheletszerű kegyelete, nőies kultusza s meglepő ötletessége. Igazi leányiskolái ünnepély volt, érvényre juttatva a serdülő leányok ezerféle tehetségét és sokoldalúságát. Az elrendezés, a jelmezek ízléses és átgondolt összeállítása, sőt maguk az ügyes rajzokkal ellátott műsorok is kellemes meglepetést nyújtottak a jelenvoltaknak. Mikor erről a lélekemelő ünnepélyről kiértünk az utcára, a nehéz, komor, árvizveszedelemmel fenyegető fellegek is egyszerre szétrebbentek. A nap kiragyogott s minden ember derűsebben nézett szét a meleg napsütésben. Még sokáig tartott lenyűgözve az ünnepi beszéd s minduntalan visszhangra kélt bennünk Széchenyi varázsigéje : „Magyarország nem volt, hanem lesz!11 B. B. R. A német nemzeti párt a locar- noi szerződés ellen. Berlinből jelentik: A német nemzeti párt nagygyűlése foglalkozott a külpolitikai helyzettel és egyhangúlag a következő határozatot hozta: A locarnoi szerződésben a német érdekeket nem óvták meg. A döntőbírósági egyezmények Németország számára nem nyújtanak elég biztosítékot a bevonulás elten és ezért a nagygyűlés felhívja a német nemzeti pártot, hogy indítson akciót a szerződés elten, miután az súlyos veszélyt jelent Németország szabadságára.
