Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-13 / 257. szám
ÉkL&l tíÚÉlÖftt I§25 November 13. A Kúria leszállította Betticzky büntetését Egy évi és 8 hónapi fogház, S3 miSBiő pénzbüntetés és 4 évi hivatalvesztés — A Kúria felmentette Beniczkyt a hivatali titok-sértés vétségének vácija alól Budapest, november 12 A kir. Kúria első büntetőtanácsa ma délután Va2 órakor hirdette ki a sajtó és a jogászvilág nagy érdeklődése mellett Rácz Zsigmondnak, a Kúria másodelnökének jelenlétében az ítéletet Beniczky Ödön ügyében. A Kúria a védő semmiségi panaszát elutasítva megváltoztatta a kir. tábla ítéletét, amennyiben Beniczky Ödönt a hivatali titok megsértésének vétsége alól felmentette és csupán kormányzósértés és tiltott közlés vét ségében mondotta ki bűnösnek, amiért összbüntetésül egy évi és nyolc hónapi fogházzal, tizenhárommillió korona pénzbüntetéssel és négy évi hivatal- vesztéssel, valamint politikai jogainak ugyanennyi időre való felfüggesztésével sújtotta. A Kúria a fogházbüntetésnél négy hónap és tiz napi vizsgálati fogságot kitöltöttnek vett, Beniczky Ödönt a fogházban való rabmunka alól felmentette és megengedte, hogy saját maga élelmezheti magát. Az Ítélet indokolásában megállapítja a Kúria, hogy Beniczky Ödön a kormányzósértés vétségét elkövette, mert a kormányzó személye sérthetetlen és öt tanúvallomás keretében sem. szabad megsérteni, ellenben a hivatali titok megsértésének vétsége alól fel kellett menteni, mert ő a hivatali titok megtartása alól felmentést kapott és megengedték neki, hogy a Somogyi—Bacsó ügyben a katonai ügyészség előtt megtegye vallomását. Nem kapott Beniczky Ödön engedélyt arra, hogy a folyamatban levő ügyben tett vallomását a nyilvánosság elé vigye, mely ténye által, mint az „Az Újság“ cikkírója, a tiltott közlés vétségéi követte el. A kir. Kúria enyhilő körülménynek tudta be Beniczky Ödön egészségi állapotát. Pusztitó árvizek Zalában A Kerka és a Zala döntötték a parimenti községeket Az alispán Szombathelyről egy század utászt kért gyors segítségül — Az áradás óriási pusztítást okozott Zalaegerszeg, november 12 (A késő éjjeli órákban jelentik telefonon.) A napok óta tartó esőzések következtében a Zala és a Kerka patakok kiléptek medrükből s a partok mentén mindenütt nagy pusztulást okoztak. Lenti környékén Este 8 órakor az alispánt hivatal Lentiből a főszoigabiróságtól telefonjelentést kapott, mely szerint Lenti község felét, Csesztreg, Lentikápolna, Lentiszombathely és Monor községeket a Kerka áradása teljesen elöntötte. A jelentés szerint a veszedelem igen nagy. Bár emberéletben a jelentés időpontjáig kár nem esett, de az anyagi kár óriási. A Zala mentén Ugyancsak nagy veszedelemben forognak az elöntött Zala-menti községek is. Az áradás már délelőtt kezdődött. Salomváron egy ház romba- dőlt. Az ár több helyen elsodorta a hidakat és az úttestet két helyen elszakította. A pusztulás a Zala mentén is igen nagy mértékű. András- hidán, hol Lenti után legnagyobb a veszély, az emberek a hátukon hordták ki a hirtelen elöntött házakból a betegeket. Zalaegerszegen délután fél 5 órakor kezdődött az árvíz, 5 órakor már átcsapott a vasúti töltésen, de ettől kezdve apadni kezdett s este fél 10 óráig 70 centimétert apadt. Az árterületen fekvő Baumgartner malmot az ár teljesen elzárta. Este 6 órakor, sötétben senki sem mert a veszélyes helyen a malomig begázolni, hogy az onnét érkezett nyugtalanító híreket ellenőrizze. Czo- bor polgármester ekkor gyalog átgázolt a sok helyen térden felül érő vizen s meggyőződött, hogy közvetlen életveszély addig nem forgott fenn. A zalaegerszegi rendőrség, tűzoltóság, cserkészek a veszélyeztetett helyekre vonultak s teljes készenlétben várják a fejleményeket. A kaszaházi hidat az ár elsodrással fenyegeti. Zalaszentgrót vidékén is nagy árvizek vannak. Este érkezett telefonjelentés szerint Zalaszentgrót, Zalabér, Pakod községek forognak a legnagyobb veszedelemben. Mentés és óvintézkedések A? elöntött területeken emberfeletti erővel folyik a mentés munkája, de minden ott található emberi erő kevés az ezen a vidéken sohasem látott viztömegek elleni védekezésre. Ezért az alispán telefoni érintkezésbe lépett a szombathelyi vegyesdandár- parancsnoksággal és onnét egy század utász-katonát kért, kik lehetséges, hogy még az éjszaka folyamán külön vonaton a teljes pusztulással fenyegetett helyekre érnek. Az alispáni hivatal, a zalaegerszegi és a községek telefon központjai permanens éjszakai szolgálatot tartanak. A Mura mentén Minthogy az áradások fészke a Stájer hegyekben van s a vasmegyei óriási felhőszakadás következtében a Raba is annyira megáradt, hogy Szenígotthárd és Szombathely környékén több helyütt kiöntött, nem lehetetlen, hogy a Mura kiöntése is csak órák kérdése. Gyömörey István, a nagykanizsai járás főszolgabirája még a késő estéli órákban utasította az esetleg veszélybe kerülhető községeket a preventiv intézkedések megtételére. A drágasági ankét csütörtökön a bor-árakat tárgyalta. Minthogy Vass miniszter nem lehetett jelen e tárgyalásokon, végleges határozatokat nem hoztak. HÉT FAKADÁS, HAT SZÁRAZSÁG Irta: Jánosi Sándor (1) I. Ritka idő, hogy az itató vízben álljon. Nagy havazások, ha megárasztják olvadásukkal, a község legelőjén a mocsarak felragyognak és a senyvedő ciccogató sás, nád araszokat szökik hetenként, a vizi- tök húsos indája örömében ölesre nyúlik s a békák nagyobbat csobbannak a gólya láttán. S egyéb vizi- madarak se hiányoznak. Ha jön a gém, e tizesztendőnként vendég, apró fekete dúcok ütik ki fejüket a vízből, holott a bőségben, magas vízállásban inkább szintáj alá kellene buk- niok. De tudja Sidó, hogy mit jelent az: szárcsát s halbőséget. Bekerül ilyenkor az első szobába, ünnepijét leakasztja a fogasról, kicsit szellőztetés kedvéért meg is rázza s poro- lásféleképen simít a posztóján. Pa- nyókára veti aztán s nagy üggyel- bajjal belebujik. A felesége tátott szájuan nézi minden mozdulatát, ám a világért se szólna, mig rendjén nem látja. Az öreg csak annyit tip- ródik mint a jótétlélek s a bajuszát igazgatja. Sodorint innen is rajt s í félre löki nyálazott ujjaival. Silány, 1 hétköznapos fejbevalóját a fogasra emeli s az ujasat nyomja a fejébe. Az asszony nem állhatja, enged a gőgjéből s megtudakolja urát: — Hová készül? Az ember csak szemöldökét, a bozontosat rántja föl, feje tartásán inkább lefelé üt s nagy nehezen ki- lódifja a szót: — Hát hová ? — Iszen, ha tudnám, hiszi, hogy kérdeném ? — Hm! Ne üsd mindenbe az orrod. — Csak szabad kérdenem, vagy mi. — Ki mondta, hegy nem? — Hát nem előbb forrázott rám? — Asszony vagy... — De csak ollany szolgálószámba vesz? — Dehogynem, — talán inkább is üvegómárijomba. He? — A kutyáját többre tartja. Régi való. — Na iná meg feszegeted... Ha olyan igen rossz módod van, há iszen ki se fog vissza. — A’ köllenék, hogy itt hagyjam. — Hát ha olyan igen rossz vagyok. — Ki mondta ? — Nem az előbb panaszkodtad ? — Én? — Nem is én ám. — Én magának? — Nem panaszkodtál? — Nem. 1 — Akkor haragodban kirepültél. — Hát házas élet? Egy bizalmas szava sincs hozzám. Már hogyne ölné az embert a méreg? — Verd meg a fiadat, ha mérges vagy! — Ugyan csak hallgasson! Minthogyha én volnék annak is az oka, hogy nincs. — Talán bizony csak én ? — tartotta vissza nehezen a nevetést s torkát csiklandozta már a bosszantás fele idején. — Megérem még, hogy avval is engem okozol. — Azért nem is szólok én, teszem a dolgom. Tedd te is! Várgyon ebéd, vacsora, aminek mikor ideje van. Az orrodra nem kötök semmit, úgy is lebeszélnél. — Én ! — pujkáskodott az asszony. — Na csak fújd föl a képed. Te kanpulyka! — Micsoda? — Semmi csoda! Csak te csapj lármát, hogy a csodájára járjanak. — Má megint, mikor én téged házba vettelek, gunyhóból házba. — Azért köllenék nekem térdfej- hajtónak lennem, alázkodnom a földig, mint az Isten előtt. — Eh, héjábavalóság az egész — nevetett magában Sidó s indult kifelé. — Az ember nem kíván egy minutumig a saját házában, mert akkor örökös sijás rijás, veszekedés. Az Isten maga látóit csak több ilyen tűzhelyet... — Békén volt eddig, hanem eszét vette meg-meg az Itató. Hogy örökös szárazság pusztétaná el! RÁKOSI JENŐ a nagy magyar publicista nyolcvan- harmadik születésnapját üli. E születésnapi évforduló nemcsak az ő és barátai széles körének ünnepe, de ünnepe a magyar székesfővárosnak, ünnepe a magyar vidéknek és ünnepe a megszállt magyar terület népének. Ünnep mindenütt, ahol magyarok laknak és magyar szó csendül fel a magyar ajkakról. De különös meleg ünnepe a magyar iró és újságíró-társadalomnak, amely atyját és mesterét tiszteli a nagy Rákosi Jenőben. Rákosi emberi nagyságát, írói tökéletességét, történelmi jelentőségét csak akkor tudjuk igazán felmérni és értékelni — ha körülnézünk és összehasonlítjuk a ma irodalmi nagyságaival. Rákosi Jenő a magyar publicisztika egének világitó, éltető napja, amely meleg sugárkévéit rábocsátja a nagy mindenségre és magyarszeretettel és nemzeti öntudattal teliti. Ha Rákosi Jenő visszatekint múltjára — a hosszú utón csak bevetett területei, érett buzakalászokat, pompázó, rügyező fákat, gyümölcsöket lát munkája nyomán a felszántott magyar ugaron felsorakozva. A magyarság szeretető veszi körül a nagy magyar mestert és az ég áldását kívánja reá 83-ik születésnapja alkalmából. Az uj burgenlandi vasútvonal. Ausztria a megszállott Pinkafőtől a stájerországi Friedberg-ig körülbelül 80 milliónyi költséggel uj vasútvonalat építtetett, amellyel az elszakított vasmegyei terület nagy részét bekapcsolja az osztrák vasúti hálózatba. Az uj vonal ünnepélyes megnyitása most vasárnap fog végbemenni. A locarnói szerződés aláírása. Locarnöból jelentik: Az angol király valószínűleg december 1-én, a locarnói szerződés aláírására kitűzött napon — a szerződés aláírói számára a Buckingham-palotában lakomát ad. Erre a napra 36 államférfi érkezik Londonba, köztük az érdé» kelt államok külügyminiszterei. A szerződés aláírása vagy a St.-James palotában, vagy a külügyminisztériumban fog megtörténni. — Eszeden légy! — Én észnél vagyok, hanem kee. — Bántott téged az a viz? — Ölég, hogy ilyenkor öldös maga. Még más is köll ? — Na csak héjába is, asszonynépség, hallottam én gyermekkoromtól, de hát egyéb se köllenék annak, hogy örökké a szoknyáján ülne az ember. — Tudom én mi bolondította meg. A jó Isten se tudja, hogy... Sidónak az volt a legnagyobb gyöngéje: feleségét a kifakadásig gyötörte, ha az Itató vize felduzzadt, ha a tavasz gémeket csalt nedves esztendőkön nádasába, szépszerévet kikergettette magát a házból. Hogy ne fájjon-e a meleg fészek emléke, vagy hogy az asszony le ne beszélhesse ? — De igy tett, valahányszor a hal jobbfajiájua felszaporodhatott a mocsárban, a felesége áldásától kisé- retlen indult neki a vizlesésnek. A kékbeli posztót nem ünnepi hangulatáért öltötte fel, hanem a birtokosokat járta sorra a halászhatásért, aztán illendő bért fizetett az uraknak, kik a hal hányadolását is hozzákötötték rendesen... Most uj bérlő kezére került az egyik birtokkal a halászati jog s annál előnyösen kellett bemutatkoznia, hogy bizalomkeltő legyen személyisége s olcsón árendálhasson. (Folyt köv.)
