Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-13 / 257. szám
1925 November 13. fMM mwmm a Két dollár — egy amerikai „szeretet- csomag“ után Megint milliók vándorolnak ki az országból — Megfizetett jótékonyság — Legyen már vége a külföldi ko'dulásnak Nagykanizsa, november 12 A nagykanizsai közönség bizonyára még visszaemlékezik arra a nagyszabású jótékonysági akcióra, mélyet az Egyesült Államokba szakadt véreink indítottak a háborúból megtépetfen kikerült Magyarország szenvedő és nélkülöző népe nélkülözéseinek enyhítésére. Az akciót „Amerikai szerefef-cso- mag“ akciónak nevezték el. A mozgalom élére az Egyesült Ál’amok legjobbjai állottak, sőt kiküldték hivatalosan K. James Pedlow kapitányt, hogy annak irányítása mellett a nagy magyar nyomoron minél hatékonyabban lehessen segíteni. Hogy mit végzett Magyarországon K. James Pedlow, azt nemcsak a székesfőváros százezer szegény gyermeke, ínséges népe, a tömeg-kaszárnyák beesett szemű vértelen mártírjai, de sok sok középosztálybeli család és a vidék minden városa és számos községetudná legjobban megmondani. Valóságos angyala lett a gyászfátyolos országnak Capitain Pedlow. Nagykanizsának is kiiu'ott az amerikai magvar segifőakcióból. Mily ünnepet rendezett Nagykanizsa városa, amikor az aranyszívű humanista J. Pedlow-.t falai közt üdvözölte. Nagykanizsa gyerekseregének, ifjúságának, iskoláinak sőt babyiainak felvonulására ki nem emlékeznék még, amikor az állomástól a Rozgonyi- utcán végig a Centrálig. egy virág eső fogadta az amerikai kapitányt, akinek szemeiből könnyeket csalt a nagykanizsaiak meleg fogadtatása, hogy maga oda nyilatkozott, hogy olyan fogadtatása, mint Nagykanizsán, még a magyar fővárosban sem volt. Mert Nagykanizsa közönsége szivével ünnepelte Amerika fiát. Azért kellemetlenül és különösen érintett bennünket, amikor a szer- keszfőségünkhe érkező „Amerikai Magvar Népszava“ legutóbbi számában I. Pedlow kapitány aláírással ellátott felhívást olvastunk hirdetési alakban, az amerikai magyarsághoz, melyben (a közeledő karácsonyra való tekintettel) tömeges szere^et-csomag küldésére buzdítja a mag zárokat, lévén „ez az utoh'ó karácsonyi szere- tethajó az idén.“ A felhívás illetve hirdetés, amerikai reklám-bőbeszé- düséggel kifejti, hogv a „szeretet csomagok“ Newyorkíól Brémáig 10 nap alatt teszik meg az utat a Marth German Lloyd Bremen nevű hajóján vagy amint a reklám mondja „Pedlow szeretet hajó“-ján. Pedlow kapitány „níaga“ veszi át a csomagokat, maga kiséri át, Budapesten is maga intézkedik, tehát siessen mindenki és küldjön haza egy ilypn sze- retetcsomagoí, amely kimondhatatlan örömet szerez annak, aki kézhez kapja sfb. Csak két dollárt kell fizetni mindenkinek, kézbesítés, szállítás, kezelés és egyéb költség címén. Kettő, szép, finom dollárokat, amelyek nemcsak nálunk szép összeget ieleníenek koronákban, hanem New- Yorkban is. Mi úgy tudjuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok, vagy ahogy ők maguk is Amerikát nevezik: Oncle Sam, eddig minden szeretet-akciót legmesszebbmenőleg támogatott és állami költségen (vagyis teljesen ingyen) szállította a szeretet-csomago- kat több éven keresztül Magyarországba. A kezelési községeket és az apparátus kiadásait is a Relief fedezte, segitőakció lévén. Azért nem tudjuk megérteni, miért kelljen csomagonként 2 do lárocskát leszúrnia a szeretet csomag küldőjének, amikor Amerika ingyen szállítja a nyomoreny- hitő célokra szánt szeretet csőm gokat. Az erős propaganda és reklám révén bizonyára sok ezerre tehető a Magyarországba küldendő szeretet- csomagoknak száma, el tudjuk tehát képzelni, hány ezer jó amerikai dollárról lesz szó, amit az akció igy kezelési, kézbesítési és szállítási költség címén bevesz. Nem tehelünk róla, de mi valahogyan csak nem tudunk megbarátkozni azzal gondolattal, hogy most egyszerre 2 dollárt kelljen fizetni minden csomag után. Mint ahogy nem találjuk az akció komolyságához, humánuskarakteréhez méltónak annak különös és oly gyanúsan nyomatékos hangsulyhordozását és aláfestését, hogy Pedlow-hajó, Ped'ow kezel, Pedlow kisér, Pedlow intézkedik. Hát szüksége van arra K. James Pedlow kapitánynak, hogy egy általa megindított akciónál aláhúzzák és hangsúlyozzák a nevét ? Azt a nevet, amely ünnepnapot jelent Magyarországban. Avagy talán itt is az amerikai élelmesség kihasználta volna a magvar nyomorúságot és az idegenbe tévedt magyarság testvérszeretetét és falánkságával konjunktúrát teremtett magának, Pedlow kapitány nevét aranytollazatnak felhasználva ? Szeretnők, ha külügyi hatóságaink utján tisztázást nyerne, hogyan áll ez a „2 dolláros“ szeretetakció, amit mi, kik James K. Pedlow-t és önzetlenségét ismerjük, nem tudunk Pedlow kapitánynak betudni. Mi a magunk részéről azt szeretnők a legjobban, ha végre minden ilynemű s'eretet-a^ció, nyaraltatás és egvéb koldulás teljesen megszűnnék. Hihetetlen megalázása ez a magyar nemzetnek, ha kérő kezét kinyújtja idegen országok népe felé. Nem mintha nem lenne szüksége ennek az ország nagy nyomoruságu népének a hathatós segítségre. Dehogy is! Hiszen csak az ismeri a magyar kálváriát és Trianon átkát, aki nyitott szemmel a nép között fo< rog és látja a sajgó sebeket, a vér- cseppeket, a jajszavakat és azt a szinte hihetetlen mélységű nyomort és nincstelenséget, ami Magyarországon ma uralkodik. Igenis nagy szükség van komoly és hathatós segítségre. Nagy-nagy emberszeretetre. Óriási áldozatkészségre és emberi érzésre, hogy legalább némileg enyhülést, segítést, kiegyenlítést vigyünk be oda, ahol a lázongó nincstelenség bontotta ki denevérszárnyait. Azonban ne mutogassuk hivalkodóan leion- gyoltságunkat, mint akeresztut éneklő koldusa’: a kü’földnek. Ne csináljunk reklámot gyermekeink sápadt ódáiból fénytelen, füzüket vesztett szemeiből.' Ne hívjuk fel a külföld figyelmét a mi nagy nyomorúságunkra. A magyar főváros tobzódik az élvezetek mámorában. Az autók szá- guldva viszik az élvek forgatagába a pénz és vagyon mohón habzsoló birtokosait. A pazar berendezésű kávéházak, bárok és mulatók tömve. Ek- szerragyogásu, breiíschwanzos bundája delnők és jóllakott spekulánsok tömege szeli a járdát. Jóiét, gondtalanság, vidám kacaj és pezsgősdu- gók durranása hallatszik — és mi kinyújtjuk kérő kezünket a fejcsóváló külföld felé? Igen, van szükség, nagy szükség szeretet-akciókra. De miért segítsen bennünket Amerika, miért gondozza gyermekeinket Hollandia, amikor a magyar fővárost látogató idegen sosem látott fényűzésről, divathóbortról és hallatlan org ákról kénytelen otthon, hazájában beszámolni. A ma- gyanársadalom már odasüllyedt volna, hogy tobzódása közepette nem látná a magyar nyomort, nem hallaná a magyar jajszavakat és nem venné észre a vérző, nyitott magyar sebeket ? ! Ezért nincs szükségünk nekünk külföldi koldulásra, idegen szeretet- akciókra. A jóllakott magyar társa- dilom nézzen széjjel maga körül és lássa meg a kiáltó Ínséget és segítsen. Úgy, ahogy Nagykanizsán is meglátják a jótékonysági egyletek. Még egy panasz a katonatemető körül A hősi halottak felekezet szerinti megoszlása Nagykanizsa, november 12 A napokban a következő levél érkezett szerkesztőségünkhöz: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Ne vegye rossz néven, hogy nb. lapjának egyik számában „Panaszok a kaíonatemeíő körül“ cint alatt közölt cikkükhöz pár szóval hozzászólok. Én a magam részéről, mint volt frontkatona és tartalékos tiszt, a Zalai Közlöny dicséreíreméltó akcióját a legnagyobb szimpátiával kisértem és minden alkalommal keresve-kerestem egy-két olyan sort, amely megnyugtatja nemcsak a „‘különféle nemzeti- ségüeket“, tehát a volt ellenségeinket is, hanem a magyar nemzetiség egy kis töredékét, az izraelita val- lásu magyaroknak azt a részét — nem nagykanizsaiakat is, — kiknek hozzátartozói ugyancsak hősi halált haltak a hazáért és akiknek nevét, ha nem is egy korhadt fakereszt, hanem egy korhadt síremlék adja át az enyészetnek. Nem óhajtok polémiába bocsátkozni esetleg ebben a kérdésben, csupán csak egy kérdést szeretnék felvetni: Ildomos-e vájjon különbséget tenni keresztény és izraelita hősi halottak között, akik egyformán a harc mezején, hazájuk védelmében szerezték életüket vevő betegségüket, vagy sebüket ? Azokról igazán nem lehet feltételezni, hogy szimulálták a halált. Ha különbséget tesznek egyesek az élők között, ne tegyenek különbséget a holtak között, akik egy szent cél elérésének érdekében, hazájuk védelmében adták oda életüket. Ne vegye rossz néven ezt a pár soromat, amellyel csak a zsidó vallása honpolgárok egyik — a sok közül — megbántását és fájdalmas kitörését vetettem papírra. Kiváló tisztelettel Egy tartalékos tiszt. Erre az újabb panaszra a következőkben adjuk meg válaszunkat: A „verba volánt, scripta manent“ jöhet segítségünkre annak bebizonyításában, hogy igenis, több alkalommal is kifejezést adtunk cikkeinkben annak, hogy minden rendű és rangú, nemzetiségű és felekezetű hősi halott sírjára kiterjed megkezdett akciónk. Ha nem tettük ezt a keresztény és izraelita pontos, éles elválasztásával, az nem jelenti az izraelita hősi halottak kizárását, mert hiszen görögkeleti, mohamedán, huszita s Isten tudná, milyen felekezetű hősi halot- taink is vannak. Ahol Nagykanizsa területén, beleértve Kiskanizsát is, egy megfelelő sírkő nélkül maradt hősi sir is van, oda mindenhova fogunk sirkövet állítani. Csak természetes, hogy az akció kivitelezését a katolikus temetőben kezdtüc meg, ahol egymagában közel 1300 elesett katona pihen. Itt már 700 nál több sírkő áll. Ha a még hátralevőkre is sírkő kerül, akkor jönnek sorra a görögkeleti, izraelita és a kiskanizsai temető. Hogy ez így és csak igy lehet helyes, azt hisszük, nem szorul magyarázatra. Ugyanezt különben élőszóval is elmondtuk már sok kétségeskedőnek. Ha volna felekezet, melynek a keresztény temető 1300 halottjával szemben csak egyetlen hősi halottja lenne, arra épugy állítanánk sirkövet, mint az 1300 katona porai fölé. Ezt hirdettük akciónk megindulta- kor is és — bárha egy vagy két esztendő teljék is bele — addig önként vállalt nagy és súlyos kötelességünk teljesítését nem tarjuk befejezettnek, mig egyetlen hősi sir lesz ebben a városban, mely fölé ne állítana örök emléket a megmaradtak kegyelete. A ZALAI KÖZLÖNY PANASZKÖNYVE Autók a sártengerben Nagykanizsa, november 12 Kaptuk a következő levelet: Tisztelt Szerkesztő Uram! Ne haragudjon., hogy megint molesztálom soraimmal, de van egy óriási hibám : nyitott szemmel járok városunk utcáin s épen ezért ma megtörtént velem az a különös eset, hogy mikor egy a Kinizsy-utcán végigrobogott barna autó sárral fecskendezte végig a gyalogjárdát és a gyalogjárókat, az én nyitott szemembe is jutott az áldásból, nem is szólva arról, hogy cipőm, ruhám még most is a kályha mellett szárad, hogy valamikép eltüntethessem az ut sarából kapott spric- cer nyomait. A napokban estefelé láttam a következő esetet: Egy fehérbe öltözött, fehércipős kisleány nagyobb testvérével és édesanyjával a Kaszinóba a tánckoszorucskára igyekeztek. Robogott egy autó a vasút felől s az egész társaságot tele fecskendezte az ut sarával, úgy hogy a fehérruhás kislány ott nyomban sirvafakadt s nem volt mit tenniük, szépen visszafordultak s talán másik fehérruha hiányában el sem tudtak menni a koszorúcskára. Ezekben a szűk utcákban, ahol az autók forgalmát megtiltani nem lehet még akkor sem, ha nyakig ér a sár, s ahol a város a sártenger lecsapolására sem tud tenni egyebet messze évtizedekre váró Ígéreteknél — ezekben az utcákban talán mégis csak lehetne annyi lélek az autó-vezetőkben, hogy a lehető leglassubbra vegyék iramukat s ne veszélyeztessék a gyalogjárók ruháit s az utcák házfalainak, ablakainak tisztaságát. Elvégre a gyalog-ember is csak ember, gondolom s talán ezért a meggyőződésemért senki sem fog rátartisággal vádolni. Ha pedig a soffőröknek nincs lelkűk megérteni mindezt, akkor ott vannak az utcák rendjének hivatott önzői, a rendőrök, lépjenek közbe ők, hogy hasonló esetek a most beállott esős, téli időszakban minél ritkábban, — talán lehetetlent is kívánunk: — esetleg sohase ismétlődjenek. Tisztelő hive: Spectator. Hazaárulási pör ujrafelvétele. A törvényszék büntetőtanácsa november 28-án tartja meg tárgyalását a Linder-Dobrovich féle hazaárulási perben. Az ujrafelvétcl azért vált aktuálissá, mert Budapesten elfogták Magyarevics Ferenc drt, a Linder- Dobroyich pör korona tanúját. A tárgyalást nagy érdeklődés előzi meg. A belgrádi konferencia a kisantaní előzetes megállapodása szerint november 30 án kezdődik és három napig tart. Lemondott a szerb kultuszminiszter. Lukicsevics közoktatásügyi miniszter benyújtotta lemondását, mit a miniszterelnök elfogadott. Nagy havazás. Münchenből jelentik : A bajor hegyvidéken és Münchenben is tegnap nagy havazás volt.
