Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-05 / 250. szám

_« ________ ■ BE LFttLOl HÜREK Beruházási hitel uj dohány­termelőknek. A pénzügy miniszter a hazai dohánytermelés fejlesztése érdekében az Omge közbejárására az újonnan jelentkező dohányterme­lőknek és azoknak, akik meglevő dohányterületeiket művelni óhajtják, beruházási hitelt engedélyezett. Kállay Tibor megérkezett Ame­rikából. Kállay Tibor dr. amerikai útjáról, ahol részt vett az interparla­mentárisunió ülésén, tegnap hazaér­kezett. A Nemzeti Bank jegyforgalma az október 31-iki kimutatás szerint 735 milliárddal 5439 milliárdra emel­kedett. A bankkal szemben támasz­tott igények az ultiméval és lakbér­negyeddel kapcsolatosan nagyok vol­tak. Jelentékeny csökkenést tüntet fel a giró követelések állománya. Az állami háztartás költségeinek fedezé­sére az állami számlára 312 milliárd korona kifizetés történt. Az érckészlet 1132 milliárd korona emelkedést mutat, melyből vásárolt aranyra 35, beszolgáltatott devizák és valutákra pedig 78’2 milliárd korona esik. A váltótárca állománynövekedése 105 9 milliárd korona. Az egyéb követelé­sek 97-7 milliárd koronás és az egyéb tartozások 96'3 milliárd koronás emel­kedésének magyarázata az, hogy az egyesitett városi dollárkölcsön fejében a bankhoz az utolsó részlet érkezett be, amiből most már a teljes kölcsön­összeg a városok rendelkezésére áll. A folyósítások a pénzügyminisztériumi kiutalások alapján folyamatban van­nak és a hó végéig harmincöt város kapta meg koronákban a nekik járó kölcsön részt. Blaha Lujza állapota. A nemzet csalogánya, Blaha Lujza egyre sú­lyosbodó betegségét igen nagy mér­tékben komplikálja a fellépő nagy­fokú szivgyengeség. Fia és menye állandóan betegágyánál tartózkodnak. Lóránt Ödön professzor egyp- tomi magyar attasé. Egypíom buda­pesti főkonzula, Sorour bey előter­jesztést .Jett Fuad királynak, hogy Lóránt Ödön kairói születésű, Buda- pesten lakó professzort a magyaror­szági egyptomi főkonzulátushoz atta­sénak nevezze ki. Lóránt Ödön már kézhez is kapta megbízó levelét. SALAI A szegedi vonat postakocsiját kirabolták. A nyugati pályaudvarról ! elinduló szegedi személyvonat máso- j dik postakocsiját útközben vakmerő tettesek megfúrták, egyik oldalát ki­emelték és a csomagokat kiszedték. A nyomozás megindult. Másfélmilliárdos textil vámcsa­lás. A fővárosi detektívek nagysza­bású vámcsalást lepleztek le, amely másfélmiiliárd kárt okozott a kincs­tárnak. A vámcsalást Hébel József Váci-úti szállító gondolta ki, aki Kiss > Elemér vámtiszttel összejátszva ha­misította a vám-bolettakat. A manőver már félesztendő óta folyt. Öt embert letartóztattak. Elkobozták a Népszava mai számát. A kir. ügyészség utasítására az államrendőrség ma reggel elko­bozta a Népszavát. Az elkobzás oka : bűntett feldicséráse. Elitéit munkatár­sait a cikkben máríiroknak tüntette fel. Lipthay Olga — csak részben beszámítható. A budapesti törvény­szék tudvalevőleg elrendelte a király­sértéssel vádolt Lipthay Olga elme­beli állapotának megvizsgálását. Az orvosszakértök elkészültek vélemé- i nvükkel és igy a bíróság a tárgyá­ig lást ma folytatja le, amelyen ismer­teti az orvosok véleményéi, hogy Lipthay Olga csak részben beszá- mitható. Fapp-Váry Elemér halála. Papp- Vdry Elemér honvéd tábornok, a magyar nemzeti hadsereg egy kiváló | katonája, agyvérzés következtében hir- j télén meghalt. A világháború harcait | hősiesen küzdötte végig — mint a j 29-es honvédek parancsnoka. Neyét S szélesebb körben feleségének — I Sziklay Szerénának hazafias kölíe- s ményei tették ismeretessé. ! Frunse hadügyi népbiztos te­metése. Frunse hadügyi népbiztos temetése a vörös hadsereg és a la­kosság nagy tömegeinek részvétele mellett folyt le. A Vörös-tér, hol a Lenin-mauzoleum mögött vágták ki a sírhelyet, már a kora reggeli órák­ban megtelt emberekkel. A koporsót a szakszervezetek házából a vörös lovasság kíséretében indították a sir­hoz. A sírná! az orosz hatóságok képviselői, valamint a külföldi pártok megbízottai beszédet tartottak, majd j a vörös hadsereg küldöttei disztüz- | zel búcsúztatták el a halottat. KÜLFÖLD! HÍREK Ausztria legkritikusabb napja. Bécsből jelenük: A kormány valóság­gal permanens minisztertanácsot tar­tott. Tegnap estétől, ma a hajnali órákig együtt volt a minisztertanács, hogy a tisztviselői szírájkszerveze- íekkel minden pillana'ban érintkez­hessél Fél tizenegykor véget ért a kancellár és alkancellár tanácskozása a huszonötös bizottság küldötteivel, | majd a bizottság külön tanácskozott és éjjel fél egykor újra elküldötte megbízottait a kancellárhoz jelentés­iéiül és a kormány álláspontjának tudakolása végett. A megbízottak azután visszatértek küldőikhez és a huszonötöd bizottság még órákig együtt maradt. A kormány még egy lépést tett a megegyezés felé, amennyi­ben családfentartónak 28%-os pótlé­kot helyezett kilátásba. A tárgyaláso­kat ma folytatják. Este jelentik telefonon : A köztiszt­viselők sztrájkja ügyében az utolsó pillanatban megegyezés jött léire az állam és a tisztviselők között. Az állam hajlandó 30 Vo javítást adni és decemberben segély cimén a fizetés 28%-áí fogja kiutalni. Az Osztrák Nemzeti Bank rend­kívüli közgyűlésén kimondotta az Osztrák Jegybanknak a népszövet­ségi tanács rendeíete által szüksé­gesé vált alapszabály változtatást, melynek legfőbb pontja kimondja, hogy a Nemzeti Bank tanácsadója a népszövetségi tanács főbiztosa által gyakorolt ellenőrzés megtétele után még három évig megmarad hivata­lában. Angol konzorcium vette át az erdélyi fémbán' ákat. Kolozsvárról jelentik: Bukaré ben, amint befeje­ződtek az erdéh . fémbányák kom- merciáiizálására irányuló tárgyalások, az iparügyi minisztérium bányászati vezérigazgatóságában a megegyezést megkötötték az angol konzorcium­mal. A nagybányai bányaigazgatóság hatásköre alá tartozó arany, ezüst és rézbányák angol vezetés alá ke­rülnek. Az angol konzorcium rész­vételétől rendkívül magas összegek befektetését várják. A fémbányák kü­lönösen az aranybányák termelése az utolsó esztendőben rendkívül leha­nyatlott. Sokan azt is beszélték, hogy 1925 November 5. az elhanyagolás a legutóbbi idők­ben a kommerciálizálási terv keresz­tülvitelének sikere érdekében történt. Azt még nem sikerült megtudni, hogy ez a kommerciálizálási egyezség, amelyet az angol konzorciummal kö­töttek, felöleli-e a másik erdélyi bá­nyaigazgatóságnak, Zalatnának a ha­tásköre alá tartozó fémbányáikat is, de a valószínűség amellett van, hogy a zalatnai kerület bányái is a terv alá tarloznak. Az üzemek átvétele a megegyezés szerint január 1-én tör­ténik meg. Kőzápor az oláh trónörökös vonatára. A Kimpolung felől Buka­restbe jövő gyorsvonatot tegnap a chilichai állomáson ismeretlen tette­sek kővel dobálták meg. A vonat­hoz volt csatolva Károly trónörökös szalonkocsija is, melyben a gördényi vadászatról tért vissza. Több kocsi ablakát betörték a kővel és Magur igazgató a fején súlyos sérülést szen­vedett. A lengyel Ismeretlen Katona. Varsóból jelentik: Most folyt le Var­sóban a Lengyelországért elesett Isme­retlen katona hamvainak sirbatétele óriási tömeg részvételével, ünnepé­lyes szertartások mellett. Perzsiában nincsen uj sah. A Perzsiából érkező hírek, melyek sze­rint Rifatkan perzsa miniszterelnök sahnak kiáltatta volna ki magát, nem bizonyultak valónak. Rifatkant való­ban a parlament ideiglenes régensévé nevezték ki és erre vezethető vissza a sahhá való kikiáltásának téves hire. Rifatkan első cselekedete az volt, hogy az eddigi királypárt több vezető személyiségét Irakba száműzette. Házkutatás Gorkij villájában. A római szocialista újságok írják, hogy Maxim Gorkij firenzei villájá­ban házkutatás volt. Gorkij az olasz nagykövet utján tiltakozását fejezte ki Mussolini miniszterelnöknél. A német nemzeti párt kizárta magát a kormányban való részvé­teltől. Tegnap megbeszélés volt a kor­mányban képviselt pártok vezetőivel, Braun, Stingel és Stresemann biro­dalmi miniszterek részvételével. Álta­lános megegyezés jött létre arra nézve, hogy a német nemzeti párt elsietett magatartásával, amelyet az egész né­met közvélemény helytelenített, kizárta magát a kormányban való további kísért a föld Irta: Váíh János (1) Póta György elitta, verte, szok- nyázta birtokocskáját. Mikor nem volt mit verni, mire inni, fölkerekedeit feleségestül, gyerekestől, bandába ve­rődött néhány bokor halásszal és be­állt a Balatonra — halászni. Értett hozzá, ahogy a halásztör­vény előtt minden vizvidéki magyar vér. Benn keringett — ereiben: a halászat és vadászat. Csak a földszeretet volt erősebb nála. Aki beleizlelt a falu illatába, hamar feledte a nomád pogányélet kultuszos hajráját. Neki kényszerű­ség most, hogysem más kezelába legyen, elköltözött a falujából. Kellett. A másikak elől is elbérelték a viz- területeiket, neki még inkább se jutott. Azok is nehezen szoktak az uj rendű, módú halászatba, mert Do- rogság környékén másként járta a halászat. Nyeleshorgon, fenékhorog- soron, varsán, keritőn kapták rajta a halat. Elbámultak, ahogy a Sió­torokból kivontatta őket a gőzös s aztán kettenként el-elhagyogatta hajó­jukat. No meg a kerítés módja is meglepte ugyancsak: nehezen, csi- gázással ment és a Tiszán szinte pillanatnyi idő is sok volt ahhoz. Pótát Fokról hamar levitték Vörsre, hol a szokásos halászás jobban egye- , zett a tiszaival. Bennlaktak a faluban, j bizony jó messze a teleptől és az j élet nehéz volt. Félrerakni bajosan j lehetett, mert a tilos hónapokban nem i kapott csőszséget, hanem valami kis pótlékot fizetett a társaság. A mező- gazdasági munkát átalotta, igy való­ságosan rászorult a tilosra. Csak j annyit is fogott, hogy kenyérhez való j kerüljön. Csüggedt fejjel készítette I el hálóját, melyet használt, nagy háló- ! ból szabott ki. Fia nézte a munkát, ! segített is a beszegésnél: tartotta, hogy jobban kézügyre essék. Az apja foltozgatta a hálót s a nyirvessző sarkára húzta a szegés végét. Csatira vetette rá a nyír sarkára és megké­szült az alkalmatosság. Az apja marokba fogta az emelő dorongját és emelgette, próbálgatta jó fogása esik-e a nyelének, alkal­matos-e az emelőzés vele? Azután, hogy elkészültek, szétbontotta. Csap­taiét, rudat belehengeritette a hálóba, óvatosan, nehogy a háló összeguban- cosodjék s módjával, könnyen ki­bogozhassa. Első utján vele ment a fia is. Jócskán fogtak. Még a tilos hónap eleje táján járta, tarisznyába rakta és bevitte a fisérhez. A csipás- szemü, vén zsidót úgy verte föl ál­mából. Vörös, kuszáit szakállasán morgott ki a papirossal beragasztott ablakon, de az arca megvidámult az orvfél látásán. Kidörgölte szeméből a csipát és beeresztette a kötő felet. A tarisznyára való süllőt famelen- cébe rakatta és becsmérelte: — Hát György, ez nagyon hit­vány. No, de megmondtam, hogy magától elveszek mindent. Csakhogy ez egy kuntsaftornnak se köll. Mi a fenét rágjanak ezen? Tudja, az én kuntsaftjaim gojok. Tudja maga, mi az, hogy gój ? Hát... az nem is tar­tozik magára. Minek az magának? Maga is egy goj! Nü, csak rakja! Tudja, de inkább az édes testvére­met csapom be, mint magát. Azon rajtszáradhatna egy hajóderékra való elsőrendű — nem ilyen riska, kutyá­nak való sügér — hanem fogas, akkor is lepökném, hogy nem köll. Tilos időkor. . ha rajt csípnek... Póta nyugalommal rakta egymásra a fehér-ezüstös süllőket. Reszketett benne az indulat és a marok-izmai nyakszoritásfélére görcsösödtek össze. De türtőztette a béketürését. A hal lerakása után fizettségre került a sor. Az öreg fisér újra ócsárolta a tilost. ' Megismételte, hogy csak Pótától veszi meg a halat és szűkös fáradtságdijat potyogatott az orvhalász remegő te­nyerébe. Lázasan olvasta s minthogyha nem hinne a szemének, kétszer, há- ; romszor is megismételte. 1 — No, György, megvan ? Csak máskor is hozza ide. Tudja az öcsém­től, de az apámtól se venném meg. Póta a szürkére virradt reggelbe lépett ki. A szűk Zsidó-utca össze­épített, apróablakos házai néztek rái Sunyian, vöröses sárgára meszelten, ahogy az öreg fisér, a zálogosok, le- bujkorcsmák, orgazdák rongyosruháju, aranyzsebü közén ballagott. És nem érezte az utca fülledt, rothadt, szür­kéből ólmosra vedlett levegőjét. Sie­tett a városba. A rozsdás, pontatlan font nyikorgón játszott álnokul a szeme előtt. Beletörült, de bizony uj fogással megrakottan látta lelké­ben és nem facsarodott bele. Már nyitogatták a boltokat, a vaspántos, keresztvasalt, nagylakatu, olajzöldre festett ajtókat. Egynémely tulajdonos csábítgatta is. De csak állhatatosan ballagott tovább. Többször járta meg hajnaltájt a piszkos utcákat. A vén fisér szűkén fizette, de mindig meg­vette a tilost. Becsmérelte és hajto­gatta, hogy senki mástól nem venné meg, de megesett, hogy az öreg ! ottfeledte a más frissen hozott halát. Pótánál gyorsabb halász hozta. Más­kor meg Pótát érte ott más. Persze bebocsátatlan kénytelenült várni, mert az öreg mindig elreteszelte a pók- i hálós ajtót s Póta mehetett ki a boltajtón. (Folyt, köv.

Next

/
Thumbnails
Contents