Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-05 / 250. szám

HHHHES ill& ■ Ő5. évfolyam, 250. szám ffogyfuuiÍ2S&> í§25 november 5, csütörtök Ura 18Ü0 POLITIKÁI NAPILAP SaatkasxtC^s és JttedöMviaíjtí Pö-at $ tattnubanf almion 18, nyomda 117. saáiR Felelős szerkesztő; Kempelen Béla .Xlfiüftatfoli 4ta; Mgj hóig Ä0.CCÖ kutoa* Hííöía bár«.~ .1... „ őű.Cüü küíoas I ANALFABÉTÁK (S) Sok sző esett már Ma­gyarország kulturfölényéről, kell tehát, hogy egyszer ennek a kultúrának hátrányairól is be­széljünk. Nem elég ugyanis fel­tenni a koronát valaminek a fejére, ami még nincs felöltöz­tetve, mert nemhogy nem comme il-faut, de egyenesen komikus lesz a megjelenése. Ez az éles példa pedig azoknak szól, akik dörgedelmes taktussal verik ál­landóan a nagydobot arról a bizonyos „kulturfölényről'*, hogy ezzel együtt saját magúkat állít­hassák oda a közvélemény és a külföld érdeklődésének gócpont­jába. Valahányszor szó esik a kulturfölényről, a sorok között mindnyájan érezzük, hogy ennek a fölénynek érdekében még na­gyon sok elkövetni valónk van és ezt leginkább azoknak kellene megérezniök, kik ezt a kultur- fölényt állandóan kifelé hangoz­tatják. — Előfordulhat ugyanis, hogy a komoly érdeklődő, aki a kérdést meg akarja vizsgálni, a száraz statisztikai adatoknál olyan megdöbbentő ellentéteket fog meglátni, melyekből nem épen kedvező eredményt von­hat le rólunk és kulturális hely­zetünkről. Hivatalosan megállapítást nyert, hogy az alig nyolcmilliónyi ma­gyarság között egymillió an­alfabéta él, tehát az egész né­pesség nyolcadrésze. Ennél szo­morúbb és siralmasabb megálla­pítás nem igen érhette a kultu­rált Magyarországot és nem le­het józanul gondolkodó és ha­záját szerető magyar, ki ennek a siralmas helyzetnek tarthatat­lanságát be nem látná. Az an­alfabéták száma egymillió, ami olyan horribilisán magas arány­szám, melynél megdöbbenve és csodálkozva kell megállanunk s szinte önkéntelenül megkérdez­zük: hogyan lehetséges ez? Franciaországban 300 ezerre emelkedett az analfabéták száma és ezt a nagy számot a franciák szégyenkezve dugdosták, takar­gatták a külföld elől. — Pedig Franciaországban 40 millió em­ber él és a francia kultúrát mégis csak ismerik valahogy az egész világon. Az összehasonlítást nem is merjük megtenni, hisz annyira elszomorító már maga a meg­állapítás, hogy sem kedvünk, sem erőnk nincs hozzá. De ha valahol föl lehetne szó­lalni, ha volna egy fórum, mely megértené ennek a 'kérdésnek horderejét s ha érdemében le­hetne tárgyalni ezt az égetően fontos kulturális problémát, ak­kor megkérdeznénk az illetéke­sektől, hogy hogyan volt ez lehetséges? Hogyan csinálták meg ebben a kis országban, hogy ennyi ember maradi tudat­lanul, hogyan és milyen eszkö­zökkel vonták meg ettől az egy­millió embertől az írás és olva­sás tudományát, vagy ha az ille­tők hibájából történt, hogyan volt lehetséges, hogy egymillió magyar színét sem láthatta az iskolának? Milyen iskolapolitikát csinálnak a kultuszminisztérium­ban és mi is az tulajdonképen, amit a magyar kultúra fejlesztése érdekében ezen a leghivatottabb helyen elkövettek ? Ki fog ezekre a kérdésekre felelni? Lehet-e egyáltalán felelni i yen nagy horderejű kérdésre, mely egyszersmind egymillió em­ber vádja is azok ellen, akiknek hibájából nekik tudatlanul kelleti maradniok? Nem lehetséges, hogy ilyen nagy horderejű hi­báért egyes emberek vállalják a felelősséget, Hibás az egész rend­szer. Végig az egész vonalon vétkezett mindenki, aki a szűkös iskolaviszonyokat sohasem tar­totta elég fontos kérdésnek és aki előtt a falu népének oktatása mindig csak harmadrangú és mellőzött kérdés tudott maradni Azok, kik állandóan abban a tévhitben éltek, hogy egy fővá­ros kultúrája elfedi a kiváncsi szem elől a vidék fogyatékossá­gát, olyan bűnt követtek el a kuliura és a nép egyedei ellen, amely bűnre nem lehet semmiféle néven nevezendő bünbocsánat. Lehetséges, sőt valószínű, hogy a mindig készen álló in­dokok tömegéből ennek a kér désnek magyarázására is fog tel­leni, de bárhogy magyarázzák és bárhogy igyekszenek is indo­kolni ezt a mindig mostohagye­rekként kezelt problémát, a vá- ! lasz nem lehet kielégítő. Annak ; az egymillió Magyar Jánosnak, Kiss Péternek, Nagy Istvánnak fájdalmas és szemrehányó hangja Budapest, november 4 A nemzetgyűlés mai ülése gróf Széchenyi István emlékének adózott. Napirenden volt a gróf emlékének megörökítéséiől szóló törvényjavas­lat, melyet Rabinek István előadó elfogadásra ajánlott. Bethlen István gróf miniszterelnök kegyeletes szavakban emlékezik meg Széchényi Istvánról. Többek hozzászólása után a Ház a javaslatot általánosságban megsza­vazta. Részlettárgyalásánál Östör Jó­zsef indítványára címét ekképen vál­toztatták meg. Törvényjavaslat gróf Széchényi István, a legnagyobb ma­gyar emlékének törvénybeiktatásáról. Többek szóltak még hozzá a javas­lathoz, melyet aztán a Ház részle­teiben is elfogadott. Pesthy Pál igazságügyminiszter be­terjesztette a kamatjavaslatoí, melyet szétosztani fognak a Ház tagjai közöt. A Tudományos Akadémia érde­meinek törvénybeiktatásáról szóló javaslatot Erdélyi Aladár ismertette. Egyszersmindenkorra 3 milliárd se­gélyt nyújt a nemzet az Akadémiának. Kéüi Anna bírálja az Akadémiát s a?t a halhatatlanok gyülekezete he­lyett a láthatatlanok gyülekezetének nevezi. A segélyezéstől uj szellemet vár az Akadémiától. Szakács Andor hozzászólása után a vita folytatását holnapra halasz­tották. Az ülés végén Hegy ni égi Kiss Pál interpellálta meg a pénzügyminisztert, aki kijelenti, hogy az adóztatás azok javára történik, kik fizetnek. Az adó­zásban könnyítéseket tervez. Nagy Vincének a bírói és ügyészi kar fizetésrendezése kérdésében elő­terjesztett interpellációjára Pesthy Pál igazságügyminiszter kijelenti, hogy a státusrendezés kérdésében a háború előtti állapotokat kell visszaállítani. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága beterjesztette a nemzetgyűlés elé az 1925—26. évi állami költségvetésről szóló jelentést. Az ez évi költségve­tés már sok tekintetben mutatja ered­ményét annak a munkának, amely­nek célja az állami pénzügyek egész­séges alapra való fektetésével az j állami háztartás egyensúlyának biz- 1 tositása. A pénzügyi bizottság ennek ! morajlik feléjük, kik elkerülve egyszer a szülői háztól, soha­sem fogják tudni leírni hazakül­dendő üzenetükben azt a két szép magyar szót: édesanyám. alapján indokoltnak látja azokat az eltéréseket, amelyeket az 1925—26. évi költségvetés a pénzügyi tervvel mutat és megnyugvással állapítja meg, hogy a költségvetés viszonylag ma­gasabb kiadásai dacára is a szaná­lási tervben erre az időszakra kilá­tásba vett ötven millió aranykorona hiánnyal a jelen költségvetés 27.6 millió korona felesleget mutat. E fe­lesleget a kormány a 1925. XXIII. te.-ben foglalt felhatalmazás folytan az állami altul.ma róttak helyzetének javítására fordíthatja. Kéri a bizott­ság a nemzetgyűlést, hogy a költség- vetési irányzatot általánosságban és részleteiben elfogadni szíveskedjék és egyúttal javasolja a bizottság a sür­gősség kimondását. Meghosszabitották az 1923: XXXIX. t.-c. hatályát Dr. Pesthy Pál igazságügy minisz­ter a nemzetgyűlés mai ülésén tör­vényjavaslatot nyújtott be, amely a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kár­térítésről szóló 1923. évi XXXIX. t. c. hatályát a törvényhozás további rendelkezéséig meghosszabbítja. A törvényjavaslat intézkedése rá­mutat arra, hogy az 1923. XXXIX. t.-c. magánjogi címen alapuló pénz­tartozások késedelmes teljesitése ese­tében késedelmi kamat helyett kár­térítés fizetésére kötelezi az adóst. A letenyei választás A mai választás kimenetele elé ért­hető érdeklődéssel néz az egész po­litikai világ. Nagy mérkőzésre van kilátás a múltkori választáson leg­több szavazatot nyert két képviselő- jeiöit, Fitz Artur dr. és Somogyi Béla dr. között. A harc kimenetele azon­ban kétségtelen : Fitz Artur győzelme egyre biztosabbra vehető s a fajvé­dőknek minden erőlködése mellett is néhány száz szavazattöbbséggel fogja legyőzni ellenfelét. Lapunk ezúttal is kiküldte munka­társát Letenyére, hogy a választás eredményeit időnként telefonon kö­zölje velünk, minélfogva abban a helyzetben leszünk, hogy azokat min­den órában esetleg rövidebb időkö­zökben is hirtáblánkon olvasóközön­ségünk tudomására hozhatjuk. Széchenyi Istwára gróf emléke s as Akadémia érdemei a nemzet- gyűlés előtt A pénzügyminiszter Iköirasayitéseket tervez az adózás terén — Az as] állami költségvetési javaslat A Setenyei választás

Next

/
Thumbnails
Contents