Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-07 / 149. szám
a MLM KÖZLÖNY 1925 julius 7. Lédererné bírál előtt Budapest, julius 6 Féltiz után nyitották meg Lédererné tárgyalását. Elnök jelenti, hogy a bizonyítás kiegészítését részben elrendeli. Első tanú Bernstein Jenő. Elmondja, hogy Kodelka neki jóbarátja volt. Kodelka büszke volt Lédererné barátságára. Közvetlen halála előtt délután találkozott Kodelkával, aki egy csomagot mutatott neki, amely tele volt milliós bankjegyekkel. Látta egy alkalommal, hogy Kodelka keze meg volt sérülve, de nem akarta megmondani, mi történt vele. Minnich Károly egyetemi tanár szakértői véleménye szerint annak, aki a hulla feldarabolását végezte, ebben kétségkívül gyakori ta is volt. Megállapították azt is, hogy Kodelkával halála előtt kábítót, mérget nem itattak. Ezután Németh Károly egyetemi tanár előterjeszti szakvéleményét Lédererné elmeállapotáról. Ezt megelőzően ismerteti a tárgyalási elnök a bécsi közkórház vezetőjének véleményét arról, hogy Lédererné ott idegbajban szenvedett. Ugyancsak ismerteti az osztrák csendőrség átiratát, amelyből kitűnik, hogy Lédererné egyik testvére rovottmultu, másik pedig öngyilkosságot követett el. Ezután a fegyverszakértő véleménye következett. Kovács Péter ügyészségi alelnök elmondja, hogy cellakutatást végeztek, de semmiféle levelet nem találtak. Ezzel megdőlt Lédererné vádja, amely szerint Prónay- tisztek követték el a gyilkosságot, kiknek neveit a cellában levő levelekből akarta megtudni. Lédererné továbbra is megmarad vallomása mellett. Elnök a tárgyalást berekeszti, a legközelebbi tárgyalás holnap délelőtt 9 órakor lesz. Ezerszáz millió külföldi kölcsönt vesz fel Nagykanizsa A múlt közgyűlés által elhatározott beruházásokat, víztornyot és vízvezetéki főnyomocsoveket letes - tenek a kölcsönből - Kibővítik a kozkorhazat - Meghiúsult az Ördögárok-völgy rendezese — A város rendkívüli közgyűlésé törvényjavaslatot is Nagykanizsa, julius 6 Nagykanizsa város képviselőtestülete ma délután 3 órakor tartotta rendkívüli közgyűlését a városok külföldi kölcsönéből felveendő nagy- kanizsai kontingens ügyében. Sabján Gyula dr. polgármester megnyitójában főbb vonásaiban ismertette a kölcsön-mozgalmat és annak fontosságát. A kölcsön feltételei Krátky István dr. főjegyző, mint előadó a városi tanács javaslatát terjesztette elő a kisérő magyarázatokkal. A városok összesen 139 millió aranykoronás igényléséből 6 millió esik Nagykanizsára. Ezeknek a szükséges beruházásoknak, helyesebben közülük a leghalaszthatatlanabbaknak megvalósítására a kormány 10 millió dolláros külföldi kölcsönt szerzett a magyar városoknak. A kölcsön kamata 7 és fél százalék, kibocsátási árfolyama 82 százalék, visszafizetése 40 utólagos félévi részletben, tehát 20 év alatt esedékes, az első törlesztés 1926. január 1-én. A városokat együttesen terhelik az adminisztrációs költségek V2—{—Vi^/o jutalékok és évi 240 font, amit a bizalmi egyén kap, aki kölcsönnel kapcsolatos teendőket, ellenőrzést stb. végzi. A kölcsön 5 évig egyáltalán nem, azután 2, hét év múlva pedig 1 százalék stornó-dij mellett mondható fel. Eleinte a városok egyetemleges felelősségét kívánják, amit sikerült kiküszöbölni. Minthogy a kölcsön perfekíuálása sürgős s a nemzetgyűlésnek még erre vonatkozó le kell tárgyalnia, a városoknak haladéktalanul kell ezügyben határozniuk. Nagykanizsa 2 millió aranykoro-. rónát szándékozik felvenni a kölcsönből, ami évi 11 8 százalékos megterhelést jelentene. A kölcsönt felvevő városoknak egy évig más külföldi kölcsönt felvenniük nem szabad. A kölcsön háromnegyed részét csak jövedelmező befektetésekre szabad fordítani. A kölcsön biztosítékául a város általános kereseti adóját, forgalmiadó-részesedését, ha az nem elég, a fogyasztási adót és egyéb jövedelmeit kell lekötni. A kölcsön összege legfeljebb kétszerese lehet az évi általános kereseti adó és forgalmiadó-részesedés összegének A kölcsönt a pénzügyminiszter felvételre ajánlotta, mert a közeljövőben a városok kedvezőbbet nem kaphatnak. Belgrád, Prága és más külföldi városok sokkal súlyosabb kölcsönöket vettek fel. A kölcsön felhasználása A kölcsönből a megvalósítás sorrendjében a város a következő beruházásokat óhajtja eszközölni: 1. A vízvezeték utcai hálózatának bővítése, amit 827 milliós költséggel a múlt közgyűlés megszavazott, ezenkívül vasbeton víztorony építése 2610 millió és a főnyomócsövek lehelye- zése 3945 millió költséggel, hogy a vízvezeték a reá fordítandó kölcsönt amortizálja, a vizdijakat köbméterenkénti 26 aranyfillérről 30 aranyfillérre kell emelni. 2. A közkör ház kibővítése 2000 millió költséggel 240 ágyra és a már elhatározott gazdasági épülettel. így az eddigi évi 80.000 ápolási nap helyett 96.000 lenne s az ápolási dijaknak a népjóléti miniszter megígért hozzájárulásával 44.000 koronáról 46.500 koronára való emelésével az amortizáció biztosítva lenne. 3. Az uj vásártér megépítése 800 millió költséggel, ami a helypénzek 10%-os emelésével a tervezett vendéglő évi 26 milliós jövedelmével amortizálódnék. 4. A városi épületek helyreállítása 302 millió költséggel. 5. Városi utak helyrehozása, igy a Varasdi-ut hengerezése és kongó-utak javítása 662 millió koronával. Ennél a pontnál a polgármester bejelenti, hogy a Csengery-ut már elhatározott burkolását a csatornázási építkezésekre való tekintettel egyelőre kikapcsolták a beruházási programból. 6. Az Ördögárok-völgy rendezése. Az Ördögárok kibetonirozása, mellékcsatornákkal való ellátása 3493 millió korona költséggel, ami az érdekelt ház- és telektulajdonosok által fizetendő csatorna-járulékból lenne törlesztendő. 7. A gimnáziumi konviktus építkezésének befejezése és felszerelése 1200 millió koronával, amit 40 diák havi 350.000 koronás lakásdija fedezne. 8. Zeneiskola létesítése 300 millió korona költséggel. 9. A csatornázás teljessé tétele, ami ha jut reá pénz, a csatornázási járulékokból nyer fedezetet. A pénzügyminisztériumi hozzávetőleges kulcs szerint Nagykanizsára a kölcsönből circa 1 millió aranykorona esnék, mely természetesen mindezek megvalósítására nem elegendő; ha azonban fejlettebb váróAsszonykatonák Irta: Péchy-Horváth Rezső (2) Erre a merészen kiszögellő, zord bástyasétányra gyülekeztek össze az asszonyok, Burghalden Hedvig férfias szivü női vitézei. Páncélt, lovagcsizmát, vaskeztyüket, sisakot öveztek magukra. Párnás asszonyi kacsóik pedig hideg és komor vasakat szorongattak, öles kardok csengő pengéit, hosszuesövü mordá- lyokat, nehéz pajzsokat, ijjakat és csákányokat. A súlyos páncéllemezek komoran borultak rá a pihegő, puha asszonyi mellekre és irigyen kárörvendezően lapították le az élet duzzadó, meleg, illatos és telt forrásait. A szőszke és barna varkocsu női fejekben elszántan csillámlott meg a nefelejtsek színeit kápráztató helvét szempár, amelyeknek színét a kövér azúrral lemosolygó égbolt is megirigyelhette volna, ha közelebbről látja. Tudták jól a zürichi asz- szonyok, hogy nehéz munkába ártották bele magukat, amelyből csak egy menekülés lehet: vagy a hősi halál a tűzhely védelmében, vagy a csúfos legyőzetés és ennek következményeképpen a szolgaság, tehát megint csak halál 1 Csak a holttesteiken át — fogadkoztak — enI gedik be az ellenséget a szeretve szeretett drága falak közé, amelyekért már meghaltak az apák és a fiák és most nem kevesebb elszáníság- ság^al meghalni szándékoztak az asszonyaik is. Elkeseredetten és komor borúval markolódtak össze a kicsiny női öklök és mig a Burg- halden-dandár tagjainak cserepes ajkain láz lüktetett, a szivük mélyén zakatolva riadozott valami szent dobogás. Vakmerőén és gyűlölettel néztek le a völgybe és a bíboros lángcsóvákkal himbálózó nap melegen megcsillámló fénybe szőtte a vasaktól súlyos női fejeket. A csatazaj és a nők fegyveres készülődése természetesen nem történhetett meg holmi buzdító beszédek és zajlás, fegyerzörgés nélkül. Dünnyögő lárma zendült fel és széles folyamban úszott bele a levegőbe és mint testetlen rém vigyorgott szembe az ellenséges táborral. Azok a tó partján tábort vertek éppen; a páston telepedtek le, ahol zöld selyempalásttal szolgál a puha fütenger. A Lindenhof komor bástyáiról feléjük áradó zsongás és fegyverlárma úgy furakodott közéjük, mint a keskeny hajótest a sus- torgó habtarajok közé. De a készülődés nemcsak elhallatszott hozzájuk, hanem el is látszott. Látta azt Albert herceg is és nagyokat gondolkozott felette. Látta, hogy komoly ellenállás készül és ! látta, hogy a Lindenhof széditően magas és becsületesen jókarban tartott bástyáival szemben csak annyit" érne a nyíltan, szemtől-szembe intézett harc, mint az izraelitának a rózsafüzér, a macskának a tükör, a tyúknak a szemüveg. Sietve gyülekezíette hát a büszke lovaghadat és sürgősen eltakarodott Zürich keményen elejbefeszülő bástyái, tornyai és sisakkal övezett kontyosai elől. Az asszonyok kezdtek már fel- ujjongani, hogy ime vér nélkül, fáradtság nélkül rájuk telepedett a diadal verőfénye. Burghalden Hedvig, aki alighanem közelebbről is ismerte már az osztrák lelket, komoly maradt. Gyanakodással telt el Albert herceg hadának visszavonulásával szemben és leintette a gyöngébbeket, akik a veszély hirtelen elpárolgásával elpárologni érezték a lelkesedésüket és a bátorságukat is és már hányták volna le magukról páncélt, kardot, sisakot, mindent. Csodálatos lelkierejét átömlesztette Burghalden Hedvig a kételkedők és a gyöngék leikébe és sikerült is megóvnia az asszonytábort a teljes szétszéledéstől. És jól gyanított Burghalden Hed- I vig. Ahogy szürkére fakult meg a messzi kékség sápadó homálya, a Limmat kéklő vizszalagja által öntözött bársonyos mezők meg felitták a nap bíboros korongjának élénk fénytobzódását és lilás fénycsikok sorakoztak fel az alkonyati színekben pompázó égperemre, hogy egykettőre helyet adjanak a zsongó homályosságnak, majd pedig a csil- lagtalan, kormos sötétségnek: bekövetkezett az, amitől az erőslelkü asszonyvezér tartott. Visszajött az ellenség. A vastag feketeség mindent eltakaró, mindent elnyelő takarója alatt visszaóvakodott az osztrák herceg serege. A tó nyugati csücskénél, a Limmat kiszakadásánál, a mai Bauschänzli nevű kis szigetnél, ahol a Lindenhof bástyáihoz lankásan fut fel a domboldal, kísérelték meg az orvtámadást. És a sötét éjszakában az asszonykatonák egy nagyot sóhajtottak, az Isten trónusa elé helyezték a sorsukat és aztán kemény izmokkal húzták ki a szisszenve előbuvó sima kardpengét . . . Albert herceg fényes lovaghada rövid küzdelem után fejvesztetten menekült lefelé a Lindenhofról. Kísértetiesen hallatszott utánuk a megszabdalt fejű sebesült-társaik ijedel- mes jajgatása és az üldöző asszonyok vijjogó kiáltozása. A szivükre l I I í JS i]-< 3 mwwnr ■ ■MMnmannB IfflWMÍHH
