Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-09-18 / 209. szám
65. évfolyam, 209. szám Nagykanizsa, 1925 szeptember 18, péntek ára 1800 ki POLITIKAI NAPILAP Sstfkcutóség és kiadóhivatal Fß-ct 5 btanubsn-Tetafon 78, nyomda 117. szám Felelős szerkesztő: Kempeíen Béla Siőíísetásl áífi; ggy hóra 30.00C korona három hóra... ..------------9CI.Q0Q koron* A LESZERELÉS Mérlegeljük egy kissé az alábbi rövid statisztikát: a minket környező utódállamok közül a 13 millió lakost számláló Cseh-Szlovákia 150 ezer embert tart állandóan fegyverben 1400 ágyúval; Románia hadserege 136 ezer főből áll s 1700 modernül felszerelt ágyúval rendelkezik; Jugoszlávia 12 millió lakosára 118 ezer főnyi hadsereg és 650 ágyú esik. Ausztria már sokkal megkötöttebb keretek között fegyverkezhetik, mert a béke- szerződés csak 30 ezer főnyi hadsereget és 90 ágyút engedélyezett számára. Összegezve ezt a statisztikát megállapíthatjuk, hogy Csonka- Magyarország felé 444 ezer puska szuronya és 3840 ágyú torka mered. Ezzel szemben Magyar- ország 35 ezer főnyi zsoldos hadsereggel rendelkezik s 105 ágyúja van. Nem kell nagy hadvezéri talentumnak lenni ahhoz, hogy bárki is az első tekintetre megállapíthassa. hogy Magyarország mai helyzetében teljesen ki van szolgáltatva ellenségeinek s még a védekezésnek sem nyílik legcsekélyebb lehetősége sem számára. Magyarországnak már régen imputálják ezek az állig fegyverben álló nemzetek a háborúra való készülődést, de a fenti statisztikát tekintve ugyan akadhat-e józanul gondolkozó ember, aki ilyen kalandba való bocsájt- kozást aláírna. Magyarországnak eszeágában sincs, hogy nehezen összekupor- gatott garasait öldöklő szerszámokba ölje. Uj háborúra tehát nem gondol, mert a nagy világégés épen eléggé vérét vette. Genfben évek óta tanácskoznak már a döntőbíróság felállításának kérdéséről, a nemzetközi biztonságról és a leszerelés problémájáról s az ezekről kialakult programot jegyzőkönyvbe is foglalták, de annak aláírása nem sikerült a jelenlegi őszi ülésszakon sem. De ezek a kérdések problémái a Népszövetségnek s igy állandóan vita tárgyát képezik. Legutóbb a leszerelési bizottságban Tánczos Gábor tábornok, Magyarország delegátusa nagy beszédben fejtette ki a magyar kormány álláspontját a nemzetközi leszerelés kérdéséről s beszéde általános feltűnést keltett. Érthető, mert évek hosszú sora óta a kisantant propaganda szervei, de a vezető politikusok is állandóan rémhíreket bocsájtot- tak világszerte Magyarország állítólagos hadikészülődéseiről s most, hogy a hivatalos magyar álláspont eljut a külföld füléhez, nem tudják, hallucinálnak avagy eddig helytelenül voltak informálva. Magyarország ugyanis kész a genfi jegyzőkönyv nagy Budapest, szeptember 17 A nemzetgyűlés 33-as szanálási bizottsága ma délelőtt 11 órakor két nemzetgyűlési képviselő kérésére ülést tartott, amelyen Ráday Gedeon gróf elnökölt. Az ülésen megjelent a kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök, Vass József népjóléti miniszter, Búd János pénzügy- miniszter. Napirend előtt Peyer Károly kérdést intéz a pénzügyminiszterhez, hajlandó-e a kormány a valorizáció tekintetében valamelyes intézkedést tenni. Búd János pénzügyminiszter azonnal válaszolt a felszólalásra, minthogy nagyon fontos érdeket érintő kérdésekre vonatkoznak, teljesen bizalmas jellegüeknek jelentette ki, úgy hogy erről közlés nem hozható. Ezután Peyer Károly megindokolta, hogy miért kívánták a bizottság összehívását. Szükségesnek tartják a nemzetgyűlés összehívását, de mig ez megtörténhetik, a szanálási bizottság elé akarják hozni javaslataikat és panaszaikat. Már a szanálási törvény tárgyalásánál rámutattak arra, hogy az indirekt adózás túlságos kifejlesztése a szanálás terheit a városi, főleg a főváros lakosságára fogja hárítani. Az indirekt adók legjobban a munkásosztályt terhelik, amelynek elveihez és ezek megvalósításához hozzájárulni» de csak akkor, ha ezáltaÉmegvalósitható az általános leszerelés problémája is. Mi csodálkozunk a legjobban azon, hogy a külföldön feltűnést keltett ez a magyar felfogás, mert ugyan akadhatna-e a külföldön olyan józanul gondolkodó ember, aki a fenti statisztika alapján hazáját végpusztulásba merné vinni. Most megtudhatta a müveit nyugat, hogy Magyarországkcsz- ségeseriv támogat minden olyan nemzetközi eszmét, amely által a nemzetek^gymáshoz közelebb jutva dolgozhatnak az egyetemes emberi boldoguláson és a kultúra tovább fejlesztésén. sorsát megnehezíti még a munka- nélküliség is. Határozati javaslatokat nyújt be, amelyekkel kéri a forgalmiadó és a legtöbb indirekt adók azonnali eltörlését. Felhozza ezután a főbiztos jelentését. Minden adónemnél többlet mutatkozik, csupán az egyenes adóknál van hétmillió aranykoronás visszaesés. Igazságtalannak tartja a kincstári haszonrészesedést is, mert ez például a cukrot kilogrammonként hat és félezer koronával drágítja meg. A magas vámtételeket is csökkenteni kellene. Sajnálattal állapítja meg, hogy nem sikerült kereskedelmi szerződéseket kötni. Beszéde végén a malmok árdrágításával foglalkozott. Meg kell vizsgálni, miért aránytalan a liszt ára a búza árához képest. Számítása szerint egy métermázsa lisztből a malmok kiárusítanak 471.800 koronát. A búza ára 380.000 korona, tehát a búza feldolgozásával a nyereség 24.16 százalék volna. Úgy látja, hogy a malmok kartellje mögött a nagybankok állanak, ezért nem tudott a néplóléti miniszter sem elérni eredményt velük szemben. Indítványt terjeszt be, hogy a bizottság többször is tartson ülést és tűzze ki napirendre az aktuális kérdéseket. Hívják meg az ülésekre az egyes érdekeltségek képviselőit, a bizottság tegyen javaslatot azután a kormánynak, miképen lehet a drágaságot enyhíteni. Peyer Károly beszéde után Bethlen István gróf miniszterelnök azzal kezdte beszédét, hogy az 1924. évi IV. t.-c. szerint a drágaság kérdése nem tartozik ide a szanálási bizottság elé. Általánosságban kíván foglalkozni az egész kérdés beállításával. Ha van Magyarországon nyomor, azt nem a szanálás idézte elő, hanem a háború, a forradalmak, valamint a devalváció. A szanálásnak épen az a célja, hogy ezekből a bajokból kivezessen. Téves az a beállítás is, hogy a szanálással kapcsolatos terhek főleg a munkásokra és a tisztviselőkre nehezednek. Valóban nagyok az adóterhek, amelyeket a magyar nép heroikusán visel. A vagyon és a kereset mindkettő egyforma magas terheket visel. A földbirtok, a háztulajdon, az ipari és kereskedelmi vállalatok átmenetileg mind súlyos terheket kénytelenek viselni, azonban a kormány is tudja, hogy ezeket az adónemeket örök időkig fenntartani nem lehet. A vagyon Magyarországon rendkívüli terhet visel, aminőket a külföldi államokban a vagyonok nem viselnek. Hiszen a vagyonváltsá- goknak egész sorozatát hajtottuk végre, a nagybirtok természetben adja le a maga vagyonváltságát. A fogyasztási adók tekintetében nemcsak a munkásosztály a fogyasztó, hanem elsősorban a közép- osztály és a vagyonos elemek is, akármilyen formában legyen a vagyonuk. A forgalmiadó olyan adónem, amely utolér minden fogyasztót. A jövedelemadó vagyonkulcsa olyan magas volt az utolsó években, hogy össze sem hasonlítható más államokéval. Kénytelenek leszünk a jövőben itt engedményeket tenni, mert különben a magyar közgazdaság sínyli meg s vele bg ütt a munkás- osztály és az összes fogyasztók azokat a hátrányokat, amelyek ebből az adózásból következnének. A kormány szigorúan ragaszkodik és köteles is ragaszkodni ahhoz a tervhez, amelyet a Népszövetséggel együtt dolgozott ki a szanálásra vonatkozóan. A munkanélküliség az utolsó hóA drágaság a szanálási bizottság előtt A kormánynak ragaszkodnia kell a szanálási tervhez A kormány minden javulást felhasznál a terhek csökkentésére — A miniszterelnök a drágaságról
