Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-08-23 / 188. szám

ZALAI KÖZLÖNY 1925 augusztus 23. szívesen treníroz idegen pályán. Szomorú kilátások a 65 éves múlt méltó megünnepléséhez. Pályát az N.T.E.-nek! Ez a kiáltás azokhoz szól, akiknek mulasztásából lett ez a lelkes Egylet hajléktalanná. A város vezetősége, a Tornaegylet elnök­ségével együtt haladéktalanul jelölje ki azt az alkalmas helyet, ahol ez a fontos kulturmunkát végző Egylet otthont teremthet magának. Ha meglesz a hely, fel fog épülni a pálya is, mert az az Egylet, melynek dicső múltja, kitűnő neve van, nem jubilálhat addig, mig a magyar sport világhírű reprezentánsait saját otthonában nem üdvözöl­heti. Magyarország pérazligyi talpra- állítása a genfi népszövetségi Illés előtt Szeptember hetedikén ül össze a Népszövetség Genf, augusztus 22 Most adta ki a Népszövetség tit­kársága a hatodik népszövetségi közgyűlés napirendjét, amely szep­tember 7-én délelőtt 11 órakor ül össze Genfben. A napirend öt alcím alatt cso­portosítja az egyes tárgyakat. Az első alcím alatt a közgyűlés meg­alakulásával összefüggő kérdések szerepelnek. Ezzel kapcsolatosan jentést terjesztenek elő a tanács működéséről, a titkárság munkájáról, valamint azokról az intézkedések­ről, amelyeket a közgyűlési határo­zatok végrehajtása során tettek. A második alcím alá tartoznak azok a kérdések, amelyeket a múlt évi ötödik közgyűlés határozatából tűztek napirendre. Ezek sorában szerepel az a kérdés is, milyen ok­tatási eszközökkel nyerjék meg az ifjúság lelkületét a világbéke eszmé­nyének, továbbá, hogy az egyete­meken és az iskolákban milyen módon ismertessék a Népszövetség által követett célokat. A harmadik tárgycsoport a leg­fontosabb kérdéseket tartalmazza. Itt szerepel a döntőbíráskodás, bizton­ság és leszerelés sokat vitatott hár­mas problémája. E kérdés után közvetlenül szere­pel a gazdasági és pénzügyi bizott­ság munkálatairól szóló jelentés — amellyel kapcsolatban sorra kerül Magyarország pénzügyi talpraálli- tásának ügye, úgyszintén Ausztria pénzügyi talpraállitása. Sorra következnek ezután a kü­lönböző bizottságok jelentései, a leánykeíeskedelem leküzdése, a gyer­mekvédelem, az egészségügyi bizott­ság előterjesztése és a népszövetségi palota felépítése. Beniczky Ödön elhagyta a fog­házat. Beniczky Ödön ma délben 5 perccel 12 óra után a 300 millió korona lefizetésének megtörténte után védőjének társaságában elhagyta a fogház épületét.^ büntetőtörvényszék Markó-utcai kijáratánál autó várta és Beniczky anélkül, hogy valakivel be­szélt volna, nyomban helyet foglalt az autóban és elrobogott. BELFÖLDI HÍREK A Léderer-házaspár találko­zása a Margit-köruti fogházban. A halálra ítélt Léderer Gusztáv szer­dán délután fél 1 órakor találkozott beszélgetés végett ugyancsak halálra ítélt feleségével. Léderert katonai fogolyszállitó autóban, két szuronyos fegyőr kíséretében szállították át a Margit-köruti fogházba. A halálraítélt házaspár beszélgetésénél mindvégig jelen volt Apáthy ezredes hadbíró, egy jegyzőkönyvezető és négy fegy­veres fogházőr. Léderer elérzéke- nyedve fogadta feleségét, akivel való találkozása bővelkedett drámai je­lenetekben. Az Uj Nemzedék érte­sülése szerint Léderer ügyében előre láthatólag csak akkor történik dön­tés, ha már felesége bűnügyét a tábla is tárgyalta. Eltemették a „Világ“ munka­társának áldozatát. Székesfehér­vári jelentés szerint kedden délután temették el Érden a 13 éves Huch Rózsikát, akit 11-én Kármán Aladár a Világ munkatársa autójával elgá­zolt. Kázmánnak ezen elgázolási esetén kívül még egy másik hasonló esete is volt a minap. A gázolás színhelyéről sikerült ugyan elmene- nekülnie, azonban a nyomozás során megállapították személyazonosságát. A hevesmegyei főispán beik­tatása. Ma délelőtt iktatták be Hevesvármegye főispáni székébe Isaák Gyula főispánt. A beiktatás nagy ünnepség keretében folyt le, amelyen a kormány részéről meg­jelent Mayer János földművelésügyi miniszter. Résztvett azonkívül a tisztikar, a város, a társadalmi egye­sületek és a szomszédos törvényha­tóságok képviselői. kOlföldi hírek Kedvezményes menetdij a lip­csei mintavásárra. Az olasz kor­mány a lipcsei mintavásár látogatói számára menetdij kedvezményeket engedélyezett az olasz vasutakon. A vásárlók 20, a kiállítók pedig 30 százalékos kedvezményben részesül­nek. Ezenkívül a kiállított tárgyakat ingyen szállíthatják haza. A Magyar ÁMamvasutakon a vásárlók a menet­dij egyharmadát fizetik. Nemzetközi zenei ünnepély Velencében. Az idén Velencében rendezik meg, még pedig szeptem­ber első hetében a nemzetközi zenei ünnepélyt. A múlt évben, mint em­lékezetes, magyar zeneszerző Kodály Zoltán vitte el a babért gordonka szonátájával. Az idén is egy magyar művésznek, az Amerikában élő Szé­kely Zoltánnak szereplését várják a legnagyobb érdeklődéssel. A spanyol király elleni me­rénylet — álhir. A budapesti spa­nyol követség a spanyol kormány­tól táviratot kapott. A távirat telje­sen alaptalannak mondja a spanyol király elleni állítólagos merényletről szóló híreket, amelyeket bizonyos nemzetközi elemek kürtőitek világgá. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai Vsíuták Devlaák Asgol (ont 145000-147000 Awt(sr4*sc 2162 7 2*790 Css's koron* 2102-211$ Rrlgrid 1269-1277 Olnir »249 1271 Sáriin 16875 16975 Dollár 70540-71370 fi akarati «59 361 Franci* ír. 3340 3370 BrSaasel 3226 3246 Koilacdi fit. H320 2*530 Sopanhága 16525-16615 Lal 357-3Í3 KriaxtiioN 13220 133C0 Uva 510 51* London 345000-347000 Ura 2559 2813 Äüteo 2589 2605 «i.ärk« 1*825 ?8975 Newycrk .'0940-71370 Ositr. ictalll. 99-73 100 47 Párii 3340 33*0 Dán kor. <6 25 6475 Prága 5113 115 Svájci (rank I37S4 13*94 Ssófia 515 519 Balga traak 319« 322« Sióikkal» 19075 19IS5 Norvég kor. 3020 13100 Wise 9987-100 47 Svéd «or. 1*125 :8985 Zarte*» 13774 13154 Suzanne Irta: Péchy-Horváth Rezső Suzanne, vagyis Suzanne Gavillet, akiről egyik regényemben hossza­sabban szólok, mert a főhősnője annak, — Suzanne svájci leány volt és a francia Svájcból került zürichi kantonba, az „ikon" és „roy!“ végű helységnevek tömkelegének erre a vidékére. És bár svájci volt, sok tekintetben egyáltalában nem egye­zett meg honfitársnőivel, a kajab- leányokkal, ami mindenképen csak az ő előnyére volt irható. Neveze- tesen ,és. le£inkäbb abban különbö­zött tőlük, hogy nem voltak nagy lábai, nem ette meg a macskahust, utálta és megvetette a galíciai zsidó­német zsargonhoz hasonló, nyaka- tekert ,,züri-dütsch nyelvet és nem járt az utcán olyan álszenteskedő arccal, mint a német-svájci leányok. Nem járt soha hegyi túrákra és igy inkább kölleményszerü lakkcipelőket hordott az otromba, olajba áztatott, ötkilós szegesek helyett, nem ivott vizes kakaót és nem evett rebar­bara-omlettet és végül bármikor vidám és kacagó mert lenni, ha csapongó, szivárványfényben fürdő dalok csicsergő muzsikájától vissz- hangos lelke úgy kívánta. Francia fajának minden női bája és női ingere, minden gyerekessége rikoltozó vidámsága és könnyelmű­sége kifejezésre jutott benne és rajta és miként a többi francia nő, úgy ő is szerelmes volt magába a szerelembe, amelyet pajkos, huncut lelkének virágaival díszített fel, mint bokrétákkal szokás a nászasztalt. Zavartalan boldogság ölében éltük tehát napjainkat. Enyém volt a leg- bájosabb, legizgulékonyabb és leg- önzetlenebb svájci francia leány szive s minden lányos érzése és úgy látszik ő is teljes mértékben meg­elégedett a mon petit hongrois-val. Mint külön érdekességet fel kell említenem a megismerkedésünk mód­ját, amely egzotikus és kacagtató volt. Az Ütliberg kulmján találkoztunk, Én az elragadtatásomat a vidék álombaillő szépsége felett valahogy magyar nyelven fejeztem ki. Suzanne, aki mellettem állott és fiatalságának ragyogó pompájában sokkal szebb és sokkal gyönyörűbb volt, mint Svájc komor havasainak összes szépségei, csodálkozva kérdezett meg, gügyögve és összecsücsöritett szá- i jacskával mondva az édes francia szavakat (tulajdonképen ezért imá­dom a francia nyelvet: egy finoman iveit, vérpiros női szájból művészi zeneként csendülnek meg a szavai), hogy milyen nyelven beszéltem ? Amikor megmondtam, a hihetet­lenséget halló ember tekintetével bámult reám. j — Pa’don, s’il vous plait, mon­sieur — mondotta — engedje meg, hogy a kezeimmel érinthessem, mert még sohasem érintettem magyar embert. . . És valóban megfogott. Bizonyára az az érzése lehetett, hogy most olyan embert fog meg, akinek a néptörzse még mindig szőrmentén üli meg a lovat és nyereg alatt pu­hítja a — franciákat. Harmadnap pedig már tegezett és esküvel pró­bálta bizonyítani, hogy nélkülem si­vár lenne az élete . . . A Bleicherweg egyik bankjában állott alkalmazásban Suzanne és es­ténként, amikor a zörgő írógépek, a mázsányi üzleti könyvek, a katoná­san sorakozó számfalanxok és a rideg rubrikák világából aznapra elszabadulhatott, Albisgütli fái alá mentünk sétálgatni. Csilingető hangján lágy melódiáju francia énekeket dalolt Suzanne és az Üiliberg karcsú fenyői vidáman visszhangozták az éneket. Akkoriban divatozott egy édes, lágyan fonódó melódiáju dal: C’est la valse brune, Des Chevaliers de la lune, Que la luniére importune Et qui recharchent un coin noire! Chacun avec sa chac’une La danse le soir 1 . .. Hahó! Úgy siklottak a napok, mint az azúr tó tükrén a tovalibbenő karcsú, fehér vitorlások! Kellemes izgalmak tömör csatarendben sora­koztak és Suzanne kipirultan, lelkes szorgalommal avatott bele a csók­zápor misztériumaiba. Dusán meg­rakott asztalról szedegettem a mézet és néha, amikor magányos pillana­taimban a birtoklóit kincs értékén járt az eszem, nagy elégtétellel gon­doltam káprázatos szerencsémre. Suzanne-t szeretni: valóságos ki­tüntetés, felemelés, jutalmazás volt; az ő szerelme pedig, amellyel az bátortalanka, büszkésen, önzésesen fenhéjazó becézgetésemet viszonozta, emberfelettien izgató és gőgösen ösztökélő volt. Lelkünk szótlan szerződésben for­rott össze. Tudtuk, hogy a szerel­münk addig tart, „amig a méz ize a szájunk szélén megszokottá, sőt kesernyés-fanyarrá nem válik. Mit ér azontúl már a szerelem, ha elil­lantak a kölcsönös vágyakozások izgalmas remegései, szívdobogásai és várakozásai; aztán már csak kel­lemetlen mellékizü kölelességérzet fűzi össze az ilyen két embert, amely alól percről percre várják a szabadulást. Egyikünk sem mondotta, de azért jól tudtuk, hogy a leikeink egybe- fonódása csupán addig fog tartani, amig kívánjuk, szeretjük egymást. Azután, azután jöjjön a holnapután! Aki úgy érzi, hogy a szerelem felpirosló tüze fakulni, a szilaj iram- lásu vére lankadni és a szive me- lódiás dobogása halkulni kezd: az búcsú, köny és magyarázgatás nél­kül eltűnhet — örökre; igy szólt a mi szótlan, le nem irt, ki nem ejtett szerződésünk. Mint a svájci orosz diákkisasz- szonyok a különböző nációbeli diák- kamaszokkai, úgy éltünk mi is. A

Next

/
Thumbnails
Contents