Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-08-23 / 188. szám

1925 augusztus 23. ULkl KÖELÖtf? Országos jellegű lesz a zalaegerszegi Falukiállitás Vass József miniszterelnökhelyettes nyitja meg a kiállítást Nagykanizsa, augusztus 22 Mind hatalmasabb arányokban kezd kibontakozni az augusztus hó 29 én, szombaton megnyíló zalaegerszegi Falukiállitás, amely az első jelekből ítélve — országos jellegű lesz. A Czobor Mátyás polgármester elnöklete alatt tartott végrehajtó­bizottsági ülésén Tamaska János dr. közigazgatási tanácsnok, a kiállítás főtitkára referálta el az eddigi elő­munkálatokat, mely jelentésből bon­takozott ki a kiállítás óriási mérete és előrelátható nagy sikere. Rendkívül nagyarányúnak Ígérke­zik a mezőgazdasági, gépipari és kertészeti csoport. Élőállatok kiállítása Az élőállatok kiállítására egyes uradalmak, Zalavármegye legneve­sebb tenyésztői, akik az állattenyész­tés terén mindig vezetőszerepet ját­szottak — már eddig is kettőszáz szarvasmarhát, nyolcvan lovat, száz juhot, nyolcvan sertést, számos faj­baromfit jelentettek be. Tenyészállatok így a Szent Benedek-rend zala- vári apátságának uradalmai, Gutt- mann báró és Deutsch uradalma, amely utóbbi olyan speciálitással fog szolgálni ezalkalommal, ami méltán érdeklődést kelthet fel az ország összes szarvasmarhatenyésztői kö­zött : harminc darab Svájcból im­portált tisztavérü siementhali tenyész- marhát fog kiállítani, melyek szá­mára a kiállítási bizottság külön istállót rendez be. viszonyunkat egy komoly, erős kéz­fogás pecsételte meg: Suzanne vé­kony, finoman erezett kezecskéjét a kezembe helyezte és ez volt az eskünk, templomi áldás, pap, nász­nép és szerencsekivánó kiváncsiak nélkül. Az orosz diákkisasszonyok, szegény sápadtarcu, csenevésztestü, félénk járású, simára lefésült fekete hajú, álmatag lények ugyanígy kö­tik a frigyüket; lángolva, hisztériás vonaglással szeretnek, de amikor maguk mögött hagyták a legutolsó szemeszter fullasztó nehézségeit is, mosolyogva, langyos csókkal bú­csúznak a legény-férjtől, vonatra ül­nek és utaznak vissza Oroszországba és férjhez mennek, ha sikerül a sor. A diákszerelmet pedig, amely nálunk a legyőzhetetlen természeti szükség­let, a zuhogó ifjú vér vágyainak a házias tisztességérzet formái közt parancsolt kielégítése volt, a fiatal emlékeinek temetőjében hálakoszo- rukkal tisztelik meg. Szép szerelem ez, megható és emberi! Ha Suzanne egyszer s máskor nem jöhetett el hozzánk, feltétlenül levelet irt, a legszebb női írással irt levelet, amelyet valaha láttam. A sorai egybeötvözött, remekmű gyön­gyök voltak, vékényak és finomak, mint az írójuk maga. Egy ilyen le­velében kedvesen, eredetien és nai­van adta meg a véleményét az éb­redő leányszerelemről: „Igazán, komolyan még sohasem verettem. (Azért hangsúlyozom a Itt legalább alkalom kínálkozik a tenyésztőknek kis költséggel, hazai földön megtekinteni a külföldi állat­fajtákat. Az állatkiállitás azonban csak 30-án lesz megtekinthető. Zala hires állattenyészete Az uradelmakon kívül egyes gaz­dakörök, kisgazdák jelentettek be állatokat, ami ugyancsak örvendetes tény, mert igy Zalavármegye régi, népies állattenyésztése még jobban ki fog domborodni. Óvintézkedések A kiállítási csoport egyik szerve­zője Kertész Lajos dr. törvényható­sági állatorvos Bödy Zoltán alispán­nal karöltve mindent megtett, hogy a ragályos száj és körömfájás ne okozzon zavarokat és az értékes ál­latok meg ne fertőződjenek. Kertészeti csoport Páratlan arányúnak ígérkezik a kertészeti csoport, amennyiben eddig több mint ötven kertészet jelentette be részvételét. így többet között Festetics Tasziló herceg hírneves keszthelyi kertészete is. Egy másik nagy eseménye lesz a kiállításnak az is, hogy Füredi Jenő az Országos Kertészeti Egyesület igazgatója aug. 31-én „A gyümölcsfák állati kár­tevői és növényi gombabetegségek elleni védekezés fontossága“ cimen, Komlós Dezső okleveles gazda pedig „A gabonacsávázás gyakorlati mód­szere“ cimen előadást fognak tartani. Iparművészet, műemlék A kiállítás iparművészeti csoport­jában hatszáz — a zalavármegyei uradalmak képtárában található hi- resebbnél-hiresebb mestermü kerül kiállításra, azonkívül a sümegi fes­tőkolónia százötven darab gyönyörű festménye, Zalavármegye egykori régi térképe, ‘Deák Ferencnek egy pár eredeti, barátaihoz irt levele és sok más megbecsülhetetlen műemlék, régi okmányok, iratok. Halászat és vadászat Igen nagy anyagot képvisel a ha­lászati és vadászati csoport. Zala­vármegye egyes nagy földesurának agancsgyüjteményei lesznek képvi­selve. Kézimunka és háziipar Tekintélyes anyagot ölel fel a kézimunka, háziipari és iskolaügyi csoport. Nagy számban kerülnek nagyértékü, művészi kivitelű mise­ruhák, egyházi felszerelések kiállí­tásra, a keszthelyi zárda, Szociális Misziótársulat és a Leány Club részéről. Szőlészet, borászat, selyem­tenyésztés A mezőgazdasági csoportban a szőlészet, méhészet, borászat, halá­szat, selyemtenyészet, sfb. csoportok is mind nagyszámú kiállítót tüntet­nek fel. Versenyek A baromfikiállitással kapcsolato­san nagyméretű tojásverseny, a szarvasmarhakiállitással tejelőverseny sajt és vajverseny is lesz. A kiállításnak eddig harmincnál több bejelentett csoportja van. A kiállítás többi eseménye A kiállítással kapcsolatosan na­gyon sok más esemény is nagy érdeklődésre tarthat számot. így 30-án délelőtt a Vármegyei , . _ Jegyz őszövetség kongresszusa a Ka­tolikus Házban. Díszközgyűlés a vá­rosházán, amelynek keretében Czobor Mátyás polgármester Vűss József miniszterelnökhelyettesnek átnyújtja Zalaegerszeg város díszpolgári okle­velét. A városok országos kongresz- szusának vándorgyűlése, amelyen Csonkamagyarország összes városai­nak polgármesterei részt fognak venni. Sport és tornaverseny a MOVE sport­pályán. Vármegyei tanítók közgyűlése és dalestélye. Vontatóverseny hideg­vérű lovakkal. Gyermekszépségver­seny. Azonkívül ugyanaznap a legrende­sebb gazdaudvarok versenye. Nép­ünnepély. Tüzolfóverseny. Repülő­nap. Filmelőadás a mételykór elleni védekezésről. A kiállításon harminc angol diák is részt vesz, akik a magyar viszo­nyok tanulmányozására rándultak le hozzánk. Zalai gazdák nagygyűlése Augusztus 30-án a zalamegyei gazdák nagygyűlést tartanak, amelyre meghívták Mayer János földmivelés- ügyi minisztert is, aki kilátásba he­lyezte a gyűlésen való részvételét. A gyűlésre érkező vendégeket, mint a városok kongresszusára ér­kező polgármestereket Zalaegerszeg városa helyezi el. A kiállítást — az eddigi tervek szerint — Vass József dr. miniszter­elnökhelyettes fogja megnyitni. A kiállításon számos nagykanizsai is részt vesz. Kiutasították a bolgár kommu­nistákat. A belügyminiszter elren­delte a Seine és Oise megyékben letartóztatott bolgár kommunisták ki­utasítását. „komolyan“ szót, mert remélem, hogy polgárista „maszlagolások“ nem nevezhetők szerelemnek!) És azon sem csodálkozom, hogy te ta- máskodsz. Mert csakugyan úgy szo­kott lenni, hogyha a kislány meg­kapja az első bokáig érő szoknyát és elviszik egy kabaréra vagy hang­versenyre, találkozik ott egy „gyö­nyörű“ és szellemes (nekE az) lo­vaggal, aki ontja magából a bóko­kat ; másnap egy hatalmas virág- bokréta, aztán éjjel az ablak alatt szerelmi szonett az egyetlennek . . . és az az „egy“ kisleány belegyö­möszöli a párnája csücskét a szá­jába, hogy a mama meg ne hallja az elfojtott nevetés-sirást, amely köz­ben boldogan suttogja: „Szeret. . . szeret!“ Másnap aztán, reggel, ha a tükör előtt gondosan copfba hajlítja a haját, önelégülten konstatálja ma­gában, hogy: „Szerelmes vagyok!" Nem tudod megérteni ugye, hogy vannak ezektől elütő kislányok is, akik akár bolondos szeszélyből, akár komolyan gondolkozva, addig, mig képzett ideáljuk testet nem ölt, nem hajlandók holmi virágcsokrok, éjjeli zenék vagy sablonos bókokra meg­lágyulni. Én azt mondom : vannak, ha nem is sokan. Egyszer megint nem jött fel hoz­zánk Suzanne (pedig ilyenkor ide­gesen, zakatoló szívvel lestem jól ismert viharos felfelé haladását a folyosó falépcsőin); Ellenben levelet küldött ismét; „Mesélek valamit. Nyisd ki a füled, csukd be a szájad és hallgasd meg az én egyik kis kollégám esetét. Az irodában az enyém mellett van az asztala ; szépen fésült, halvány kis irodista fiú, alig 18 éves lehet. Szegény, olyan ártatlan képe van, hogy csak no. Belém gabalyodott a kis kolléga... Persze észre sem vet­tem a sóhajtozásait. Tegnap délután úgy látszik, nagyon elszánt hangulat vehetett rajt erőt, mikor egy hiva­talos iratot átnyújtottam neki. A kezeügyében levő papírra hirtelen irt valamit és rátette az Íróasztalom párkányára; én ránéztem, illetve alaposan végigmérfem, amire ő szörnyen elpirult; a papír pedig bil- egett a párkányon és egyszerre el­vesztve egyensúlyát, lepottyant a földre, Írott lapjával felfelé. Épp ab­ban a pillanatban, amikor kijött az igazgató. Szegény fiú olyan fehér lett, mint a fal. A direktor lába előtt hevert a papír. „Az Istenért... vegye fel 1 — súgta ijedten. Úgy tettem, mintha nem hallanám. Ekkor ő hir- . télén felugrott és felkapta az Írást j s rátette az iíatóját. Az igazgató ; pedig — csupa „véletlen“ — odaáll az asztalához és elkezd az itatóval babrálni (a kis kolléga reszketett, mint a nyárjalevél); egyszerre fel­emeli, elolvassa az Írást, ránéz a szegény reszkető fiúra, aztán egy­szerre elneveti magát és a vállára üt: „Szegény... igazán sajnálom!“ hogy miért?... na, majd megmon­dom holnap reggel kilenckor az iro­dában... Jöjjön majd akkor be. Ma reggel a fiú nem jött el. A direk­tor kijön és nevető arccal móndja: „Kisasszony, R. irt egy névjegyet, hogy ma nem jön, mert fáj a — gyomra.“ Ó szegény!... Ha-ha-ha! * Ez volt Suzanne: kacagó, örökké kacagó, vidám, felületes kis szere­lem-madár, aki úgy jön az életünkbe mint egy csodaszép tájkép a rohanó gyorsvonat ablaka alatt hirtelen fel­tűnve, hogy még meg sem ismer­hettük alaposabban, máris elrohant előlünk s csupán halvány kontúr­jait őrzi meg a lelkünk. De azt aztán megőrzi örökkön örökké!... És egy napon ő is eltűnt, mint a tenger fekete éjszakájában a felvil­lanó jelzőlámpa villanyfénye. Jött, mint egy tündér, mint egy isten, aki pajzán jókedvében pazar kézzel szórja szét az ajándék-kincseit; és elment, halkan, puhán, összehuzódva, mint egy szegény, kiégett szerelmes -nő, aki már semmit sem adhat és aki csak azért szeretett, mert élt és csak azért élt, mert szeretett... ...És hogy a száguldó vonat az ismert helvét tájékon rohan velem keresztül újra, élénk fájdalommal és maró nyugtalansággal ez jut az eszembe... ...Hol lehet Suzanne, hohó, hol lehet?... (Ziirich-Sihlhölzli.)

Next

/
Thumbnails
Contents