Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-08-16 / 184. szám
a ___________ KÜ LFÖLDI HÍREK A népszövetségi tanács ülése. Genfböl jelentik: A Népszövetség tanácsa Franciaország képviselőinek elnöklésével szeptember 2-án ül össze 35-ik ülésére. A napirend élén Törökország határainak fontos kérdése szerepel. A vitás Mossoli-i határról van szó, amelynek ügyében tudvalévőén junius végén közölték a kormánnyal a kiküldött vizsgálóbizottság jelentését. Azonkívül különös érdeklődésre tarthatnak számot azok a jelentések, amelyek Magyarország és Ausztria pénzügyi helyzetére vonatkoznak. Szó lesz még a konstantinápolyi görög, a nyugat török és a litvániai kisebbségről. A népszövetségi egyezségi okmány rendelkezéseihez képest a tanács üléseire meghívják azokat az államokat is, amelyek a tanácsban nincsenek képviselve, de közvetlenül érdekeltek a napirend egyik vagy másik kérdésében. Tizenegy állam kapott meghívást, közöttük természetesen Magyarország is. Hivatalosak még: Ausztria, Törökország, Románia, Görögország, Litvánia, Lengyelország, Dél-Afrika, Ausztrália és Uj-Zeland. A gróf Károlyi-család Lequei- tióba érkezett. Gróf Károlyi József és családja tudvalevőleg Spanyol- országba utaztak a királyi család látogatására. A grófi család tegnap érkezett meg San Sebastianba, ahol Cziráky József gróf helyettes udvarmester várta őket. Cziráky referált Károlyi grófnak a királyi család állapotáról és megcáfolta azokat a híreket, mintha a királyi család Angliába készülne. Majd Cziráky gróf és Károlyi grófék tovább utaztak Lequeitióba, ahol Zita királyné mind- anyiukat azonnal kihallgatáson fogadta. Ottó király első kérdése az volt gróf Károlyihoz : mit csinálnak otthon Magyarországon ? Károlyi gróf ezután másfél órán át referált az ifjú királynak, de különösen Zita anyakirálynénak a hazai állapotokról. Egy leány merénylete édesanyja ellen. Pozsonyból jelentik: Egy kis tót faluban, a Vág-parfján történt, hogy egy 22 éves tót leány fürödni hívta az anyját. Az arra járók egyszerre éles sikoltást hallottak és látták, hogy egy leány valakit a viz alá nyom. Sokan futottak össze, de akkor már a tettes, ki nagyszerűen úszott, messze bent volt a Vágón és elmenekült. Többeknek, kik a vizben voltak, sikerült kimenteni az ájult asszonyt, aki magához térte után elmondotta, hogy tulajdon leánya akarta a vízbe fojtani. A csendőrök kézrekeritették a merénylő leányt. Katolikus főiskolások kongresz- szusa Insbruckban. A két ünnepnapon tartotta meg Insbruckban kongresszusát a katolikus főiskolai hallgatók szövetsége. A szövetséghez csatlakozó helyi csoportok száma 176, több mint 15000 taggal. A városháza dísztermében tartott nyilvános közgyűlésen dr. Seipel volt szövetségi kancellár tartott előadást a világi egyházról és a világbékéről. A kiskanizsai zászlószentelés Fényes ünnepség keretében szentelték fel szombaton a kiskanizsai Polgári Olvasókör zászlóját Kis- kanizsán Nagykanizsa, augusztus 17 Hosszú időre feledhetetlen lesz a Kiskanizsai Olvasókörnek szombaton Kiskanizsán lezajlott zászlószen- telési ünnepsége azoknak, kik rajta résztvettek. Nem külső fényében, hanem benső tartalmában ütött el az általános ünnepségektől, mert magáEALAI1 nak annak az elhatározásnak megvalósítása, hogy egy Kör milliókba kerülő zászlót szerez be magának, a legfényesebb bizonyítéka tagjai együttérzésének és összetartásának. És valóban a Kiskanizsai Olvasókör iskolapéldáját mutatja a kulturális egyesületek legelső kötelességének: a társadalmi együvétartozás érzete ápolásának s a velük szemben támasztható azon követelménynek, hogy annak kereteit benső tartalommal is töltsék ki. A lélekemelő ünnepség mára kora reggeli órákban megélénkítette Nagykanizsa életét is. Egymásután robogtak a fogatok és autók a fővédnökökért és védnökökért, mindegyik kocsiban egy-egy rendezővel, majd pedig, amikor valamennyien együtt voltak, a Kiskanizsáról eléjök érkező lovasbandériummal az élén megindult a hosszú kocsisor Kiskanizsa felé az első kocsiban a zászlóanyával, Bogenrieder Frigyesnével, aki gyönyörű magyar ruhában Hajdú Gyulával ment ki ez utóbbinak díszes fogatán az ünnepségre. A rendezőség, élén Tholway Zsigmond dr. posta és távirda főfelügyelő, postafőnökkel, példás figyelmet tanúsított az ünnepségre meghívott vendégekkel szemben s a rendezésnek nehéz munkáját nagy körültekintéssel és kifogástalanul látta el. Az ünnepség a templom melletti téren felállított tábori oltárnál ,tartott szent misével kezdődött. A nagy misét Vargha P. Theodorik, ferenc- rendi házfőnök, nagykanizsai plébános tartotta. Az oltár mellett foglalt helyet Bogenrieder Frigyesné zászlóanya, körülötte a koszorús leányok csoportja festői látványt nyújtott, némelyik közülük magyar ruhában, mig a másik oldalon a gyönyörű fehér-zöld selyem zászló volt kiterítve egy asztalra, a lobogón Szűz Máriának remekbe hímzett képével. A mise végeztével Vargha P. Theodorik házfőrtök-plebános nagyhatású beszédben méltatta a zászló jelentőségét s azt megszentelte. Utána a zászlószögek beverése következett, mit elsőnek Rótt Nándor dr. megyés püspök nevében Gazdag Fefeflt 'nagykanizsai püspöki biztos kezdett meg. Utána a jelmondatok kíséretében a fővédnökök és védnökök verték be szögeiket a zászló nyelébe, mely egy félóra alatt egészen megtelt az aranyos paizsokkal. Ezután Hajdú Gyula dr. az emelvényről elmondta nagyszabású ünnepi beszédjét. Beszédében vázolta a Kör múltját, szemeink elé állította a Kör kebelében fennálló azt a szoros együttérzést, mely ezt a megszentelt zászlót is létrehozta; az egyesület kulturtörekvéseit, erős hazafias érzését és a jövő zálogát látja ennek az együttérzésnek ezúttal is megnyilatkozó hatalmas erejében. A Kör helyiségében tartott társasebéden számos pohárköszöntő hangzott el. Elsőnek Plander György városi tanácsos emelkedett szólásra s a kormányzóra emelte poharát. Vargha P. Teodorik dr. házfőnök- plebános a zászlóanyát, Bogenrieder Frigyesnél Karlovits József Vargha P. Theodorik plébánost, Hajdú József Tholway Zsigmond dr. postafőnököt, Máté József a vendégeket, Anek György a Kör vezetőségét, Béres János a kultúra lelkes harcosát, a „Zalai Közlöny" felelős szerkesztőjét, Kempelen Bélát, Kovács Illés Hajdú Gyula dr.-t, Vargha P. Theodorik plébános a tanítótestületet, Fiilöp László dr. a Kör tagjait, Plander György Tholway Zsigmond dr.-t, Hajdú Gyula dr. az Egyesületet, Papp Péter megint Tholway Zsigaugusztus 18. Paródia Irta: Subics Lajos ...Itt a darvak V betűje hasítja a levegőt, amott egy fecsketábor száll sebes iramban másik hazája felé. ...Az égbolt még derűs, a nap még jókedvűen mosolyog le a földre, de mosolya már bágyadt — beteges... Mint mikor a haldokló még- egyszer végignéz családján, asszonyán — gyermekein s egy utolsó szelíden vigasztaló mosollyal búcsúzik tőlük: tudja, hogy ezután már a halál rideg vonásai fagynak arcára... • ••A jó öreg nap is elfáradt már s míg az égbolt alján gyülekeznek a szürke fellegek: tudja, hogy az ő birodalmát nemsokára átveszik azok... Egy utolsó bágyadt mosolyt küld a földre, egy vigasztaló intést: — A viszontlátásra!... * * * ...Az országúton kimerültén bandukol egy vándor. Utipodgyásza a karvastagságu somfütykös, mely egyúttal egy harmadik lábat pótol. Tarsolya már napokkal előbb kiürült s az utszéli árokba hajította. Minek cipelje magával, ha egyszer már üres I Előtte a reménytelenség élettelen Szaharája, hátamögött az elmúlt évek apró öröméinek, küzdelmeinek, terv és reményóriásainak ég felé törő füstoszlopa, feje felett ziman- kós idővel fenyegetődző gomoly- felhők 1 Az egyik elől menekül, a másiktól retteg, a harmadikat szidja és átkozza. Teste csupa verejték, lábai mine untalan felakarják mondani a szol gálatot — azért csak megy. Időnkint körültekint nem mutal kozik-e a közelben valahol egy ha lék, egy odú, vagy csak egy sürüb bokor is, hol meghúzhatná magá mig a fergeteg dühét kitombolja. Még egy haszontalan cserjét ser lát! A nagy sik egészen a látóhaE széléig (talán azontúl is) letaro mezőkből, élettelen barázdákból ál Azaz mégis: A láthatár egy ki- szögelő pontján templomtorony emelkedik a magasba, de az oly messze van, hogy képzeletben is nehéz eljutni odáig. Pedig ahol templom van, ott hi- veknek is kell lenni, kik bizonyára nem laknak a szabad ég alatt, mint Ö... Eközben a felhők elfeledtek gondolni arra, hogy vándorunk még nem találta meg a keresett menedéket és sürü záport ontanak az avartól kitüzdelt földre. Pár szempillantás alatt bőrig ázik (gummiköpeny nem fedi testét) s fogai vacognak a hidegtől; azután elszántan megáll s botjára támaszkodik. Hiszen — gondolja — most már úgyis mindegy: több, vagy kevesebb! Körülbelül negyedóráig tart, mig a vihar elementáris ereje megtörik. A felhők foszlányokra szakadoznak szét, majd az égbolt tengerszinü mezében lép a szinre s a nap őszidőben szokatlan melegséggel árasztja el a lehűlt levegőt. A vándor még mindig azon a helyen áll mozdulatlanul s átszellemült arccal néz maga elé — abba az irányba, amerről jött. Egy nehéz, lelke mélyéből előtört sóhajt küld arra felé: — Ott a távolban valaki rám gondolt s talán — sir!... Sir? 1... A nap pedig mosolyog rá jókedvűen, biztatón —• mintha csak ezt mondaná: — Tovább, további... Erődet fel ne add — ne félj, nincs olyan ut, melynek vége nem szakad!... S Ő tovább indul. Fejét lehajtva Iépdegél s nem néz ezentúl sem előre, sem hátra. Neki nem szabad nézni, mekkora utat tett már meg s hogy még mekkora áll előtte!... ★ * * Katinka a mulatozó kedvű társaságból egy alkalmas pillanatban kerti rózsalugasába menekül. Az ősz már ráütötte bélyegét a legutolsó levélkére is, de mindegy — most odavágyik. Rózsanyilás idején sokszor — nagyon sokszor volt itt boldog, hadd sírjon most együtt a haldokló rózsákkal, a dísztelenné vált rózsatövekkel !... Leül a kerek asztal mellé, kezét maga elé nyújtja s a hold fényét egy kis gyűrű tükrözi vissza... ...S mig valaki messze-messze sürü rengetegekben keresi a haza vezető utat — Katinka sir... sir... És a házból pajkos melódiák hangjai törnek hozzá utat a száraz, zörgő falevelek közt... * * * (Vége köv.)
