Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-08-09 / 178. szám
ZALA! KOZLOHV 1925 augusztus 9. Vass József miniszter nyilatkozata a szabad lakásforgalomról Mindaddig nincs siabadlakásforgaíom, — amíg megfelelő számú szabadlakas nsncs Budapest, augusztus 8 Vass József minisztere’nökhelyet- tes, népjóléti és munkaügyi miniszter a „Beth'en-udvar“ építése kapcsán ellene emelt könnyelmű vádakat megcáfolván, a sajtó egyik képviselője előtt többek között kijelentette, hogy a lakásépitő-akció megindításakor két célt kellett kitűznie. Az egyik, hbgy az alsó néposztályok, a kisemberek, a hajléktalanok részére építsünk nagy tömegben lakásokat, a másik, hogy a gazdasági erejében majdnem teljesen összeroppant középosztály lakás- inséges rétegeit lehetőleg a város belső területén egységes lakáshoz juttassuk. — Nem mondom, hogy nem kellett volna többet produkálnunk és nagyobb méretek között építkezni, mint ahogy történt, de bocsássanak meg a tisztelt kritizáló urak, én pénz és hitel nélkül nem tudok építtetni, viszont több pénzt és hitelt a pénzügyi kormány nem tud rendelkezésre bocsájtani, mint amennyit az állam pénzügyi helyzete az adott időszakra megenged. — A sok nyugtalanságot okozó szabadforgalom terminusának dolgában megnyugtathatok mindenkit, hogy a kormány nem fog áttérhetni a szabadforgaiomra mindaddig, amíg a jelentkező reális lakásszükségietnek megfelelő lakástömeg rendelkezésre nem áll. — Viszont, mivel a kormánynak elhatározott szándéka a törvényben megállapított szabadforgalom terminusának életbeléptetése, ebből következik, hogy ennek az előfeltételeit határozottan megkívánjuk és meg is fogjuk teremteni. Vass miniszter a gyermekvédelmi nagygyűlésen. Dr. Vass József népjóléti miniszter közölte ma Rákosi Jenővel, á gyermekszanatóriumok elnökével, hogy a Balaton- szabadiban augusztus 16-án tartandó gyermekvédelmi nagygyűlésen személyesen szándékozik megjelenni. A népjóléti minisztert, ki önfelá’dózóan ápolja a karitativ gyermekvédelmi intézményeket, Rákosi Jenő fogadni és a külföldi előkelőségekkel együtt kalauzolni. Toborzás a folyamőrségbe. A belügyminiszter felhívást tett közzé a folyamőrségbe való önkéntes belépés tárgyában. Az Önként belépők biztos megélhetést találnak, elbo- csájtásuk esetén pedig elősegiiik a polgári életben való elhelyezkedésüket. Jelentkezni lehet augusztus 15-től szeptember 15-ig minden hétfőn, szerdán és szombaton Óbuda, Lak- tanya-ufca 35. folyamőrség Parancsnokságnál. Olasz repülők érkeznek Budapestre. A jövő héten Budapestre érkeznek az olasz repülők. Szent István napján megtekintik a Szent Jobb köríilvitelét. A repülőkpisztele- tére az olasz követség nagy ünnepséget fog rendezni. Pedlow kapitány Budapesten. Ma délelőtt V2II órakor Budapestre érkezett Pedlow kapitány 80 amerikai magyarral, akik a főváros megtekintésére jöttek. A vendégek fogadására megjelentek a városi jótékonysági, szociális és gyermekvédelmi egyesületek és bizottságok vezetői. Pedlow kapitány, aki egy waggonra való szereteíadományt hozott magával, október elsejéig marad a fővárosban. • —-•*■—1—•—«rrm—irinn/rrmnn-Tj-u Görögországfegyverkezése. Görögország 100.000 Man'icher puskát rendelt meg Olaszországban. A puskákon az egyik görög tiszt találmánya szerint fontos változtatási eszközölnek. 2 ___________ A polgármester sajtó-1 pőre ,,A Nép“ ellen Nagykanizsa, augusztus 8 Nemrégiben lapunk is foglalkozott azokkal a közleményekkel, melyek Sabján Gyula dr. városunk polgármestere ellen ,,A Népl( című budapesti napilapban megjelentek. Akkor közöltük azt is, hogy a polgármester felhatalmazást kért a vármegye alispánjától, hogy nevezett lap ellen a sajtópört megindíthassa. A vármegye alispánja folyó hó 4-én 18.090 sz. alatt kelt határozatával az 1914. évi 41. t. c. 9. §-ban gyökeredző jogánál fogva a polgármesternek j I megengedte, hogy „A Népa című lap ellen a bűnügyi feljelentést megtehesse azért, mert nevezett lap 1925. évi julius hó 22-iki számában „Miért ajándékoznak kormányfőtanácsosi címet Nagykanizsa polgármesterének“, továbbá ugyanezen évi julius 26-iki számában kö zölt „ Súlyos vádak mocsarában fuldoklik Nagykanizsa város polgármestere“ című cikkekben a rágalmazás tényálladékát kimerítő közlemények vannak. Sabján Gyula dr. polgár- mester ezen felhatalmazás folytán „A Nép“ ellen a feljelentést a legközelebbi napokban benyújtja a budapesti királyi ügyészségnél. A városi zeneiskola Nagykanizsa, augusztus 8 Előző cikkemben reá mutattam azokra a körülményekre, melyek egy városi zeneiskola létesítését éppen Nagykanizsán kötelességünkké teszik Ezt az iskolát még abban az esetben is meg kell nyitni a folyó tanévben, legkésőbb szeptember hó végén, ha addig felvételre nem is jelentkeznék több növendék, mint amennyi a mai napig tényleg jelentkezett. A zeneiskolát nem tekintheti a város jövedelmi forrásnak, egyelőre még azt sem szabad várni tőle, hogy jövedelme fedezze a kiadásokat, hanem a legsúlyosabb áldozatok árán is létre kell hoznia. Ezzel tartozik a város közönsége — önmagának. Az épületet már kijelölte erre a célra a polgármester, most már csak az van hátra, hogy megfelelő átalakítása mielőbb megtörténjék, nehogy annak késedelmessége hátráltassa a zenede megnyitását. A munkálatokhoz tehát azonnal hozzá kell fogni, hogy rendeltetésének szeptember második felében átadható legyen. Súlyosabb feladat magának az iskolának kellő megszervezése. A szakok számát s az alkalmazandó tanerőket illetőleg mégis tekintettel kell lenni a jelentkezésekre. Zongora- és hegedű szakok feltétlenül létesítendők; hogy énektanítás helyt foglalhat-e az idén az iskolában? — ez attól a kérdéstől függ, hogy lesznek-e erre a szakra jelentkezők. A tanerők megválasztása is nehéz feladat, mert feltétlenül kívánatosnak tartom, hogy azok Budapestről kerüljenek ide s zenetanári képesítéssel bírjanak. Az igazgatón s legalább két tanerőn kivül azonban korrepetitorok és magán-, óraadó előadók is alkalmazandók lesznek, mert vannak tárgyak, melyekre állandó tanárok nem nevezhetők ki RÉOI NÓTÁK Irta: Mészáros Ferenc Régi nóta az én nótám is : Szerelem, sóhajok és bánat Teutánad. Régi nóta a te nótád is : Szerelmes aranyos nevetés És tettetés. Régi nóta a mi nótánk is: Edesgondu gyönyörű élet, Gyerekévek. S régi nóta a másoké is : Mellettünk öregek mennek S irigyelnek. Térkép a homokban Irta. Péchy-Horváth Rezső .^s .az* sem *uc^arn megérter miért bűn a nyomorult frontkaton tol az, hogy menti és óvja az éle és nem pocsékolja el, ugyanakki amikor nem bűn az otthonmarc kiválasztottaktól, hogy különféle ke pontokat és hadihivatalokat kreáh azokba temetkeznek, hogy ők mentsék az életüket. És nem tu tarn megérteni: miért bűn ottrr radni a békeszigeten, végérvényes megmentve az életet, ahelyett ho az első kínálkozó alkalmat megi gadva, visszaszokjunk a frontj kolba, a mérgek gázok, a kézig nátok, a tankok, a géppuskák, a tetvek, az örökös éhezés és mos- datlanság, a légi torpedók és a pergőtüzek eszeveszett, sátáni aggyal kitalált öldöklésébe . . . Nem tudtam mindezt megérteni, mert — magam és önként kerültem a béke szigetére. Olasz fogságból. Egy napon meg is mondtam ezt a német főhadnagynak. Az érveknek, a meggyőzésnek minden fegyverét, minden erejét előszedtem, hogy elhitessem vele a cselekedetem helyességét és jogosságát. Elmondtam, hogyan kerültem fogságba, mennyi állati megaláztatás, mennyi emberi szenvedés zudult rám és mennyi gyötrelem fészkelte be magát a szivembe, amig a katonazubbony szorította a testemet. Színes, szép szavakkal festettem le előtte, mennyi ragyogó boldogság siitkérez azóta a lelkemen, milyen sok szivárványos öröm úszik a lelkem azuros mennyboltján, amióta helvét földön hajthatom a fejem a szalmapárnára. És elmondtam, hogy mennyire aggódik az életemért egy kicsiny, töpörödött öregasszony, egy ezüsthaju, görnyedhátu rokkant szent, ott távol a hóhegyek csúcsain túl — az édesanyám . . . A német főhadnagy ridegen, kegyetlenül, könyörtelenül nézett rám. A szemei szúrtak és borzongattak, mint a januári hajnal tűszurásos hidege, a hangja pedig ellenséges, gyűlölködő volt, amikor megszólalt: — Haza kell mennie 1 Még hidegebbre vált a hangja: — Ön esküt tett a zászlóra . . Esküvel fogadott hűséget az uralkodójának . . . És lázasan, mindig jobban elhi- degülve magyarázni kezdte azokat az emberi és hazafias kötelességeket, amelyek haza, az embergyilko- üsba parancsolnak. A szavai mint kemény, kegyetlen pörölycsapások zuhogtak és hullottak az öntudatomba, de hatás és nyom nélkül pukkantak szét, mint üres frázisok színes, de rongy szappanbuborékjai. Aztán kijátszotta végső érvét: — És haza kell mennie, mert mint tudom, nem kellett becsületszavát adnia, hogy nem szökik meg. — Téved, főhadnagy url — kiáltottam. A szilváim most már ádáz gyűlölet súlyával robbantak ki, hiszen módfölött bántott, mit avatkozik az életembe, békébe kimentett néhány ifjú tavaszomba ez a halálok halála után esengő, rombolni, pusztítani, háborúzni akaró eszeveszett ál-kulturlény ... — Téved, főhadnagy ur! Becsületszóval csakugyan nem kötöttek le, de egy derék, becsületes család kezességet vállalt értem. Ök adták oda a becsületszavukat, ők kötötték le a becsületük kincsét, hogy én, a régi ismerősük, nem fogok megszökni... Az ő jóságuk hozott ki ide, az internálótábor rozsdás drótsövénye mögül . . . Kurt von Rosenthal megdöbbenve nézett reám. Nyilván őrjítő kiábrán dulás tombolt a lelkében ennyi „meg- átalkodottság“, ennyi „gyávaság“, ennyi „civil észjárás“ láttán. Egyszerre elvesztettem a becsülését, t rokonszenvét, a barátságát, a bizah mát, — éreztem. Összeráncolt homlokkal, sötéten szájaszéieit rágva meredt maga elé pár pillanatig. Aztán halkan ig| szólt: — Akkor is haza kellene mennie 1 .. . És sarkon fordult és méltóság- teljesen, higgadt lépésekkel elmenti Keresztülgázolta, eltiporta és agyon- silányitotta a homokba rajzolt szeszélyes ákombákomokat, cirádákat köröket és vonalakat: a térképet Elment. És ezután, ha találkoztunk a sihll parti parkban, magasan és merevet elnézett fölöttem Kurt von Rosental (Vége.)
