Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-08-09 / 178. szám
1925 augusztus 9. ZALAI & s felesleges is lenne, hogy azokat kinevezett tanárok adják elő. És e tekintetben némi magyarázatot előre kell bocsátanom. A Nagykanizsán működő magán zenetanárok és tanárnők — tudtommal — vajmi kevés súlyt helyeznek az elméleti tárgyakra. A helyzet pedig az, hogy a zenetanári képesítésnek fontos előfeltétele ezeknek az elméleti tárgyaknak alapos ismerete. Ezeknek tanítását tehát be kell illeszteni a tanterv keretébe. Ilyen tárgyak a zeneelmélet (összhangtan), a zene- történet és a zeneesztétika. Egyelőre mellőzhetők a harmonizálás tana, az ellenponttan, a hangszereléstan s a zeneszerzéstan. De az előbb emhtett három elméleti tárgy előadásáról az első naptól kezdve gondoskodni kell. ügy képzelem a dolgot, hogy ezeket a tárgyakat két megbízott előadó taníthatja, kiket a város vezetősége külön szerződéssel köt le az intézethez. A zeneelmélet (összhangzattan) és zenetörténet egy kézben összpontosithatók, ellenben a zene- esztétika kell, hogy külön előadó által adassák elő. A zenetörténet és zeneesztétika heti 3—3 óra terjedelemben, az összhangzattan tanítása pedig egyelőre két tagozatra lenne osztandó. Az első kettőt illetőleg megállapítandó lenne, hogy azoknak hallgatása bizonyos osztályokban kötelező s hallgatásukat hozzáférhetővé kellene tenni olyan egyének részére is, kik nem növendékei az intézetnek, de mint zenészek vagy zenekedvelők, érdeklődhetnek ezen tárgyak iránt. Az ő részükre valami látogatási dij lenne megállapítandó e tárgyakat illetőleg. Meg vagyok győződve róla, hogy mindkét tudományágnak igen sok hallgatója lenne a nagy közönség köréből. Nehezebb feladat az összhangzattan beállítása a tantervbe. Nagykanizsán fel kell tételeznünk, hogy még igen jó zongorázők is hijján vannak az elemi zeneelméletnek. Megtanultak igen jól zongorázni, de elméleti ismereteik alig több — a semminél. Az újabb tanítási módszer megkívánja, hogy a gyakorlati tanítással párhuzamosan történjék az elméleti oktatás. Miután pedig a felvételt okvetlen felvételi vizsgának kell megelőznie s ezen nem lehet majd tekintettel lenni a jelentkezőnek elméleti tudására, mert ebben az esetben igen jó technikával rendelkező egyének esetleg az első előkészítő osztályba kerülnének, a zeneelmélet — összhangzattan — is legalább kétfelé választandó és pedig külön adandó elő azoknak, kik kezdők s külön a haladóknak. Az első évben nehézségeket fog okozni ez a szétválasztás, de ezen túl kell esni s átmenetileg segíteni a bajon. A következő években már más lesz a helyzet. Az elméleti tárgyaknak a tantervbe való ily beállítása nem fogja nagy mérvben igénybe venni a zeneiskola költségvetését, ha azoknak előadóit a város a zeneiskolán kívül álló egyénekből választja ki s őket mint megbízott tanárokat alkalmazza, kiknek egyéb foglalkozásuk is van. A tapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy sokkal jobb, ha ezeket a tárgyakat az intézeten kívül álló egyének tanítják, mintha a zeneiskolának rendes tanárai adják elő, mert zenetechnika és zeneelmélet két különböző dolog s például a zeneesztétika sokkal közelebb áll az általános esztétikához, mint a szoros értelemben vett zenéhez s nem előfeltétele bril- liáns technikai tudás, a minthogy ismerünk igen jeles virtuózokat, kik felette gyengék az elméleti tudásban. Az uj zeneiskola szervezete körül tehát nagyon körültekintően kell eljárni, nehogy bármi felületesség később éppen a tanítványokon boszulja meg magát. Reméljük, hogy a város vezetősége teljes tudatában van ezeknek a nehézségeknek s teljes felkészültséggel fog hozzá felelősségteljes munkájához. K. B. A keresztény szociálista-párt (Levél a szerkesztőhöz) Nagykanizsa, augusztus 8 Igen tisztelt Szerkesztő Ur! A Zalai Közlöny folyó évi julius 24 és 26-án megjelent számában „A keresztényszociálistapárt megalakulása“ cimti közleményére csak röviden szándékozom válaszolni és kérem b. lapjában helyt adni szíveskedjék. Mielőtt azonban válaszom megkezdeném kijelentem, hogy ezt pártom presztizséjének megvédésére cselekszem. Tisztelt Szerkesztő Ur! A keresztényszociálista nem konkolyt hinteni, hanem dolgozni, egymást tisztelni, megbecsülni szeretni és embertársainak „akik azt megérdemlik“ segítségére lenni törekszik, ezt az elvet valija, távol állt és áll az, hogy rágalmazni vagy embertársát erre reá bírni szándékoznék, azonban aki őt rágalmazza, ellenségének bizonyul, iparkodik azt a keresztény szeretetre, egymás megbecsülésére és együtt érzésre reávezetni. Térjünk át a Zalai Közlöny 164 számának közleményére. Én mint a párt elnöke a szóban forgó határozatot nem az „ur“ címzés miatt küldöttem vissza azért, mert ezt a pártnak s nem Hermann Józsefnek kellett volna címezni. A város vezetőségének nem Hermann tett felhívásra jelentést, hanem a helyi párt elnöke, aki hivatva van a választ is átvenni. Amikor az elhamarkodást és ha- ragszomrád-ot illeti nem a párt elA régi házban*) Irta: Németh Böske Gyönyörű, hársfaillattal teli reggel kacagott be ablakán, amikor fel- :sudálkozott álmából: — Ni csak, tthon vagyok! — ez volt az első gondolata. Lent az udvaron már ídesanyja hangját hallotta, amint a ejesasszonyokat dirigálta, akik nagy )léhkannákban vitték a frissen fejt ejet a piacra. Künn az u'cán, a tért rácskeritésén túl, szekerek zö- ögtek megrakodva, a piac felé színén. Csirkés asszonyok mentek nagy ármával, pékinasok vitték fütyörészve puttonyba rakott friss kiflit, zsemlét. Rátky György boldogan hallotta zt a rég elfelejtett zajt, a kisváros bredését. Itt nem csengett a villa- yos, nem tülköltek az autók, nem ugtak a gyárkémények, nem özönét a munkások végtelen tömege, t minden olyan kisméretű, játék- zerü, kedves volt, hogy szinte el- íosolyodott tőle. Fütyörészve, kipihenve ugrott ki z ágyból; mosakodni kezdett. Zugy*) Mutatvány szerzőnek egy most ké- ülő regényéből, mely az ősszel kerül jtó alá, bolva hordta magára a vizet, boldogan, diákosan; aztán öltözködés közben cigarettára gyújtott. Az idegen nevű, idegen gyártású cigaretta még egy kissé eszébe hozta a párisi reggeleket, pezsgős éjszakák mámoros emlékeit, a nagy csillogó kávéházakat százféle népével, a kis festett hajú nőket, a rúzs izét szájukon, a vig fiukat, kik bolondjára elviszik szép fiatalságukat s odadobják a nagyváros örökéhes torkába, mely elnyeli őket. A kissé szánakozó mosolyokat, melyekkel az otthonmaradottakra gondolnak, — lám mig ők Párist járják, az egyetlen utolérhetlent, melyet látni minden kulturembernek leghőbb vágya — s ime, ők már itt is ^vannak, minden szépnek, jónak közepében. Ez itt a boldogság, az élet, az érték, célok célja, ez minden. — Aztán? Aztán jön egy különös, furcsa, megmagyarázhatatlan este; egy kávéház, egy magyar cigánybanda drága, hazasiró, bus, szomorú nótája, melynek hangjaitól valami megmozdul az ember szivében és úgy érzi, hogy — jönni kell, jönni hazafelé! Otthagyni mindent, ami előbb tetszett, ami most egyszerre rettenetesen idegen lett; aminek előbb varázsereje volt, most festett papirmasénak tűnik fel; mindent Otthagyni ! És jönni vissza Magyarországba, sárguló kalászok, poros- levelű akácos utak, kis eldugott vidéki házak közé; egyszerű embere- i két látni, hallani, velük, köztük élni kis szürke életüket... Mert ez igy jó, igy szép, igy megnyugtató. — De fog-e ez sikerülni vájjon — most már ? György, miután öltözködését befejezte, az ebédlőbe sietett, hol édesanyja várt reá. Örömtől ragyogó arccal csókolta meg fiát s arcát megveregetve, mint kisdiák korán, kérdezte tőle : — Nos, hogy aludt az urfi ? Mi szépet álmodott? Aztán boldog kettesben leültek reggelizni s megint felvették a tegnap esti témát. György minden ismerőst megkérdezett, ki hogy van ? S lassankint megtudta, hogy kivel mi is történt az alatt a két év alatt, mig ő a messze nagy világot járta; s csak levelek jöttek tőle, amelyekre az ismerősök is mindig kiváncsiak voltak s özvegy Rátkynénak állandóan fel kellett olvasnia, hogy mit irt Gyurka. Ezek a levelek mindig egy kis ablakot nyitottak előttük, melyen át kiláttak a messze népek világába, nöke követte azt el, hanem a város vezetősége, amit is is bizonyít, hogy minden gondolkodás néikül, tán örömében, a párt működésének beszüntetésére hozott határozatot, melyet haragjában-e, vagy örömében már nem nekem a párt elnökének, hanem az egyik alelnökének volt szives ki- kézbesitetni. Sajnálom, hogy a város vezetősége elhamarkodásában nein tudta azt, hogy pártunk nem egyesület s hogy annak alapszabálya nem lehet, valamint határozattal valaki elvét, párthoz való ragaszkodását feloszlatni lehetetlen valami. Ezek után polgármester ur, tanuljunk meg egymást szeretni s nem gyűlölködni, továbbá ha szükségét látjuk, egymásnak segítségére lenni, mert az ál-szerelem vadhajtást szokott teremni. Keresztényszocialista testvéreim! Mint látjátok, a keresztényszocialistának igen tövises utón kell haladnia és a tövist irtani, de ez csak inkább edzi vasakaratunkat és erősbit bennünket. Ne szégyeljétek, büszkén és bátran, mindenkor és minden alkalommal hirdessétek azt, hogy keresztényszocialisták vagytok, azok maradtok, mert azoké a jövő! A német katolikus nagygyűlés. Az idei német katolikus nagygyűlés elnökévé Lerchenfeld Hugó gróf volt bajor miniszterelnököt fogják megválasztani. Ez évben a katolikus nagygyűlést Stuttgartban tartják meg augusztus 22 és 25. napjain. Az Oroszok fölvonulása a lengyel határon. Bécsből jelentik: Odaérkezett jelentések szerint Oroszország a lengyel határon 200.000 gyalogos, 16.000 lovas és 2000 gáztámadásra kiképezett katonát vonultatott föl és igy a helyzet az oroszlengyel határon rendkívül feszültté vált. Az oroszok azt állítják, hogy az egész fölvonulás csak nagygyakorlat céljából történik. úgy mint mikor a panorámák gömbölyű üvegén benéz az ember és ismeretlen nagy őserdők, tengerek, kikötők, városok terülnek el szemeink előtt. Ilyenek voltak György levelei, melyekről aztán napokig folyt a szó az ismerősök és barátok körében. kaszinóban, kávéházban, bizalmas viziteken, egy-egy kis ozsonna mellett, mindenütt . . . — De édes fiam, Makayékhoz még ma elmenj, — szólt Rátkyné Györgyhöz a beszélgetés végén. — Ők úgy várnak téged. Makay mindennap itt volt kérdezni, hogy mikor jössz, mióta sürgönyöd megjött. Málcsi néni sirt örömében, mikor meghallotta, hogy te szombaton érkezel. György igenlőleg bólintott anyja szavaira, kezet csókolt, vette kalapját, de a kert hátsó kapuján távozott, mert nem akart feltűnést az uccán s a közelben elterülő Bar- csay-ligetnek tartott, mely ezidőben csaknem teljesen néptelen volt. Szinte idegenszerü volt ez a nagy csend, ami itt körülvette. Elindult a rég nem járt utakon, tán még a padot is megtalálja, melybe Annuska és a saját nevét véste be, a régmúlt boldog diákévekben , . ,
