Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-08-05 / 174. szám
MLAI KÖZLÖNY KÜLFÖLDI HÍREK Katasztrófális vihar a Felvidéken. Katasztrófális viharokat jelentenek a Felvidékről. A legtöbbet Gál- szécs és Bodrogköz szenvedtek. A jégeső óriási pusztításokat okozott és a termés nagyrészét megsemmisítette. Amundsen ismét az északi sarokra készül. Ellswort Newyorkba érkezett és kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy az északsarki repülést Amundsen vezetése alatt ismét megfogják kísérelni. Az expedícióhoz sokkalta jobban felel meg a léghajó, mint a repülőgép. Az Esperanto világkongresszust tegnap harmincegy országból kiküldött több mint ezer résztvevő jelenlétében megnyitották Genfben. A nemzetközi fogorvosi szövetség közgyűlése. Genf bői jelentik: Tegnap nyitották meg a Nemzetközi Fogorvosi Szövetség tizenkilencedik évi közgyűlését. A közgyűlésen több mint 100 tag jelent meg. Angliában követelik Köln kiürítését. Az angol sajtó mindinkább erősebben foglalkozik a megszállás teljes visszavonásával és követeli a kormánytól, hogy vonja végre vissza az angol csapatokat a kölni zónából. „A francia csapatok kivonulása után már semmi ok sincs ennek a rossz üzletnek további életbentartására“ — Írja a Manchester Quardian. Németország politikája jobb felé tolódott. Gerard német cent* rumpárti képviselő hajlandónak nyi- latkozott a megszállt területek tárcájának elvállalására. Ennek a kinevezésnek nagy politikai jelentőséget tulajdonítanak, mert csakk ezzel vált teljessé a centrumpárt támogatása a Lutter-kormány javára. Ily módcn a jobboldali blokk a centrum bevonásával Németországban tényezővé vált. A marokkói harctérről. Tangerből jelentik: Abd el Krim csapatai Uezánál földalatti aknákon dolgoznak, hogy az ottani francia erődöt a levegőbe röpítsék. Uezant csak nagy nehezzen, repülőgépekkel tudják a franciák élelmezni. A forróság valósággal elviselhetetlen a franciáknak. Hetekig szó sem lehet francia támadásról. Hogyan oldható meg a szinházi kérdés Terv, melynek kivitele nem kerül többe, mint egy miiliárdba Nagykanizsa, augusztus 4 Évek óta foglalkozik közönség és sajtó a Nagykanizsán létesítendő színház kérdésével. Igen sok terv látott e tekintetben napvilágot, de mindegyiknek megvalósítása megfeneklett azon a körülményen, hogy kivitele 3—4, sőt egy végleges kő- szinház 8—10 miiliárdba kerülne. Szó volt egy ideiglenes színház építéséről, a Polgári Egyletnek megfelelő átépítéséről, aréna létesítéséről s még más efféle provizórikus megoldásokról, de a tervnél to ;■ ább még senki sem jutott. A szükség is r 'ií- árdok nem voltak előteremthetők s maradt minden a régiben. A legtöbben már kezdenek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Nagykanizsán belátható időn belül nem k valamirevaló hajléka a színészemé., s a kultúrának. .. A sok tervezés között azonban egészen megfeledkeztek egy oiyv>. megoldási lehetőségről, mely nem kerül milliárdokba s ha nem is tekinthető végleges szinházpalotának, néhány évtizedre mégis megfelelő lenne a helybeli viszonyoknak: az egyik mozi átalakításáról Lehetséges, hogy egyes olvasók már a mozi szó hallatára elfintorítják az orrukat s kényes Ízlésük tiltakozik a terv megvalósítása ellen, de mindjárt reájuk olvassuk a szentenciát is, hogy épen ezek az urak mutattak eddig legkisebb érdeklődést a költségekhez való hozzájárulás iránt. Tehát nem lehet jogcímük arra, hogy eleve vétót kiáltsanak egy olyan terv ellen, mely a mai pénzügyi helyzetben mint egyetlen lehetőség áll előttünk a tekintetben, hogy a közel jövőben egyáltalán színház létezzék Nagykanizsán. A Világ mozgóra gondolunk. Ne alteráljon bennünket az a körülmény, hogy ez benn van az udvarban s hogy ma inkább népmozi, mint jobb társaságok szórakozó helye. Ne tévesszen meg bennünket gondolkodásunkban az a körülmény sem, hogy nézőtere szűk s mellékhelyiségei ma nincsenek. S végül függetlenítsük magunkat túlzott optimista reményeinktől is, elhitetvén magunkkal azt, hogy más megoldással rövid időn belül színház épület lesz városunkban. Tehát igyekezzünk komolyan gondolkodni a kérdésről s minden elő- í élettől menten nézzük a megoldás ehetőségeid A kérdéses mozi be van építve egy szállodába. Bejárata a kapu alól történnék, de ez nem lehet akadálya "z átalakításnak. Még tűzbiztonsági tempómból sem, mert az illető ház- i; ik, illetőleg udvarnak két utcára is van kijárása. Áll egy hatalmas méretű előcsar- okból s egy mozi helyiségből. Be- zéljünk ezekről. A mozi helyiség kétségtelen szűk, befogadóképessége igen csekély. Te* iát bővíteni kell. Ki kell váltani az előcsarnokkal szemben álló vastag falat s a nézőtér hosszát a mozi jelenlegi szélességében megállapítani, bben az esetben tovább kell vinni ___________ 1925 augusztus 5. a két oldalfalat s a színpad és öltözők a moziterembe vezető ajtókkal szembe * kerülnének. Terület van, tehát az építkezésnek nincs akadálya. Aztán a kiváltandó falból is kikerülne jó néhány ezer darab tégla s az egész további kiképzés részben Rabiz- falakkal lenne létesíthető, könnyű fedélszerkezettel. Támlásszékek már is vannak a teremben, azokat tehát csak szaporítani kell. A nézőtérnek némi emelkedést is lehetne adni. El tudom képzelni, hogy a terembe vezető fal felső részében kiváltható lenne s az előcsarnok mennyezete alatt erkélyek is lennének létesíthetők. Az előcsarnokban pedig elhelyezhetők lennének maga az előcsarnok s a ruhatár és egyéb mellék- helyiségek. Ez az átalakítási munkálat számításaim szerint nem kerülne többe, mint legfeljebb 1 milliárd koronába. Szakértő mérnökök pontos számvetést tehetnek s nem kételkedem benne, hogy homok vagy salaktéglából építve még 1 miiliárdba sem kerülne az egész átalakítás összes belső berendezésével és díszleteivel együtt. Alakuljon tehát a legsürgősebben egy bármiféle elnevezés alatt működő társaság, mely hozzáfog a részjegyek jegyzéséhez. Egy ilyen részjegy legyen 100.000 korona, egy milliárdhoz kell tehát tízezer darab részjegy. Abban is egészen bizonyos vagyok, hogy üzleti befektetésnek sem lenne rossz s általa a színháznak régen vajúdó kérdése hamarosan tető alá lenne hozható. K. B. A magyar-francia tárgyalások. A külügyminisztériumban ma folytatták a magyar-francia kereskedelmi tárgyalásokat. Mivel a két állam kívánságlistáját már a tárgyalás előtt kicserélték, most az áitalános keretek megbeszélése folyik, de még e héten döntenek az egyes cikkek vámtarifájáról is. Mese a felnőtteknek Irta: Böhm Margit Körülbelül kilenc éves lehettem, mikor az alábbi eset történt. Volt a szomszédunknak nálamnál egy évvel idősebb kisleánya; ő volt a legjobb barátnőm. Állandóan együtt játszottunk. Legjobban a mesét szerettük hallgatni. Ezért anyuskáink úgy rendezték, hogy mindennap mesében legyen részünk. Miután pedig a faluban, ahol laktunk, nem volt iskola, a jobbmódban levő szülők közköltségen hozattak egy tanitó- kisasszonyt, aki mindennap máshol tanított, ahol aztán mindnyájan jelen voltunk. Azért kellett mindennap másik helyen megtartani az előadást, hogy mindegyik szülőnek alkalma legyen figyelemmel kisérni a haladásunkat. Tanulás után mindig félóra mesére volt szánva. Tizenketten tanultunk együtt, de amint már mondtam, szomszédunknak Edith leánya volt a legjobb pajtásom. De azért a többieket is nagyon szerettem. Soha sem tudom elfelejteni azt a napot, amikor átmentem Edithez, hogy jöjjön ki velem a tóhoz Varga bácsi kunyhójához. Varga bácsi a legügyesebb s legöregebb halász wolt Icaiban. Ma csoda jó napja volt; sok szép halat fogott. De Uram Isten, ahogy benyitok a gyerekszobába, ott latom Edithet, amint a földön ül és sir, Rózsika, a két évvel fiatalabb kis húga pedig simogatja, becézgeti. Ez nagy szó volt, mert én emlékeztem reá, amikor Edithnek a nagy pesti babája, amelyet Sándor bácsitól kapott, eltörött, nem sirt. Pedig Sándor bácsit még anyukájánál is jobban szerette s azért is nagyon féltette a Sári babát, mert azt ő vette. Nagyon megijedtem ; nem tudtam elképzelni, hogy mi történt. Faggattam Rózsikát, de nemhogy elmondta volna a dolgot, de ő is elkezdett sírni. Gondoltam, lesz ami lesz. Bementem Mari dadához, aki éppen a legifjabb Sárközy babát altatta. Ezt kevesen tudják megérteni, hogy mit jelentett az bemenni Mari dadához. Hát ez bizony nagy szó volt. Ő tőle még a Pártos Kari is félt, pedig ő már lóháton is ült. Mari intett, hogy lábujhegyen menjek, de én megálltam az ajtóban és visszaintettem, hogy jöjjön ki. Csoda történt. Ahelyett, hogy ki dobott volna, kézzel tudtomra adta, hogy mihelyst Bandi urfinak méltóz- tatik elaludni, hajlandó rendelkezésemre állni. Az ördög vigye el a Bandit, hát nem egy félórát kellett várnom. Mari dada meséjéből édes keveset értenének meg, hát kiegészítem úgy, ahogy én azt többektől hallottam. Sárközy néni öt csirkét kapott Bartoséktól s bezárták őket a tyúkketrecbe. Edith anyukája megtiltotta, hogy bárki megpróbálja kiereszteni őket, mert amig megszoknak, állandóan rabságban kell maradniok. A gyerekek ezt meg is fogadták. Egész nap feléjük se néztek. Ez egy keddi napon történt Szerdán eszébe jutott Edithnek, hogy az egyik tyukmamá- nak ma kell meg lennie a kis csibéinek. Azt gondolta tehát, hogy elmegy megnézni. Úgyis tett. De egyszerre csak észrevette, hogy a kis csibék táljában nincs viz. Gondolta, hogy azzal c^ak nem követ el bűnt’ ha vizet ad nekik. Szépen ki is vette a tálat minden különös nehézség nélkül. Midőn visszajött a vízzel megtelt tállal, akkor ijedt csak meg, mert az üres edényt könnyen kivette a lécek közül, de most hogyan teszi ezt vízzel vissza? Azt hitte, hogy majd a kis csibék méltányolják az ő nemes tettét s nem szöknek meg akkor sem* ha kinyitja az ajtót. De bizony bebizonyították, hogy milyen értelmetlenek. Alig hogy kinyitotta az ajtót, meg se várták, hogy betegye a tálat, kiugráltak. Még a tál is kiesett a nagy ijedtségben szegény Edith kezéből. Nem történt ugyan ezzel nagy baj, de hát Sárközy néniről az a hir járta, hogy ha alszik is lát, hall. Ezt most be is bizonyította. Edith nem kapott még egy pofont sem, csak megfogta a kezét a néni és bevitte a gyerekszobába, ahol csupán annyit mondott, hogy addig, amig ő be nem jön, meg ne mozduljon. A dada szerint két óra hosszat szaladgáltak a csibék után s mégis csak hármat tudtak megfogni, ellenben Juliska, a szakácsnő, csak egy órát mondott, de végre is a legfontosabb az volt, hogy a csibék még máig sem kerültek meg. Amikor a néni az eredményről értesült, bement Edithez s megmondta, hogy most szigorú büntetést kap, mert a tilalmat megszegte. S ekkor elhangzott a kegyetlen ítélet, hogy délután nem szabad jelen lennie a mesénél. Nem hiszem, hogy ennél nagyobb büntetést tudtam volna akkor elképzelni, még ha egy hétig is törtem volna rajta a fejemet. Hát ez volt amiért sirt. Igaz, oka volt reá. Visszamentem a gyerekszobába Edithez. Sokáig együtt voltunk, de nem tudtuk, hogy mitevők legyünk. Megvallom, habár még most is szé- gyelem érte magam, azt ajánlottam, hogy tekintettel arra, hogy ma épen
