Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-21 / 88. szám
ZALAI KÖZLŐN V den előnyét maga élvezni, terheit ellenben a gyengébb testvérre hárítani. Hiszi azonban, hogy a kölcsönös megértés meg fogja hozni a várt gyümölcseit. A kereskedők törvényes könyveit tartsák egyedüli megbízható adóalapnak és olyan kulcsot állapítsanak meg, amely őket össze nem roppantja. Mert lehetetlen az az állapot, hogy az állam 75 százalékot magának visz el és 25 százalékot a kereskedőnek meghagy, amiből neki a családját is fenn kell tartania. A forgalmi adót úgy gondolja, hogy az egyszer és mindenkorra levonandó legyen vagy a termelőnél vagy a fogyasztónál, de szűnjék meg végre az ipart és kereskedelmet vegzáló spicli-rendszer. A tisztességes kereskedő mindig becsülettel rótta le a forgalmi adóját, a forgalmi adózás előnyeit csak a nem legális kereskedő élvezi. Kívánja, hogy julius elsejével már más, a kereskedelmet nem bénító, szabaddá tevő intézmények és állapotok virradjanak a magyar kereskedelemre. A fényiizésiadó kérdését is kívánja megfelelően megoldani. A hitelkérdésnél, igen nagy csalódásnak volt a magyar kereskede- delem kitéve. A Magyar Nemzeti Bank sem váltotta be reményeit. Hitelpolitikájától a kereskedelem sem várhatott semmit. A legkritikusabb időben ténykedésével szinte pánikszerű hatásokat váltott ki. Rendes hitelpolitikát, enyhébb cenzúrát, a kamatláb leszállítását követeli. Szólt még az üzlet és lakbérekről, melyeket nem rendeletileg, de tőr- vényhozásilag^» keli rendezni. A 17.000-res szorzószámnak a valódi értékére való leszállítását, a 25 százalékos kincstári részesedésnek eltörlését stb. kívánja. Kívánja, kogy ezekben a törekvésekben a budapesti központ mellé egységesen álljon a nagykanizsai kereskedelmi világ. Foglalkozik ezután még a tranzitokereskedelem kérdésével, a portál- adóval, a szövetkezeti kérdéssel és a szövetkezetek túltengő támogatá-. sával az adózó polgárok pénzéből. Ne tűrjük ezeket az állapotokat, mondja, a virradás csakhamar be fog következni, ha kötelességünket teljesítjük. Schwartz Gusztáv kereskedelmi tanácsos ezután köszönetét mond a a kereskedők nevében Vértes Emilnek a nagyszabású beszédéért. Ezután következett a tisztikar megválasztása. Csillag Jenő indítványára, egyhangúlag, közfelkiáltással megválasztották: elnöknek ismét Blankenberg Imrét, alelnöknek Teutsch Gusztávot és Fischt Lajost, pénztárnoknak Stern Józsefet, titkárnak Bakos István dr-t. Választmányi tagok lettek: Adám Róbert, Artner Sándor, Barta Miksa, Bäder József, Berényi Árpád, Bíró István, Bruncsics János, Csillag Jenő, Deutsch Mór, Fischer Ármin, Frank Manó, Friedenthal László, Gold Ignác, Goldberger Károly, Goidmann Ignác, Guttmann Viktor, Grünfeld Márk, Gyenes Lajos, Hirsch Oszkár, Hirschler Sándor, Kertész Lajos, Kirschner Mór, Kisfaiudi Gyula, Knortzer György, Lusztig Dezső, Matán Ödön, Pallos Zsigmond, Pol- lák Ernő, Práger Ferenc, Radnai Jenő, Rajki István, Rothschild Samu, Schwarz Ottó, Sipos Andor, Stern Ignác, Strém Tivadar, Sz.igriszt László, Unger Ulmann Elek, Weisz Ernő, Weisz Tivadar, Weisz Dezső. A közgyűlés ezután Sándor Pál országos elnök, udvari tanácsosnak üdvözlő táviratot küldött. A közgyűlés a leglelkesebb hangulatban fél 1 órakor ért véget. Este 160 teritékü bankett volt a Nagykanizsai Kaszinó nagytermében, melyen a kereskedővilág csaknem teljes számmal megjelent s kívülük még részt vettek rajta dr. Krátky István városi főjegyző, Eőri Szabó Jenő kúriai biró, törvényszéki elnök, Kovách Gyula táblabiró, Mérő l Géza pénzügyigazgatóhelyettes, dr. % nélkül, mondja. Sok magyar kereskedő kénytelen volt a legnagyobb anyagi áldozatokkal eleget tenni külföldi tartozásainak. Csak hónapokig való késedelemmel kapták a devizákat. Szól a behozatali engedélyek körül való visszás állapotokról. Nem tartja helyesnek a máról-holnapra való vámsorompó felemelését. Mint kellemetlen utórezgéseket említi a felszabadulás után a kellőleg fel nem bélyegzett behozatali kérvényeknek megleletezését. Súlyos összegeket róttak ki igy a kereskedőkre. Utal arra, hogy egy 3 lírás olasz szövetre 58.000 K vámot rónak ki. Beszélt a gyáripar túltengő pártolásáról, mely erősen károsítja a magyar ipart. A kereskedelmi szerződéseknek minél előbb való megoldásával véli a magyar kereskedelmet helyreállítani. Egyik első és legfontosabb teendője ienne az az illetékes tényezőknek. Kijelenti, hogy a magyar kormány most már azon van, hogy őszre a kereskedelmi tárgyalások befejezési nyerjenek. A vámtárgyalások és kereskedelmi szerződések megkötése előtt azonban ne állítsák befejezett tények elé a magyar kereskedelmet, de engedjék meg előbb, hogy angazsmánjaií előbb lebonyolítsák. Panasz tárgyává teszi a túl rövid és túl magas kamatú vám hitelt. Hat hónapos kamatmentes vámhitelt követel a magyar kereskedelem számára. Ha nem akarja a kormány azt, hogy a magyar kereskedelem teljesen tönkre menjen, úgy kell, hogy könnyítésekkel segítségére legyen. Az adóztatás és teherviselés problémájáról beszél azután. Az ország költségeinek kétharmadát a kereskedővilág szolgáltatja. Párhuzamot von a gazdatársadalom és a kereskedővilág adóztatása között. A gazdatársadalom ne akarja a magyar család szeniorságának minGaribaldi kardja Írta: Koch Jenő A háború egyik legfontosabb kelléke a jól megszervezett, gyors és pontos hírszolgálat. Különösen fontos pedig ez a haditengerészetnél. Mielőtt tehát elbeszélésemet megkezdeném, röviden ismertetni szeretném a haditengerészet hírszolgálatának néhány fontosabb fajtáját. A dalmáí partvidék, Gradótól Spizzáig, számos szigeteivel és öbleivel tengerészetünknek úgy védelmi, mint támadási szempontból, elsőrangú terepet nyújtott. Maga a hír- szolgálat pedig hihetetlen precizitással volt megszervezve az egész partvidéken. Az egész tengerpart három körzetre volt beosztva, melyeknek központjuk Pola, Sebenico és Cos- telnuovo voltak. Mind a három helyen 40 kilowattos rádióállomás, melyek 80 méter magasságú vastornyon elhelyezett ernyő-anntennából küldötték elektromos hullámaikat a nagy végtelenségbe. Minden nagyobb szigeten és a szárazföldnek fontosabb magaslatain számos kisebb-nagyobb megfigyelő állomás volt építve. Ezek a nagyon kényelmes berendezésű modern kis várak úgy voltak a sziklákba építve, hogy a tenger felől nézve, még á leggyakorlottabb tengerész hiuzsze- mek sem vehették észre. Az ösz- szes állomással és a központokkal közvetlen távirda és telefonösszeköttetésben állottak. A hajókkal való érintkezést különféle, erre a célra szolgáló jelzőkészülékekkel látták el, úgymint zászlók, heliotropok, fényszórók stb. Ezeken kívül még a legkitűnőbb gyártmányú távcsövekkel is el voltak látva. Többek között volt egy 2Vs mtr. hosszú vasállványra szerelt Zeiss-távcső 15, 32, 52 és 75 X-ös nagyítással. Unalmas éjjeli óráinkban természetes, ezzel szoktuk a csillagokat és a holdat tanulmányozni, ami egyszersmind rendkívül érdekes szórakozást is nyújtott. Ezek után tehát érthető, hogy 30—50 km. körzetben, még a legkisebb halászbárka sem közeledhetett a part felé, hogy észre nem vettük volna. A világháború alatt, huzamosabb ideig a Luka di Giuppana szigeten levő megfigyelő állomásnak voltam a parancsnoka. — Raguzától 12 t. mérföldnyire fekszik északnyugati irányban. — Mondhatom, valóságos Przemysl volt miniatűr kiadásban. Berendezése még a legkényesebb ízlést is kielégítette volna, csak a szobám falai voltak egy kissé ridegek, amit azonban kisebb-nagyobb festményeimmel és fényképfelvételeimmel igyekeztem barátságossá tenni. Egy ízben magasrangu tisztek látogatták meg az állomást s az egyik igy nyilatkozott: „Hier ständig wohne zu können, wäre mein Ideal“. Igaza volt, mert a sziget gyönyörű fekvése, olaj-, narancs-, citromfali- i geteivel, óriási kaktuszaival, szinte i az- exotikus vidék benyomását keltette az emberben. Az állomány 40 öreg dalmát harcosból, 4 megfigyelő altisztből, no meg két csacsiból állott. A csacsik dédelgetett kedvencei voltak embereimnek, hiszen ők voltak az élelmiszer és vízszállítók, ha csiszternánkból kifogyott az ivóvíz, ami bizony, sajnos, gyakran megtörtént. Kitünően felszerelt várunk az ellenség támadása ellen nagyon jó védelmet nyújtott, mindazonáltal azzal is tisztában voltunk, hogy ha esetleg erélyesebb és hosszabb ideig tartó támadásra kerülne a sor, a mi sorsunk nem lehet más, mint a halál vagy fogság. 1915. augusztus havában történt, hogy egy napon, kora hajnalban, telefoncsöngetés riasztott föl álmomból. Fölugrottam, a kagylót fülemhez emelve a következőket hallottam. — A láthatáron, valószínű ellenséges hadihajóktól származó, nagy füstfelhők észlelhetők. — Rögtön rohantam a megfigyelőhöz. Leülök a nagy távcső elé és figyelni kezdtem. Eleinte nem láttam egyebet fekete füstnél, azonban csakhamar megpillantottam az árbocok csúcsait, majd később a kéményeket, mig végre lassankint az egész hajótest látható lett a horizonton. Először csak egy, de csakhamar egyenkint tűntek föl a láthatáron, összesen 10 hadihajó. A nemzetiséget még nem tudtam pontosan megállapítani, mert még kbl. 35—40 mérföldnyirej lehettek tőlünk.' Kálnay Gyula rendőrfőtanácsos, dr. Prack István városi tanácsnok, Kem- pelen Béla, a „Zalai Közlöny“ felelős szerkesztője, a takarékpénztárak vezetői és a közéletnek számos tagja. Áz első pohárköszöntőt Blanken- berg Vilmos az OMKE nagykanizsai osztályának elnöke mondta. Szépen kidolgozott beszédben a vendégekre s a kereskedőtársadalomra emelte poharát. Utána dr. Balkányi Kálmán, az OMKE budapesti kiküldöttje emelkedett szólásra. Hatalmas beszédében vázolta a kereskedelem helyzetét, majd pedig reámutatott arra a példás összhangra, melyben a kereskedők Nagykanizsán a városi hatósággal, a múltban az árvizsgálóbizottsággal s az uzsorabirósággal álltak és állnak s kijelentette, hogy ezt a kölcsönös megértést mint példányképet fogják elvinni az ország más városaiba, melyekben ez a szorosabb kapcsolat — sajnos — hiányzik. Áddm Róbert tartalmas beszédben felköszöntötíe a hatóságoknak s a bíróságoknak jelenlévő képviselőit s üdvözölte a helybeli sajtót, kik mindenkor megértő szeretettel álltak és állnak a kereskedelem érdekeinek szolgálatában. Dr. Schwarz Ottó nagyszabású beszéde és Radnai Jenő tósztja után Vértes Jenő emelkedett szólásra. Gondosan felépített beszédében ismertette a kereskedelem helyzetét; ösz- szetartásra s az egyéb társadalmi tényezőkkel való összhangzatos működésre serkentette kereskedő-társait. Székely Nándor főmérnök a gyáripar védelmében beszélt, majd a város képviseletében j dr. Krátky István főjegyző mon- j dőlt beszédet, melyben kifejtette j azokat az okokat, melyek lehetővé 1 tették és teszik, hogy a kereskedő- j világgal meg van az összhangzatos | együttműködés, minek nyitja a ke- í reskedők magatartásában és kultu- l rális áldozatkészségükben rejlik. ÍÓ%5 április 21, Alig egy negyed óra múlva, kitűnő távcsövem segítségével, már szépen kivehettem a hátsó árbócon lengő zöld, fehér, piros lobogót. Tehát olaszok voltak. Hat torpedó- romboló, két csatahajó a Giuseppe és a Dante Alighieri, továbbá két cirkáló a Benedetto Brim typusból. Óriási sebességgel közeledtek. — A szigettől 5 mérföldnyire lehettek, amikor a két csatahajó Raguza felé vette irányát, két romboló befutott a mi kikötőnkbe, a többi pedig a sziget körül cirkált. A két cirkáló két mérföldnyire a szigettől, ágyúikat felénk irányítva megállapodott. Rögtön tudtam, hogy a támadás nekünk szól. Néhány perc múlva észrevettem, hogy a kikötőben lévő két romboló katonákat szállít partra, körülbelül 120 embert, 2 tisztet és egy orvost számláltam. Amint partra értek, azonnal rajvonalba fejlődve, állomásunk felé tartottak. Nagy kedvem lett volna eléjük menni, hogy kellően üdvözölhessem vandégeimet, azonban szigorú parancsom volt, hogy az állomást semmi szín alatt nem szabad elhagyni, igy erről az élvezetről, sajnos, le kellett mondanom. Minthogy az ut a kikötőtől az állomásig egy jó órát vesz igénybe, ezt az időt fölhasználtam, hogy a .védelmet illetőleg minden intézkedést megtegyek. Embereimet a lfl- résekhez vezényeltem; a gépfegyvereket és a kis 7 cm. üteget készenlétbe helyeztük. Magam pedig az összes Chiffre kódexeket egy halomra
