Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-04-21 / 88. szám

ZALAI KÖZLÖNY a Ujnépi Elek Ernő az országnak agrárius voltát hangoztatja, mely az ipar s a kereskedelem mellett az édes anyának legidősebb gyermeke s a haza sorsát e három testvér sze­retetteljes együttműködésében látja lefektetve. Fangler Mihály, Csillag Jenő, Fried Ödön felköszöntői után még- egyszer Balkdnyi Kálmán dr. kért szót s köszönte meg azt a szives fogadtatást, melyben neki és Vértes Jenőnek Nagykanizsán már másod ízben része van. A budapesti vendégek aztán az éjjeli vonaital elutaztak Nagykanizsáról. A tervek ESdorádója — Karcolat — (2 — No és aztán mikorra készü­lünk el a terv megvalósításával? — Hát kérem, — soha! Mit gon­dol polgármester ur, megbízná egy ilyen luxoriózus terv megvalósításá­nak horribilis költségeit f a koldus Nagykacorlak zsebe ? És felteszi Jajvári városatyáról a polgármester ur, hogy ő a nép számára szánt ilyen nagyarányú fürdőre vonatkozó tanácsi javaslatot elfogadná? Talán azon egy esetben igen, ha a Sió csatorna és a Principális kanális közvetitésével idelopott Balaton viz- tömegeivel viz alá merithetnők az összes Nagykacorlakot környező sző­lőhegyeket, — Szentgyörgyvár kivé­telével. Megnyugtathatom polgármes­ter urat! Nem kell nekünk semmi­féle megvalósítás, csupán terv! Terv, terv és százszor is terv! Mi már teljes huszonöt esztendeje csupán tervekkel dolgozunk. A terv a lényeg, nem annak megvalósítása. Nagy­kacorlakot a cselekvésnek ez az iránya tette naggyá, hatalmassá és más emporiumok előtt irigyeltté. Emlékezzünk csak egy kissé, pol­gármester ur! 1907-ben a helyi sajtó már december havában ismer­tette azon strandfürdő terveit, melyek a hivatalomban kidolgozás előtt ál­lottak. Február hónap folyamán 1925 április 21, __________________ rak tam a cementtel kirakott udvaron és egy kanna petróleumot állítottam oda, ha esetleg komolyabb baj fe­nyegetne, el tudjam hamvasztani. Így elkészülve nyugodtan vártam az ellenséget. Lövésre előbb nem ke­rülhetett a sor, mig az olajfakerte­ket el nem hagyták, melyek azon­ban majdnem közvetlen az állomás alatt végződtek. így még maradt annyi időm, hogy embereimet meg­nézhessem. Soha életemban nem fo­gom elfelejteni azt a látványt, ami ekkor elémtárult. A 40 emberből alig találtam 10 embert a helyén — majd a guta ütött meg. Nem lévén már sok időm hátra, átkutattam a szobákat, istállót, padlást stb. min­denütt egy-egy öreget találva, ima­könyvvel és rózsafüzérrel a kezük­ben, imádkoztak. Jó katholikus lé­vén, az első pillanatban — mi ta­gadás benne — magam is elérzéke- nyedtem egy kissé, hiszen mind­egyik többgyermekes családapa volt. De ebben a kritikus pillanatban, azt hiszem, a jó Isten is megbocsájtja nekem azt, hogy kénytelen voltam őket, pisztollyal a kezemben, imád­ságukban megzavarni, mert mind­nyájunk élete forgott kockán. Néhány perc múlva mindenki ismét a helyén volt. Fogtam távcsövemet és miután az ellenség még mindig nem volt látható, a hajókat kezdtem figyelni. Épen a két csatahajót ki­sértem figyelemmel, melyek már kö­zel jártak Raguzához, amikor a Giuseppe Garibaldi csatahajónak kö­zepe táján, egy hatalmas vizsugár megint írattunk a lapokkal egy tervbe- veít népfürdőről. Áprilisban már csoportosan járt a nép a Principális csatornához és ujjongó örömmel szemlélgette azon helyet, melyen a kabinok lesznek elhelyezve. Május­ban azonban már elhallgattunk, mert kezdett az idő veszedelmes mértékben fürdésre alkalmassá válni. Június­ban aztán véglegesen levettük a kérdést napirendről, — hogy a kö­vetkező télen ismét elővegyük. Elő is vettük vagy három egymásra kö­vetkező téli idényben. Jó szokás ez kérem nagyon! És aránylag eléggé olcsó várospolitika. Csupán a tervek elkészítésének költsége kell hozzá... így csináltuk meg 1912-ben az artézi kutat is. Sőt már furattunk is I A szeszgyáron túl elterülő réten kitűnő vizforrásra akadtunk. Isten­ben boldogult néhai jó Dicső Szabó kiskacorlaki tanító egész élete vé­géig onnét hordta családja számára az ivóvizet. Igaz, hogy ő maga nem sokat fogyasztott belőle, mert nem talált benne — szőlőszemet. Vannak nekünk igen szép terveink és igen nagy kvantumban. De ki az ördög volna képes azok finanszírozására? Ott van például a városi gőzfürdői Mellesleg megemlítve: csodálkozom, hogy az egyáltalában nem prosperál! Pedig Hold Zsaki barátunk kezelése alatt a város elsőrangú intézménye volt. Most ? „Züllésnek indult a hajdan erős“ . . . ? Vonák a mostani kezelő inkább a kisgazdapárt prog­ramjával törődik és inkább tejben füröszti a nagykacorlakiakat. Lám, az uszodát is meg akarja szüntetni. Hjhah! így van az, ha valaki figyel­men kivü! hagyja az én terveimet! Vagy húsz éve készen áll a városi villamos vasút hálózatának nagy- koncepciójú terve is. Dejszen agyon­vernék az egész városi tanácsot, ha egyik vagy másik tervünk megvaló­sításához a pótadó emelésének ja­vaslatával állanánk elő. Igenis! A mi várospolitikánk egyedüli funda­mentuma, hogy adóemelés ne le­gyen! Ez a helyes ut, ad astra. Ami adó ma a polgárságra neheze­szökik a magasba, a következő pil­lanatban a hajó erősen bal oldalára fekszik, utána pedig egy tompa dörrenés volt hallható. Néhány percre rá a hajó teljesen oldalt fekve el­süllyedt. Az egész jelenet nem tartott to­vább tiz percnél. Tudtam, hogy torpedót kapott egyik buvárhajónktól s önkéntele­nül egy hangos hurrah-kiáltás hagyta el ajkaimat. Körülnéztem, hogy a partraszállott csapatot nem látom-e még előbujni, amikor a kikötőből éles, keservesen búgó szirénajelzé­seket hallok. E jel figyelmeztette a kis csapatot a rögtöni visszavonu­lásra. Nem csalódtam. A következő percben láttuk, hogy közvetlen az olajfaerdő széléről és az állomás alatti bozótokból, mint a megrémült sa­kálok, úgy rohantak visszafelé ked­ves olasz vendégeink, embereimnek örömükben leadott lövéseiktől kisérve. Egy félóra múlva már csak sötét füstfelhők jelezték az olasz hősök jelenlétét. A Giuseppe Garibaldi el­süllyesztése egy nagyon kellemetlen naptól mented meg bennünket, amely talán végzetessé is válhatott volna reánk nézve. Az olaszok azonban fájdalmasan siránkoztak a Giuseppe Garibaldi elvesztése fölött, annál is inkább, mert vele együtt elveszett az ola­szoknak egy féltve őrzött kincsük, a hires szabadsághősüknek, Giuseppe Garibaldinak diszkardja, amely a ha­sonnevű hajón szent ereklyeként volt •elhelyezve,. dik, éppen elég arra nézve, hogy a lelke megfürödjön abban az izzad­ságban, amivel az adófizetés polgári kötelezettsége együtt szokott járni. A testének pedig nem igen kell a fürdő. Drága a szappan. Sőt a tégla is. A háború ideje alatt csináltuk a legcélravezetőbb várospolitikát. Akkor Minden év telén gondoskodtunk a szőlőgazdák részére szükséges gá- ücról, amennyiben leközöltettük a Közlönnyel, hogy: „kedvező fizetési feltételek mellett sikerült biztosíta­nunk a szőlősgazdák gálickészletét“. Minden nyáron előkészítettük a ter­vet a közönség téli tüzelőanyagának előnyös beszerzéséről. Hogy a gálic a legközelebbi tavaszon és a tüzelő- anyag a következő télre elmaradt, — ezen körülmény nem bántotta a polgárságot; az bántotta volna, ha látja, hogy a magisztrátus még csak tervben sem foglalkozik eme szük­ségleteinek beszerzésével! Legyen nyugodt, polgármester ur! Közeleg a nyár. Egy megrendelt intervjuban leadjuk a sajtónak az uj fürdő ter­veire vonatkozó tudósításunkat — s közben majd csak elmúlik a nyár. A terv a fő ! A Tryfon munkatársa. 11 PrisEinális Lotsspoló Társulat Slése A Csongrádi Földművesek Szövet­kezete nyerte el a földmunkákat A városháza kis tanácstermében délelőtt 11 órakor tartotta tegnap ülését a Principális Lecsapoló Társu­lat választmánya Sabján Gyula dr. polgármester elnöklete alatt. A meg­jelentek között ott voltak Gyömörey István járási főszolgabíró, Bendeko- vies Sándor műszaki tanácsos, Pon- gor Henrik vezérigazgató, Petrik Dezső DV főmérnök, Bartos Gyula hercegi főerdőmester, Tamás János dr. herceg Batthyány-Strattman jog­tanácsosa. Sabján Gyula dr. megnyitván az ülést, jelenti, hogy a földmunkála- tokra beérkezett nyolc ajánlat felett kell dönteni. Bendekovics tanácsos felolvassa a beérkezett ajánlatokat: I. Csongrádi Földművelők Szövet­kezete a földmunkákra a következő ajánlatot teszi: 80aranyfillér(15.000 szorzószám mellett) ami a teljes munkáknál 264 millió K-t tesz ki; azonkívül füzelöfát kér. Útiköltséget, lakást, betegsegélyzőt és a többi terheket ő viseli. Bármennyi mun­kást állít, a munkát nyomban meg­kezdheti. II. Berfus A. Csongrdd 82 arany- fillért, fűtést, lakást, világítást kér. III. Puskás Ferenc Csongrdd: egy aranykoronát, lakást, fűtést, világí­tást és szállítási költséget. IV. Mindszenti földmunkások Vál­lalkozó Szövetkezete L35 aranyko­rona, vagy 4 5 kg. búza, útiköltség és lakás. V. Kunszentmártoni Földműves Szövetkezet egy méter mélységig 100 aranyfillér. (Ajánlata körülményes.) VI. Tóth János Békésszentandrds 75 aranyfillér egységár, vagy 2.5 kgr. búza, szállítási költség és lakás. VII. Patai János ajánlata 232 milliót jelentene, azonban a talaj jó áshatóságát kiköti. VIII. Papp József Szárföld 3—4 kgr. búzát és az ide-oda szállítást. Volt még egy IX. szóbeli ajánlat Andóczy József Somogyszentmiklós, aki 3.5 kgr. búzát kért. Bendekovics tanácsos a maga ré­széről a „Csongrádi Szöveikezet“-et ajánlja, mint a legelőnyösebb és legmegbízhatóbb ajánlatot. Egyszerű, világos és precíz ajánlat. Sabján dr. polgármester is a Cson­grádi Szövetkezet mellett emel szót. Buncon a kanizsai munkásokat kívánja foglalkoztatni. A polgármester hozzászólása után a Csongrádi Földművesek Szövet­kezetének ajánlatát fogadják el. Buncon felszólalására felhatalmaz­zák az igazgatót, 80 aranyfillér mellett kis és nagykanizsai munká­sokat is felvehessen. Több kisebb ügy letárgyalás után az ülés délben ért véget. Egyesületközi bizottság rendezi meg a dalosversenyt Nagykanizsa, április 20 A nagykanizsai Zrínyi Miklós Iro­dalmi és Művészeti Kör vasárnap délelőtt 11 órakor a postapalotában választmányi ülést tartott Szakáll Gyula elnök elnökletével. Az ülésen nagy számban voltak jelen a választ­mány női és férfi tagjai. A jegyzőkönyvek felolvasása után az elnök indítványozta, hogy az Iro­dalmi Kör ne vállalja a vármegyei dalosverseny rendezését. Elsősorban az országos dalosversenyek idején nem szokás egyéb dalversenyeket rendezni; már pedig mikor a Kör a megrendezést elvben vállalta, akkor még a soproni augusztusi verseny nem volt kitűzve. Másodszor meg­felelő hely sem áll rendelkezésre. Szabadban az Isten kezében van a verseny sorsa; a zárt helyiségül terv­bevett sörgyári katakomba pedig olyankor az üzem részére van lefog­lalva. Ez alkalommal rendezze meg talán más város a megyei versenyt. A Julius 5. dátum, az aratás kezdete sem jó időpont a vidéki dalosok részére. Majthényi Károly titkár kijelenti, hogy a Dalosszövetség választmánya határozata szerint az Irodalmi Kör nemleges válasza esetén egyesület­közi bizottság fogja rendezni a da­losversenyt. Egyszerű falusi dalárdák úgy sem gondolnak az országos ver­senyekre. A két oda készülő dalárda miatt nem maradhat el 18—20 dalárda versenye, kik már folytatják az elő­készületeket, épen a mi felkérésünk folytán. Kéri a választmányt, ne riad­jon vissza nehézségektől, hanem küzdje le azokat Zala dalkulturája érdekében. Az Irodalmi Kör választmánya az elnöki indítványt fogadta el. Eszerint az idei zalavármegyei dalosversenyí egyesületközi bizottság fogja rendezni. Az Irodalmi Kör választmánya S€ elnökséget megbízta a Jókai emlék- ünnepély programjának összeállításá­val. Az ünnepély azért késett eddig, mert dr. Sziklay János, az Országos Pázmány Egyesület elnöke április 26-ra tudott csak lejönni. A város nem tart Jókai centenndris-díszköz­gyűlést, ahogyan azt régebben ter­vezte, ezért a Kör elnöksége érint­kezést keres a város vezetőségével, hogy a hivatalos városnak az ünnep­ségen való részvételét megbeszélje. Élhatározta a választmány, hogy mint minden évben, az idén is áldozó csütörtökön megrendezi a Zrinyi- emlékünnepélyét. A programot az elnökség állítja össze. A titkár ismertette a Kör módosí­tott alapszabályait, melyek jóváhagyás végett felkerülnek a belügyminiszter­hez. — A sümegi Rákóczi-asztaltár- saság május elején kuruc-mulatsdgot tart csupa kuruc-számokból álió mű­sorral. Ä mulatságon meghívás foly­tán az Irodalmi Kör egy tagja fogja mondani az ünnepi beszédet.

Next

/
Thumbnails
Contents